Nemzeti Sport, 1998. december (9. évfolyam, 329-356. szám)

1998-12-13 / 341. szám

IX. 341. • 1998. december 13. 8. Újpest FC Gonda László Ha az Újpest teljesítményét a magyar baj­nokcsapat produktumaként vizsgáljuk, akkor az eredmény gyalázatos. Ha viszont úgy néz­zük, mint egy fillér nélküli, vezetői és játékosválsággal sújtott, megerősítetlen (bár Kovács Zoltán visszatérése vitathatatlanul fontos), ráadásul irányító kö­zéppályását vesztett gárda teljesítményét, akkor jónak nevezhető a produktum. Leszámítva persze a szégyenteljes BL- és UEFA-kupa-szereplést, a Zimbru, a Sturm és az FC Bruges ellen összesen hét gólt szerzett, ám tizenhatot kapott az Újpest, és a hat meccsből mindössze egyet tudott megnyerni, valamint egyszer játszott döntetlent. A bajnokcsapattól azonban az őszi hazai szereplés is harmatos. Igaz, az Új­pest csak a nevében volt bajnokcsapat, mert az erősítés, a felkészülés, a játék és a taktika helyett szinte kizárólag botrányokról, kínos ügyekről érkeztek hí­rek a Megyeri útról. Egyetlen új játékost nem sikerült szerződtetni (bár némi „kiskapuzás” után Vasile Miriutát amatőrként leigazolta a klub, de később ki­derült: a középpályás nem lehet amatőr, így egyetlen bajnokin sem játszott, és végül Németországba szerződött). A vezetők az erősítés sikertelenségével azt állították szembe, hogy együtt maradt a bajnokcsapat. Ez igaz, ám a játékosok nem kapták meg járandóságukat, s előbb sztrájkot fontolgattak, majd kiált­ványt írtak, aztán néhányan beperelték klubjukat, s emellett talán csak „köte­lező jelleggel” foglalkoztak a futballal. A klubelnök előbb elegánsan leválasz­totta magát a labdarúgásról, mondván, ő nem tehet semmiről (...), majd talá­nyos körülmények között az elnöki tisztről is lemondott, így a futball minden nyűge Várhidi Péter nyakába szakadt. Ő meg is próbált mindent, éjjel-nappal szaladgált szponzorok után, de eredményt nem sikerült elérnie, ráadásul a szakmára is jóval kevesebb ideje maradt, mint azelőtt. A csapat azonban nem (nem mindig) hagyta cserben Várhidit, a rangadókra - az MTK elleni meccset leszámítva - mindig felszívták magukat a játékosok, s mivel ezeket a mérkőzé­seket eredményesen is vívták meg, és a papírforma-győzelmek zömét is meg­szerezték, az Újpest hátránya nem túl nagy az élmezőnyhöz képest. Bár a baj­noki cím ismételt megszerzése jelenleg nem tűnik reálisnak (ráadásul a télen válogatott játékosokat kellene eladni ahhoz, hogy legyen némi pénz a Megyeri úton), az Újpesten uralkodó káoszt figyelembe véve azt is mondhatjuk, hogy jó idényt zárt a gárda. Ám, mivel mégiscsak a magyar bajnokról van szó, erre a „ jó idényre” aligha büszke bárki is Újpesten... 17 9 26 30-26 29 I­SSJ'JKL ilÚJfeJJJ Ti­Mlb'JlAbil­lA Labdarúgás Várhidi Péter: Lehetetlen tippelni . Tudja-e szakmailag értékelni az őszt? - Nem igazán... - mondta Várhidi Pé­ter. - A problémáink ismertek, ezekkel a nyár óta küzdünk, és talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha azt mondom: nagy szerepem van abban, hogy változat­lan állománnyal tudtuk végigjátszani az idényt, hiszen nagyobb energiát kellett a csapat egybentartására fordítani, mint eddig bármikor. Bánt, hogy nem az első vagy a második helyen fordulunk, mert ha tudtunk volna igazolni egy-két játé­kost, és nem lennének anyagi gondjaink, akár az élen is állhatnánk.