Nemzeti Sport, 2005. május (103. évfolyam, 118-146. szám)

2005-05-25 / 140. szám

CSELGÁNCS AZ 54. EURÓPA-BAJNOKSÁG NAGY ALAKJAI A 317-es hotelszoba titka Rotterdamban történelmet írt az Ungvári Miklós, Braun Ákos, Kovács Antal trió „A 317-es szoba történel­met írt!” - kiáltotta Ungvá­ri Miklós. S nem járt messze az igazságtól: a rotterdami Maritime hotel 317-es szobájában megszálló dzsúdósok Braun Ákos révén egy arany- és Ungvári Miklós által egy ezüstérmet sze­reztek az Európa-bajnok­­ságon. Az amúgy két­ágyas szoba harmadik lakója, Kovács Antal pe­dig valószínűleg a holland kikötővárosban búcsúzott el versenyzőként végleg a sportág világversenyeitől. GOMBKÖTŐ ROLAND EGYSZER ABBA KELL HAGYNI, AKÁRMILYEN NEHÉZ „Ha el akarok indulni egy szenior Európa-bajnokságon, fogatok le, Sajáiképpen se engedjétek!’’ - adta ki a parancsot csapattársainak Kovács Antal, a magyar dzsúdó legeredményesebb képviselője, aki az 1992-es barcelonai­­ olimpián megnyerte a sportág első - s mindeddig egyetlen - magyar aranyér­mét, majd egy évvel később Hamiltonban az első magyar világbajnoki cím megszerzése is az ő nevéhez fűződik. Atom Anti (ahogyan Barcelona idején egy ország megismerte a pelyhedző szakállú paksi fiatalt) sportemberi nagyságáról tanúskodik, hogy egy évtizeddel a nagy diadal után újra vb-döntőt vívhatott, s szinte min­den évben nyert egy érmet az Eb­­n is. Aranyat nem sikerült. „Dühít is rendesen. Körülöttem mindenki Európa-bajnok, Mészáros Anett,­ Bor Barna a juniorok között, Ungi Mariborban nyert aranyat, most meg Ákos is. De egyszer abba kell hagyni, akármilyen nehéz, ezért mondtam a többieknek, hogy ne en­gedjenek örökké versenyezni” - ma­gyarázza szomorkás mosollyal, de azért érezteti, bármit odaadott volna csapattársa, Braun Ákos rotterdami sikeréért. S ha már itt tartunk, oda is adott: a „kis Bra­unnak” ő volt a példaképe, aki mellett felnőtt, akitől fogásokat lesett el, s aki erőt adott neki a folytatáshoz akkor is, amikor semmi sem sikerült. Kovács pályafutásának utolsó világversenyén alig néhány má­sodpercet tölthetett a tatamin, az orosz Gaszimov egy védhető tá­madással ledöntötte a lábáról, de talán nem túlzás Braun Ákos győzelme volt az igazi csattanó fantasztikus karrierje végén... „Biztos vagyok benne, hogy Anti nem­ fog eltávolodni a dzsúdótól, a nyáron Hadfi Dani, Bor Barna és Rajcsányi Gergő vébéfelkészülését végig segíteni fogja, nagy szükség is van rá" - jegyzi meg az edző, Hangyási László, aki ugyancsak furán érzi magát: legnevesebb versenyzője fájdalmasan gyorsan kiesett, ám a többi paksi remekelt. KOVÁCS Antal Született: 1972. má­jus 28., Paks Klubja: Paksi Atomerőmű SE Edzője:­­ Hangyási Lász­ló Súlycsoportja: 100 kg Legjobb eredményei: olimpiai bajnok (1992) ; olimpiai 5. (1996); világbajnok (1993) ; vb-2. (2001); Eb-2. (2004); 5x Eb-3. (1992,1993, 2002, 2003, 2004); GP- 2. (2001); World Masters-3. (2002); 2x Szuper A-kategóriás Vk-1. (Párizs, 2001; Moszkva, 2003); 2x egyetemi világbaj­nok (1998, 2000); 6x magyar bajnok (1993-94,1997-99, 2003); junior vb-2. (1992); junior Eb-3. (1991) Braun aranyérmes lett, az alig 18 esztendős Mészáros Anett a do­bogó harmadik fokára állhatott, s az éppen csak nagykorú Bor Bar­na is közel állt az éremszerzéshez. AKINEK CIPELNIE KELL AZ EB-GYŐZTES TÁSKÁJÁT­ ­ Vegyes érzések kavarognak bennem, a csapat fantasztikusan szerepelt, Ákos, Anett és Barna si­kerei engem is nagyon feldobtak, Ákos aranyérmének úgy örültem, mintha én nyertem volna, ugyan­akkor nagyon elszomorít, hogy Antinak ilyen lett a búcsúja. Tu­dom, hogy mi volt a vágya, sajná­lom, hogy nem tudta valóra válta­ni - így Ungvári Miklós. - Mit gondol így, néhány nap tá­volságból az ezüstéremről? - Azzal kapcsolatban is felemás érzéseim vannak. A csapat na­gyon