Nemzeti Sport, 1998. november (9. évfolyam, 299-328. szám)

1998-11-24 / 322. szám

1A Volt egyszer egy hétvége ■M lyr NEMZETI SPORT IX. 322. • 1998. november 24. . A stílus maga az ember, így tartja a mondás, de a hét végi „közgyűléshalmaz”, no meg a hétfői vízilabda­­purparlé bevezetője azt is bi­zonyította: a stílus maga a sportág. Mert nézzük csak, mi is történt a víkenden. Kezdjük a sort a sakkozókkal! A min­dig megfontolt, ám mégis a legmesszebbmenőkig kiszá­míthatatlan zsenikkel. A szombati közgyűlésen két óra tíz percen át tartott a vita. Arról, hogy a tervezett két napirendi pontot egészít­sék-e ki négyre. S miközben erről oly kimerítően vitáztak, a több mint fél éve üres elnö­ki posztra egyetlen olyan je­lölt pályázott, aki anyagilag is áldozna a sportágért. Egy olyan fiatalember, aki talán csak most szembesült azzal, hogy miféle közegbe csöp­pent bele. Vagy itt vannak a kerék­pározók és az evezősök. Két, hasonló cipőben járó sportág. Közös bennük az, hogy tő­lünk nyugatabbra jóval nép­szerűbbek és jóval eredmé­nyesebbek a képviselőik, mint nálunk. Ahogy az „ku­darchelyzetben” mifelénk lenni szokott, javarészt ma­rakodással, egymás egzercí­­roztatásával telt el a két köz­gyűlés. Az egyik esetben a szakágak csatájában egyene­sen a komplett elnökség le­váltását követelték, a vizesek közül pedig egynéhányan megelégedtek volna annyi­val, hogy az elnök szedi a sá­torfáját. Úgy látszik, még mindig nem tudják egyesek, hogy korántsem a zöldasztal mellett vitázva érhetik el azt, hogy e két remek sportág végre elinduljon felfelé a lej­tő aljáról. Meglepően rövid idő alatt, vita nélkül ért véget a ritmi­kus sportgimnasztikázók összejövetele. Persze, ha job­ban belegondolunk, nem is volt ez meglepő. Ezúttal nem szerepeltek a napirenden sze­mélyi kérdések, nem került szóba a pontozás, a verseny­zők menedzselése és utaztatá­sa, a fogyókúra, a tornadressz, de még az anyukák közötti vi­szálykodás sem. Mert hát az rsg-sek háza táján ezek a leg­fontosabb kérdések - és női sportágról lévén szó, ez így is van rendjén... Maradtak a labdások. A kézisek és a vízisek. Egyik sp­ortág sem hazudtolta meg önmagát. A kézilabdások igazi csapatot alkotnak. A külvilág felé minden nagyon szép, minden nagyon jó, min­dennel meg vannak elégedve. A tisztségviselőket évről évre egyhangúan és egyhangúlag választják meg, a sportágon belül vitának helye nincs. Gondok azért akadnak arra­felé is. Ám azokat igyekeznek megoldani csendben, a nyil­vánosság teljes elkerülésével, a „Kifelé semmi kritika!” jel­mondatot figyelembe véve. Na, ez az, ami a pólósokra aztán a legkevésbé sem jel­lemző. Mivel a világon talán a Margitszigeten a legnagyobb az egy négyzetkilométerre eső olimpiai aranyérmesek szá­ma, nem csoda, ha sokan kö­zülük úgy vélik, hogy náluk többet aztán az égvilágon senki sem tud a sportágról. És mivel többnyire nagyszerű és intelligens egyéniségek kerül­nek egymással szembe, már a közgyűlés előtt parázs és színvonalas szócsatákat vál­tottak egymással. Ahány sportág, annyi stí­lus. Mégis, egyvalami össze­köti valamennyi érintettet. Amit tesz, azt szeretett sportágáért teszi - jobbító szándékkal. Vagy legalábbis úgy gon­dolja... (szeteg) Az Eger nyerte meg a pontversenyt Formán József (BSE-CSM) Röplabda 1. Mindenkép­pen győztesként szerettük volna elhagyni a pá­lyát. Ahhoz, hogy az sikerüljön, az Eger gyenge pontjait kellett támadnunk. Ennél többet nem szeretnék elárulni. 