Nemzeti Sport, 2006. június (104. évfolyam, 148-176. szám)

2006-06-08 / 154. szám

KOSÁRLABDA FIESZTA Pezsgő, tűzijáték, Kis Nádal A bajnoki döntő lefújása óta folyamatosan ünnepük megérdemelt címüket a paksiak Amikor a döntő harmadik mérkőzésén a jól játszó Chris Monroe büntetőjével 86-74-re elhúzott az Atomerőmű az Albacomptól, akkor zúgott fel első ízben önfeledten a paksi B-közép „izzik a csarnok, itt a magyar bajnok” csatakiáltása. A lefújás pillanatában piros-kék konfet­titenger árasztotta el a beözönlő szurkolókat. Megvéd­te címét Tolna megye első bajnokcsapata! MOLNÁR CSABA Még mondják, hogy nem készül­tek. A sorsdöntő összecsapás előtt már csak kabalából sem szeretnek az érintettek válaszolni arra a kér­désre, tettek-e valamilyen előké­születet a bajnoki arany megün­neplésére. Aztán azonnal előke­rült a konfettiágyú, minden ké­szen állt a csapatot és a hozzátar­tozókat megillető fogadásra, cso­dás tűzijáték ragyogta be az eső áztatta paksi égboltot, hogy a gár­­­da utána a Kis Nádas étteremben gyülekezzen, majd a szurkolókkal egyetemben elinduljon önfeled­ten ünnepelni a Bongó diszkóba. Nem először készült ünnep­ségre az atomváros apraja-nagyja, hiszen 2002-ben a megye első együtteseként elhódították a nép­szerű csapatjáték bajnoki aranyát. Persze a tagok tekintetében akad különbség az elnyert címek szá­mát illetően. A döntő harmadik meccsén kiválóan irányító Mészá­ros Zalán például a mai magyar mezőnyben egyedülálló kollekci­óval rendelkezik. Hét bajnoki aranyából négyet még a Honvéd kosárlabdázójaként harcolt ki, emellett főszereplője volt a paksi­ak 2002-es, valamint a tavalyi és idei trónra kerülésének. ,A­z első bajnoki címemet két hétig ünnepeltük Boros Zolival és Dávid Kornéllal. Anyukám csak a harma­dik napon látott először, még a főiskolás döntőt is mámoros hangu­latban játszottuk végig. Ahogy öreg­szem, sokkal visszafogottabb lettem. Még ha bírnám is kivilágos­ kivir­­radtig, a gyerekeknek akkor sem mondhatnám reggel, hogy maradja­­nak csendben, mert apa fáradt” - avatott be az ünneplés kulisszatit­kaiba a csapatkapitány. Czigler László is része­se a három paksi diadal­nak, emellett a körmendiekkel is átélhette az aranyeufória pillanatait. „Mindig az első ünneplés van a legtovább, mégis az utolsó az, amely a legemlékezetesebb” -mondta a 215 centis center, aki­nek még a jövő évre is érvényes szerződése van a paksiakkal. A ke­ret másik tagja a döntő legértéke­sebb játékosának választott Chris Monroe, akinek a szája is tátva maradt, amikor a magyar szövet­ség újonnan megválasztott elnö­ke, Németh László köszöntője közben magyarról egyik pilllana­­tról a másikra angolra váltott, így méltatva a légiósokat. Monroe elámult a magyar finomságoktól roskadozó asztal látványától is. „Megszerettem a magyar kony­hát, különösen a halételek a kedven­ceim" - adott gasztronómiai út­mutatást az amerikai hátvéd, aki egy csibészes kacsintás kíséreté­ben kitért a szakmára is: „két év, két arany, nem rossz, ugye?” Valóban, ez a teljesítmény még visszafogottan fogalmazva, sem tekinthető rossznak. Félelmetes az Atomerőmű mérlege. Az ebben az évezredben rendezett hat kiírásból öt bajnoki és ugyan­ennyi kupadöntő, mindez meg­koronázva három bajnoki és há­rom kupaarannyal. Nem véletle­­nül somolygott hamiskásan Ju­hász Sándor, aki ezúttal ügyve­zetőként szolgálja a klubot. A lé­nyeget azonban alighanem Ko­vács József, az Atomerőmű ZRt. vezérigazgatója fogalmazta meg: „Örülünk, hogy támogathatjuk a csapatot, mert higgyétek el, nem az Atomerőmű miatt ismerik a kosarasokat, ha­nem a kosarasok miatt ismerik az emberek az Atomerőművet". Igazi közösséget alkotnak a paksiak, a hajnalig tartó „bon­gózást” követően szerda délben már újra együtt voltak a Kis Ná­dasban, hogy megnézzék a győztes meccset. Az aranyérmek természetesen ott lógtak a játéko­sok nyakában­ ,A azt mondtam a meccs után, hogy nem veszem le, de az éjszaka köl­csönadtam egy-két szurkolónak, vi­szont mostantól egy ideig rajtam marad, az biztos” - mosolygott Horváth Zoltán. „Lehet, hogy másutt többet ját­­szottam