Nemzeti Sport, 2002. október (13. évfolyam, 266-295. szám)

2002-10-03 / 268. szám

20 HIRDETÉS A nap interjúja 2002. október 3., csütörtök nemzetisport TORNA: Barcelonai olimpiai bajnokunk megtalálta helyét és jól érzi magát a lehetőségek országában Ónodi, a miami menedzser Upiczky Ágnes " Elhagyta San Antoniót és április óta a napfényes Miami az otthona. A költözés nem járt nagy megrázkódtatással, ezút­tal nem kellett az óceánt átszelni, nagy változásokat, döntéseket hozni ahhoz, hogy berendezze, kialakítsa új életét. Bár azért fura érzés lehetett az elnyűtt tréningruha helyett csinos kosztümbe bújni, s a zajos edzőtermet felcserélni egy irodával. Ónodi Henrietta olimpiai bajnok tornásznő­nk ugyanis munkát váltott. Je­lenleg az Olimpikonok Világszövetsége égisze alatt dolgozik, egész pontosan az amerikai régióért felelős iroda egyik lel­kes munkatársa. Amikor ebédidő előtt éppen elcsípjük őt, egyik telefonról a másikra vált. - Kérhetek egy kis türelmet - kérde­zi, majd szemvillanás alatt eligazít vala­kit a mobilján. - Elnézést, de néha összesűrűsödik a tennivaló, aztán az is előfordul, hogy órákig semmi dolgom sem akad. Ilyenkor van időm szörfözni az interneten, híreket szerzek otthonról, a nagyvilágból. Nyolc esztendő - új élet - Tulajdonképpen hogy néz ki egy napja? - Semmi extra. Van, hogy az irodában üldögélek és telefonon tárgyalok, de többnyire mozgásban vagyok. Amolyan menedzseri munkát végzek, a helyi programokért vagyok felelős, külön­böző iskolalátogatásokat szervezek, sőt két magazinnal is kapcsolatban állok. Ezek a programok természetesen a sporttal és az olimpiai eszmével kapcso­latosak. - Ez a munka netán már egy lépcsőfokot jelent a Nemzetközi Olimpiai Bizottság fe­lé vezető­ úton? - Elképzelhető, de konkrétan még nem gondolkoztam el ezen. Igazából már most is kapcsolatban állok a NOB- bal, hiszen ez a világszövetség az olimpi­ai társadalom negyedik tagja. Még Juan Antonio Samaranch alapította kilencven­ötben, de az igazi munka kilencvenki­lencben kezdődött el, amikor is Schmitt Pál átvette az elnökséget. - Úgy tudom, Budapesten működik az európai ügyekért felelős iroda. Nem gondolt arra, hogy esetleg hazajöjjön és itthon dol­gozzon? - Bevallom őszintén, nem. Először is az állásajánlat számomra a miami irodá­ból érkezett és nem Budapestről, más­részt pedig, nagyon jól érzem magam az Egyesült Államokban. Ez a nyolcadik évem itt, és szerintem elég jól sikerült beilleszkednem. Az egyetemen új bará­tokat, új élményeket szereztem, és úgy érzem, megtaláltam a számításaimat. - Semmi honvágy? - Előfordul, hogy rámtör, de túlte­szem magam rajta. Minden évben haza­látogatok, igaz, sajnos az idén csak kará­csonyra tudok hazamenni. -Ez azt jelenti, hogy nem lesz ott a deb­receni szerenkénti világbajnokságon?! - Igen, ez azt jelenti. De remélem, hogy megértik majd odahaza. Most, hogy rendes állásom van, nem tehetem már meg, hogy két hónapra eltűnjek, így is nehéz volt kikönyörögnöm azt a négy hetet, amit majd itthon töltök. - Úgy látom, egyre távolabb kerül a tor­nától. Áprilisban otthagyta az edzőtermet, most meg azt mondja, nem vesz részt a sze­renkénti vb-n... - Jaj, ne tegyen már szemrehányást! Akár hiszi, akár nem, az előbb éppen a mesterfokú bajnokság eredményeit néz­tem az interneten, tehát nagyon is érde­kel, hogy mi történik az egykori sport­ágamban. Sőt, telefonon tartom a kap­csolatot a régi versenyzőtársakkal és az edzőimmel is. Nemrég beszéltem példá­ul Nyeste Adrienn-nel, aki elmesélte, hogy elszakadt a térdszalagja, és nem in­dulhat a szerenkénti világbajnokságon. Nagyon sajnálom őt, mert évek óta nincs szerencséje. Amikor muszáj elszakadni - Ha már ilyen naprakész, akkor bizonyá­ra azt is tudja, hogy egykori versenyzőtársa, Óváry Eszter visszatért. - Igen, hallottam róla és egyáltalán nem lepődtem meg. Ha bírja a felkészü­léssel járó megpróbáltatásokat, miért ne vállalhatná újra a versenyzést. Ráadásul manapság egyre idősebb korban hagyják abba a tornászok a pályafutásukat. Én huszonkettő voltam, amikor befejeztem, és már úgymond túlkorosnak számítot­tam. - Nem vágna bele