­­ Edzőként hogyan egyezhetett bele abba, hogy a bajnokcsapat erősítés nél­kül vágjon neki a Bajnokok Ligája-sze­­replésnek? - Kiszolgáltatott helyzetben voltam, hiszen hiába tudtam, hogy erősíteni kell, és hiába próbáltam ezt már május­ban előkészíteni, a pénztelenség lehe­tetlenné tette az igazolásokat. Nem ke­vesebb, mint húsz játékossal tárgyal­tam, de pénz nélkül nem volt lehetőség az erősítésre. Erre Miriuta esete a leg­ékesebb bizonyíték, szinte mindennel próbálkoztunk, hogy meg tudjuk sze­rezni, mégis el kellett engednünk, és edzőként semmit sem tudtam tenni ez ellen. - Nem gondolja, hogy a nyáron na­gyobb fegyelmet kellett volna tartania, vagy komolyabb munkára kényszerítenie a labdarúgóit? - Biztos, hogy ahogyan mindenki, én is követtem el hibákat. Kívülállóként köny­­nyen mondhatja bárki, mit hogyan kellett volna csinálni. Aki azonban átélte a játé­kosok napi problémáit, vagy a gondjain­kat a pályával, az tudja, mit miért csinál­tunk. Bár én is megkérdezném attól, aki­nek ez lett volna a dolga: hogyan juthat a bajnok abba a helyzetbe a BL-szereplés előtt, hogy a legfontosabb időszakban nincs sem pénze, sem játékosa? - Hogyan tudja egyeztetni az edzőskö­­dést a menedzseri feladatokkal? - Augusztusban azért vállaltam a me­nedzser szerepét, mert én voltam az egyetlen, akiben a játékosok, vezetők, a befektetők bíztak, és engem javasolt a Belügyminisztérium és az újpesti önkor­mányzat is. Akkor mindössze két-három hétről volt szó, mert mindenki hitt a rész­vénytársaság megalakulásában, ám ab­ból nem lett semmi, „feletteseim” le­mondtak, én meg egyedül maradtam. Muszáj volt folytatnom, bár tudtam, hogy a két pozíciót együtt nem lehet eredmé­nyesen betölteni. - Nem érezte úgy bajnokság közben, hogy inkább befejezi, minthogy minde­nért ön tartsa a hátát? - Voltak meccsek, sikertelen tárgyalá­sok, rosszindulatú bekiabálások, amelyek miatt elkeseredtem és meginogtam, de mivel éreztem a játékosok, a közönség nagy részének támogatását, igazán ko­molyan sosem gondoltam arra, hogy fel­adom. - Melyik volt az ősz legfájóbb meccse és a legkínosabb eseménye? - Két olyan mérkőzés volt, amelyiken úgy éreztem, hogy a csapat nem tett meg mindent a győzelemért, mert a játékosok kilátástalannak érzik a helyzetüket: a döntetlenre végződött Videoton elleni meccs és az elvesztett Gázszer elleni mér­kőzés. A többi találkozón megfelelően harcoltak a labdarúgók, mégha a csapat esetleg ki is kapott. Kínos esemény akadt bőven, de a legrosszabb az volt, amikor az idény végén egy, szinte már teljesen si­keres tárgyalás szakadt meg. Pedig a pénz már szinte a kezünkben volt, a be­fektetők is jöttek volna, de a támadások elriasztották őket.­­ Melyik játékosának teljesítményét emelné ki a többi közül, és miért?­­ A csapat tagjainak a sikerben és a kudarcban is osztozniuk kell, mégis ki­emelném Szlezák Zoltánt, aki végig egyenletesen, jól teljesített.