Nemzeti Sport, 2011. január (109. évfolyam, 1-30. szám)

2011-01-14 / 13. szám

Balett M Azt szoktuk mondani egy-egy szerényebben sikerült ké­zilabda-világverseny kapcsán, hogy bezzeg a skandinávok (franciák, németek, albánok) megtehetik, hogy feláldoznak egy-egy viadalt a hosszú távú érdekek oltárán, aztán épít­keznek nagy nyugodtan tovább - hát nálunk az épphogy megkezdődött férfi-világbajnokság esetében a legkevésbé sem ez a helyzet. A magyar kézilabda-válogatott inkább úgy áll, mint a Macskafogó négy gengsztere, akik eképp fenyegetik egymást: „Mehetünk vissza a balettbe ugrálni!” Illik a srácokra - és szegények még csak nem is tehetnek róla. Rossz hírünk van: nagy, nagyon nagy a tét. Nem csak az olimpiai részvétel, amit már eleve nem adnak ingyen, az első hét hely valamelyikének megszerzéséhez a pekingi olimpia dobogósai közül egyet (de jobb, ha kettőt) le kellene győzni. A hivatalos - és ilyenformán kimondottan ambiciózusnak mondható - cél ez. De ennél alig kevésbé fontos, hogy a sportág állami támogatásának egy része a világversenyeken elért eredményességen alapul, amely tényhez inkább csak egy számsort mellékelnénk: 9,13, 10 - ezek válogatottjaink mérsékelten szponzorcsalogató he­lyezései az elmúlt három nagy tornán. Vagyis a kézilabda legelemibb anyagi érdeke fűződik ahhoz, hogy a mieink most aztán a lehető legjobban szerepeljenek - a sportági szereplők mentalitása nem mindig erről árulkodik. Nem a fiúk vagy a szakmai stáb miatt aggódunk, Nagy László magyar útlevelét fel mernénk tenni rá, hogy a csa­pat a lelkét is kiteszi majd Svédországban. De ha egyszer az egész hazai kézilabdás társadalom számára nyilvánva­lóan létkérdés a minél sikeresebb szereplés, hogy lehet, hogy az egyik szövetségi elnökségi tag által irányított klub szerződést ír arról, hogy pontosan három meccsre engedi el a szövetség válogatottjába 39 éves klasszisát, aki esetleg egy negyedik meccset is eldönthetne? És hogy lehet, hogy a legnevesebb (de talán nem a legőszintébb) magyar kézilabdázó és köre hónapok óta szkanderezik minden eredmény nélkül az e téren láthatóan erőtlen szövetség­gel, amikor ugyanúgy a tét a tét, mint a tahóshow-ban? Mindenki egyetlen reménye most már a tizenhatos keret, amely ugyanannyi, de szerencsére néhány fokkal intel­ligensebb tagokból áll, mint a tévés marhaság. Abban is különböznek a villalakóktól (is), hogy ők nem csak a saját pecsenyéjüket sütögetik - bő két hétre a nyakukba szakad az egész sportág sorsa. Ha elbírják a terhet, velük megy menny­be mindenki, ám ha Isten ne adja, elbuknak, akkor egy időre mehet mindenki a balettbe ugrálni. Mindenki - nem csak a gengszterek. « FOTÓ: REUTERS/FAHAD SHADEED Félek az egerektől MEGMONDOM A MAGAMÉT... ► Ha a férfi kézilabda-válogatott lemarad a világ­­bajnokság első hét helyéről, nehéz helyzetbe kerül. Általánosságban is igaz, hogy a magyar sportolókat a nagy világeseményeken nyomasztja a felelősség, miközben más országok versenyzői, különösen a skandinávok inkább lehetőségként tekintenek ezek­re a viadalokra. i­ Probléma, ha egy sportoló fenyegetettségként él meg egy sporteseményt, ha nagy a nyomás és a túlzott felelősségérzet, összetett kérdés, honnan származhat a hozzáállásbeli különbség, meghatározó