Nemzeti Sport, 2010. április (108. évfolyam, 89-117. szám)

2010-04-10 / 97. szám

20 LABDARÚGÁS nemzetisport 2010. április 10., szombat ■ SOMOGYI ZSOLT Elhunyt Varga Zoltán. Az olimpiai bajnok futballista, a Ferencváros korábbi edzője egy zuglói öregfiúk-mérkő­­zésen esett össze a pályán, és már nem tudtak rajta segíteni. Hatvanöt évet élt. Varga Zoltán 1945. január 1-jén született a Fejér megyei Válón. 1959-ben lett a Ferencvá­ros utánpótláscsapatának tagja, és már akkor kitűnt kivételes tehetségével. Még nem volt tizenhat éves, ami­kor bemutatkozott a nagy­csapatban. 1968-ig kettőszáz­­harmincnégy mérkőzésen nyolcvanöt gólt szerzett az FTC színeiben és Albert Fló­rián mellett egyértelműen ő volt a szurkolók kedvence. Még nem volt húsz, amikor bemutatkozhatott a magyar válogatottban. Tizenkétszer játszott címeres mezben és két gólt szerzett. 1964-ben tagja volt az olimpiai bajnok és az Európa-bajnoki bronz­érmes együttesnek. Különcnek, magának va­lónak tartották, aki irodalmi felolvasóesteken ugyanúgy feltűnt, mint komolyzenei koncerteken, mondani sem kell, nem ez volt a jellemző a futballistákra. Később Bocsák Miklós könyvében azt mondta: Al­bert Flórián miatt távozott az országból, ahogy akkoriban mondták, disszidált. „De nem Albert Flóriánra haragszom”- mindössze arról volt szó, hogy a két szuper­klasszis nem fért meg egymás mellett, és Varga Zoltán nehe­zen viselte el a második helyet az öltözői hierarchiában. Az 1968-as mexikói olimpia előtt engedély nélkül elhagyta a csapatot és az országot is. Németországba ment, ahol a nemzetközi eltiltást követően, 1970-től a berlini Hertha BSC játékosa lett. „Van egy idős szertárosunk - mondta egyszer Dárdai Pál, a Hertha mostani játékosa. - És ő mindig azt mondja, hogy soha senki nem játszott a ber­lini Olimpiai Stadionban, aki úgy tudott volna kapura rúgni, mint Varga Zoltán... ” A Bundesliga-karriert egy bundaügy törte ketté: Varga Zoltán 1972-ben a skót Aber­­deenhez, egy évvel később a holland Ajax Amsterdamhoz került, 1974-ben igazolt újra patában hagyta abba az aktív Németországba, és a Borussia játékot. A Borussia Dortmund Dortmund játékosa lett. 1977­ utánpótláscsapatánál köz­ben Belgiumban a Gent ela­­dott edzősködni, 1977 és 1983 között dolgozott ott, majd az MTV Ingolstadt, utána az MSV München csapatánál vállalt munkát. Már úgy tűnt, felhagy az edzői pályával, egy biztosítótársaságnál helyez­­kedett el, amikor 1996-ban Novák Dezső helyére őt ne­vezték ki a Ferencváros veze­tőedzőjének. Remekül kezdett: irányítá­sával az FTC Athénban kiver­te a hajdani UEFA-kupából a görög Olympiakoszt (az első meccsen még Mucha József volt az edző), majd az angol éllovas Newcastle United el­len is győzött a Fradi 3-2-re. A visszavágó ugyan nem sikerült (4-0-ra győztek az angolok), de úgy tűnt, a korábbitól el­térő szellemiséget vitt a Fradi öltözőjébe. Erős egyéniség, mond­hatni megosztó személyiség volt. Varga Zoltán munkája nagy vihart kavart az öltöző­ben és a szurkolók körében egyaránt. Miatta távozott a klubtól Simon Tibor és Te­lek András. 