Nemzeti Sport, 2008. április (106. évfolyam, 89-118. szám)

2008-04-25 / 113. szám

A MAGYAR CSAPAT AKTUÁLIS LÉTSZÁMA: 16 OLIMPIA 2008 nenaettsport 2008. április 25., péntek 149 SPORTOLÓ S­ MÉG 105 TORNA -VÁLASZOLÓ ÓNODI HENRIETTA Barcelona bajnoka „Két otthonom is van”­­ Még ma is többes szám első személyben beszél a békéscsabai sportsikerekről ■ KOVÁCS ERIKA Lassan 16 év telt el azóta, hogy Ónodi Henrietta a barcelonai olimpián ugrásban aranyérmet nyert, népszerűsége mégsem csökken. Az egykori tornász évek óta az Egyesült Államok­ban él családjával, ám ezúttal hazalátogatott Magyarország­ra, szülővárosa, Békéscsaba díszpolgáraiért. Egy pici, törékeny kislány na­gyokat ugrik talajon. Félelmetes dolgokat művel a felemás korlá­ton. Egy pici lány, aki szinte mindig mosolyog. Persze legin­kább gyakorlatai végén. Emlé­keznek még arra, hogy a barce­lonai olimpián mennyire örült ez a pici lány? Onnan arany- és ezüstéremmel tért haza, de ab­ban az időszakban ezt szinte „megszoktuk” tőle. A pici lány­ból azóta felnőtt nő és anyuka lett. Ónodi Henrietta 1994 óta az Egyesült Államokban él­­ férjé­vel, kislányával és tavaly április­ban megszületett kisfiával. ► Mit tudhatunk az immár négytagú családjáról? Ez Sebastian fiam tavaly április harmadikén született, vele lett teljes a családunk. Annabella lá­nyom januárban volt kétéves, így majdnem lemásoltam a családi modellt, hiszen a nővérem és köztem is mindössze tizen­négy hónap van. Nem így tervez­tük, de utólag már nem bán­juk, hogy így alakult. Sebas­tian és Bella iga­zán jó testvérek, szeretik egymást, remélem, ez így is marad. ► Nem lehet köny­nyű két pici gyerekkel­­ egy koráb­ban állan­dóan el­foglalt nőnek ki­vált­képp. Ki­tölti éle­tét az anyaság? L­ Szeretek édesanya lenni, életem legszebb és legne­hezebb kihívása, de élvezem minden pillanatát. Bár van úgy, hogy én is elfáradok... Ám nem vagyok a szó klasszikus értelmé­ben vett anyuka, hiszen dolgo­zom, a munkámra is figyelnem kell. A férjemmel közös családi vállalkozásunk van, ez azt is je­lenti, hogy a gyerekek napköz­ben is velünk vannak. ► A mondatai, a hangja ar­ra utal, hogy boldog ember. Jól érzem? !. Szerencsésnek tartom magam, mert van két egész­­séges, gyönyörű gyerme­kem és fér­jem, aki szeret mind­annyiunkat. Persze mint min­denkinek, nekem is vannak rossz napjaim, de ezeken épp a családom segít át. ► Nemrég itthon járt, szülővárosa, Békéscsaba díszpolgára lett . Nagyon örültem, hogy gon­doltak rám szülővárosomban, és hogy értékelik a munkát, ame­lyet mi ott és akkor elvégeztünk. Hét évvel ezelőtt Kondoros dísz­polgári címet kaptam meg. Tud­ja, ez kis falu Békéscsaba mel­lett, ott nevelkedtem négyéves koromig. A nagymamám és a családom egy része ma is ott él. Sokat jelentenek nekem ezek a kitüntetések, ennyi esztendő után kiváltképp. ► Mennyire kíséri figyelem­mel a tornát? t> Csak amennyire időm engedi. ► Tudja például, hogy a leg­jobb magyar tornász, Berki Krisztián nem léphet fel Pe­­kingben? t> Sajnálom Krisztiánt, nagyon is megérdemelné, hogy ott le­gyen az olimpián. ► Azt tud­ja, hogy egyetlen női tornászként ki képviseli majd a magyar színeket az ötkarikás játékokon? C> Hogyne tudnám! Böczögő Dorina, aki... ► ...aki szintén békéscsabai nevelés.­­ Mondhatnám azt is, hogy a párhuzam adva van. Magyaror­szágon évek óta Békéscsabán fo­lyik a legmagasabb szintű szak­mai munka, nem véletlenül nyerjük meg sorozatban az or­szágos bajnokságot, és az sem, hogy a nemzetközi szintű női tornászok jelentős részét a lila­fehér klub adja. ► Észrevette, hogy többes szám első személyben be­szélt? !. Bár már jó ideje az Egyesült Államokban élek, azért a szívem egy része itthon maradt. Két ott­honom is van - egy a tengerentú­lon és egy itt, Magyarországon. • A legmeghatóbb pillanat: gyermekeim születése A legfontosabb elöntés: gyermekvállalás A legemlékezetesebb verseny: a barcelonai olimpia A legnehezebb nap: édesapám halálának napja A legkedvesebb sjándék: a két gyermekem ▲ Ónodi Henrietta egykor a gerendán­­ és ma a kitüntetéssel NÉVJEGY­­ Ónodi Henrietta Szül.: 1974. május 22., Békéscsaba Eredményei olimpiai bajnok (1992, ugrás), olimpiai 2. (1992, talaj), vb- 