Nemzeti Sport, 2010. március (108. évfolyam, 59-88. szám)

2010-03-08 / 66. szám

8it I «^ásAitíí'vJyl nil 'Wi‘ t» iJsSIm»» nem­zeti sport 2010. március 8., hétfő SERIE A 27. FORDULÓ\ Internazionale-Genoa 0-0 INTERNAZIONALE: Júlio César - Ma­­icon, Lúcio, Samuel, J. Zanetti - D. Sztankovics (Quaresma, 75.), Muntari (1. Córdoba, 58.) -Balo­telli, Sneijder, Pandev (Eto’o, 58.) -D. Milito Cagliari-Catania 2-2 G: Lazzari (7.), Cossu (73.), ill. Mascara (31. - 11-esből), (35.) López Bari-Chievo G: Castillo (20.) 1-0 Sampdoria-Lazio 2-1 G: Guberti (29.), Pazzini (36.), ill. Floccari (7.) Palermo-Livorno G: Miccoli (81.) 1-0 Bologna-Napoli 2-1 G: Zalayeta (7.), Adaflton (12.), ill. Rinaudo(14.) Siena-Parma 1-1 G: Vergassola (67.), ill. Biabiany (34.) Atalanta-Udinese 0-0 Szombati mérkőzések Fiorentina-Juventus 1-2 JUVENTUS: Manninger - Zebina, Legrottaglie, Chiellini, De Ceglie (Grosso, 46.) - Marchisio, Feli­pe Melo, Sissoko (Poulsen, 75.), Candreva - Diego - Trezeguet (laquinta, 71.) G: Marchionni (32.), ill. Diego (2.), Grosso (68.) Roma-Milan 0-0 ROMA: Júlio Sérgio - Cassetti, Bur­­disso, Juan, J. A. Riise - De Rossi, D. Pizzaro, Taddei, Perrotta - Jú­lio Baptista (Toni, 58.), Vucsinics MILAN: Abbiati - Bonéra, Nesta, Thiago Silva, Antonini (Abate, 71.) - Fiamini (Beckham, 72.), Pirlo, Ambrosini - Huntelaar, Borriello (F. Inzaghi, 78.), Ronaldinho A GÓLLÖVŐLISTA ÉLCSOPORTJA 19 gólos: Antonio Di Natale (Udine­se). 15 gólos: Diego Milito (Inter­­nazionale). 13 gólos: Giampaolo Pazzini (Sampdoria). 12 gólos: Alexandre Pato (Milan) bajnoki mérkőzé­sén maradt veret­len a Roma a Milan elleni döntetlennel AZ ÁLLÁS 1. Internazionale 27 1782 52-22 59 2. Milan 27 1674 46-26 55 3. Roma 27 157 5 45-29 52 4. Palermo 27 1377 38-31 46 5.Juventus 27 1359 42-36 44 6. Sampdoria 27 127 8 34-33 43 7. Napoli 27 10116 35-31 41 8. Cagliari 27 116 1043-36 39 9. Genoa 27 11 6 10 44-43 39 10. Fiorentina 27 10 5 12 33-33 35 11. Chievo 27 10 5 12 26-27 35 12. Bari 27 9 8 10 32-34 35 13. Bologna 27 9 7 11 32-37 34 14. Panna 27 S 7 11 28-37 34 15. Catania 27 6 10 11 29-33 28 16. Udinese 27 7 7 13 32-39 28 17. Lazio 27 5 11 11 22-30 26 18. Livorno 27 6 5 16 17-37 23 19. Atalanta 27 5 7 15 22-38 22 20. Siena 27 5 6 16 28-48 21 KÖVETKEZIK Március 12. (péntek) Catania-lnternazionale 20.45 Március 13. (szombat) Napoli-Fiorentina ^ 20.45 Március 14. (vasárnap) Parma-Atalanta 15.00 Lazio—Bari 15.00 Genoa-Cagliari 15.00 Udinese-Palermo 15.00 Livorno-Roma 15.00 Bologna • Sampdoria 15.00 Juventus-Siena 15.00 Milan-Chievo 20.45 SERIEB 28. FORDULÓ Crotone (15.)-Albinoleffe (11.) 0-3 Modena (lö.)-Ancona (6.) 2-1 Cittadella (9.)-Empoli (8.) 2-1 Torino (7.)-Frosinone (12.) 3-1 Brescia (5.)-Grosseto (3.) 2-3 Mantova (20.)-Lecce (1.) 2—2 Gallipoli (17.)-Padova (19.) 1-2 Ascoli (13.)-Salernitana (22.) 4-2 Triestina (16.)—Vicenza (14.) 0-0 Cesena(4.)-Sassuolo(2.) havazás miatt félbeszakadt Piacenza(21.)—Reggina(18.) hétfő > v MAGYAROK A KÜZDŐTÉREN SERIE A ROMÁN VLADIMIR, GOSZTONYI ANDRÁS (Bari) Előbbi a cserepadon ült, utóbbi nem volt a nevezettek között a Chievo el­len 1-0-ra megnyert bajnokin. GARICS GYÖRGY (Atalanta) Az osztrák válogatott jobbhátvéd vé­gigjátszott az Udinese elleni, gól nél­küli döntetlennel záruló találkozón. SERIER FILKOR ATTILA (Gallipoli) A középpályást nem nevezték a Pa­dova elleni mérkőzésre (1-2). Az előző hét végén gólt szerző közép­pályás ezúttal gólpasszt adott Davide Possanzininek az 54. percben (azzal szépített a 3-0-s hátrányban lévő Brescia), Vasst a 89. percben lecse­rélték, a vége 3-2-es vereség lett. VASS ÁDÁM (Brescia) OLASZORSZÁG SERIE