1997 tavaszán a klub vezetősége ultimátumot intézett hozzá, a következő két mérkőzésen hat pontot kell gyűjteni. A Videoton el­leni 2-2 rögtön azt jelentette, hogy ez nem sikerülhet, de a klubház elé vonuló szurkolók szimpátiatüntetést rendeztek Varga Zoltán mellett és a ve­zetők ellen. A csapattal végül a bronz­érmet szerezte meg. 1997-ben néhány hónapig a Kispest- Honvéd edzője lett, 1998-tól egy évig a Dunaferr együttesét irányította, a dunaújvárosiak egy évvel később, már Egervá­ri Sándor irányításával bajno­ki címet szereztek. 2000-ben Diósgyőrbe szerződött, 2001- 2002-ben, majd 2003-2004- ben lett a Győr vezetőedzője, utóbb szakmai igazgatója. Ezt követően visszavonul­tan élt, ha néha nyilatkozott, akkor hangsúlyozta: nem ér­dekli a mai magyar futball, nem érdekli a Ferencváros, amely szerinte már semmiben sem hasonlít az „igazi”, általa gyerekként bálványozott zöld­fehér csapathoz. Szerdán a DigiSport szak-,­értőjeként kommentálta a Manchester United-Bayern München mérkőzést - a kö­zönség ott találkozhatott vele utoljára. Épp a napokban mesélte egy idős szurkoló: nyugodtan elhihetik a mai fiatalok, volt itt egy futballista, aki tudta azt, amit Lionel Messi... ■ |s || 1* | | Ma már csak emlék: szabályosan alig tudták szerelni Mindig őszintén elmondta, mit gondol - mégis kevesen ismerték igazán EMLÉKSZAVAK Csak köszönettel tartozom Varga Zoltánnak. Bár az élet az utóbbi időben másfelé sodort­­ bennünket, a kapcsolatunk sem volt szoros,de amikor edzőként­­ a Ferencvároshoz került, rend­kívül közvetlen viszony volt kör :­­zöttünk, de ez igaz volt az akkori csapat többi fiatal játékosára is. Az edzések után rendszeresen kint maradt a pályán, és külön­­foglalkozásokat tartott, többek között nekem is. Büszkén vál­­lalom, hogy a technikai tudást Varga Zoltántól tanultam, és a szabadrúgásoknál a tanácsai is segítettek. HRISTKA JÁNOS a Ferencváros korábbi hátvédje Senki előtt sem titok, hogy a Ferencvárost és hazáját mindennél jobban szerette. Korábban is rengeteg időt töl­töttünk együtt, de szerdánként a katolikus csapatban is mindig futballoztunk. Hatvanöt évesen is oda rúgta a labdát, ahova akarta, edzőként pedig nagy­szerű érzéke volt a tehetségek kiválasztásához. Számomra megtiszteltetés, hogy ismer­hettem, s együtt játszhattam vele. A haláláról csak annyit tudok, hogy barátja, Harsányi József próbálta újraéleszteni, de nem járt sikerrel. BÁNKI JÓZSEF a Ferencváros korábbi középpályása Borzasztó, ami történt. Ko­rábban azt terveztük, hogy szakkomentátorunk a szer­dai Manchester United-Ba­­yern BL-mérkőzést a hely­színről közvetíti, de lemondta az utazást, mert lánya, akivel nagyon ritkán találkozik, hét­főn érkezett Magyarország­ra. Péntek délután utazott vissza Németországba, mi­után Varga Zoltán kivitte őt a repülőtérre. Szombaton a Leverkusen-Bayern bajnokin dolgozott volna, de számunk­ra már csak a megemlékezés maradt. LÓZS ISTVÁN a Digi Sport megbízott szerkesztője Letaglózott a hír. Szinte napi és jó kapcsolatban voltunk egymással, hiszen gyakran te­niszeztünk. Az utóbbi időben kisebb sérülést szenvedtem, ezért mostanában nem ját­szottunk, de éppen a napok­ban akartam hívni, hogy ha ő is egészséges, újra mehetünk ütögetni. Korábban elmondta, hogy már két infarktuson is át­esett, vagyis nem volt rendben a szíve, de a teniszről és a fut­­ballról nem akart, nem tudott lemondani. Felfoghatatlan, ami történt. SZEILER JÓZSEF a Ferencváros korábbi kapusa NÉVJEGY VARGA ZOLTÁN 1945. január 1., Vál - 2010. április 9. Budapest Posztja: középpályás Válogatott mérkőzései/góljai szá­ma: 12/2 