Nemzeti Sport, 2010. március (108. évfolyam, 59-88. szám)

2010-03-26 / 83. szám

Üzenet vidékről ■ Volt már persze olyan, hogy vidéki csapatok vetettek véget a fővárosi hegemóniának, de a Nagyvárad, a Győr, a Dunaújváros, a ZTE és a DVSC bajnoki címei pusztán meg-megszakították a budapesti csapatok uralmát - noha a 2000-es években összességében a tendencia egyértelműen a vidéki klubok javára tolódott el. Olyannyira, hogy előfordulhat, a bajnoki év végén budapesti együttes még a dobogóra sem áll. Persze mindennek két olvasata van: egyrészt a vidéki fellegvárak olyannyira megerősödtek, hogy háttérbe szorítják a fővárosi tradicionális klubokat, de úgy is fölfoghatjuk, a vízfejnek nevezett fővárosi futball - a befektetők tisztes próbálkozásai ellenére - kipukkadt, mint egy lufi, vagy éppen vegetál. A vidék előretörése azért is jelentős, mert sem politikai okból, sem kisebbségi érzéstől vezérelve manapság már nem mondható el, hogy Budapest vonzáskörzetén kívüli együttes nem érvényesülhet. Ugyanakkor a hatalomátvétel másra is felhívja a figyelmet. Nevezetesen arra, hol fontosabb a sportág, s nem csupán verbális szinten. Az önkormányzat és a helyi vállalkozók szerepvállalására jó példa a DVSC és a Videoton működtetése, ezerszer elhangzott észrevétel, hogy vidéken az emberek jobban a magukénak érzik az egyesületet, mint a fővárosban, ahol a mindenütt másutt hívószóként működő lokálpatriotizmus szinte ismeretlen fogalom. A két legnépszerűbb fővárosi együttes, a Ferencváros és az Újpest egy adott városrésszel azonosítható kerület nevét viseli, s költői a kérdés: ezen két klub sorsát mennyire viseli a szívén a IX., illetve a IV. kerületi önkormányzat? Talán éppen ezeken a hasábokon szóltunk róla, a Vasas (Angyalföld) vergődik, a Honvédnál (Kispest) csupán valamivel jobb a helyzet, míg a korábban szintén szebb napokat látott MTK-nál nyíltan vállalják, nem a bajnokság megnyerése az elsődleges. Az világos, hogy Budapest képtelen eltartani ennyi klubot, de lassan el kellene dönteni, hogy a Duna két partján a tradíciók után sírdogálnak-e, vagy racionális modell mentén menedzselnek klubo(ka)t. Vagy ha úgy jobban tetszik, üzenetértékű, ha ebben a még mindig Budapest-centrikus országban nem állhat dobogóra fővárosi együttes. A nagy kérdés az, hogy a majd’ kétmilliós metropolisban meghallja-e valaki ezt az üzenetet. a FOTÓ: REUTERS/STEVE MARCUS Lógok a szeren L MEGMONDOM A MAGAMÉT... " Mit szól az Eger szerdai Euroliganegyeddöntőjének eredményéhez, ahhoz, hogy a magyar együttes hazai pályán 12-4-re kikapott a Partizan Beogradtól? Ilyen nagy különbségű vereséghez nem szoktunk hozzá ebben a sportágban, okkal vetődik fel tehát a kérdés: merre tart a sikersportágnak tartott honi vízilabda? !. Az első mondatom csak az lehet, hogy mellbe vágott. Mint ahogy már előtte a Vasas eredménye is, ehhez nem szoktunk hozzá. Természetesen akkor még azt mondtuk, az Interligában elindulni teljesen felesleges, mert mi egészen más utat járunk. Igazából nekünk el kell eldöntenünk, mit szeretnénk: erős bajnokságot akarunk négy-öt jó csapattal, vagy a külföldi példához hasonlóan összegyűjtjük a válogatottakat egy klubba, és úgy próbálunk lehető legjobb eredményt elérni. Mint ahogy a Partizán csinálja a szerbeknél, a Spandau a németeknél vagy a Marseille a franciáknál... Ami az eredményt illeti, az a jó kifejezés, hogy megnyugtató vereséget szenvedtünk, mert ilyen szituációban nem lehet arról beszélni, hogy véletlen volt, vagy hogy olyan problémák fordultak elő, amelyeknek nem tudtuk vagy nem akartuk tudni az okát. Szerintem vagyunk annyira bölcsek, hogy meg is akarjuk fejteni, és ez nem lehet más: megszoktuk, hogy évtizedek óta tőlünk tanul a világ, most illene nekünk is tanulnunk. már csapásirányt vehet a magyar labdarúgás élvonala: a bajnokságban egyetlen budapesti csapat sincs a dobogón, a Magyar Kupa döntőjét pedig könnyen lehet, hogy fővárosi együttesek nélkül rendezik meg. Csupán a véletlen műve ez, vagy hosszú idő után ismét a vidéki klubok határozzák meg a magyar labdarúgást? Kutakodásunkból kiderült: leginkább a pénz határoz