Nemzeti Sport, 2010. február (108. évfolyam, 31-58. szám)

2010-02-21 / 51. szám

SINKOVITS _____GÁBOR Dominóelv ■ Valaki köpni fog... Lehet, hogy holnap, lehet, hogy egy h­ónap múlva. Előbb­­utóbb megpöckölik azt a bizonyos dominót, akkor dől majd, és ki tudja, hol áll meg. Valaki elkezd énekelni akarva-akaratlanul, tán egy szűk, kényelmetlen, fakó rendőrségi szobában a száztizen­harmadik keresztkérdés után. Mert lesz ilyen, lesznek kihallgatások, lesznek durva mondatok, asztalra csapá­sok. Csak idő kérdése mindez, s talán éppen azért, mert most még mindenki hallgat. Olybá tűnik, mintha az egész fogadási botrányt csak mi, újságírók erőltetnénk a hangzatos, olvasóra kacsintó címlapok miatt. Nem titok, a téma avatott kutatójának, a bundaügyre specializáló­dott újságírónak már saját széke van a Nemzeti Nyomozó Irodában. Nem lesz belőle főhadnagy, nem avatják be a gumibot szakszerű használatába, és nem képezik ki a sünalakzat elsajátítására, de annál többet kérdezik, sőt szembesítik a tényekkel. A tényekkel, a nevekkel, a meccsekkel, a csalásokkal. Mert csinálhatunk úgy, mintha minden rendben lenne, mintha a magyar futball valóban csak a futballról szólna. Most még megteheti a szövetségi vagy klubvezető, hogy elhárítja a nyilatkozatot, mondván, nincs mondanivalója, ő nem látott, nem hallott semmit, egyébként is fontosabb a családi békéje, nyugalma, mint az igazság. De már jönnek a hangfoszlányok. Még senki sem kiabál, még senki sem üvölti bele a világba, hogy uraim, nem hallgatok tovább, engem a hórihorgas védő igenis meg akart kenni, le akart fizetni, az a technikás, nagy munkabírású középpályás be akart szervezni. Még nincsenek nevek, legalábbis a nyilvános­ság előtt­­ leleplezve. A rendőrségi akció részese azonban már mondja, hogy kikről tudnak ott benn, már meséli, hogy azon a meccsen miért alakult úgy az eredmény, ahogyan senki sem várta. Mocskos ügy ez. És egyre mocskosabb lesz, tetszik, nem tetszik a klubve­zetőknek. Még asszisztálhatnak a látszatbékéhez, de már nem sokáig. Valaki köpni fog... ■ FOTÓ: REUTERS/ARND WEIGMANN Vancouverbe sietnek ,* -v 'S­y­í­­.V ­ gips £I?iwf*«^#•1 *4?if» i&»iWN­-vx* ■ ,v_. MEGMONDOM A MAGAMÉT... ► Előbb az Egyesült Államokban edzősködött, most pedig Kanadában dolgozik Nagy József úszóedző. Elmondása szerint Magyarországon nem is igen tevékenykedhetne, egyszerűen nem jutna neki hely, konkurenciát jelent a hazai edzők számára. Hogy valóban így van-e, arról Kiss László szövetségi kapi­tányt kérdeztük. Jó Nagy Józsival tizenöt évig dolgoztam együtt, először versenyzőként, majd edzőként. Kifejezetten jó tréner­nek tartom, s ezt annak ellenére mondom, hogy Magyarországon nem sikerült maradandót alkotnia. Itthon valahogy semmi sem sikerült neki, szerintem ezért is ment külföldre dolgozni. Egyáltalán nem érzem, hogy itthon kirekesztett lenne, hogy a hazai edzők olyan szoros közösséget alkotnának, amelybe ne lehet­ne belépni. Az persze más lapra tartozik, hogy kevés a munkahely, ma a magyar úszósportban valóban kevés tréner jut lehetőséghez. Ahogyan Józsi is mondja, való­ban jó a kapcsolata a szövetséggel, az edzőkkel, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a világversenyeken mindig leülünk beszélgetni, tapasztalatot cserélni. Ezek a találkozások hozzátartoznak a viadalokhoz, s mind­két oldal ragaszkodik hozzá. Legutóbb a nyári római világbajnokságon beszélgettünk hosszabban. EDZÉS KÖZBEN, A JÁTÉKOSOK ELŐTT KÉRTÉK SZÁMON AZ ELVESZTETT FOGADÁST A védőt verőlegények szedték le a pályáról A Honvéd a kupadöntő után bajnokik miatt is aggódhat •VAJDA GYÖRGY Mindennap újabb és újabb sztorik: kiderült, hogy edzés közben rángattak le verőle­gények a pályáról egy védőt, mert nem a megbeszélt eredményt „szállította”. A Győr elleni kupadöntő mellett a Honvéd egyik Újpesti veresége is fókuszba kerülhet. „Azt sem tudtam, kik ők. Ma­gas, nagydarab emberek vol­tak, csak jöttek a pálya felé. A játékosok edzettek, néme­lyikük várta, hogy most mi lesz, és én sem tudtam, hogy hirtelenében mit tegyek. Az egyik védőt aztán lerángatták a pályáról, és durván számon kérték rajta az utolsó mécs­esünket. Nem az az eredmény született, amelynek