volna, viszont itt bajnok le­hettem" - csatlakozott társához arannyal a nyakában Panta István, a cserecenter. S hogy jövőre is nagy terveket dédelget a duplázó címvédő, an­nak érzékeltetésére álljanak itt Jan Pavlik mondatai. „Szeretnék ma­radni, tárgyalunk a jövőről” - mondta a magyarul kiválóan be­szélő cseh irányító, aki Monroe­­val és Rod Grizzarddal egyetem­ben naponta legalább használja a dobásfejlesztésre „shout­e­­way” névre keresztelt masinát, amely a tenisz­­adogató­­géphez­ ha­­s­o­n­l­ó­a­n megkíméli a játékost attól, hogy a gyűrű­ből aláhulló labdák után kelljen szal­adnia. A rossz nyelvek szerint a friss házas kosaras többet foglalkozik a szerkezet­tel, mint a fe­leségével... A nagy ter­vekhez tehát készen áll gép és ember egyaránt. Egyetlen kérdés merül fel csupán. A nemzetközi színtérről a legutóbb hiányzó magyar bajnok kap-e akkora támog­­m­gatást, amely lehetővé teszi egy európai kupában induló , versenyképes keret kialakítá-­­­sát? Ez utóbbi viszont nem csak­­ a paksiak problémája a magyar­­ kosárlabdasportban.­­ „Lehet, hogy máshol többet játszottam volna, viszont itt bajnok lehettem.” Panta István arról, hogy miért jó paksinak lenni Czigler László csak locsolt, locsolt és locsolt... - önfeledt volt az ünneplés FOTÓK MEGGYESI BÁLINT Jogos a taps Zsoldos Andrástól: a játékosok kitettek magukért 14 mernem sport Az amerikai légiós volt az aranyérmes együttes ásza A Chris Monroe teljesítményét tükröző számsor önmagáért beszél. Az amerikai hátvéd különösen a döntő második, székesfehérvári meccsén játszott káprázatosan. Ám nem csupán az aranycsatában, hanem egész idényben kiegyensúlyozottan szerepelt. A fináléban különösen kiemelendő a dobott pontok, a büntetőszázalék, a kiharcolt személyi hibák, valamint a teljesítményindex kategóriájában feltüntetett adatsor. CHRIS MONROE alapszakasz rájátszás a döntő átlaga döntő 1. meccs (83-68) döntő 2. meccs (98-96) elöntő 3. meccs (92-78) meccs pont mezőnydobás büntetődobás lepattanó szerzett labda eladott labda személyi hiba kiharcolt fault gólpassz teljesítményindex perc 26 25.3 181/328 55% 240/278 86% 4.6 2.3 3.1 2.3 10 3.4 35.2 35.6 11 19.7 68/129 53% 58/73 79% 3.7 2.7 2.4 2.37 2.8 26.9 34.93 26 27/43 63% 17/19 89% 3.7 3.32 2­8 3.3 35.7 37. 1 15 5/13 38% 5/5 100%5 2 5 3 6 2 17 34 1 41 13/18 72% 11/12 92%2­3 1­2 105 53 37 1 22 9/12 75% 1/2 50%4­5­0 1­8 3 37 40 Sikeres évek Az Atomerőmű Sportegyesület 1979- ben alakult meg, benne a kosárlabda-szakosztállyal. Először hobbiszinten játszot­tak az erőmű dolgozói, az 1980- as években jelent meg az igény az élsportszintű verseny­zésre. A csapat a kilencvenes években vált az NB I A-cso­­portjának stabil szereplőjévé. Olyan edzők irányították ab­ban az időszakban a paksi együttest, mint Juhász Sándor, Rezák László vagy Vertetics István. A játékoskeretben meg­fordult Morgen Frigyes, Radovics József, Mokos Gábor és Boros Zoltán. Itt indult el a karrierje Gulyás Róbertnek. A múlt században a klub legna­gyobb sikerét az 1998/99-es bajnokság negyedik helye és az ugyanabban a szezonban a Saporta-kupában elért legjobb 16 közé kerülés jelentette. Az igazi sikerkorszak akkor kö­szöntött be, amikor 1999-ben a mostani döntőben az ellenfelet gardírozó Fodor Péter kezébe került a marsallhoz, és az akko­ri sikereket fejelte meg a 2003 nyarán Paksra szerződő Zsol­dos András. Az ezredfordulón érkezett a jelenlegi gárda két meghatározó alakja, Czigler László és Mészáros Zalán. Nem túlzás, a jelenlegi évezred meghatározó csapata az ASE. Ennek tanulságául álljon itt az elmúlt hat évad eredménylistá­ja. 2000/2001 Bajnok: Kaposvár, 2. Atomerőmű, 3. Körmend 2001/2002 Bajnok: Atomerőmű, 2. Körmend, 3. Falco 2002/2003 Bajnok: Körmend, 2. Kaposvár, 3. Albacomp (Az Atomerőmű a negyeddöntőben búcsúzott a rájátszás­tól az Albacomppal szemben.) 2003/2004 Bajnok: Kaposvár, 2. Atomerőmű, 3. Albacomp 2004/2005 Bajnok: Atomerőmű, 2. Debrecen, 3. Albacomp 2005/2006 Bajnok: Atomerőmű, 2. Albacomp, 3. Körmend Magyar Kupa-győztes az Atomerőmű: 2001,2003,2005 2006. június 8., csütörtök

Next