1. (1992, ugrás), 2x vb-2. (1991, ug­rás; 1992, talaj), Eb-1. (1989, fele­más korlát), 3x Eb-3. (1989, talaj; 1990, egyéni összetett, talaj), 20x felnőtt magyar bajnok (1989,1990, 1991,1992) VILÁGKUPA-VERSENY Dobogóra szeretne állni Böczögő Dorina érmet vár magától Mariborban pénteki selejtezők során pró­bálja meg a döntőbe jutást. A legtöbbet talán Böczögőtől vár­hatunk, aki az elmúlt hetekben mutatott rosszabb formája el­lenére fináléba jutást remél magától. „Mindenképpen szeretnék döntőbe kerülni, sőt dobogóra szeretnék állni” - árulta el az egyetlen olimpiai kvótás női tornászunk. Petrovszki Pál edző azt várja tanítványától, hogy az Európa-bajnokságon elrontott ugrását ezúttal hibát­lanul mutassa be. Talajon egyébként magyar különpár­­harc alakulhat ki, Böczögő ugyanis ezen a szeren nyert a hét végi országos bajnokságon, Gombás Laura viszont az egyé­ni összetettben bizonyult itt­hon a legjobbnak. A férfiaknál - Berki Krisztián távollétében - Hetrovics Marcell juthat a leg­ messzebbre. Berki a május 8-11. között megrendezendő Európa-bajnokság miatt hagy­ja ki a maribori Vk-versenyt, hiszen Lausanne-ban szeretné megvédeni Eb-címét lólengés­ben. K.E. * ■ A megszokottnál népesebb küldöttség, nyolc tornász kép­viseli a magyar színeket a mari­bori Világkupa-versenyen. Het­­rovics Marcell (ugrás, gyűrű), Szilágyi András (lólengés, nyúj­tó), Rácz Attila (gyűrű, korlát), Szalontai István (talaj, ugrás, korlát, nyújtó), Marján Péter (talaj, lólengés), és Gombás La­ura (ugrás, talaj), Böczögő Dorina (ugrás, talaj, felemás korlát, gerenda), Kékegyi Szandra (gerenda, korlát) a n ! És csak zúg a taps Ma 15 órakor kísérik utolsó útjára a péceli katolikus temetőben az 56 éves korában hosszan tartó súlyos betegségben elhunyt olimpiai bajnok súlyemelőt, Baczakó Pétert. „Ki ez a Baczakó?” - kapták fel a fejüket az emberek 1973-ban, a Duna-kupán Havirovban. Biztos emlékszel, a bolgárok edzőfe­jedelme, Ivan Abadzsiev is árado­zott rólad. Buta kérdés - vélekedünk ma. Alaposan bevésted a fejekbe a választ 1980-ban Moszkvában. Például David Rigertébe. Tudod, 66 világcsúccsal, hat világbajnoki címmel, egy olimpiai arannyal a zsebében, élő legendaként jelent meg a színen. Te pedig addig egy­szer sem nyertél összetettben világversenyt, egyetlen világrekorddal sem dicsekedhettél. Az­tán a szovjet háromszor is megégett szakításban a 170-nel, Te pedig három mosolygós gyakorlat­tal álltál meg ugyanitt. Amikor a csehszlovák Srsen elvérzett 207 kilón lökésben, már ott csillo­gott az ezüst a nyakadban... Emlékszel, ott maradtál a bolgár Alek­­szandrovval kettesben, s te nyomtál kevesebbet a mérlegen? Ekkor már kezdett összeszorulni a gyomrod, még az is megtörténhet... Pláne, hogy elintézted a 207-et. A bolgár jött 210-re, hiába. Te ugyanígy jártál, hogy aztán Alekszandrov megindítsa utolsó támadását. Életed legnehe­zebb két perce következett, egyetlen rontásod után csendben cammogtak a másodpercek. Két­ségek, remények, viadalok sora villant fel ben­ned, majd magadhoz tértél: kezek kaptak fel, zú­gott a taps. Most, hogy elszenderültél, újra átfolyt lelked láthatatlan szövetén az a két perc, az egész élet. Ismeretlen ke­zek ragadtak el, csak visznek, visznek valahova, és tovább zúg, de már simogatóan, az örökké­valóságon átszűrődve - a taps. Mi pedig itt maradtunk, hogy emlékezzünk - Rád. Szerénysé­gedre, halkszavúságodra, nyu­godtságodra, hűségedre, fájdal­madra. Hűség és fájdalom... Amikor a betegség nem hát­rált, amikor az olimpián még 207 kilót tartó izmok cserben­hagytak, és tolószékbe kényszerültél - hívásokat vártál, de nem csörrent meg a telefon; egy-egy jó szóra vágytál („Hogy vagy, haver?’’), amely nem hangzott el. Hidd el, akik nem hívtak, és nem nyitották ki a szájukat, már bánják, és nem bo­csátanak meg maguknak. Csak lennél már itt! - mormolják most maguk elé. Ezt mondogatta fe­leséged is 28 éve a repülőtéren, miközben a kis Katira figyelt, hogy el ne vesszen a sokadalom­­ban, és Rád várt. Sírt a tévét nézve, alig hitte, amit lát, és szemernyit sem aluát azon az ara­nyos éjszakán. Sírunk, alig hisszük... Visznek a kezek, s csak zúg a taps a fekete fény­ben. .. SZ.G.

Next