Nemzeti Sport, 1998. március (9. évfolyam, 59-89. szám)

1998-03-20 / 78. szám

­ 11 V­ ­­i Amint odalép hozzám, azonnal ki­húzom magam. Egy tizenéves szőke­ség döbbenten mered rám, egy pár­ducmintás harmincas száját húzva rázza a fejét. Alig leplezett irigy női pillantásoktól kísérve ülök be a kocsi­jába. Büszkén feszítek még a belváro­si ház félhomályos lépcsőházában is, pedig megesküdnék arra, hogy senki sem figyel. A Max magazin nyüzsgő szerkesztőségében aztán végre kien­gedek, csak éppen a térdem remeg, és valahogy a kérdésfeltevések sem mennek a legolajozottabban. Ő sze­rencsére segít, és ha a tollam nagy néha félrecsúszna, vagy a táskámba sikerülne menthetetlenül belegaba­lyodnom, az csak a puszta véletlen műve lenne! Mármint csakis akkor, ha Balassa Gábor bársonyfekete pil­lantását elkapnám. • Őszintén mondhatom, Magyaror­szág egyik legszebb férfijával ülök szemben, akit ráadásul mindig a leg­gyönyörűbb nők vesznek körül. Gon­dolom, az esztétikum az élete alapmo­tívuma. - Valóban szeretem és igénylem a szépet. Vizuális típusnak tartom ma­gam, mindig is a színek és a formák bűvöletében éltem. Erre aztán rára­kott egy lapáttal a szakmám, a mo­dellkedés is. De mindig szerettem egy kicsit a dolgok mögé nézni, tágabban értelmezni őket. Elcsépelten hangoz­hat, de a külső mellett fontosnak tar­tom a belsőt, az emberek kisugárzá­sát, a lelki harmóniát is. • Pedig nekünk, hétköznapi halan­dóknak néha egészen más a benyo­másunk a kifutók világáról...­­ Jómagam is sokáig idegenkedtem, pedig mindig a divatvilág közvetlen ötem mmn mindent meg lehet és meg is kell szokni. Főleg ma­napság, amikor már nem egyszerűen modell, hanem fotóproducer is vagyok. Munkaadója lettem azok­nak is, akik régebben ép­pen engem foglalkoztattak. • Apropó, fotóproduk­ció. Hogy jött az életébe a Max újság? - Egy divatújságnak mindig szüksége van divat­­szakemberre is. Olyanra, aki testközelből is ismeri ezt a világot, kellő rálátása van az egészre. Megkeres­tek, és én elvállaltam. Be­váltam, és megtartottak. Először csak a divatsztorit csináltam, ma már én va­gyok a felelős minden port­réfotóért is. Valóban jelen­tős feladat meghatározni a lap esztétikai arculatát! • Ismét az esztétikum... Elég messzire ke­rült a műszaki pályától.­­ Igen is, meg nem is. Hangmérnök­ként végez­tem, volt egy főiskolai rockbandánk is. Az igazi álmunk a saját stúdió lett volna. Megvolt már a szerződésünk is öt lemezre a Polygramnál. Akkor láttuk csak be, hogy a tervünk megvalósítása nem is olyan egyszerű. Az ember nem mindig csinál­hatja azt, amit szeretne. Inkább modell lettem, de azért az alkotás iránti vágy így is megmaradt bennem. Csak most a ló­közelében éltem, hiszen az édesapám zongoristaként sokszor zenélt külön­féle bemutatókon. Az ő második fele­sége volt az­­ ő maga is manöken mel­lesleg aki először kezdte el pedze­getni, mi lenne, ha én is megpróbál­nám. Egyszóval, ez is zsebpénzkiegé­szítés volt, mint a lapátolás, vagy az almaszedés, csak hát éppen jóval ér­dekesebbnek és némileg könnyebbnek is tűnt. Akkor még. • Tehát nem erről álmodozott kis­fiú korában?­­ Nem, tulajdonképpen még akkor sem tudtam, hogy ez lesz az élethiva­tásom, amikor már javában ott vol­tam a ringben. Tanultam, keményen hajtottam, felvettek a műszaki főisko­lára. Csak friss diplomásként ébred­tem rá, nem is olyan könnyű elhe­lyezkedni, megfelelő munkát találni. Aztán akartam még egy utolsó, jó brahil nyarat, mielőtt fejest ugranék az úgynevezett nagybetűs életbe. Ment a dolog. Itt ragadtam. • És lassan kezdték felismerni az utcán.