a társadalmi környezet is. Nálunk hajlamosabbak negatívan gon­dolkodni az emberek, és ha van egy kis siker, azonnal a csodát várjuk. Egyik végletből esünk a másikba, és sokszor irreális elvárásokat támasztunk versenyzőink felé. A skandinávok egész képzési rendszere más, már gyermekkorban megtanulják helyén kezelni a sikert és a kudarcot, elfogadják, hogy mindkettő hozzátartozik a sporthoz. Ezzel rengeteg terhet levesznek a vállukról, alapvető optimizmus jellemzi őket, és ha valami balul sül el, nem fogják fel tragédiaként. Hamarabb teszik túl magukat a sikertelenségen, és tanulva saját hibáik­ból tudják, mit kell kijavítaniuk. A skandinávok termé­szetüknél fogva higgadtabbak, tudják, megfelelő támo­­­­gatás esetén csak tenniük kell a dolgukat. Nálunk nem tiszták a szerepek, ezer felé kell figyelniük a sportolók­nak, a feltételek sem mindig egyértelműek, az elvárá­sok viszont óriásiak, csak az aranyérem, vagy a dobo­gós helyezés számít sikernek. rvriD UA7Aivrorc! \ U I UK IIJmAmJÍüli I XjKIJXJ \ A karriert húszévesen kellene újrakezdeni Simon­ András Liverpool helyett Győrben találhatja meg a számítását . GALAMBOS DÁNIEL Január első hetében úgy tűnt, a német másodosztályú Alemannia Aachen együtte­sében folytatja pályafutását az utánpótlás-vb-bronzérmes Simon András, csakhogy a Liverpoolt elhagyó csatár végül Győrben állapodhat meg. A szerződést ma délután írhatják alá az ETO-parkban. Hogy miféle félreértés követ­keztében hiúsult meg Simon András Aachenbe igazolása, ta­lány, úgy tudjuk mindenesetre, hogy a Bundesliga 2-ben sze­replő, Stieber Zoltánt is foglal­koztató egylettel a szóbeli meg­állapodáson már túl is esett a tehetséges támadó, a papirosra azonban valamiért mégsem került oda az aláírása - jóllehet az aacheniek spanyolorszá­gi edzőtáborába elutazó, ott edzéseken és a Fortuna Düs­seldorf elleni tesztmérkőzésen is pályára lépő csatár nem tett rossz benyomást a német klub képviselőire. Amint azt akkor a Nemzeti Sport online kiadása is megírta, az Aachener Nachrichten sze­rint Simon már decemberben meggyőzte a német egyesület vezetőit tehetségéről, csakhogy akkor azért nem szignózta a megállapodást, mert magasabb szinten szeretett volna futbal­lozni. Hogy a Győr megfelel-e a kívánt kritériumnak, eldön­tendő kérdés, a Simon ikrek támadóbb szellemű fele (az ikertestvér Ádám védekező kö­zéppályásként szerepel Szom­bathelyen, és ugye az ő nevéhez fűződik az ősz talán legnagyobb NB I-es gólja) kedd óta a csapat valamennyi edzésén részt vesz. A hogyan tovább pedig kizáró­lag rajta múlik. „Mi előkészítettük a szerző­dést, ha aláírja, a mi játéko­sunk, ha nem, alighanem ösz­­szepakol, és távozik - reagált készségesen megkeresésünkre Klement Tibor, a zöld-fehérek ügyvezető igazgatója. - Felaján­lottuk, hogy részt vehet a trénin­geken, ami kötelezettséggel nem jár, maximum kockázattal, már ami a sérülésveszélyt illeti. Simon András döntött, edzett, pénteken is döntést hoz. ” A salgótarjáni születésű, az MTK utánpótlásbázisán ne­velkedő labdarúgó 2007-ben, Németh Krisztiánnal egyetem­ben igazolt Liverpoolba, csak­hogy a remélt bemutatkozás az ötszörös BEK (BL)-győztes felnőttcsapatában elmaradt. Az angliai karrier, no meg a spanyol