Nemzeti Sport, 2011. január (109. évfolyam, 1-30. szám)
2011-01-14 / 13. szám
Balett M Azt szoktuk mondani egy-egy szerényebben sikerült kézilabda-világverseny kapcsán, hogy bezzeg a skandinávok (franciák, németek, albánok) megtehetik, hogy feláldoznak egy-egy viadalt a hosszú távú érdekek oltárán, aztán építkeznek nagy nyugodtan tovább - hát nálunk az épphogy megkezdődött férfi-világbajnokság esetében a legkevésbé sem ez a helyzet. A magyar kézilabda-válogatott inkább úgy áll, mint a Macskafogó négy gengsztere, akik eképp fenyegetik egymást: „Mehetünk vissza a balettbe ugrálni!” Illik a srácokra - és szegények még csak nem is tehetnek róla. Rossz hírünk van: nagy, nagyon nagy a tét. Nem csak az olimpiai részvétel, amit már eleve nem adnak ingyen, az első hét hely valamelyikének megszerzéséhez a pekingi olimpia dobogósai közül egyet (de jobb, ha kettőt) le kellene győzni. A hivatalos - és ilyenformán kimondottan ambiciózusnak mondható - cél ez. De ennél alig kevésbé fontos, hogy a sportág állami támogatásának egy része a világversenyeken elért eredményességen alapul, amely tényhez inkább csak egy számsort mellékelnénk: 9,13, 10 - ezek válogatottjaink mérsékelten szponzorcsalogató helyezései az elmúlt három nagy tornán. Vagyis a kézilabda legelemibb anyagi érdeke fűződik ahhoz, hogy a mieink most aztán a lehető legjobban szerepeljenek - a sportági szereplők mentalitása nem mindig erről árulkodik. Nem a fiúk vagy a szakmai stáb miatt aggódunk, Nagy László magyar útlevelét fel mernénk tenni rá, hogy a csapat a lelkét is kiteszi majd Svédországban. De ha egyszer az egész hazai kézilabdás társadalom számára nyilvánvalóan létkérdés a minél sikeresebb szereplés, hogy lehet, hogy az egyik szövetségi elnökségi tag által irányított klub szerződést ír arról, hogy pontosan három meccsre engedi el a szövetség válogatottjába 39 éves klasszisát, aki esetleg egy negyedik meccset is eldönthetne? És hogy lehet, hogy a legnevesebb (de talán nem a legőszintébb) magyar kézilabdázó és köre hónapok óta szkanderezik minden eredmény nélkül az e téren láthatóan erőtlen szövetséggel, amikor ugyanúgy a tét a tét, mint a tahóshow-ban? Mindenki egyetlen reménye most már a tizenhatos keret, amely ugyanannyi, de szerencsére néhány fokkal intelligensebb tagokból áll, mint a tévés marhaság. Abban is különböznek a villalakóktól (is), hogy ők nem csak a saját pecsenyéjüket sütögetik - bő két hétre a nyakukba szakad az egész sportág sorsa. Ha elbírják a terhet, velük megy mennybe mindenki, ám ha Isten ne adja, elbuknak, akkor egy időre mehet mindenki a balettbe ugrálni. Mindenki - nem csak a gengszterek. « FOTÓ: REUTERS/FAHAD SHADEED Félek az egerektől MEGMONDOM A MAGAMÉT... ► Ha a férfi kézilabda-válogatott lemarad a világbajnokság első hét helyéről, nehéz helyzetbe kerül. Általánosságban is igaz, hogy a magyar sportolókat a nagy világeseményeken nyomasztja a felelősség, miközben más országok versenyzői, különösen a skandinávok inkább lehetőségként tekintenek ezekre a viadalokra. i Probléma, ha egy sportoló fenyegetettségként él meg egy sporteseményt, ha nagy a nyomás és a túlzott felelősségérzet, összetett kérdés, honnan származhat a hozzáállásbeli