2. Az ellenfél határozottan szerváit, és pre­cízebben fogadta a nyitásokat, mint a korábbi mérkőzéseken. Ebből következik, hogy az alapjátéka is pontosabb volt. Ezek a technikai okok. Ami pedig a pszichikai oldalt illeti: fel­szabadultan röplabdáztak a vendégek. 3. Több ilyen szituáció is volt. Például az el­ső szettben, tizenhat-tizenötnél, vagy a máso­dik játszmában, amikor tizennégy­ hétről egyenlített az Eger. A legbosszúsabb a negye­dik felvonásban voltam, hiszen tizenkettő-ti­­zenegyes vezetésünknél ajtó-ablak helyzetben hibáztunk. A játszma alakulását tekintve ez döntő szituáció volt. 4. Még nem volt időm visszanézni a videó­felvételt, ezért nem tudom eldönteni, hogy a labda még a mi térfelünk felett volt-e, vagy sem. A mérkőzésen nem láttam jól az esetet. 5. A bajnokság vége még messze van. Mi most a hétvégi CEV-kupa-találkozóinkra kon­centrálunk, így ennek a tükrében vonjuk le a következtetéseket. Egy ahhoz, hogy Kovtun biztos, jobban kell játszanunk, mint vasárnap. Csapatszellemben és rés nem is figyelhető támadásszervezésben is javulnunk kell, és két-három kulcsjátékot tem Egerbe, hogy az soktól is többet várok. Vérbeli rangadót játszottak vasárnap a női röplabda Extraligában: a veretle­nül vezető BSE-CSM és a bajnoki címvé­dő, az idény előtt alaposan átalakult EGUT RC-Eger találkozott egymással a Városmajorban. A tabella élén álló „ta­nácsiak” kétórás küzdelemben otthon tartották a két pontot, de a hevesiek igen közel álltak ahhoz, hogy megsza­kítsák az ellenfél remek győzelmi soro­zatát. Erről árulkodnak a játszmákon belül megszerzett pontok, amelyek alapján 59:57-re az Eger nyert. A következő öt kérdést tettük fel a két szakvezetőnek: 1. Milyen taktikai elképzelésekkel küldte harcba a játékosait? 2. Milyen szerepet vállalt az Eger ab­ban, hogy a BSE többet hibázott a tőle megszokottnál? 3. Mikor volt a legidegesebb a talál­kozó folyamán? 4. Valóban átnyúlt-e Bóta a háló fölött a negyedik játszmában 14:14-es állás­nál? (A játékvezetők így látták, és pon­tot kapott a BSE.) 5. Milyen következtetéseket vont le - akár a bajnokság végkimenetelét, akár a csapat játékát szem előtt tartva - a meccs után egy nappal? Alekszej Szolovjov (EGIT-RC-Eger) 1. Természete­sen arra törek­szem, hogy olyan taktikát vá­lasszak, amely sikerre vezet. Egy kis szerencse hiányzott ne­künk a vasárnapi rangadón. 2. Együtt élek és játszom a csa­pattal, de kívül­ről jobban látom a gyengéinket és erősségeinket, mint a játékosok. Most azt fi­gyelhettem meg, hogy tizenhárom pontot érő szervát ütöttünk, ami nagyban hozzájárult ah­hoz, hogy kis híján legyőzzük a BSE-t. 3. Az edző általában akkor ideges, ha a játé­kosok nem hajtják végre a megbeszélteket, sőt, úgy érzem, ők is ilyenkor a legfeszültebbek. Ezúttal is így történt. 4. Nem állíthatom, hogy átnyúlt, de azt sem, hogy nem így történt, mert rossz szemszögből láttam a szituációt. Az ilyen izgalmas találko­zón előfordulhat az ilyesmi, de nem biztos, hogy tizennégy-tizennégynél meg kell ítélni. Félreértés ne essék, amúgy jól bíráskodtak a játékvezetők. 