újra? - Eszemben sincs! Nem bírnám újra­kezdeni, már képtelen lennék a minden­napi edzésekre, ami nemcsak fizikailag, de lelkileg is rengeteget kivesz az emberből. Ráadásul a szabályok azóta rengeteget változtak, és én az elmúlt évek során nem ástam bele magam olyan mélyen a tornába. Több mint húsz évig sportoltam, rengeteget kö­szönhetek a tornának, hírnevet és anya­giakat egyaránt, de köszönöm szépen, nekem ennyi elég volt. Az életben van­nak más területek is, ahol meg kell mé­retni magunkat, és eljön az az idő, ami­kor már muszáj elszakadni a gyerekszo­bánktól. - Úgy érzi, idejében váltott? - Igen, bár a sporttól most nem távo­lodtam el teljesen. Szerencsére olyan tí­pusú ember vagyok, aki nyitott a világra és könnyedén tud alkalmazkodni az új helyzetekhez, de ismerek olyan embere­ket is, akiknek ez nagyon nehezen megy. Úgy érzem, egy élsportoló életében az is nagy erőpróba, hogyan tud sportolóból civil emberré válni. Nekem ez tökélete­sen sikerült itt az Egyesült Államokban. - Hogyan reagálna arra, ha mondjuk októbertől áthelyeznék a budapesti irodába? Én bocsánatot kérek, hogy ezzel a feltevéssel is visszatérek Magyarországhoz, de a sza­vaiból kicsit úgy tűnik, ön már amerikani­­zálódott. Nem mintha akcentussal beszélne, sőt szinte meg sem lehet érezni, hogy nyolc éve kint van már, inkább a gondolkodása, és a tervei kötik a tengerentúlhoz.­­ Érdekes, hogy ezt boncolgatja, mert nemrégiben két itteni magazin is arról faggatott, hogy nem akarok-e végleg le­telepedni az Egyesült Államokban. A vá­laszom: nem tudom. Minden évben ha­zalátogatok és minden évben látom, hogy milyen lehetőségek várnak odaha­za, és egyelőre több tényező szól az Egyesült Államok mellett. Az egyszerűség a fontos - Gondolom az is, hogy a testvére is kint él az Államokban. - Na látja, az már nem. Ő szerencsét próbált, de nem találta meg a számítása­it, és hazament. Nagyon sajnáltam, hogy ismét úgymond egyedül maradtam, de ehhez már hozzászoktam a nyolc év so­rán. - Akkor talán valami nagy szerelemről van szó? - Szerelem mindig van. Azzal nincsen semmi gond, de nem állítom, hogy ez lenne a döntő. Ez is csak egy tényező a sok közül. -És mi a helyzet a békéscsabai sporttele­pével, amelyet annak idején az édesapjával álmodott meg és hozott létre? - Igazából az apa nagy álma volt, és az ő lelkesedése és akarása rám is nagy hatással volt. Aztán amikor kilencven­hatban meghalt az apukám, az én lel­kesedésem megkopott. Bérbe adtam a létesítményt, van, aki üzemelteti, de a levegőben lóg a sorsa, még nem dön­töttem el, hogy mi legyen a végleges megoldás. -Ez a létesítmény tehát igazából az édes­apja nagy álma volt. És mi jelenti Ónodi Henrietta életcélját? - Egyszerű dolgok. Szép család, nor­mális, boldog élet... Természetesen a munka is fontos, de nem akarok nagy karriert magamnak. Tudom, hogy furán hangzik, de nem vagyok az a típus, aki mindenáron első, mindenáron a legjobb akar lenni. Igaz, a sportpályafutásom en­nek az ellenkezőjét mutatja, de ezért ke­ményen megdolgoztam, mindig a maxi­mumot nyújtottam. MÁR KAPHATÓ A NEMZETI SPORT ÚJ MAGAZINJA! CSAPOTJáTÉKOK UUtHi 2002-2003 BENNE MINDEN, amit a hazai kosarasokról, kézilabdá­­sokról, vízipólósokról és röplabdásokról, illetve jégkoron­gosokról tudni kell! Most egy helyen megtalálja az élvo­nal játékoskereteit, a teljes menetrendet és a válogatot­tak programját! A magazint kérje az újságárusoktól! Az ugrásban olimpiai bajnok Ónodi Henrietta kapcsolatban maradt a sporttal, de a torna ma már csak gyönyörű emlékeiben él Névjegy ÓNODI HENRIETTA Született: 1974. május 22., Békéscsaba Klubjai: Békéscsabai Előre Spartacus, Békéscsabai Agro-Stop Torna Club Edzői: Unyatyinszky Mihály, Unyatyinsz­­kyné Karakas Júlia Legjobb eredményei: olimpiai baj­nok­­ugrás, Barcelona, 1992­, olimpiai 2. (talaj, Barcelona, 1992}: világbajnok (ugrás, Párizs, 1992}, 2x világbajnoki 2. (ugrás, Indianapolis, 1991; talaj, Párizs, 1992}: Európa bajnok (felemás korlát, Brüsszel, 1989), 3x Európa-bajnoki 3. (talaj, Brüsszel, 1989: egyéni összetett és talaj, Athén, 1990}: Világkupa­győztes (ugrás, Brüsszel, 1990)

Next