­­ A jelenlegi helyzetet ismerve, ta­vasszal milyen szereplés várható az Új­pesttől? - Erre nem egyszerű felelni, hiszen tudnom kellene, kikkel dolgozhatok a ta­vasszal. Ha csak két játékos megy el, az nem okoz nagy változást a szerkezetben. Kellene erősíteni is, de pénzünk továbbra sincs, és a felhalmozott adósságaink ak­korák, hogy játékoseladások után is ne­héz lenne igazolnunk. A mezőny szoros, nem túl nagy a lemaradásunk. Játékosál­lományunk erőssége alapján a dobogón kellene végeznünk, d­e ma egyszerűen le­hetetlen tippelni a Újpest jövőjére... 9. Vasas IMI [1: Varga Béla A Vasas évzáró vacsoráján dr. Tóth József szakosztályelnök az őszt értékelte. Nem fukarkodott az elmarasztaló jelzőkkel, amikor ismertette az elöljárók véleményét a 9. helyezés okairól. Nem tudni, a játékosokat mennyire vágta mellbe a kritika. Lepergett róluk, vagy elgondolkodtak rajta és tudomásul vették? A futballisták teljesítményénél maradva, nyáron a Nemzeti Sport statisztikái szerint Végh, Váczi és Mónos bekerült az „Év válogatott­jába”, Hámori és Szilveszter pedig a második számú csapatba. Most, az őszi ranglistán Végh a 12. kapus, Váczi pedig a huszadik a me­zőnyjátékosok között. Az első százba Juhár, Mónos, Hámori és Szil­veszter, míg a második száz közé Geress, Pál, Aranyos, Galaschek, Tóth, Zombori és Farkasházy került. Az elmúlt bajnokságban szerzett bronzérem után óriási csalódást okozott szurkolóinak a Vasas, valamennyi játékos messze a tudása alatt teljesített. Az együttes kiesett a Magyar Kupából, azon az estén Gellei Imre benyújtotta lemondását, amelyet azonban a vezetőség nem fogadott el. Úgy tűnt, a Debrecen elleni kupafiaskót követően az edző az egyetlen, akit nem hagyott nyugodni a lelkiismerete. A gyenge szereplésnek nagyon sok összetevője van. Gellei Imre el­készítette az őszi szezon értékelését, ám úgy véljük, a jelentés leg­nagyobb érdeme az edzői önkritika, a játékosok elmarasztalása már jóval árnyaltabb. Lényegében a jó szándék dominál az értékelésben. Ez lehet jó is, meg nem is. Nem a korbácsot hiányoljuk, hanem a na­gyobb szigort azokkal szemben, akiktől a bronz után ezüstöt, netán aranyat vártak a vezetők. Merthogy a cél reális volt, készítői nem jár­tak a fellegekben, hiszen a múltra építkeztek. 17 7 3 7 25-26 24 DjjiiJú­­kij és M búsjijijjéút Gellei Imre: Két szék között a pad alá . Túl elnézőnek tűnik a jelentése... - Én nem így érzem, ha elnéző len­ne, nem terjesztettem volna a szak­osztály-vezetőség elé - fogalmazott Gellei Imre, a Vasas DH vezetőedzője. - Én egyébként pedagógusként és edzőként is mindig hittem azoknak és azokban, akiket rám bíztak, akikkel együtt dolgoztam. S mivel ma sincs ez másként, lehet, hogy ez érződik ki a jelentésből. " Az ősz kudarcait szinte mindenki a spanyol túrára vezeti vissza. Mi tör­ténik, ha nem nyilatkozza lapunknak, hogy Aranyost kiállították azon a bi­zonyos nyolc-nullra végződött talál­kozón? - Az elhallgatás nem tett volna jót edzői tekintélyemnek. Kétlem, hogy minden baj oka a hat-nullra meg­nyert, ám az óvás miatt null-három­­mal igazolt, Kerület elleni meccsünk lenne. A következmények persze mellbe vágtak mindenkit, hiszen pon­tokat vesztettünk, negatív lett a gól­különbségünk. Tény, hogy a „Kerü­let-fóbia” törést okozott a csapat tel­jesítményében, de nem végzeteset. Az óvási ügyre hivatkozni, nem több be­­lemagyarázásnál.