A Újra fizetik a tizedet A bajnokság elmúlt tíz idényében 111 rangadóból 11 gól nélkül zárult a CSILLAG PÉTER Újabb érvvel gyarapodtak az olasz futball ellenségei szombat este óta, amikor „a Serie A két legszebben játszó csapata”, a második Milan és a harmadik Roma 0-0-s dön­tetlenre végzett egymással. Pedig az általánosítás hibás: utánanéztünk, Itáliában csak minden tizedik bajnoki rang­adó fullad eseménytelenségbe. Akik hisznek a futball hagyo­mányos sztereotípiáiban, pon­tosan tudják, hogy angol bíró­nál a fejbe rúgás páros lábbal legyintést sem érdemel; hogy a németek fegyelmezett, precíz, katonás játékukkal legkésőbb a 93. percben kibrusztolják a győzelmet; hogy minden va­lamirevaló brazil csodagyerek a nyomornegyedből indult és természetesen a Copacabana süppedős homokján tanult meg dekázni; hogy a skandináv csapatok tizenegy játékossal védekeznek, viszont nem tud­nak kettőt passzolni; vagy hogy manapság az olasz bajnoki rangadó olyan, amilyen. Hogy milyen? Kibírhatatla­nul unalmas (ők úgy mondják, őrületes taktikai csata folyik), rettenetesen eseménytelen (szerintük a tökéletesen meg­szervezett védelmek megingat­hatatlanul állnak a lábukon), álsérülés, időhúzás miatt él­vezhetetlenül szakadozott (a parázs küzdelem felőrli a játé­kosokat), és természetesen gól nélküli (de milyen kifinomult szellemi párharccal párosul). Ha valakinek a fenti - ter­mészetesen hazug... - általá­nosításokat olvasva beugrik a szombat esti Roma-Milan rangadó, csak a véletlen műve lehet. Igaz, hogy a Stadio Olim­­picóban is 0-0 lett a végered­mény, vitathatatlan, hogy a „két legszebben játszó olasz csapat” összecsapása minden volt, csak nem a szépség diadala, és még az is fedi a valóságot, hogy a zseniálisnak induló támadások rendre elhaltak a két sziklaszi­­lárdan álló hátvédsoron - de hogy az olasz futball eme ün­nepi pillanatát gúny tárgyává tegyük, arra azért mégsem ven­nénk a bátorságot. Elvégre az érintettek is bele­nyugodtak a csendes döntet­lenbe, a második helyen álló Milan vezetőedzője, Leonardo ugyan hümmögött kicsit a ki­hagyott helyzetek felett sirán­kozva, a harmadik Romát irá­nyító Claudio Ranieri azonban utólag is szó nélkül „aláírta” a döntetlent. Még úgy is, hogy tisztában volt vele: az egy-egy pont a listavezető Internazio­­nale befogását tekintve a páros számára már-már kettős ön­­gyilkossággal ért fel. Pedig a Serie A általános elszürkülésének egyik fő oka éppen a milánói fekete-kékek reménytelenül magabiztos egyeduralma, nyílt bajnokság­ra versenyképes vetélytársak nélkül esély sem mutatkozik. Bár még messze a vége, az ed­digi tapasztalatok alapján a már aláhulló Juventus mellett a Milant is érheti szemrehá­nyás: a kőkorszakból magával hurcolt aranyszabályaival és sémáival saját maga képezi felfrissülése legnagyobb gát­ját. Egészen konkrét, szakmai kérdésekre gondolunk. A régi szép emlékek és a „Pirlo zse­niális szabadrúgáslövő” tétel örök mantrázása miatt most sokan nyilván a szívükhöz kap­nak, de az elmúlt egy-két idény tanulságai alapján ki kell jelen­tenünk: Andrea Pirlo immár nem zseniális szabadrúgáslö­vő. (Majdnem azt írtuk, Andrea Pirlo immár rossz szabadrú­gáslövő, ám a szívbajosok ked­véért végül maradtunk a diplo­­matikusabb változatnál.) Vagy hogy egy másik téves közhie­delmet eloszlassunk: játszhat szépen, hasznosan, csinálhat lélegzetelállító trükköket, de Ronaldinho már sohasem lesz az a Ronaldinho, aki a Barcelo­nánál volt. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy mint minden péksütemény, előbb­­utóbb a híres-nevezetes Beck­­ham-kifli is „elszárad” (szom­baton az angol középpályás legtöbb kiflije vízzel átitatva is csak malacmosléknak lett vol­na jó, beadásnak viszont sem­miképpen sem). Persze óvato­san a kritikával, hátha még az Old Traffordon, a Manchester United elleni Bajnokok Ligája­­ mérkőzésen, volt csapata ellen újra kanyarodik a kifli... Mi viszont kanyarodjunk visz­­sza eredeti témánkhoz, a Serie A nyögvenyelős rangadóihoz! Már csak azért is, mert meg kell védenünk az olasz futballt attól a (főképp a Premier League-re oly büszke Angliában ismert) képlettől, hogy ha Itália és baj­noki csúcsmérkőzés, akkor ab­ból biztosan ordító nulla nulla lesz. A vád csak tíz százalékban igaz: megnéztük az elmúlt tíz idényben a nagycsapatok, vagyis az Internazionale, a Mi­lan, a Juventus és a Roma egy­más ellen lejátszott találkozóit, és kiderült, a 111 ütközetből csupán 11 végződött gól nélkül (részletek a mellékelt táblázat­ban). Rontja védőügyvédi ál­­­láspontunkat, hogy ezek csak a Serie A-ban lejátszott meccsek, így például a 2003-as Milan-In­­ter Bajnokok Ligája-elődöntőt vagy az azt követő döntőt, a minden idők legunalmasabb BL-fináléjaként számon tartott Milan-Juventust itt nem sze­repeltettük. Pedig utóbbi mély nyomokat hagyott az egyszerű szurkolóban. Ha előbb nem is, akkor megtanulta, hogy amiképpen az „angol bíró”, a „német szívósság”, a „brazil Copacabana” és a „skandi­ náv védekezés” alapfogalom a labdarúgásban, úgy az „olasz rangadó” is. Az esetek tíz szá­zalékában jogosan mondhat­juk: sajnos. * ◄ A látszat csal, hiszen Andrea Pirlo és a Milan egyáltalán nem szárnyal a rangadókon, sőt, a középpályás legendás szabadrúgásait is egyre kevesebbszer tudja hatékonyan végrehajtani „Kihagyott” tizenegyes ■ A 2000-2001-es idény óta a múlt szombaton fordult elő tizenegyedszer, hogy a négy nagy (Inter, Milan, Juventus, Roma) közül kettő bajnokin 0-0-ra végzett egymással. ■ 2000. december 22. Roma-Juventus 2001. október 17. Juventus-lnter 2001. november 17. Roma-lnter 2002. február 10. Roma-Juventus 2002. április 21. Milan-Roma 2003. október 26. Inter-Roma 2004. október 24. Milan-lnter 2004. december 18. Juventus-Milan 2006. március 12. Juventus-Milan 2007. decemberi Milan-Juventus 2010. március 6. Roma-Milan Az energiatakarékosság jegyében IS Az Inter-Genoa párosítás kapcsán ki ne emlékezne az őszi összecsapásra, amikor többek között Dejan Sztankovics a világ végéről lőtt góljával 5-0-ra nyert Genovában az Inter, amely ak­kor a sérült Diego Milito nélkül sújtott le riválisára. Az argen­tin csatár vasárnap viszont a kezdőcsapatban kapott helyet, amit azért érdemes kiemelni, mert így végre(?) próbára tehet­te tudását előző együttese ellen. Pontosítunk: igazából nem is tette próbára, mint ahogy a fe­kete-kékek úgy összességében sem, bár a visszafogott produk­ció tolerálható. A Serie A erővi­szonyai ismeretében ugyanis nehéz elképzelni, hogy a mi­lánói együttes nem védi meg bajnoki címét, a takarékosságra pedig szükség van, mert a hazá­jában prófétának számító Inter végre a kontinentális porondon is szeretne nagyot dobni. Hogy az áttörés sikerül-e, nem tudhatjuk, mindenesetre borzasztó nehéz legyőzni - a még az eltiltását töltő - José Mourinho együttesét. Mást ne említsünk, a Genoa elleni gól nélküli döntetlen azt jelenti, hogy a gárda immár 17 tétmér­kőzés óta veretlen, felidézve a két évvel ezelőtti időszakot, amikor 2007 szeptembere és 2008 februárja között 29 talál­kozón keresztül nem kapott ki. Igaz, az az idény sem hozta meg az áttörést, mi több, a so­rozat éppen a BL-ben szakadt meg, s az „elkövető” Liverpool ki is ejtette az olaszokat. ■ ▲ Diego Milito (jobbra) csak szenvedett egykori csapata, a Genoa ellen

Next