5. Fiatal, tapasztalatlan az irányítónk, egyelőre nem képes fontos helyzetekben még többre serkenteni a társakat, keményen össze­fogni a csapatot. Kis időnek még el kell telnie rutinosabb legyen, ám egyébként, ha nagy ártö­­meg, már most emelkedőben vagyunk. Azért jöt­ Extraliga döntőjébe segítsem az együttest. (szabó g., niszkács) Jó előjelek a női Európa-bajnokságra kézilabda A Neubrandenburgban rende­zett női Eb-előkészületi tornán, a Weise-kupán a magyar válogatott három győzelmet aratott, és meg­nyerte a viadalt. Mocsai Lajos szövetségi kapitány együttese le­győzte a szintén Eb-résztvevő Macedónia legjobbjait, valamint Németország A- és B-csapatát, s ráadásul a küzdelemsorozat vé­gén Németh Helga vehette át a legjobb játékosnak járó különdí­­jat is. „A kitűnően szervezett esemé­nyen elért sikerünket azért tar­tom különösen értékesnek, mert Németország csapatával azonos csoportban szerepelünk a decem­beri, Hollandiában rendezendő Európa-bajnokságon” - mondta Mocsai mester. Ugyanakkor hoz­záfűzte, hogy a vasárnap zárult háromnapos versenyen az együt­tese több taktikai variációt pró­bált ki sikerrel, ám valamennyi „csodafegyverét” nem mutatta meg a vetélytársaknak. Igaz, az ellenfelek sem játszották ki az összes adujukat. Neubranden­burgban a világbajnoki bronzér­mes németek B-együttesében ka­pott helyet négy-öt olyan sztár, aki Hollandiában biztosan a leg­jobbak között szerepel majd. Ezt Ekke Hoffmann szövetségi kapi­tány is elismerte a tornán adott nyilatkozataiban. A macedónokat az utóbbi évek meglepetéscsapatának tartja a magyar kapitány. A balkániak gyors, rafinált, agresszív kézilab­dát játszanak, és elképzelhető, hogy Eb-csoportjukban megszer­zik a harmadik helyet. Dánia, és Norvégia legjobbjait aligha győ­zik le, de Lengyelország, Spa­nyolország és Oroszország csapa­tát talán megelőzhetik. A tesztmérkőzéseken Farkas Andrea és Hoffmann Olga jó formában védett, a mezőnyjáté­kosok közül pedig mindenki nagy igyekezettel, fegyelmezet­ten küzdött. Egy-egy összecsa­páson Kulcsár, Németh Helga, Pádár, Farkas Ágnes, Kökény, Balogh­ Bea és Pigniczki nőtt a jó átlag fölé. A többi válogatott sztár formája is egyenletesen ja­vul, és ez biztató két és fél héttel az Eb-rajt előtt. A keret tagjai hétfőn pihennek, kedden pedig Tatán folytatják a gyakorlást. Szombaton és vasár­nap Szlovénia együttesével, majd hétfőn a magyar ligaválogatottal mérkőznek. Mit hoz majd a Mikulás? Sikerek után, sorsolásra várva Vízilabda Lehet, hogy rosszul játszott a BVSC-Brendon a Bajnokok Ligá­­ja-csoportselejtezőn, ám a máso­dik helyével akár jól is járhat. Eredetileg attól kellett tartani, hogy másodikként a BL két cso­portelsőjével sorsolják össze, ami a papírforma szerint nagy veszé­lyekkel fenyegetett. Nevesítve: a legutóbbi döntőt vívó két itáliai gárdával, a Possilipo Napolival és a Pescarával. Csakhogy az athéni mítingen „leszakadt az ég”: az olasz bajnok Pescara az utolsó lett, így nem jutott be a Ligába, így viszont egy olyan álomnégyes­be is belecsöppenhet a BVSC, amelyben a kevésbé acélos, a hét végén a Dinamo Bucuresti­től is kikapó spanyol Catalina, a jugo­szláv Becsej és a francia Nizza szerepelne partnerként. Hogy a Mikulás meghozza-e ezt az aján­dékot a vasutasoknak, majd el­dönti a szánján ülve, útban a de­cember ötödikei, óbecsei sorsolás színhelye felé. Ugyanitt derül ki, összerak­ják-e a Ferencvárost és a Vasast a Kupagyőztesek Európa-kupájá­ban, amire - minthogy itt is cso­portelsőket párosítanak másodi­kokkal, és az előbbi együttes ha­zai