Klubjai játékosként: Ferencváros (1961-1968), Standard Liege (1968), Hertha BSC (1970-1972), Aberdeen (1972-1973), Ajax (1973-1974), Bo­russia Dortmund (1974-1976), Augsburg (1976-1977), Gent (1977) Klubjai edzőként: Borussia Dort­mund (1977-1983, játékos-edző), MTV Ingolstadt (1983), MSV Mün­chen (1991-1993), Ferencváros (1996-1997), Kispest-Honvéd (1997), Dunaferr (1998-1999), Di­ósgyőr (2000), Győri ETO(2001, 2003 - szakmai igazgató) Legnagyobb sikerei játékosként: olimpiai bajnok (1964), VK-győztes (1965), Eb-3. (1964), 4x magyar baj­nok (1962-1963,1964,1967,1968) Legnagyobb sikerei edzőként: baj­noki 3. (1997) Az örök harcos . A futballpályán halt meg. Lehetne ez pátosszal teli mondat, hogy az élet keretbe foglalta Varga Zoltán földön eltöltött időszakát, de ez így sehogyan sem igaz. A hatvanöt esztendősen, ereje teljében ment el a Fradi legendás nyol­casa. Szerdán még a Bayern szerencséjéről beszélt, a ba­jorok antifutballját kritizálta, eközben figyeltem az arcát. Néztem, ahogy szakkom­­mentátorkodik, véleményt formál, precíz, pontos mon­datokat sző bármelyik csa­patról, s azt láttam­, újra meg újra azt láttam, hogy valami irtózatos keserűség látszik raóta. Hogy nem boldog. Sohasem mondta ki. Pedig sokszor beszéltünk, akár egy hosszabb interjú, akár egy rö­vid vélemény kapcsán. Kérdez­tem, mindig kérdeztem, hogy van, nem érzi-e magányosnak magát ebben az elidegenedett világban, de ő csak mondta a magáét, hogy az élet­­ az ő hányatott élete így jó, ahogy van. Teniszezik, futballozik, s persze kontrollra jár, mert baj van a szívével, de nem komoly, csak afféle „foghúzásszerű”. És az embernek olyankor ösz­­szeszorult a torka, mert féltet­te őt, féltette még akkor is, ha évekkel ezelőtt kritikusan írt a munkájáról, a világgal folyta­tott harcáról. Az öntörvényű Varga Zol­tánról. Ha visszapörgethetném az idő kerekét, talán sohasem ír­nék róla rosszat. Mert hevesen tudták, hogy a vagdalkozás, a kemény hangnem és a kritikus meg­jegyzések mögött egy nagyon is sérülékeny, finom lélek la­pul, aki állandó harcban áll a­­világgal. Kevés embert enge­dett közel magához, s talán azok közé tartoztam, akikkel az elmúlt években mindenről, de tényleg mindenről őszintén beszélt. Magányról, szere­tetről, nőkről, családról és az örökké imádott futballról. Tízszer, hússzor beszéltük meg, hogy egy korsó sör vagy egy finom pohár bor mellett százszor, ezerszer átrágjuk a világ dolgait. Kalandos életét, a Fradiban töltött, zseniális megoldásokkal teli esztendő­it, a külföldi száműzetés idő­szakát és a hazatérés gyötrel­meit. Mert sokan bántották. A „Vargazoli” volt a meg nem értett ember. Ő volt a legendás nyolcas is - a magyar futball egyik legvir­­tuózabb játékosa. Majd a magyar labdarúgás egyik leginkább ellentmondá­sos egyénisége. Hogy miért alakult így az éle­te, miért maradt magányos, csak kevesen tudták. Nem beszélt a magánéle­téről, csak keveseknek nyílt meg. Egyre zárkózottabb, s talán egyre keserűbb lett. Az arcá­ról ez leolvasható volt. Pedig csak a szeretet hiány­zott az életéből. S nemcsak most, túl a hat­vanon, hanem fiatalemberként is. A sors különleges tehetség­gel és sajátos lelkivilággal aján­dékozta meg. Meg nem értett zseniként gyászoljuk most. De ami ennél is fontosabb: az egész életében szeretetért harcoló emberként. SINKOVICS GÁBOR

Next