másodosztályú Cór­­dobában töltött kölcsönszezon a kevesebb játéklehetőség elle­nére is felértékelte a húszéves futballistát, így aztán a győriek a szakmai mellett akár anyagi lehetőséget is láthatnak ben­ne. „Minket azonban a szakmai rész motivál-folytatta Klement Tibor. - András Győrbe szerző­dése persze jelentős üzenettel is bírna. Elsősorban azoknak a szülőknek, akik tizenöt, ti­zenhat évesen a gyerek érdekeit sutba vágva elengedik külföldre a lurkót. Popovics Sándor nyi­latkozta, az ő szavaira hagyat­kozom, amikor azt mondom, előbb a magyar első osztályban kellene bemutatkozni, eltölte­ni egy-két évet, aztán azoknak, akik kiemelkedően teljesítenek, érdemes a holland vagy a belga bajnokságba igazolni. Aki ott is remekel, azt úgyis megtalálják a topcsapatok. Simon András tizenhat éves koráig végigjárta a képzést, ám utána valami meg­tört. Az eltelt három és fél évben nyolc felnőttmeccset ha ját­szott... Azokat is Córdobában. Az üzenet ugyancsak magában foglalja, hogy nem kell elájulni pénztől, klubnévtől." Az ügyvezető szavaival még akár egyet is lehetne érteni, csakhogy épp az ETO példája késztet bennünket a kérdésfel­vetésre: itthon vajon megkapja a lehetőséget egy fiatal labda­rúgó? Mert hát az Egyiptomban ugyancsak vb-bronzot szerző Dudás Ádám, Zámbó Bence és Kiss Máté példája nem éppen ezt igazolja. „Bárki bekerülhet, csak előbb be kell fejeződnie a képzési fo­lyamatnak - válaszolta a győri direktor. - Egy húsz, huszonegy éves labdarúgó semmiről sincs lekésve, Koltai Tamás rendsze­resen játszik, de el kellett jut­nia arra a nívóra, amelyet ma képvisel. Amikor Priskin Tamás elszerződött Watfordba, edzője megjegyezte, jót tett volna neki még egy év a magyar bajnok­ságban a felnőttek közt. Nálunk az a baj, hogy ha van egy után­pótlás-válogatott mérkőzése egy fiatalnak, hat menedzser máris ráveti magát, kimegy külföldre, és többnyire elvész. Nap mint nap találkozni ezzel a helyzet­tel. Dudás Ádám fél év paksi vendégjáték után jelezte Pintér Attila vezetőedzőnek, »hibáz­tam, mester, adjon még egy lehetőséget«. Szerintem Dzsu­­dzsák Balázs, Juhász Roland vagy Vadócz Krisztián példája a követendő, akik a hazai felnőtt­­futballt követően álltak légiós­nak. Simon András azt mondta, elölről kell kezdenie mindent. Szerencséjére semmiről sem maradt még le. ” A futballista a szerződés alá­írásáig nem akart nyilatkozni, a Liverpooli tehetségek . 2007 nyarán Németh Krisztián (balra) és Simon András (középen) igazolt először Liver­poolba, hogy aztán kövesse őket a kapus Gulácsi Péter (jobbra) valamint a középpályás Pölöskei Zsolt. A három mezőnyjátékos mindegyikét pró­bára tették azonban kisebb-nagyobb sérülések: noha Németh Krisztián a tartalékbajnokságban kiemelkedőt nyújtott, leginkább sorozatos sé­rülései miatt az első csapatban tétmeccsen ő sem szerepelt. Jelenleg Gulácsi Péter a Mer­­sey-partiak második számú kapusa (az ausztrál Brad Jones távollétében), de Adorján Krisztián, Hajdú Ádám és Poór Patrik is a liverpooli akadé­mián nevelkedik.. .v.­ Vv . ,1 ■ ., Liverpool után Győr: Simon András nem tudott megragadni Angliában, de Győrben továbbfejlődhet, és valószínűleg eljön még az idő, amikor újra külföldre igazol a támadó FOTÓ: ACTION IMAGES

Next