Nemzeti Sport, 1998. november (9. évfolyam, 299-328. szám)
1998-11-24 / 322. szám
1A Volt egyszer egy hétvége ■M lyr NEMZETI SPORT IX. 322. • 1998. november 24. . A stílus maga az ember, így tartja a mondás, de a hét végi „közgyűléshalmaz”, no meg a hétfői vízilabdapurparlé bevezetője azt is bizonyította: a stílus maga a sportág. Mert nézzük csak, mi is történt a víkenden. Kezdjük a sort a sakkozókkal! A mindig megfontolt, ám mégis a legmesszebbmenőkig kiszámíthatatlan zsenikkel. A szombati közgyűlésen két óra tíz percen át tartott a vita. Arról, hogy a tervezett két napirendi pontot egészítsék-e ki négyre. S miközben erről oly kimerítően vitáztak, a több mint fél éve üres elnöki posztra egyetlen olyan jelölt pályázott, aki anyagilag is áldozna a sportágért. Egy olyan fiatalember, aki talán csak most szembesült azzal, hogy miféle közegbe csöppent bele. Vagy itt vannak a kerékpározók és az evezősök. Két, hasonló cipőben járó sportág. Közös bennük az, hogy tőlünk nyugatabbra jóval népszerűbbek és jóval eredményesebbek a képviselőik, mint nálunk. Ahogy az „kudarchelyzetben” mifelénk lenni szokott, javarészt marakodással, egymás egzercíroztatásával telt el a két közgyűlés. Az egyik esetben a szakágak csatájában egyenesen a komplett elnökség leváltását követelték, a vizesek közül pedig egynéhányan megelégedtek volna annyival, hogy az elnök szedi a sátorfáját. Úgy látszik, még mindig nem tudják egyesek, hogy korántsem a zöldasztal mellett vitázva érhetik el azt, hogy e két remek sportág végre elinduljon felfelé a lejtő aljáról. Meglepően rövid idő alatt, vita nélkül ért véget a ritmikus sportgimnasztikázók összejövetele. Persze, ha jobban belegondolunk, nem is volt ez meglepő. Ezúttal nem szerepeltek a napirenden személyi kérdések, nem került szóba a pontozás, a versenyzők menedzselése és utaztatása, a fogyókúra, a tornadressz, de még az anyukák közötti viszálykodás sem. Mert hát az rsg-sek háza táján ezek a legfontosabb kérdések - és női sportágról lévén szó, ez így is van rendjén... Maradtak a labdások. A kézisek és a vízisek. Egyik sportág sem hazudtolta meg önmagát. A kézilabdások igazi csapatot alkotnak. A külvilág felé minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vannak elégedve. A tisztségviselőket évről évre egyhangúan és egyhangúlag választják meg, a sportágon belül vitának helye nincs. Gondok azért akadnak arrafelé is. Ám azokat igyekeznek megoldani csendben, a nyilvánosság teljes elkerülésével, a „Kifelé semmi kritika!” jelmondatot figyelembe véve. Na, ez az, ami a pólósokra aztán a legkevésbé sem jellemző. Mivel a világon talán a Margitszigeten a legnagyobb az egy négyzetkilométerre eső olimpiai aranyérmesek száma, nem csoda, ha sokan közülük úgy vélik, hogy náluk többet aztán az égvilágon senki sem tud a sportágról. És mivel többnyire nagyszerű és intelligens egyéniségek kerülnek egymással szembe, már a közgyűlés előtt parázs és színvonalas szócsatákat váltottak egymással. Ahány sportág, annyi stílus. Mégis, egyvalami összeköti valamennyi érintettet. Amit tesz, azt szeretett sportágáért teszi - jobbító szándékkal. Vagy legalábbis úgy gondolja... (szeteg) Az Eger nyerte meg a pontversenyt Formán József (BSE-CSM) Röplabda 1. Mindenképpen győztesként szerettük volna elhagyni a pályát. Ahhoz, hogy az sikerüljön, az Eger gyenge pontjait kellett támadnunk. Ennél többet nem szeretnék elárulni. 