­­ Csőstül jöttek a reklámfilmek, a külföldi munkaajánlatok. Szinte foly­ton úton voltam, de nem bántam meg. Világot láttam, magam is nyitottabbá, befogadóbbá váltam. Akkoriban, itt­hon még nem volt annyira menő állás férfimodellnek lenni. Azt azonban él­veztem, hogy híres vagyok, autogra­mot kérnek, még az eladók is kedve­sebbek hozzám a boltban. Önbizal­mam lett, ugyanakkor a külföldi ta­pasztalataim megtanítottak arra is, hogy értékelni tudjam mindazt, amit Magyarországon megkapok. Büszke lettem magamra, és mégsem „száll­tam el”. • Gondolom, sok irigyre tett szert.­­ Ez egy ilyen szakma. Óriási a ver­senyhelyzet, önkéntelenül adódnak konfliktushelyzetek is. De megtanul­tam kezelni ezeket. Lehet, hogy a ba­rátaimat nem mindig a divatszakmá­ból választom, de jól megvagyok a pá­lyatársaimmal. És számos esetben tudtam kellemesen csalódni is. Szóval Divat. Mint sejthető, ez az éle­te értelme. Próbál lépést tartani vele, ugyanakkor mégis egyéni módon öltözködik. A hazai terve­zők közül leginkább Kemenesi Tünde és Losits Vilmos kollekció­it hordja, míg barátnőjét legszíve­sebben S. Hegyi Lucia és Borszé­ki Zita ruhakölteményeiben látja. Film: Rajong érte, legyen az akár a populáris amerikai műfaj, vagy elvontabb francia mozi. Nagy kedvencei Luc Besson és David Lynch alkotásai. Csodálja Robert de Nirót, és Meg Ryant tartja a föld legszebb, legtehetsé­gesebb színésznőjének. Hölgyek: Gábor hűséges típus! Nincs kizárólagos ideálja, bár a hölgynek mindenképpen nagyon szépnek, okosnak és értékes em­bernek, egyszóval tökéletesnek illik lennie. Könyvek: Rengeteg teendője mellett is mindig szakít időt az ol­vasásra. Ha tehetné, akár hosszú estéket is szívesen eltöltene Kun­­dera regényeinek a társaságá­ban. Modellek: A hölgyek közül a szépséges Yasmeen Ghauri az „esete”, míg férfi kollegái közül Mark van den Loo-t tartja példa­képének. Művészet: Minden jöhet, ami elég „vizuális”. Festészet, fotó­művészet (főként Steve Meisel és Bruce Webber képeit kedveli). A zene inkább akusztikus le­gyen. Egyébként mindenevő, egyaránt nyitott az új és a régi stílusokra. Táplálkozás: Ahogy mondta, „ami csak belefér”. Főleg, ha hal­ról, szárnyasokról van szó. A túl­zottan zsíros, fűszeres ételeket és az édességeket inkább elkerüli. __________________________________s­zó­, és nem a hallószervekre próbálok hatni. • Az alkotás egyben véleményfor­málással is jár...­­ És a magyar divatkultúrára is rá­fér a változás. Oka persze mindennek van, beszélhetnénk éppen a kevés fo­gyasztóról, vagy akár bizonyos társa­dalmi rétegek sznobizmusáról is. A hazai tervezők és a divatszakma meg­szokott problémáiról. De ha az anya­gi és egyéb feltételek nem mindig adottak, próbálkozni akkor is kell. Egyszerűen meg kell adnunk az em­bereknek­­a lehetőséget arra, hogy ki­alakíthassák a saját ízlésvilágukat. • Igazán jelentős célokat tűzött ki maga elé.­­ És a Max magazin még csak a kezdet! Nemrégiben kezdtünk bele egy vadonatúj vállalkozásba, ahol grafiku­sok, fotósok munkáival foglalkozunk majd. Tulajdonképpen itt is fotóprodu­cer leszek, de a portrékon kívül tárgy- és katalógusképekkel is kell majd dol­goznom. Szóval, jelentősen bővül a munkaköröm... A jövőt illetően pedig ott van az Elite Modell Look tehetség­kutató verseny is, júliusban. • Keresi az új arcokat?