­­ A Vasas enyhén fogalmazva is botladozott az ősszel. Pedig a nyáron megfogalmazott cél teljesíthetőnek tűnt, jól kezdett a csapat, aztán az MTK elleni nagy fiaskó után még egy­szer megrázta magát és szétzilálta a Haladást. Utána viszont... - Néhány fontos elemet azért hadd mondjak el. Nyáron frissíteni akar­tunk. Erős, Kriston, Vincze Ottó, Tö­köli, Herczeg Miklós, aztán Farkas­házy és Sowunmi igazolása is felvető­dött, végül csak az utóbbi két labda­rúgó került hozzánk. Nyáron a két szék között a pad alá estünk, nem in­dulhattunk az Intertotó-kupában, az esetleges UEFA-kupa-szereplés mi­att. Egyik sem jött végül össze, követ­kezett­­viszont a szerencsétlen spanyol túra. Ősszel sok volt a sérültünk, Ju­hár, Geress, Galaschek és mások is ki­estek a sorból, és ekkor derült ki, szűk a játékosállomány, nincs igazi versen­gés a kereten belül. A teljesítmények óriásit zuhantak, több mérkőzésen is baj volt az akarással, elveszítettük a rangadókat, az újpestiek ellen példá­ul úgy, hogy az ellenfél tíz emberrel játszott. Minimálisra csökkent a játé­kosok önbizalma, nem tudtuk felráz­ni őket, ezért is akartam átadni a he­lyemet. Érthetetlen és megmagyaráz­hatatlan, hogy idáig jutottunk. Nem voltak belső gondok, nézeteltérések, nem voltak anyagi nehézségek, min­denki időben megkapta a járandósá­gát. Sokan azt mondják, az edzések bizonyos mértékig monotonná váltak. Én viszont azt vallom, az edzések szá­mát és minőségét tekintve nem ma­radtunk el senkitől sem.­­ Ugyanakkor az is tény, hogy sok mérkőzésen lassú volt a Vasas, több­ször pedig elfáradtak a játékosok a meccs végére. Jó példa erre az ön által is említett Megyeri úti találkozó, vagy a zárómérkőzés, amelyen a Videoton könnyen egyenlíthetett volna. - A Vasas soha nem volt villámgyors csapat. Az összeszokottságban, játéko­sai egyéni tudásában rejlett az ereje. Jó volt a csapatszellem és az a módszer, amit a futballvilágban vonalvédeke­zésnek hívnak. Az ősz folyamán vissza kellett állnunk a söprögetős játékra, és a középpályán is igyekeztünk más fel­fogást kialakítani. Az ebben a csapat­részben játszók azonban nem voltak fogékonyak az újra. " A nem megfelelő erőállapot gyor­sabb gondolkodással kompenzálható. - Változtatni akarunk, erre kény­szerít bennünket az élet. Jogosnak tartom a Vasas tavaszi szereplésével kapcsolatos fokozott várakozást. Előttünk a téli felkészülés, tanultunk a hibáinkból, sajnos, túlontúl sok volt belőlük. A felzárkózáshoz nagyon sok munka kell. Vissza kívánjuk szerezni a közönségünk és a szponzoraink bi­zalmát. Az őszi botladozást csakis a jó tavasz feledtetheti. A vezetők is hisznek a megújulásban, ezt mutatja, hogy már a jövő év elején elkezdőd­nek a szerződéshosszabbítási tárgya­lások a játékosokkal. Mi ez, ha nem a bizalom jele? NEMZETI SPORT Szám szerint Tavaly a második helyen „for­dult” a csapat és tavaszi teljesítmé­nyével aranyérmet szerzett, most hat vereséggel a nyolcadik, tizenkét pontnyi távolságra a listavezetőtől. Érdekes módon hazai pályán idén ősszel sokkal jobban szerepelt az Új­pest, mint egy éve! Kettővel többször nyert (6), és eggyel kevesebbszer ka­pott ki (2). A gólzáporok azonban el­maradtak, csupán a DVSC ellen tud­tak három gólt elérni az újpestiek. Az évek óta idegenben és különö­sen vidéken remeklő újpestiek