2. Az ellenfél határozottan szerváit, és precízebben fogadta a nyitásokat, mint a korábbi mérkőzéseken. Ebből következik, hogy az alapjátéka is pontosabb volt. Ezek a technikai okok. Ami pedig a pszichikai oldalt illeti: felszabadultan röplabdáztak a vendégek. 3. Több ilyen szituáció is volt. Például az első szettben, tizenhat-tizenötnél, vagy a második játszmában, amikor tizennégy hétről egyenlített az Eger. A legbosszúsabb a negyedik felvonásban voltam, hiszen tizenkettő-tizenegyes vezetésünknél ajtó-ablak helyzetben hibáztunk. A játszma alakulását tekintve ez döntő szituáció volt. 4. Még nem volt időm visszanézni a videófelvételt, ezért nem tudom eldönteni, hogy a labda még a mi térfelünk felett volt-e, vagy sem. A mérkőzésen nem láttam jól az esetet. 5. A bajnokság vége még messze van. Mi most a hétvégi CEV-kupa-találkozóinkra koncentrálunk, így ennek a tükrében vonjuk le a következtetéseket. Egy ahhoz, hogy Kovtun biztos, jobban kell játszanunk, mint vasárnap. Csapatszellemben és rés nem is figyelhető támadásszervezésben is javulnunk kell, és két-három kulcsjátékot tem Egerbe, hogy az soktól is többet várok. Vérbeli rangadót játszottak vasárnap a női röplabda Extraligában: a veretlenül vezető BSE-CSM és a bajnoki címvédő, az idény előtt alaposan átalakult EGUT RC-Eger találkozott egymással a Városmajorban. A tabella élén álló „tanácsiak” kétórás küzdelemben otthon tartották a két pontot, de a hevesiek igen közel álltak ahhoz, hogy megszakítsák az ellenfél remek győzelmi sorozatát. Erről árulkodnak a játszmákon belül megszerzett pontok, amelyek alapján 59:57-re az Eger nyert. A következő öt kérdést tettük fel a két szakvezetőnek: 1. Milyen taktikai elképzelésekkel küldte harcba a játékosait? 2. Milyen szerepet vállalt az Eger abban, hogy a BSE többet hibázott a tőle megszokottnál? 3. Mikor volt a legidegesebb a találkozó folyamán? 4. Valóban átnyúlt-e Bóta a háló fölött a negyedik játszmában 14:14-es állásnál? (A játékvezetők így látták, és pontot kapott a BSE.) 5. Milyen következtetéseket vont le - akár a bajnokság végkimenetelét, akár a csapat játékát szem előtt tartva - a meccs után egy nappal? Alekszej Szolovjov (EGIT-RC-Eger) 1. Természetesen arra törekszem, hogy olyan taktikát válasszak, amely sikerre vezet. Egy kis szerencse hiányzott nekünk a vasárnapi rangadón. 2. Együtt élek és játszom a csapattal, de kívülről jobban látom a gyengéinket és erősségeinket, mint a játékosok. Most azt figyelhettem meg, hogy tizenhárom pontot érő szervát ütöttünk, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy kis híján legyőzzük a BSE-t. 3. Az edző általában akkor ideges, ha a játékosok nem hajtják végre a megbeszélteket, sőt, úgy érzem, ők is ilyenkor a legfeszültebbek. Ezúttal is így történt. 4. Nem állíthatom, hogy átnyúlt, de azt sem, hogy nem így történt, mert rossz szemszögből láttam a szituációt. Az ilyen izgalmas találkozón előfordulhat az ilyesmi, de nem biztos, hogy tizennégy-tizennégynél meg kell ítélni. Félreértés ne essék, amúgy jól bíráskodtak a játékvezetők. 