környezetben az elsőként, a Vasas a Mladosttól elszenvedett egygólos, hosszabbításos vereség után másodikként lépett tovább a hét végén - sajnos, van esély. Ezenkívül a zöldek a spanyol Sá­bádér és az orosz Volgográd kö­zött „választhatnak”, ha nem óhajtanak a Vasassal meccselni -ha rajtuk múlna, alkalmasint mégiscsak az angyalföldiekkel ugranának egyazon medencébe. Ugyanakkor a Zágrábban hősie­sen küzdő Vasas másik két lehető­sége az Olympiakosz, avagy a csu­pán jobb gólkülönbséggel nyolcba kerülő firenzei együttes: a Fara­gó-fiúknak inkább az utóbbiak tetszenének. A LEN-kupa G-csoportjában hazai pályán hihetetlen produk­cióval - győzelem a Jadran Split, a CSZKA Moszkva és a Crvena zvezda ellen - előrukkoló újpesti­ek kívánságlistája felülről lefelé így festhet: az olasz Canottieri Napoli, majd a két jugoszláv, a Primorje és a címvédő Partizan Beograd. Egy biztos: itt sem könnyű a választás, de a budapes­tihez hasonló játékkal egyáltalán nem tűnik lehetetlennek a to­vábbjutás, sőt.... Egyedül a szegedieknek nem kell üzenetet küldeniük Mikulás­nak. Ők ugyanis egyedüli magyar csapatként elbúcsúztak a nemzet­közi kupaküzdelmektől, miután a LEN-kupa H-csoportjában a Ca­nottieri Napolitól és a görög Pat­­rasztól is vereséget szenvedtek. Igaz, az orosz Kazanyt végül 10-5-re leiskolázták, ez azonban már kevés volt a továbbjutáshoz, legfeljebb ahhoz volt elegendő, hogy ne csoportutolsóként végez­zen a hazai bajnokságban is gyen­gélkedő együttes. Amúgy a keleti blokk átütő si­kerét hozta a kupavíkend: a ma­gyarok mellett a jugoszlávok és a horvátok is négy-négy vasat tar­tanak még a tűzben - illetve a víz­ben. (csurka g.) Következhet az átvilágítás Alapszabály-ellenes volt a felmentés Sakk Hiába, a pénz nagy úr! Bár a Magyar Sakkszövetség szombati, rendkívüli közgyűlé­sén sokan felszólaltak ellene, a jelenlévők végül csak megsza­vazták, hogy Leisztinger Tamás, az Arago Holding Rt. vezérigaz­gatója legyen a sportág első szá­mú itthoni vezetője. A magyará­zat: a három elnökjelölt közül - a másik kettő már egy hónapja fennakadt az elnökség rostáján - egyedül ő ígérte, hogy segíteni tud a szövetség kritikus anyagi helyzetén. Ez a tény pedig nyo­mott annyit a latban, hogy a Le­­isztingerrel szemben felvetődött kifogások - úgymint járatlansá­ga a sportágban, az általa össze­állított elnökség egyes tagjainak megkérdőjelezett szakmai hoz­záértése - jelentőségüket vesz­tették. „Először is kiküldök egy könyvelőt, aki átvilágítja majd nekem a Magyar Sakkszövetsé­get, hogy pontos képet kapjak a pénzügyekről. Vagyis körülbe­lül úgy fogok tenni, mintha egy új céget vennék át. Hogy ez meddig fog tartani? Szerintem a jövő hétre már mindennel tisz­tában leszek a szövetség anyagi helyzetével kapcsolatban. En­nél többet egyelőre nem akarok és nem is tudok mondani” - kö­zölte az újdonsült elnök két nappal megválasztása után. Lehet, hogy érik majd megle­petések az átvilágítani igyekvő könyvelőt. Elsőként például az, hogy a hírek szerint még a vilá­gítással is spóroló Magyar Sakkszövetségben könnyen el­képzelhető: sötétedés után egyedül ő akar majd világítani. Komolyra fordítva a szót: a szö­vetség adósságállománya már többmilliós, és a FIDE-vel szemben is van tartozása, amely húszezer svájci frankra rúg. Ha pedig ezt nem fizeti ki a magyar szövetség, annak a veszélye is fennáll, hogy