Nemzeti Sport, 2000. március (11. évfolyam, 60-89. szám)

2000-03-25 / 83. szám

18 NEMZETI SPORT EGYÉNI SPORTOK XI. 83. • 2000. március 25. Olimpiai és Eb-kvalifikációs torna, Liverpool A végén csattantak Egy kézsérülés miatt veszélyben Erdei Eb-részvétele­ n. Pap István helyszíni jelentése Ökölvívás Kvóta van, törés nincs. Röviden ennyiben foglalható össze Erdei Zsolt káprázatos, csütörtök esti produkció­ja, majd az azt követő kórházi kivizs­gálás eredménye. A Vasas középsúlyú világbajnoka ugyanis valósággal ját­szadozott a ringben a lengyel Pawel Kakieteuval, az utóbbinak esélye sem volt ellene. Régen, nagyjából az 1998- ban megnyert, minszki Eb-n bunyó­zott legutóbb ilyen ellenállhatatla­nul, ennyire gyorsan és taktikusan Erdei. Akinek a meccs után irtózatosan be volt dagadva a kézfeje. „Szerintem el is tört” — jósolt az egyébként jogos boldogságban úszó Szántó Imre kapi­tány. Dikán Kálmán gyúró jegelte a sérült részt, majd a program végén kórházba vitték Erdeit, ahol megvizs­gálták a bal kezét. „Nincs törés, csak elmozdult a kö­zépső és a mutatóujjam alatti kéztő­­csontom. De nem most, hanem még a fehérorosz fiú ellen” - mondta az eset­től függetlenül igencsak jó­­kedvű ma­gyar 75 kilós, akire emiatt otthon ala­pos kivizsgálás, hosszabb pihenő vár, ma még rejtély, elindulhat-e a májusi, tamperei Eb-n - „Mégis milyen balo­kat ütöttem, igaz?” Bizony, Kakietev az első menet felé­től úgy félt Madártól, mint a tűztől, a súlycsoport leggyorsabb balegyenese (idézet Szántótól) számtalanszor lan­dolt a lengyel fején, a kesztyűi között. Nem lehetett panasz a hangulatra sem. A többiek, a másfél órával koráb­ban kvótát szerző Lakatos Pállal az élen, borzalmas ricsajt csaptak a pon­tozók háta mögött, igaz, Csötönyi Sándor elnök Erdei meccse előtt is el­mondta nekik: „Ha látjátok, hogy gé­­pészkednek, álljatok fel, és induljatok el feléjük!” Szerencsére nem volt rá szükség. Balzsay, Lakatos és Erdei révén te­hát ez ideig három kvóta jutott Ma­gyarországnak, és bokszberkekben ál­talános a vélekedés, hogy a jövő heti, velencei tornán a Nagy János, Balogh, Hídvégi triótól újabb egy-két részvé­teli jog várható. Azaz a végére mégis­csak összejöhet, amit a szövetségben terveztek - legfeljebb azt nem kalku­lálták be, hogy a kvalifikációs sorozat első szakaszának sikertelensége ennyire feszült légkört eredményez. Jelentem, már oldódóban van a fe­szültség. Még egy magyar, Garai Emil bunyó­zott a csütörtöki programban, jócskán lapzártánk után­­ és nagy esélyt sza­lasztott el. A zuglói nehézsúlyú nem kapott verhetetlen ellenfelet, a francia Jackson Chanet gyengébb bunyós, mint az előtte legyőzött görög Asztani­­disz volt, Garai mégis kikapott tőle. Mert bátortalan volt, mert nem kezde­ményezett, és mert nem volt meg ben­ne az a tűz, ami például a hatalmasat küzdő Lakatosban igen. Szombaton a finálékra kerül sor Li­verpoolban, Lakatos a litván Stapovic ellen bokszol, akitől a minszki Eb-elő­­döntőben kikapott, míg Erdei a fájós kéz miatt természetesen nem lép szo­­rítóba. Igaz, felvetődött, hogy érdemes lenne várni, hátha a román Diaconu visszalép. Akárhogyan is lesz, a lényegen már túl vagyunk. Liverpoolban két olimpiai és egy Eb-kvótát szerzett a magyar ökölví­vás. Olimpiai és Eb-kvalifikációs torna, Liverpool Az olimpiai kvótáért. 48 kg (1-2. hely). Kvótaszerzők: Lakatos Pál (ma­gyar), Stapovic (litván). 