ősszel négyszer kaptak ki. Győr, Vác, Du­naújváros és Akasztó volt a sikerte­len állomás. Az újpestiek 1996. júni­us 17-én 4-0-ra kikaptak Győrött, s vidéken legközelebb több, mint két év múlva vesztettek, 1998. augusztus 22-én ismét Győrött 3-1-re. A csapat zsinórban megnyerte első három meccsét, valamint a 12. és a 15. forduló közötti négy találkozót. Ezzel szemben a 4. és a 7. közötti pe­riódusban háromszor vesztett, s egy­szer remizett. A idény elején még a tavaszi sze­zont idézte Várhidi Péter legénysége, három forduló után az élen állt, ám hamar lecsúszott a tizedikig. A baj­nokság hajrája előtt még felkapasz­kodott a dobogó mögötti helyekre, aztán visszacsúszott a középmezőny­­be. Az Újpest két mérkőzésen maradt eredménytelen, s ötször nem kapott gólt. Kovács Zoltán és Korsós Attila egyaránt öt góllal volt a legeredmé­nyesebb, a középhátvéd, Sebők Vil­mos csupán egy találattal maradt el a csatároktól. Húsz játékos kapott játéklehetősé­get, a tavalyi ifjúsági együttest Lőw Zsolt képviselte egy pályára lépéssel, kétszer pedig a volt FTC-ifi Mogyo­rósi József is bekerült a csapatba. Csak a kapus, Bíró Szabolcs játszott az Újpest minden bajnokiján, Her­­czeg Miklós, Kovács Zoltán és Pető Tamás egyszer-egyszer hiányzott. i Szám szerint A Vasas legutóbb négy évvel ezelőtt, 1994 őszén kapott ki többször, mint ebben az idényben, akkor azonban kieső helyen vég­zett. Most nem ennyire elkeserítő a helyzet. A hét győzelem és a három döntetlen a kilence­dik helyhez volt elegendő, ami az előző évi he­lyezéshez mérten öt pozíció visszaesést jelent. Az viszont, hogy ehhez negatív gólkülönbség társul, nem a játékosok hibája, mert 6-6-ás győzelmük a III. Kerület ellen később 3-0-ás vereséggé változott . Különösen hazai pályán gyengélkedett a Vasas, a kilencből négy látogatóját nem tudta legyőzni. Mindkét veresége kiütéses volt, az MTK és a Győri ETO is négy gólt szerzett a Fáy utcai stadionban, míg az akkor még nye­retlen Siófok pontot vitt el. A mérleg másik serpenyőjébe a Haladás kiütése került, de az angyalföldiek legértékesebb győzelme - mint utólag kiderült - a Dunaferr elleni 3-2-es si­ker volt, pedig a 82. percben 1-2-es állásnál kevesen gondoltak Vasas-diadalra. A bajnokság első felében idegenben pará­dézott Gellei Imre együttese, leszámítva a di­ósgyőri találkozót. Utóbbi három mérkőzését azonban elvesztette. A Vasas legjobb időszaka a 7. és a 11. for­duló közé esik, ekkor szerezte összpontszámá­­nak majdnem felét (11). A szezon utolsó har­madában viszont csak a zárótalálkozón, a Vi­deoton ellen elért győzelemmel tudta kissé fe­ledtetni az ötös nyeretlen szériát, amelyből négy vesztes meccs volt. Az első öt forduló időszakában négyszer a dobogón állt az együttes, majd lecsúszott a hetedikre, s rövid fellángolás után a 13. játéknap után a kilen­cedik helyre esett vissza, ahonnan már nem tudott feljebb kapaszkodni. Öt találkozón nem szerzett gólt az angyal­földi együttes, és hatszor nem kapott. Hámori Ferenc és Pál Zoltán egyaránt hétgólos, Váczi Zoltán ötször volt eredményes. Gellei Imre húsz játékosnak adott lehetőséget, csak Mó­nos Tamás játszott minden mérkőzésen, az egykori válogatott egyetlen percet sem mu­lasztott. (budai)

Next