különbség, meghatározó a társadalmi környezet is. Nálunk hajlamosabbak negatívan gondolkodni az emberek, és ha van egy kis siker, azonnal a csodát várjuk. Egyik végletből esünk a másikba, és sokszor irreális elvárásokat támasztunk versenyzőink felé. A skandinávok egész képzési rendszere más, már gyermekkorban megtanulják helyén kezelni a sikert és a kudarcot, elfogadják, hogy mindkettő hozzátartozik a sporthoz. Ezzel rengeteg terhet levesznek a vállukról, alapvető optimizmus jellemzi őket, és ha valami balul sül el, nem fogják fel tragédiaként. Hamarabb teszik túl magukat a sikertelenségen, és tanulva saját hibáikból tudják, mit kell kijavítaniuk. A skandinávok természetüknél fogva higgadtabbak, tudják, megfelelő támogatás esetén csak tenniük kell a dolgukat. Nálunk nem tiszták a szerepek, ezer felé kell figyelniük a sportolóknak, a feltételek sem mindig egyértelműek, az elvárások viszont óriásiak, csak az aranyérem, vagy a dobogós helyezés számít sikernek. rvriD UA7Aivrorc! \ U I UK IIJmAmJÍüli I XjKIJXJ \ A karriert húszévesen kellene újrakezdeni Simon András Liverpool helyett Győrben találhatja meg a számítását . GALAMBOS DÁNIEL Január első hetében úgy tűnt, a német másodosztályú Alemannia Aachen együttesében folytatja pályafutását az utánpótlás-vb-bronzérmes Simon András, csakhogy a Liverpoolt elhagyó csatár végül Győrben állapodhat meg. A szerződést ma délután írhatják alá az ETO-parkban. Hogy miféle félreértés következtében hiúsult meg Simon András Aachenbe igazolása, talány, úgy tudjuk mindenesetre, hogy a Bundesliga 2-ben szereplő, Stieber Zoltánt is foglalkoztató egylettel a szóbeli megállapodáson már túl is esett a tehetséges támadó, a papirosra azonban valamiért mégsem került oda az aláírása - jóllehet az aacheniek spanyolországi edzőtáborába elutazó, ott edzéseken és a Fortuna Düsseldorf elleni tesztmérkőzésen is pályára lépő csatár nem tett rossz benyomást a német klub képviselőire. Amint azt akkor a Nemzeti Sport online kiadása is megírta, az Aachener Nachrichten szerint Simon már decemberben meggyőzte a német egyesület vezetőit tehetségéről, csakhogy akkor azért nem szignózta a megállapodást, mert magasabb szinten szeretett volna futballozni. Hogy a Győr megfelel-e a kívánt kritériumnak, eldöntendő kérdés, a Simon ikrek támadóbb szellemű fele (az ikertestvér Ádám védekező középpályásként szerepel Szombathelyen, és ugye az ő nevéhez fűződik az ősz talán legnagyobb NB I-es gólja) kedd óta a csapat valamennyi edzésén részt vesz. A hogyan tovább pedig kizárólag rajta múlik. „Mi előkészítettük a szerződést, ha aláírja, a mi játékosunk, ha nem, alighanem öszszepakol, és távozik - reagált készségesen megkeresésünkre Klement Tibor, a zöld-fehérek ügyvezető igazgatója. - Felajánlottuk, hogy részt vehet a tréningeken, ami kötelezettséggel nem jár, maximum kockázattal, már ami a sérülésveszélyt illeti. Simon András döntött, edzett, pénteken is döntést hoz. ” A salgótarjáni születésű, az MTK utánpótlásbázisán nevelkedő labdarúgó 2007-ben, Németh Krisztiánnal egyetemben igazolt Liverpoolba, csakhogy a remélt bemutatkozás az ötszörös BEK (BL)-győztes felnőttcsapatában elmaradt. Az angliai karrier, no meg a