5. Fiatal, tapasztalatlan az irányítónk, egyelőre nem képes fontos helyzetekben még többre serkenteni a társakat, keményen összefogni a csapatot. Kis időnek még el kell telnie rutinosabb legyen, ám egyébként, ha nagy ártömeg, már most emelkedőben vagyunk. Azért jöt Extraliga döntőjébe segítsem az együttest. (szabó g., niszkács) Jó előjelek a női Európa-bajnokságra kézilabda A Neubrandenburgban rendezett női Eb-előkészületi tornán, a Weise-kupán a magyar válogatott három győzelmet aratott, és megnyerte a viadalt. Mocsai Lajos szövetségi kapitány együttese legyőzte a szintén Eb-résztvevő Macedónia legjobbjait, valamint Németország A- és B-csapatát, s ráadásul a küzdelemsorozat végén Németh Helga vehette át a legjobb játékosnak járó különdíjat is. „A kitűnően szervezett eseményen elért sikerünket azért tartom különösen értékesnek, mert Németország csapatával azonos csoportban szerepelünk a decemberi, Hollandiában rendezendő Európa-bajnokságon” - mondta Mocsai mester. Ugyanakkor hozzáfűzte, hogy a vasárnap zárult háromnapos versenyen az együttese több taktikai variációt próbált ki sikerrel, ám valamennyi „csodafegyverét” nem mutatta meg a vetélytársaknak. Igaz, az ellenfelek sem játszották ki az összes adujukat. Neubrandenburgban a világbajnoki bronzérmes németek B-együttesében kapott helyet négy-öt olyan sztár, aki Hollandiában biztosan a legjobbak között szerepel majd. Ezt Ekke Hoffmann szövetségi kapitány is elismerte a tornán adott nyilatkozataiban. A macedónokat az utóbbi évek meglepetéscsapatának tartja a magyar kapitány. A balkániak gyors, rafinált, agresszív kézilabdát játszanak, és elképzelhető, hogy Eb-csoportjukban megszerzik a harmadik helyet. Dánia, és Norvégia legjobbjait aligha győzik le, de Lengyelország, Spanyolország és Oroszország csapatát talán megelőzhetik. A tesztmérkőzéseken Farkas Andrea és Hoffmann Olga jó formában védett, a mezőnyjátékosok közül pedig mindenki nagy igyekezettel, fegyelmezetten küzdött. Egy-egy összecsapáson Kulcsár, Németh Helga, Pádár, Farkas Ágnes, Kökény, Balogh Bea és Pigniczki nőtt a jó átlag fölé. A többi válogatott sztár formája is egyenletesen javul, és ez biztató két és fél héttel az Eb-rajt előtt. A keret tagjai hétfőn pihennek, kedden pedig Tatán folytatják a gyakorlást. Szombaton és vasárnap Szlovénia együttesével, majd hétfőn a magyar ligaválogatottal mérkőznek. Mit hoz majd a Mikulás? Sikerek után, sorsolásra várva Vízilabda Lehet, hogy rosszul játszott a BVSC-Brendon a Bajnokok Ligája-csoportselejtezőn, ám a második helyével akár jól is járhat. Eredetileg attól kellett tartani, hogy másodikként a BL két csoportelsőjével sorsolják össze, ami a papírforma szerint nagy veszélyekkel fenyegetett. Nevesítve: a legutóbbi döntőt vívó két itáliai gárdával, a Possilipo Napolival és a Pescarával. Csakhogy az athéni mítingen „leszakadt az ég”: az olasz bajnok Pescara az utolsó lett, így nem jutott be a Ligába, így viszont egy olyan álomnégyesbe is belecsöppenhet a BVSC, amelyben a kevésbé acélos, a hét végén a Dinamo Bucurestitől is kikapó spanyol Catalina, a jugoszláv Becsej és a francia Nizza szerepelne partnerként. Hogy a Mikulás meghozza-e ezt az ajándékot a vasutasoknak, majd eldönti a szánján ülve, útban a december ötödikei, óbecsei sorsolás színhelye felé. Ugyanitt derül ki, összerakják-e a Ferencvárost és a Vasast a Kupagyőztesek Európa-kupájában, amire - minthogy itt is csoportelsőket párosítanak másodikokkal, és az