54 kg (1-2.). K: Hurcilava (grúz), Danilisenko (uk­rán). 60 kg (1-3.). K: Nuridinov (azeri), Gevorgjan (örmény), ill. Zamora (olasz) vagy Jebali (francia). 67 kg (1-3.). K: Kajrov (azeri), Bundu (olasz), ill. Grusac (moldáv) vagy Zam-Zam (dán). 75 kg (1-3.). Elődön­tő: Erdei Zsolt (magyar)-Kakieteu (lengyel) p. gy. (8:1). K: Erdei Zsolt, Diaconu (román), ill. Kakieteu vagy Froch (angol). 91 kg (1.). Elődöntő: Chanet (francia)-Garai Emil (magyar) p. gy. (6:4). K. Chanet vagy Dimovszki (macedón) 60, 67 és 75 kg-ban a 3., 91 kg-ban az 1. helyért szombaton bokszolnak. FOTÓ: MEGGYESI BÁLINT Erdei Zsolt (balról) sérült kézzel is remek teljesítményt nyújtott a lengyel Kakieteu ellen, és megszerezte a magyar ökölvívás harmadik olimpiai kvótáját Kovács István rövid pihenője Kokó áprilisban ismét kesztyűt húz Kovács István csak rövid ideig ünnepelhette a március 18-án Juan Manuel Chávez ellen aratott kiütéses győzel­mét. Az Universum Box-Promotion vezetősége ugyanis be­jelentette, Kokó is kesztyűt húz azon az április 15-i hanno­veri gálán, amelyet a Dariusz Michalczewski-Graciano Rocchigiani félnehézsúlyú világbajnoki címmérkőzés köré szerveznek. „Kobra” és „Tigris” 1997 decembere, 1998 márciusa, 1998 szeptembere és 1999 augusztusa után im­már ötödször bokszol egy programban, az eddigi közös fel­lépéseiket teljes siker koronázta. - Nem szokatlan, hogy négy héten belül másodszor is kesztyűt kell húznia? - Régebben már volt olyan, hogy sokkal rövidebb idő telt el két mérkőzésem között. Most olyan edzettségi állapot­ban vagyok, hogy egy hét pihenő után, három hét felkészü­léssel is nyugodtam tudom vállalni a mérkőzést - válaszolt a felvetésre Kovács István. - Lehet már tudni, hogy ki lesz az ellenfél? - Még semmit sem lehet tudni, csak azt, hogy a szervezők nyolc menetre tervezik a találkozót, ezért biztos, hogy nem címmérkőzésen húzok kesztyűt. Számomra hatalmas meg­tiszteltetés, hogy szorí­tóba léphetek Hannoverben, hiszen ez lesz az elmúlt tíz év legnagyobb bokszgálája Németor­szágban. Az eseményt hatalmas reklámhadjárat előzi meg, hiszen az Expohalléban, a világkiállítás színhelyén állítják fel a szorítót. - Az áprilisi fellépésnek esetleg már van köze a Prince Naseem Hamed elleni - egyelőre még csak tervezett - össze­csapáshoz? - A két rendezvény független egymástól. Még nem kap­tunk választ a hétfőn elküldött kihívásunkra, de biztos, hogy a Hamed elleni találkozóra legalább három hónapig kemény edzésekkel fogok felkészülni. (moncz) ★ Donovan „Razor” Ruddock helyett Chris Byrd lesz az el­lenfele Vitalij Klicskónak, a WBO (Bokszvilágszervezet) nehézsúlyú világbajnokának. A két bokszoló április elsején Berlinben küzd meg egymással. Póth Diána Szluckajára fogadna Műkorcsolya______________ Póth Diána egy kicsit másként ké­t'"'Y W­winila nr7.7.ai műkor­csolya-világbajnokságra, mint a feb­ruári kontinensviadalra. Ez egyrészt abból adódik, hogy az Eb után edzőt váltott, jobban mondva visszament ré­gi tréneréhez, Jurek Eszterhez, más­részt pedig abból, hogy itthon edzett, nem pedig Németországban, mint a bécsi verseny előtt. - Az elmúlt öt hétben keményen dolgoztam, főleg miután az Európa­­bajnokságot követően megtudtam, hogy én is jöhetek Nizzába - válaszol­ta Póth Diána, már a vb színhelyén. - A koreográfusommal is gyakrabban találkoztam, hogy rendbe tegye egy kicsit a gyakorlatomat. - Min kellett változtatni? - Tulajdonképpen