spanyol másodosztályú Córdobában töltött kölcsönszezon a kevesebb játéklehetőség ellenére is felértékelte a húszéves futballistát, így aztán a győriek a szakmai mellett akár anyagi lehetőséget is láthatnak benne. „Minket azonban a szakmai rész motivál-folytatta Klement Tibor. - András Győrbe szerződése persze jelentős üzenettel is bírna. Elsősorban azoknak a szülőknek, akik tizenöt, tizenhat évesen a gyerek érdekeit sutba vágva elengedik külföldre a lurkót. Popovics Sándor nyilatkozta, az ő szavaira hagyatkozom, amikor azt mondom, előbb a magyar első osztályban kellene bemutatkozni, eltölteni egy-két évet, aztán azoknak, akik kiemelkedően teljesítenek, érdemes a holland vagy a belga bajnokságba igazolni. Aki ott is remekel, azt úgyis megtalálják a topcsapatok. Simon András tizenhat éves koráig végigjárta a képzést, ám utána valami megtört. Az eltelt három és fél évben nyolc felnőttmeccset ha játszott... Azokat is Córdobában. Az üzenet ugyancsak magában foglalja, hogy nem kell elájulni pénztől, klubnévtől." Az ügyvezető szavaival még akár egyet is lehetne érteni, csakhogy épp az ETO példája késztet bennünket a kérdésfelvetésre: itthon vajon megkapja a lehetőséget egy fiatal labdarúgó? Mert hát az Egyiptomban ugyancsak vb-bronzot szerző Dudás Ádám, Zámbó Bence és Kiss Máté példája nem éppen ezt igazolja. „Bárki bekerülhet, csak előbb be kell fejeződnie a képzési folyamatnak - válaszolta a győri direktor. - Egy húsz, huszonegy éves labdarúgó semmiről sincs lekésve, Koltai Tamás rendszeresen játszik, de el kellett jutnia arra a nívóra, amelyet ma képvisel. Amikor Priskin Tamás elszerződött Watfordba, edzője megjegyezte, jót tett volna neki még egy év a magyar bajnokságban a felnőttek közt. Nálunk az a baj, hogy ha van egy utánpótlás-válogatott mérkőzése egy fiatalnak, hat menedzser máris ráveti magát, kimegy külföldre, és többnyire elvész. Nap mint nap találkozni ezzel a helyzettel. Dudás Ádám fél év paksi vendégjáték után jelezte Pintér Attila vezetőedzőnek, »hibáztam, mester, adjon még egy lehetőséget«. Szerintem Dzsudzsák Balázs, Juhász Roland vagy Vadócz Krisztián példája a követendő, akik a hazai felnőttfutballt követően álltak légiósnak. Simon András azt mondta, elölről kell kezdenie mindent. Szerencséjére semmiről sem maradt még le. ” A futballista a szerződés aláírásáig nem akart nyilatkozni, a Liverpooli tehetségek . 2007 nyarán Németh Krisztián (balra) és Simon András (középen) igazolt először Liverpoolba, hogy aztán kövesse őket a kapus Gulácsi Péter (jobbra) valamint a középpályás Pölöskei Zsolt. A három mezőnyjátékos mindegyikét próbára tették azonban kisebb-nagyobb sérülések: noha Németh Krisztián a tartalékbajnokságban kiemelkedőt nyújtott, leginkább sorozatos sérülései miatt az első csapatban tétmeccsen ő sem szerepelt. Jelenleg Gulácsi Péter a Mersey-partiak második számú kapusa (az ausztrál Brad Jones távollétében), de Adorján Krisztián, Hajdú Ádám és Poór Patrik is a liverpooli akadémián nevelkedik.. .v. Vv . ,1 ■ ., Liverpool után Győr: Simon András nem tudott megragadni Angliában, de Győrben továbbfejlődhet, és valószínűleg eljön még az idő, amikor újra külföldre igazol a támadó FOTÓ: ACTION IMAGES