előbbi együttes hazai környezetben az elsőként, a Vasas a Mladosttól elszenvedett egygólos, hosszabbításos vereség után másodikként lépett tovább a hét végén - sajnos, van esély. Ezenkívül a zöldek a spanyol Sábádér és az orosz Volgográd között „választhatnak”, ha nem óhajtanak a Vasassal meccselni -ha rajtuk múlna, alkalmasint mégiscsak az angyalföldiekkel ugranának egyazon medencébe. Ugyanakkor a Zágrábban hősiesen küzdő Vasas másik két lehetősége az Olympiakosz, avagy a csupán jobb gólkülönbséggel nyolcba kerülő firenzei együttes: a Faragó-fiúknak inkább az utóbbiak tetszenének. A LEN-kupa G-csoportjában hazai pályán hihetetlen produkcióval - győzelem a Jadran Split, a CSZKA Moszkva és a Crvena zvezda ellen - előrukkoló újpestiek kívánságlistája felülről lefelé így festhet: az olasz Canottieri Napoli, majd a két jugoszláv, a Primorje és a címvédő Partizan Beograd. Egy biztos: itt sem könnyű a választás, de a budapestihez hasonló játékkal egyáltalán nem tűnik lehetetlennek a továbbjutás, sőt.... Egyedül a szegedieknek nem kell üzenetet küldeniük Mikulásnak. Ők ugyanis egyedüli magyar csapatként elbúcsúztak a nemzetközi kupaküzdelmektől, miután a LEN-kupa H-csoportjában a Canottieri Napolitól és a görög Patrasztól is vereséget szenvedtek. Igaz, az orosz Kazanyt végül 10-5-re leiskolázták, ez azonban már kevés volt a továbbjutáshoz, legfeljebb ahhoz volt elegendő, hogy ne csoportutolsóként végezzen a hazai bajnokságban is gyengélkedő együttes. Amúgy a keleti blokk átütő sikerét hozta a kupavíkend: a magyarok mellett a jugoszlávok és a horvátok is négy-négy vasat tartanak még a tűzben - illetve a vízben. (csurka g.) Következhet az átvilágítás Alapszabály-ellenes volt a felmentés Sakk Hiába, a pénz nagy úr! Bár a Magyar Sakkszövetség szombati, rendkívüli közgyűlésén sokan felszólaltak ellene, a jelenlévők végül csak megszavazták, hogy Leisztinger Tamás, az Arago Holding Rt. vezérigazgatója legyen a sportág első számú itthoni vezetője. A magyarázat: a három elnökjelölt közül - a másik kettő már egy hónapja fennakadt az elnökség rostáján - egyedül ő ígérte, hogy segíteni tud a szövetség kritikus anyagi helyzetén. Ez a tény pedig nyomott annyit a latban, hogy a Leisztingerrel szemben felvetődött kifogások - úgymint járatlansága a sportágban, az általa összeállított elnökség egyes tagjainak megkérdőjelezett szakmai hozzáértése - jelentőségüket vesztették. „Először is kiküldök egy könyvelőt, aki átvilágítja majd nekem a Magyar Sakkszövetséget, hogy pontos képet kapjak a pénzügyekről. Vagyis körülbelül úgy fogok tenni, mintha egy új céget vennék át. Hogy ez meddig fog tartani? Szerintem a jövő hétre már mindennel tisztában leszek a szövetség anyagi helyzetével kapcsolatban. Ennél többet egyelőre nem akarok és nem is tudok mondani” - közölte az újdonsült elnök két nappal megválasztása után. Lehet, hogy érik majd meglepetések az átvilágítani igyekvő könyvelőt. Elsőként például az, hogy a hírek szerint még a világítással is spóroló Magyar Sakkszövetségben könnyen elképzelhető: sötétedés után egyedül ő akar majd világítani. Komolyra fordítva a szót: a szövetség adósságállománya már többmilliós, és a FIDE-vel szemben is van tartozása, amely húszezer svájci frankra rúg. Ha pedig ezt nem fizeti ki a magyar szövetség, annak a veszélye