meg mindent, ám szomorú tény, hogy a jó eredmények ellenére vidéken sem lepik el a szurkolók a stadionokat. A Honvéd hazai pályán csupán az utolsó percekben egyenlített a Debrecen erősen tartalékos együttese ellen (1-1), az Újpest pedig a Szusza-stadionban kapott ki 1-0-ra a Zalaegerszegtől - a két eredmény előrevetíti: a Magyar Kupa idei döntőjét két vidéki együttes vívhatja. Ha ehhez hozzávesszük, hogy jelen pillanatban a bajnokságban is három vidéki együttes áll a tabella első három helyén, talán kijelenthetjük: eléggé a háttérbe szorultak a fővárosi klubok. Amíg régen a Ferencváros, az Újpest, az MTK, a Honvéd és a Vasas határozta meg a magyar bajnokság, azon keresztül a hazai labdarúgás színvonalát, most - még ha kis túlzással is - ezek a csapatok csupán epizódszerepet játszanak az idei kiírásban. Történelmi pillanathoz érhetünk a mostani szezon végén: először fordulhat elő, hogy egyetlen budapesti klub sem végez a dobogón. „Komolyan mond- r L ja, hogy sosem volt még milyen?" - kérdezett vissza , meglepődve Kabát Péter. Sokat per- idem mondom: ott a helyünk az első három között. ” Tény: az anyagiak nagyban meghatározzák egy-egy klub sikerességét - talán nem véletlen, hogy a magyar csapatok közül a tabella első három helyén álló együttesnél a 8 A NAP A vidék uralta legnagyobb a költségvetés. Dombi Tibort már kevésbé lepte meg a történelmi felvetés, ahogy a Loki középpályása mondta: „Mi ebben nőttünk fel. Ahogy az ország, úgy a labdarúgásunk is fővároscentri- ' kus volt." A 36 éves futballista nem véletlenül használta a múlt időt, szerinte az utóbbi öt-tíz év az eredményei Kabát Péter reméli, az Újpest azért odafér a vidékiek feltmellé a dobogóra FOTÓ:HAVRAN ZOLTÁN déki klubok nem is indíthattak az első osztályú bajnokságban. Az MLSZ hivatalosan csupán 23 sorozatot rendezett, de 1914 őszén, majd 1915 tavaszán és őszén is zajlott nem hivatalos bajnokság, így összességében 26 szezon telt el vidéki együttesek nélkül. Az úgynevezett profi korszak 1926 nyarán kezditt, s ekkor a szombathelyi Szária, valamint a szegedi Holli ésatkozott az élvonal tízcsapatú mezőnyéhez. A szezon végén nem volt kieső, s további két vidéki egyesület, a debreceni Bocskai SC és a miskolci Attila FC szerzett jogot az indulásra. Ez már mutatja, hogy a vidéki futball egyre inkább teret nyert, de még sokat kellett várni az első dobogós helyre és aranyra. AÜ IEMÉNYEK-MIÉRT FORDULT ILYEN NAGYOT a HAZAI FOCIVILÁG? Győrben, amikor bajnokok lettünk, harmincezren jártak a mérkőzéseinkre. De például a jó MTK-ra is kíváncsiak voltak az emberek, nem úgy, mint most, amikor ötszázan látogatnak ki a Hidegkútistadionba. A szocializmusban szinte elképzelhetetlen tokát támogatta, de a Rába ETO is megtörte a A legfontosabb a pénz. Ettől : Nem a véletlen műve,hogy ez a Nem bánom, hogy a vidésügy, milyen csapat van egy ; három csapat áll az élemetriaki fellegvárak előtérbe városban, milyen a teljesíté ; mögött olyan gazdasági háttér kerülnek, hiszen régen ménye, s hogy mennyien jár- van, amellyel bajnokesélyes ez elképzelhetetlen voltának a meccseire. Semmi jó gárdát lehet kialakítani. Ma Természetesen az anyagi lentősége, hogy vidéki vagy már nem lényeges, hogy való lehetőségek és a szakmai fővárosi együttesről beszé- melyik együttes fővárosi vagy háttér határoz meg minlünk-e, az eredményesség vidéki. A Debrecen kapcsán dönt. Ebben az esetben határoz meg mindent. Régen fontos megjegyezni, hogy az nem lényeges, hogy jőváelképzelhetet- utánpótlás-nevelés marosi vagy vidéki csapatról sen volt, hogy gas színvonalú, sok , beszélünk. Minél jobb átütne budapesti futballistát adott az , ball minősége, a volt,hogy vidéki együttes nyerjen, mindenki KLM, a fővárosi csapa X .assereget”. VEREBES JÓZSEF a Rábasíféval két, az MTK-val egy bajnoki címet szerző edző klub legyen az első csapatnak. Jrt * annál többen első négy-öt : látogatnak ki a 1 —. helyen. ■Mtűm stadionokba. * * SZEPESSY LÁSZLÓ | az 1992-ben bajnokságot nyerő Ferencváros pályaedzője PISONT ISTVÁN^ a Honvéd korább 31-szeres válogi labdarúgója KOMJÁTI ANDRÁS a Vasas korábbi vezetőedzője .