­­ Hogy csúnya szóval mondjam, ne­künk ebben az országban igazán jó arcanyagunk van, van miből válasz­tani. Sok az igazán jó képességű és fo­togén külsejű fiatal, csak meg kell őket találni. Ehhez pedig éppen egy olyan ügynökség kell, mint az Elité, ahol olyan mai sztároknak sikerült befutniuk, mint például Cindy Craw­­ford, Glaudia Schiffer, Iman vagy Ka­ren Mulder. Igazságos megmérette­tésre van szükség, idejében szűrhet­jük ki akár a későbbi topmodelleket is. Mindez persze rengeteg munkával jár, de azt hiszem, igazán megéri. • Még követni is nehéz, mi min­dennel foglalkozik egyszerre. Marad ideje a lazításra?­­ Az ember mindig ak­kor a legproduktívabb, ha egyensúlyban van. Meg kell találni az összhangot a munka és a pihenés kö­zött. Én amúgy is elég gyakran szen­vedek a stressztől, így szinte létele­mem a mindennapos kikapcsolódás, legyen az a mozi, vagy akár egy jó kis sörözés a haverokkal. • Gondolom, a külseje megőrzése érdekében rendszeresen sportol is.­­ Sportolok, de nem a megjelené­sem miatt. Számomra a mozgás az élet fontos része. Levezeti a feszültsé­get, ezért nem tudnék meglenni nél­küle. Sokáig úgy is tartottam, inkább sportoló vagyok, mint modell, hiszen tíz éven át kenuztam. Szerénység nél­kül mondhatom, meglehetősen jó eredményeket sikerült elérnem, több­ször voltam magyar bajnok. Aztán ugyan a versenyzést kiszorította a modellkedés, de a sportszeretetem megmaradt. Már nem kenuzok, de a kondizásra, az úszásra, a futásra azért mindig szakítok egy kis időt. Óriási az étvágyam is, ezért kell vala­mi, ami formában tart. • Tehát nem diétázik?­­ Mi, férfimodellek szerencsére azért nem élünk olyan szigorú szabályok sze­rint, mint a lányok. Ehetek kedvemre, persze az egészséges határokon belül. Hiszen csakis megfelelő mértékkel le­het igazán kiélvezni mindent. • Úgy tűnik, határozott elvek sze­rint éli a mindennapjait.­­ Ilyen feszes élettempó mellett tényleg szükség van arra, hogy az embert összetartsa valami, különben menthetetlenül szétaprózódna. Próbá­lom egyenesben tartani magamat, hi­szen csak így hajthatom végre a kitű­zött feladatokat. Tartom az iramot. • Van-e, lehet-e egyáltalán olyas­valaki otthon, aki képes önnel lépést tartani? - Van, de ez maradjon inkább az én titkom. Azt hiszem, most is éppen ő keres telefonon. Tarpay Dorottya & C Név: Balassa Gábor E Életkor: 32 év­­ Haj: sötétbarna I Szem: barna I Magasság: 1.86 m­­ Testsúly: 78 kg A- bal Z-ig ----------------------------------------------­----------------- 11, mini | ^ | egyéniség | | i I Interjú | I Magyarország | i egyik I legkeresettebb i | I modellnőjével . 1__.tít'| I A NEMZETI SPORT ÉS AZ OTSH SZABADIDŐSPORT-MAGAZINJA • Vtk­. ÉVFOLYAM, 11. SZÁM • 1998. március 20. ­ífeáiól Ezen az oldalon minden héten egy­­egy híres hazai versenyzőt vagy sport­­barát közéleti személyiséget mutatunk be a kedves olvasóinknak. A cikkek ala­nyát önök is kiválaszthatják, ha javas­latukat elküldik a szerkesztőségünkbe. ígérjük, hogy a sztárról írott oldalon megjelentetjük a kérők nevét is. Címünk: 1399 Nemzeti Sport, főszer­kesztői titkárság, Budapest, Pf.: 701/437. A borítékra írják rá: Önök kérték! CBáitbCDCPo aatocalls. IPsltjudíiSi 1) £l VÍÓJ .=1 hCÍS-báiJU

Next