sakkozóinkat tör­lik a világranglistáról. És végül, de nem utolsósorban: Adorján András olimpiai bajnok nem­zetközi nagymester az őt ért anyagi és erkölcsi károk miatt hárommillió forintot követel a Magyar Sakkszövetségtől. Lesz tehát tennivalója - és fizetnivalója - bőven Leisztin­ger úrnak, de neki már nyilván vannak tervei a gondok megol­dására is. Akad viszont még nagyobb probléma is. A rend­kívüli közgyűlésen az újdonsült elnök feltételhez kötötte pályá­zatának fenntartását, kijelen­tette: csakis akkor vállalja a tisztséget, ha az elnökségben az általa kiválasztott emberekkel dolgozhat együtt. Ezzel sokak szerint megzsarolta a megje­lenteket. Ez azonban csak a ki­sebbik baj, ahhoz ugyanis, hogy az általa elképzelt elnök­ség léphessen hivatalba, a régi­nek testületileg távoznia kell. Ez pedig ellenkezik a Magyar Sakkszövetség alapszabályá­val... (mihályi) Hegedűs Csilla ■ Gratulálunk a két arany­érméhez! - Köszönöm. Ki hinné, hogy pár nappal az indulás előtt az is kérdéses volt, utazhatok-e egyáltalán. Nem volt útleve­lem - mesélte Hegedűs Csilla, a nymburki felnőtt és junior so­­tokan karate Eb kétszeres kor­­osztályos bajnoknője. ■ Az utolsó pillanatban ju­tott eszébe, hogy meg kell újí­tania? - Már hétfőn beadtam a ké­rőlapot, és azt az ígéretet kap­tam, hogy legkésőbb szerdáig postázzák. Amikor aztán üre­sen találtam a postaládát, iz­gulni kezdtem, hiszen csütörtö­kön indulni kellett Nymburk­­ba. Végül rengeteg telefonozás és szervezés árán a posta Gyáli úti központi elosztójában sike­rült felvennem az okmányt. ■ Ezek szerint nem ön miatt indultak el olyan későn...­­ Nem miattam csúszott az indulás. Lerobbant a busz, ezért csak délután öt órakor tudtunk elindulni. ■ Szerencsére a versenyen már nem folytatódott a pech­­széria. - Ha azt vesszük, hogy az el­ső mérkőzésemen kifordult a bokám, akkor igen. Nagyon fájt, de azért tudtam folytatni a versenyt. A felnőtt nők küz­delmében viszont már nem in­dulhattam el, túl nagy lett vol­na a kockázat. ■ Milyen érzés volt, hogy a juniordöntőt egy másik ma­gyar versenyző, Tápai Ágnes ellen kellett megvívnia? - Kifejezetten örültünk ne­ki, mert ezzel biztossá vált a magyar aranyérem. - Álltak már egymással szemben nemzetközi viadalon? - Két éve egy Világkupa­versenyen szintén én győztem, míg legutóbb a csapattalálko­zón Ági volt a jobb. ■ Most mi döntött az ön ja­vára? - Nagyon szoros mérkőzés volt. Két bíró engem látott jobbnak, kettő döntetlenre szavazott, a főbíró pedig en­gem hozott ki győztesnek. ■ Ágnes hogyan fogadta a vereséget? - Nem volt sok ideje rágódni rajta, mint ahogyan nekem sem ünnepelni, ugyanis csa­patban is küzdőtérre kellett lépnünk. Nagyon akartuk a közös aranyérmet, és sikerült is megszereznünk. ■ A kiutazás előtt számítot­tak ilyen eredményes szerep­lésre? - Egyedül a csapatéremmel számoltunk. ■ Most a megérdemelt pihe­nés következik? - Az idén már nem szeretnék több versenyen elindulni, in­kább egy bírói tanfolyamot próbálok elvégezni, hogy a kö­vetkező gyermek Világkupán már a másik oldalon állhassak. - Mi lesz a „hetedhét or­szágra szóló” ünnepléssel? - Az nem az én stílusom. Kü­lönben is, a klubtársam, Györ­gyi Géza, aki egyben a mun­káltatóm is, mivel az ő kft.-jé­­nek az ügyintézője vagyok, számít rám a munkahelyemen. Úgyhogy ünnep helyett hét­köznapok következnek. (csanálosi)

Next