is fennáll, hogy sakkozóinkat törlik a világranglistáról. És végül, de nem utolsósorban: Adorján András olimpiai bajnok nemzetközi nagymester az őt ért anyagi és erkölcsi károk miatt hárommillió forintot követel a Magyar Sakkszövetségtől. Lesz tehát tennivalója - és fizetnivalója - bőven Leisztinger úrnak, de neki már nyilván vannak tervei a gondok megoldására is. Akad viszont még nagyobb probléma is. A rendkívüli közgyűlésen az újdonsült elnök feltételhez kötötte pályázatának fenntartását, kijelentette: csakis akkor vállalja a tisztséget, ha az elnökségben az általa kiválasztott emberekkel dolgozhat együtt. Ezzel sokak szerint megzsarolta a megjelenteket. Ez azonban csak a kisebbik baj, ahhoz ugyanis, hogy az általa elképzelt elnökség léphessen hivatalba, a réginek testületileg távoznia kell. Ez pedig ellenkezik a Magyar Sakkszövetség alapszabályával... (mihályi) Hegedűs Csilla ■ Gratulálunk a két aranyérméhez! - Köszönöm. Ki hinné, hogy pár nappal az indulás előtt az is kérdéses volt, utazhatok-e egyáltalán. Nem volt útlevelem - mesélte Hegedűs Csilla, a nymburki felnőtt és junior sotokan karate Eb kétszeres korosztályos bajnoknője. ■ Az utolsó pillanatban jutott eszébe, hogy meg kell újítania? - Már hétfőn beadtam a kérőlapot, és azt az ígéretet kaptam, hogy legkésőbb szerdáig postázzák. Amikor aztán üresen találtam a postaládát, izgulni kezdtem, hiszen csütörtökön indulni kellett Nymburkba. Végül rengeteg telefonozás és szervezés árán a posta Gyáli úti központi elosztójában sikerült felvennem az okmányt. ■ Ezek szerint nem ön miatt indultak el olyan későn... Nem miattam csúszott az indulás. Lerobbant a busz, ezért csak délután öt órakor tudtunk elindulni. ■ Szerencsére a versenyen már nem folytatódott a pechszéria. - Ha azt vesszük, hogy az első mérkőzésemen kifordult a bokám, akkor igen. Nagyon fájt, de azért tudtam folytatni a versenyt. A felnőtt nők küzdelmében viszont már nem indulhattam el, túl nagy lett volna a kockázat. ■ Milyen érzés volt, hogy a juniordöntőt egy másik magyar versenyző, Tápai Ágnes ellen kellett megvívnia? - Kifejezetten örültünk neki, mert ezzel biztossá vált a magyar aranyérem. - Álltak már egymással szemben nemzetközi viadalon? - Két éve egy Világkupaversenyen szintén én győztem, míg legutóbb a csapattalálkozón Ági volt a jobb. ■ Most mi döntött az ön javára? - Nagyon szoros mérkőzés volt. Két bíró engem látott jobbnak, kettő döntetlenre szavazott, a főbíró pedig engem hozott ki győztesnek. ■ Ágnes hogyan fogadta a vereséget? - Nem volt sok ideje rágódni rajta, mint ahogyan nekem sem ünnepelni, ugyanis csapatban is küzdőtérre kellett lépnünk. Nagyon akartuk a közös aranyérmet, és sikerült is megszereznünk. ■ A kiutazás előtt számítottak ilyen eredményes szereplésre? - Egyedül a csapatéremmel számoltunk. ■ Most a megérdemelt pihenés következik? - Az idén már nem szeretnék több versenyen elindulni, inkább egy bírói tanfolyamot próbálok elvégezni, hogy a következő gyermek Világkupán már a másik oldalon állhassak. - Mi lesz a „hetedhét országra szóló” ünnepléssel? - Az nem az én stílusom. Különben is, a klubtársam, Györgyi Géza, aki egyben a munkáltatóm is, mivel az ő kft.-jének az ügyintézője vagyok, számít rám a munkahelyemen. Úgyhogy ünnep helyett hétköznapok következnek. (csanálosi)