minden maradt a régi, csak pontosítottuk a mozdulato­kat. Lelkileg nagyon sokat jelent ne­kem, hogy Franciaországba is utánam jön, hogy segítsen. Sajnos, Jurek Esz­ter nem tudott eljönni, helyette egy még régebbi trénerem, Vida Gabi bá­csi kísért el. - Milyen eredményt vár magától? - Először is jó gyakorlatokat várok. A rövidprogramnak mindenképpen hibátlannak kell lennie, mert sajnos tapasztaltam, hogy hiába jó az ember a kvalifikáción, ha utána hibázik. Egy szó, mint száz: csak egyenletes, jó tel­jesítménnyel lehet eredményes valaki ebben a sportágban. Pontos ered­ményre nem szívesen tippelnék, hi­szen nem csak rajtam múlik, a többi­ektől is függ, de azért az első tízbe mindenképpen szeretnék bekerülni.­­ Min múlik, hogy ez sikerül-e? - Talán azon, hogy meg tudom-e ug­rani a tripla toe-loop, tripla toe-loop kombinációt. Az Európa-bajnokságon nem sikerült, de azóta sokat gyakorol­tam, és otthon már nagyon jól ment. Ráadásul erre az ugrásra nagyon ke­vesen vállalkoznak, úgyhogy nagy fegyvertény lehet.­­ Ön szerint kinek van a legnagyobb esélye az aranyéremre? - Nem kétséges, az orosz Szluckajá­­nak. Megszorítani talán megszoríthat­ják, de ha megcsinálja, amit tud, akkor ő fog nyerni. Az idén remek formát mu­tat, az ugrásai biztosabbak lettek és a koreográfiája is nagyon el van találva. (tóth a.) A A rejtélyes kérdés - miként lehet olimpiai bronzéremhez jutni száz év múltán is? - amint várható volt, nem csak az én érdeklődésemet keltette fel... Néhány héttel ezelőtt olyan feltételezésről számoltunk be, miszerint egy külön­leges, és a statisztikáinkban, kiadványainkban eddig nem szereplő olimpiai har­madik hellyel gyarapodhatunk. Az 1896. évi első modern kori olimpiai játékokon Athénban részt vevő küldöttségünkben szereplő montenegrói származású Tapa­­vicza Momcsilló ugyanis az újabb keletű nemzetközi források szerint tenisz egyes­ben - megosztva - a harmadik helyen végzett. Jómagam a híres amerikai kutató, David Wallechinsky kötetében fedeztem fel az eddig elrejtett tenisz bronzot, de őszintén bevallva némi kétkedéssel fogadtam. Gyanúmat az keltette fel, hogy az olimpiai harmadik hely, véltem, már akkor, a hőskorban is kellő elismerést érdemelt, itthon ellenben az örvendetes tény egyál­talán nem kapott nyilvánosságot. Sem akkor, sem később. El kellett volna bármi okokból is ezt hallgatnunk talán?... Nem hogy büszkék lettünk volna!... Vagy mégis csak valami tévedés áldozatai lennénk?...A dr. Szerelemhegyi Ervin gondo­zásában 1924-ben megjelent „A modern olimpiai játékok” című könyvben az athéni versenyek eredményeit közlő melléklet a teniszt - mintha a programban va­lóban nem is szerepelt volna - meg sem említi példának okáért... A „Tapavicza-rejtély” című írás megjelenését követően meglepően nagyszámú levelet, telefonhívást, üzenetet kaptam, majd a Magyar Olimpiai Akadémia két ku­tatóját is kiküldte Lausanne-ba, hogy az Olimpiai Múzeumban eredeti dokumentu­mok, jegyzőkönyvek áttekintésével derítsenek fényt a talányos tenisz-ügyre. Nos, a felsorakoztatott bizonyítékok ismeretében nincs okunk kételkedni ab­ban, hogy olimpiai bronzérmeink száma Tapavicza Momcsillóéval hitelt érdemlő­en növelhető. A teniszküzdelmek április 8-tól 11-ig zajlottak 6 ország 13 résztvevőjével. Az el­ső forduló párosítása (elöl a győzte­sekkel, de a játszmák eredményei nem maradtak fenn): A. Akratopulosz (görög)-E. Flack (ausztrál), B. K. Paszpatisz (görög)-G. S. Robertson (brit), J. M. P. Roland (brit)—F. A. Traun (né­met), E. Rallosz (görög)-D. Petro­­kokkinosz (görög), Tapavicza (ma­­gyar)-Fragapulosz (görög), D. Kaszdaglisz (görög)-Desert (fran­cia). Az ellenfél híján árván maradt másik görög - K. Akratopoulosz - erőnyerőként jutott a második for­dulóba a hat győztessel, köztük a mi derénk Momcsillónkkal együtt. A páratlan mezőny miatt Tapavi­cza a szerencsés sorsolásnak kö- Tapavicza­sztori szönhetően játék nélkül besétálhatott a legjobb négy közé. A második fordulóban egyébként: Paszpatisz-A. Akratopoulosz, Roland-Rallosz és Kaszdaglisz-K. Akra­topoulosz mérkőzések győzteseihez csatlakozott Tapavicza. Az elődöntőben a ma­gyart aztán Kaszdaglisz búcsúztatta. A döntőben, mint ismeretes, Roland, a brit turista, aki ott a helyszínen nevezett be és kölcsönzött egy rakettet, legyőzte a Ta­pavicza útját álló Kaszdagliszt 6:3, 6:1 arányban. A további helyezésekért nem mérkőztek, így végezhetett Tapavicza és a görög Paszpatisz - az elődöntők veszte­sei - egyaránt a harmadik helyen. Tapavicza Momcsillót - mint Mező Ferenc, jeles olimpiai tudósunk írta 1932- ben a Magyar Sport Reneszánszának Története című kötetben - eredetileg Wein Dezsővel együtt az első olimpiai játékok tornaversenyeire nevezték be, teniszről egy árva szó sem esett. Nos, ami a tornát illeti, a montenegrói magyar­­ el sem in­dult. Súlyemelésben és birkózásban viszont igen!... Ezekre a meghökkentő változ­tatásokra azonban nem maradt ránk magyarázat, sőt, Tapavicza mindmáig meg nem közelített tenisz sikerére sem találtunk utalást, részletesebb hazai leírást. A Subert, Kahlich, Gy. Papp-féle, s számunkra mindmáig a legteljesebb és meg­bízható korabeli olimpiai adatgyűjtemény ebben a számban kizárólag az első és a második helyezettet közli. De nem írt a tenisz fegyvertényről Mező Ferenc - az 1928. évi szellemi olimpia győztese - sem, aki pedig minden elképzelhetőt és lehet­ségest tudott, felkutatott, ismert a korai játékokról, s tudomása volt a Tapavicza­­változatokról is, hiszen arról beszámolt, hogy a sokoldalú magyar súlyemelésben és birkózásban helyezetlenül végzett... Ami ennél még különösebb, hogy elődeink, kollégáink, a sajtó tudósítói is mintha szánt szándékkal elhallgatták volna ezt a bronzot. Pedig olyan sokat nem szereztünk 1896-ban. Ráadásul nemcsak a toll, ha­nem mindenekelőtt a sportszakma legkiválóbb gyakorlati képviselői voltak, lévén, hogy maguk a versenyzők, küldötteink tudósították a magyar újságokat. Kertész K. Róbert kultusz államtitkár a Pesti Hírlapot, Wein Dezső a Pesti Naplót, Dáni Nándor a Sportvilágot... .Egyiküknek sem jutott eszébe beszámolni egy ilyen szen­zációról?!. .. Ugyanakkor, amikor az előzményekről még azt is megtudhattuk, hogy az 1896 márciusi hazai olimpiai válogatók során Tapavicza, az NTE versenyzője miként jeleskedett: szertornában harmadik, rúdugrásban második lett, a súlyeme­lést megnyerte, sőt 1895 decemberében ő nyerte meg a dr. Wlassics Gyula kultusz­miniszter tiszteletére rendezett dísztornát­­ holtversenyben Brunhuber Bélá­val... Nehezen megfejthető, nem?... Mező Ferenc nem szorul mentegetésre, magyarázatra is legfeljebb a szóhaszná­lata, nevezetesen a „helyezetlenül végzett” kifejezése. Athénban még nem volt di­vat az aranyérem, a győztesek himnusza, sem dobogó, stb. A győztesek ezüstérmet kaptak, a másodikok