születnie kellett volna..." A fenti történetet egy ko­rábbi NB I-es szakvezetőtől hallottuk, a hírekben mos­tanság sokat szereplő csapat egyik edzésén jelentek meg a verőemberek. Sem magát, sem a pályáról lelökdösött játékost nem akarta megne­vezni - legalábbis lapunkban nem, de nem kétséges, ha kihallgatják, a rendőrségen ő is közlékenyebb lesz. A fősze­replők természetesen a vere­ség miatt felbőszült szurko­lók is lehetnének, de az edző nyomatékosította, egészen másról van itt szó... Mindennap újabb és újabb sztorikat hallunk, tényfeltáró cikkeink hatására egyre több információ jut el hozzánk, egyre többen keresik fel a Nemzeti Sportot. A pályáról lehívott védő akkor megúszta tettlegesség nélkül, de számos más alka­lommal bizony csak a szeren­cse (vagy az sem) mentette meg azokat a futballistákat, akik nem a megbeszélt ered­ményt „szállították”. Akad, akit késsel és base­ballütővel kényszerítettek csalásra, pénzvisszafizetésre; akad, akinek a feleségét, élet­társát zsarolták meg; akad, akire - nős ember létére - egy playmate-lányt küldtek, s bosszúból a bulvárlap cím­lapjára tetették; akad, akit a sikertelen eredménybefolyá­solás után fenyegettek meg, s akad olyan is, akinek azért járt „dorgálás”, mert nem volt elég a csalásért ígért pénz. Régebbi történet, de igaz: 2003. április 11-én verőlegé­nyek keresték fel a Gyulán edzőtáborozó Honvéd egyik prominens játékosát. A be­épített és bizalmi embernek tartott labdarúgó elszemtele­­nedett, 25 ezer euró helyett 40 ezret kért a Békéscsabai EFC elleni vereségért, ezért csúnyán megverték. A mérkő­zést másnap „természetesen” a Békéscsaba nyerte meg 3-1- re, a játékos tíz percet kapott csereként. Egyre többen beszélnek, de még most sem elegen. A féle­lem nagy úr. Volt olyan klubvezető, aki a héten csak annyit mondott munkatársunknak: értsük meg a hallgatását, gyereke van... George F. Hemingway nem ijedős fajta. A kispesti tulaj­donos azonban vesztegetési ügyben a homokba dugja a fejét, holott - úgy tudjuk - a rendőrség feltételezi, hogy futballvezetőként több fon­tos információ birtokában van. Tanúkén­ti kihallgatá­sára hamarosan sor kerül, mint ahogy Klement Tibort, a Győri ETO FC ügyvezető­jét, Tarsoly Csabát, az ETO tulajdonosát, továbbá Józsi Györgyöt és Böőr Zoltánt is beidézik a tavalyi Magyar Ku­pával kapcsolatos vesztege­tési kísérlet ügyében. (Mint megírtuk, a Honvéd nevében fellépő személyek húszmillió forintot kértek azért, hogy a Győr legyen a kupagyőztes, ám ezt a zöld-fehérek vissza­utasították.) A kispesti csapatnak egyre több meccse válik gyanússá. A kupadöntő mellett legalább egy bajnoki ügyében is vizs­gálódik a Nemzeti Nyomozó Iroda. A már a George F. He­mingway tulajdonában lévő csapat 2007. február 26-án furcsa körülmények között kapott ki 4-2-re az Újpesttől a Szusza Ferenc Stadionban, és a 2007. november 24-én játszott FC Tatabánya-Buda­­pest Honvéd 4-3 találkozó is fókuszba kerülhet. Egy másik Újpest-Honvéd mérkőzés, a 2009. április 24-i 3-0-s hazai győzelemmel végződő meccs kapcsán már vizsgálódnak a rendőrök - ez az a találkozó, amely Hercegfalvi Zoltán égbe lőtt büntetőjéről is emlékeze­tes marad. A helyzet tehát egyre rosz­­szabb (a futball tisztasága szempontjából), ugyanakkor egyre jobb (ha a várható le­leplezéseket nézzük). Azonban továbbra is itt van a fő probléma: a jelek szerint a magyar labdarúgás szerep­lőinek nem érdekük a futball megtisztítása, a csalások nap­fényre kerülése. Úgy tűnik, keveseknek fontos a vesztege­tők megbüntetése. Pedig egyre több tulajdonos zsebe bánja a csalásokat, sok edzői és já­tékoskarrier törik derékba. Az MLSZ a decemberben hozott fogadási ügyekkel kapcsolatos fegyelmi szabályzata - azon­nali jelentési kötelezettség­­ és a Nemzeti Nyomozó Iroda vizsgálódása mögé bújik, a tu­lajdonosok pedig úgy tesznek, mintha nem tudnának sem­miről, s azzal nyugtatgatják magukat, hogy minden csapat sáros, csak az övék nem. A hír­be hozott játékosok pedig fél­nek a szurkolóktól (vagy má­soktól...), ezért zárkóznak el a nyilvánosság elől. ■ Az erős fiúktól félnek a játékosok és a vezetők is ezer euróval emelte az árat a végül megvert játékos FOTÓ: M. NÉMETH PÉTER

Next