jól szerepelt, ugyanakkor még mindig keserűség van ben­nem, hogy nem sikerült meg­nyernem a döntőt. Sokan mond­ják, örülnöm kellene, hogy újra odaértem, hiszen a 2002-es Euró­­pa-bajnoki címem óta a Világku­pa-viadalokon vagy az A-kategó­riás versenyeken ugyan jól­­ szerepeltem, de a világver­senyeken nem ment. És ami számomra igazán szív­szorító, hogy az olimpi­­­­án sem tudtam leten­ni semmit az asz­talra. De ren- __ geteg­ g­r­a­tulá­­c i­ó­t , biztató üzenetet kap­tam otthonról, és ez is nagyon jólesik. - Mi lehetett a remek magyar szereplés titka? - A rengeteg munka mellett talán az, hogy nagyon régen nem volt ilyen egységes a magyar csa­pat. Nincs széthúzás, mindenki szurkol a másik sikeréért, segíti a másikat, ehhez kell Nagysolymosi Sanyi, Hangyási Laci bácsi, a gyú­rónk, Tóth Pista, aki egy móka­mester vagy az orvosunk, Hidas Péter, akihez bármilyen problé­mánkkal fordulhatunk. A rotterda­mi csarnok bemelegítőtermében is kialakítottunk egy Ids magyar kuc­kót, ott gyűltünk össze mindig, egy kicsit olyan volt, mintha hazai pályán versenyeznénk.­­ A jelenlegi mesterét már emlí­tette, de arról nem sokat tudni, hogy miért váltott edzőt néhány hónapja. - Nem igazán váltás ez, hiszen Bíró Tamás mellett már hosszú ideje az edzőm volt Kecskeméten Nagysolymosi Sándor is, de az tény, hogy január elsejétől elsza­kadtam Tamástól. El kellett vál­nunk, mert ahhoz, hogy együtt maradhassunk, vissza kellett vol­na mennem a ceglédi klubba, ne­kem viszont a saját érdekeimet kellett szem előtt tartanom, Kecs­keméten tudnak számomra olyan körülményeket biztosítani, hogy a sportot továbbra is ilyen magas szinten űzhessem. Természete­sen sohasem fogom elfelejteni, hogy honnan jöttem, azt, hogy Tamás nevelt belőlem jó dzsúdóst, egy személyben volt edzőm, barátom, szinte a nevelőapám, nagyon sokat kö­szönhetek neki, de sajnos most egy kicsit meg­ Született: 1980. ok­tóber 15., Cegléd Klubja: Kecske­méti Judo Club Edzője: Nagysolymosi 0/ Sándor Súlycsoportja: 66 kg Legjobb eredményei: Európa-bajnok (2002); Eb-2. (2005); európai ranglista 1. (2002); 5x Vk-1. (Varsó, 2002; Budapest, 2003; Rotterdam, 2004; Budapest, 2005; Róma, 2005); csapat Eb-4. (2001); egye­temi és főiskolai világbajnok (2004); juni­or Eb-5. (1999), 3x vb-1. (2001,2002,2003) romlott a kapcsolatunk, amiről nem csak én tehetek. Azt is el kell mondanom, hogy most Sanyival is ugyanazt a munkát végzem, amit korábban Tamás rám for­mált, az edzéseimben nem válto­zott szinte semmi. - És mi változik most, az ezüst­érem után? - Most két hét pihenőt kap­tunk, de még hátra van egy vizs­gám is a TF szakedzői szakán. Utána kettőzött erővel készülök majd a szeptemberi világbajnok­ságra. A munkát paksi alapozó tá­borral kezdjük, aztán talán Kubá­ban vagy Spanyolországban is edzü­nk majd. Nem hiszem, hogy sokat változik az élet, szerencsére Ákos aranyat nyert, eszébe sem jut majd, hogy abbahagyja, az ő jelenléte pedig nekem is so­kat segít. Persze, egy ki­csit szokatlan lesz*­­ majd, hogy nekem kell cipelni az Euró­pa-bajnok táskáját... NEM VÁLTOZIK MEG BRIAN ÉLETE A sort az „ünnepelttel” illett vol­na kezdeni, elvégre a rotterdami Ahoy-sportcsarnokban Braun Ákos tiszteletére eljátszották a Himnuszt, ez pedig nem túl gya­kori esemény a magyar cselgáncs életében - nyolc Európa-bajno­­kunk volt korábban (Tuncsik Jó­zsef, 1976; Hajtós Bertalan, 1986; Csák József, 1986; Tolnai László, 1990; Nagy Zsuzsa, 1991; Csősz Imre, 1995; Hajtós Bertalan, 1998 és Ungvári Miklós, 2002), Braun a kilencedik. Nyugodtan mondhatjuk: váratlanul. Mert bár a paksi dzsúdós a pá­lyafutása során nyert már két Vi­lágkupa-viadalt (2002-ben éppen Rotterdamban, az idén tavasszal pedig Varsóban), a kontinensvia­dalok szempontjából elképesz­tően rossz mutatóval rendelke­zett: három részvétel, három ve­reség, vagyis úgy indult Maribor­ban, Düsseldorfban és Bukarest­ben, hogy mindahányszor elha­salt már az első akadálynál. Most pedig magától értető­dően nyerte egyik meccset a má­sik után, s a győztes finálé után boldogan mutatta a kameráknak dzsudogija hátán a feliratot: Bra­un. Világmárka. „Elképesztő ezt átélni. Tizenki­lenc évnyi munka után jött ki az eredmény, Ákos ezt nagyon megérdemelte. Fantasztikusan jó szellemű, intelligens srác, aki sokszor állt a nagy dobás előtt, az A-kategóriás versenye­­­ken néhányszor kiugróan teljesített, de a világversenyekkel nem volt sze­rencséje. Nagy boldogság ez a győzelem" - még a döntő másnap­ján is kissé hitetlenkedve mondja Braun edzője, Hangyási László. „Én már visszavonultam - feleli Braun arra a kérdésre, hogy az Eb-arany után folytatja-e pályafu­tását -, még a bukaresti Európa-baj­­nokság után, am­ikor biztossá vált, hogy nem indulhatok az athéni olim­pián. El akartam helyezkedni, tu­laj­­donképpen most is kaptam munkát, a paksi atomerőmű rendszeréhez kell egy számítógépes programot írnom, szívesen foglalkoznék ilyesmivel. A dzsúdó megmaradt hobbi szinten" - folytatja a kétdiplomás sportoló, de közben fülig ér a szája, nehéz belőle bármit is kihúzni, ellenben a humorérzéke egy pillanatra sem hagyja cserben. Nem véletlen, hogy a többiek Briannek hívják. ,Amíg meg nem néztem a sorso­lást, azt hittem, nagy dolgot csinál­tam, de most már tudom, hogy csak a szerencsén múlt” - jegyzi meg, ezúttal faarccal, az ember már kezdi komolyan venni, de aztán beugrik: az elődöntőben a syd­neyi bronzérmest, a világbajnoki harmadik lett Zelenijst, a finálé­ban pedig a tavalyi ezüstérmes iz­raeli Razvorovot verte imponáló nyugalommal. „Korábban csak kikaptam tőlük, a lett sráctól kétszer is, igaz, mind a kétszer rosszkor találkoztunk, az egyik alkalommal a combizmom volt elszakadva, háromezer forintnyi fás­­lival voltam betekerve, hogy egyálta­lán szőnyegre tudjak állni, a másik vereségnél meg beteg voltam, egy he­te nem edzettem. Tudtam, hogy ha az elején nem tud eldobni, akkor ha­marabb elfárad, mint én, így aztán próbáltam biztonsági indításokkal mutatni, hogy aktív vagyok, őt pedig folyamatosan intették a bírók. Razvozov korábban egyszer vert meg, a döntő előtt láttam, hogy mennyire szívja magát, tavaly is ezüstérmes volt, nagyon akart nyer­ni. Gondoltam, jól van, gyere csak, ha így pörögsz, hamar elfáradsz. Be volt kötve a két fü­le, meg az álla is, jól megnyomorgattam, kétszer be is hívták hozzá az orvost, a harma­diknál már leléptették volna. Szerencsére erre sem volt szükség, mert két perc után már nem fickándozott, telje­sen összezuhant, elment a kedve az egésztől” - lám, ilyen egyszerű „szerencsével” Euró­­pa-bajnokságot nyerni. S hogy mi lesz a világbajnok­sággal? „Nem­ hiszem, hogy belefér, egy csomó programot szerveztem a nyárra, motoros találkozók lesznek, kajaktúrára is akarok menni, dol­gozni is kellene” - ismét vi­gyorog, jó sok pénzt le­het tenni arra, hogy ő is végigizzadja majd az összes nyári edzőtábort, s immár Európa-bajnokként lép tatamira a szep­temberi kairói vb-n. Vagyis ebből a szempontból nem változik meg Brian élete... UNGVÁRI Miklós BRAUN Ákos Született: 1978. júni­us 26., Paks Klubja: Paksi Atomerőmű SE Edzője: Hangyási László S­ú I­y - csoportja: 73 kg Legjobb eredményei: Európa­­bajnok (2005); Szuper A-Vk-3. (Párizs, 2004); 2x Vk- 1. (Rotterdam, 2001; Varsó, 2005); ob- 1.(2003) Braun Ákos (felül) 19 évnyi munka után ért fel a csúcsra, a paksi dzsúdóst a siker kivívásában a világversenyektől visszavonuló klubtársa, Kovács Antal (jobbra), illetve a három év szünet után újra Eb-döntőt vívó Ungvári Miklós (alul, kékben) is segítette .. . 2005. május 25., szerda nemzetisport 23

Next