bronzot. Lényegében ennyi merítette ki a helyezettek fogal­mát. A harmadik meg­­ hol volt, hol nem... A harmadik helyekért csak imitt-amott mérkőztek meg, s nemigen tartották őket számon, pláne nem a mai értelemben vett helyezetteket, tehát a legjobb hat vagy nyolc versenyzőt. A korabeli értelmezés szerint Mező, feltételezem, ezért nem vette számításba helyezésként Tapovicza súlyemelő, birkózó és tenisz eredményét sem. Még valami: az első olimpiának nem minden száma bizonyult elég rangosnak, néhol pedig egészen sajátos körülmények között, mondhatni követhetetlenül alakultak a versenyek... Jellemzésül egy rövid olimpiai „mese” a Londonban könyvelői állást betöltő ausztrál Edwin Flackról. A sportos „kenguru” éppen szabadságát töltötte Athén­ban, s ha már ott volt, belevetette magát az olimpiai játékokba. Megnyerte az 1500 méteres futó­számot, aztán teniszütőt ragadott, hiszen tudjuk, április 8-án kika­pott az első fordulóban A. Akratopulosztól. Másnap, 9-én előbb győzött a 800 m­­es síkfutásban, majd alig két órával később meg már ott készülődött Marathónban a 17 tagú maratoni mezőnyben - mint negyedik külföldi résztvevő -, annak ellené­re, hogy soha életében még nem futott le edzésen sem negyven kilométeres távot. Az utolsó szakaszban totálisan kimerült, sőt verekedésbe is bonyolódott a görö­gökkel, végül hordágyon hozták be a stadionba, nem tudta befejezni a versenyt... Ha teniszben továbbjut...? Az athéni első olimpia, láthatjuk, sok tekintetben különleges volt, s amennyire történelmi jelentőségű, olyannyira rendhagyó, teli meghökkentő sztorikkal. Min­den elismerésünkkel együtt azt kell mondanunk, egyik-másik versenyszám ko­molyságát nyilván többen kétségbe vonták. Lehet, bár ez sem más, mint feltétele­zés, hogy ez is az egyik oka annak a nagy hallgatásnak, amely már akkor és utána évtizedekig körülvette Tapovicza különleges tenisz-teljesítményét. Ezt az ölünkbe hullott harmadik helyet tagadhatatlan fenntartásokkal fogad­hatták mindenekelőtt teniszezőink. Való igaz - végigböngésztem az athénit meg­előző esztendők országos bajnokságait, aprólékosan az 1896. évit, majd az azt kö­vető évek teniszeseményeit is - Tapovicza neve sem előtte, sem akkor, sem később, semmilyen formában nem vetődött fel. Teniszezőként versenyeken, bajnokságokon nem vett részt. Tudjuk: „A múltunkat nem lehet elvenni. De csak akkor a miénk, ha ismerjük. ” - És ismerjük meg lehetőleg teljességében, valóságában, legalábbis amennyire ké­pesek vagyunk - tehetjük hozzá. Egyszóval ez van. A többit - kétkaros súlyemelés­ben hősünk hatodik, birkózásban negyedik lett - korábban elkönyveltük... Mielőtt pontot tennénk a Tapavicza-sztori végére... Az Újvidéken született és a Budapesti Műszaki Egyetemen Athén éve előtt építészmérnöki diplomát szerzett Tapavicza Momcsilló nemzetközi nevet szerzett magának Olaszországban, Marok­kóban és másutt emelt épületeivel, s az ő nevéhez fűződik az isztriai Porecs üdü­lőhely kiépítése is. A politikusi pályán szintén kiemelkedett, Montenegróban mi­niszter lett, és 1949. január 10-én hunyt el Polában... Epilógusként - tisztelettel adózva a múltnak, nevezetes és kiváló elődeinknek -, úgy vélem, vegyük át így utólag a montenegrói barátunktól kapott késői tenisz­bronzot, s illő szerénységgel helyezzük el szimbolikusan az őt megérdemlő hely­re. .. Ám lehet persze - ez nem mindannyiunk számára egy és ugyanaz. tyzllov

Next