Nemzeti Sport, 2011. október (109. évfolyam, 268-297. szám)

2011-10-10 / 277. szám

* Sebastian Vettel talán csak a legfiatalabb fiatal rekord­ját nem mondhatja magáénak - valószínűleg azért, mert ekkora blődség nem létezik. Hogy mit ért el az immár kétszeres világbajnok minden ellenfelénél hamarabb? Pontszerzőként, pole pozíciós rajtolóként, versenygyőz­tesként, világbajnokként a legfiatalabb, sőt tegnaptól már minden idők legfiatalabb kétszeres világbajnoka. Lehet, hogy nem fogjuk fel, de ettől még igaz: a néha kissé másg kamasznak tűnő Vettel minden idők egyik legjobb pilótájává nőtte ki magát. Az elismerés ugyan megelőlegezett, de ha a jó értelemben vett sztárt keressük a csúcstechnika kirakatsportjában, a Formula-1-ben, akkor kijelenthetjük, a német versenyző befutott. Minden tekintetben. Mondják, egy címet megszerezni könnyebb, mint megvédeni, ez alól a gyorsasági autóversenyzés sem kivétel, nos, Vettel megvédte címét. Ami pedig mindennél beszédesebb, hogy vetélytársai is elismerik. A szuzukai futamgyőztes, Jenson Button megjegyezte, a német tö­kéletes volt az idén, az újdonsült duplázóhoz hasonlóan szintén kétszeres világbajnok, Fernando Alonso szerint Vettel megérdemli második világbajnoki címét. De az is beszédes, ami a kulisszák mögött történik. A siker közös: nemcsak a Red Bull ad szárnyakat legjobb pilótája vágyainak, Vettel legalább annyit tesz, hogy a team szárnyra kapjon. A versenyző közvetlen, a kollégák szerint jó fej, csapata laza, arrafelé senki sem játssza meg magát. Pedig a Formula-1 hisztis világ, emlékezzünk csak, a nyár elején mekkora ramazuri volt a diffúzorok körül. Mindeközben a srác bizonyos Tony Marshall zenéjét hall­gatja. Utánanéztem a korban Aradszky Lászlóval, Koós Já­nossal majd’ egyívású német bonvivánnak, amellett, hogy slágergyáros, 1987-ben az ő nevéhez fűződik a Wir sind die Champions című nóta. Ezt mindannyian értjük, az pedig talán sorsszerű, hogy Vettel ugyanabban az eszten­dőben született. Erre mondják, minden összefut. Bizonyos Michael Schumacher 24 éves korában még vb-cím nélkül jött ki a sikánokból, aztán tessék, hétszeres vlágbajnok lett. Szóval azért vannak még távlatok, sofőrkém! ■ MEGMONDOM A MAGAMÉT... Bárhogyan is alakul, a Formula-1 Formula-1­­ marad a rajongóknak, véli az RTL Klub kommentá­tora, akitől megkérdeztük, hogy Vettel gyors világ­­bajnoki címe nem teszi-e unalmassá a hátralévő futamokat. Czollner Gyula szerint a „Vettel-évnek” nem lesz folytatása, vagy legalábbis nem lesz olyan nyomasztó a német fölénye­­i. Nem gondolom, hogy Sebastian Vettel fölénye miatt unalmas lenne a szezon. Történt már hasonló. Gondoljunk csak vissza: Nigel Mansellt 1992-ben itt, a Hungaroringen avattuk világbajnokká, öt futammal a sorozat vége előtt. Akárhogyan alakul, a Formula-1 - nek nagyon stabil a nézőtábora. A mi csatornánkon folyamatosan több mint egymillió ember nézi, persze a helyszíntől függően tapasztalhatók megugrások, mert például Monte-Carlo és a Hungaroring a két ked­venc. Nem hiszem, hogy a következő, a dél-koreai futam nézettsége a felére csökkenne, az pedig meggyő­ződésem, hogy a következő sorozatban éppen az ellen­kezője történik majd, mint az idén, éles lesz a verseny. Kimi Räikkönnen esetleges visszatérésével hat világ­bajnok állhat rajthoz, sok a jó pilóta, és betiltják - töb­bek között ebben rejlik a Red Bull ereje - a diffúzorba vezetett kipufogókat. Mindenki tiszta lappal indul. A AJÁNLJUK MAGUNKAT Keddi számunkban exkluzív interjút olvashatnak Ruud Gullittal, aki elmondja a véleményét a magyar váloga­tottról, Dzsudzsák Balázs Oroszországba szerződé­séről, valamint arról, hogy tényleg vad bulizásai miatt kellett-e távoznia a Tyerek Groznijtól. ■ CSERHÁTI ANDRÁS pályán meg Pénteken a svédek finnek fe­lett aratott 2-1-es idegenbeli győzelmével eldőlt, az utolsó szalmaszál is „elégett”, vagy­is a magyar válogatott nem végezhet csoportja második helyén. A jövő esztendei Eu­­rópa-bajnokság így már csak álom, de Pris­­kin Tamás bí­zik benne, győ­zelemmel zár a nemzeti csapat - reményei­tssi szerint az ő segít­ségével. Minden bizonnyal nem lesz rá­adás. Ugyanis Rudolf Gergely vár­hatóan nem lép pályára a keddi, Finnország elleni Európa-baj­­noki selejtezőn. A támadónak továbbra sincs százszázalékos állapotban a lába, vasárnap is külön edzett társaitól, esetleges szerepeltetéséről hétfőn dönt az orvosi és szakmai stáb­­, így pedig szerezheti meg sorozatban ne­gyedik gólját a válogatottban. A Panathinaikosz csatára az Izland elleni felkészülési mér­kőzésen (4-0), valamint két Eb­selejtezőn, Svédország (2-1) és Moldova (2-0) ellen is betalált. „Egyáltalán nem nyomaszta­na, hogy ilyen kiváló játékost kel­lene pótolnom - vágott a köze­pébe a vasárnap délutáni edzést követően a huszonöt esztendős Priskin Tamás, aki legutóbb ta­valy november tizenhetedikén, Litvánia ellen volt ered­ményes a nemzeti csapat­ban, s a svédek ellen bő egy hónapja gól­passzt adott Rudolf Gergelynek. - Egervári Sándor szövetségi ka­pitány még nem ejtett szót arról, ki ju­t ki a gyepre kedden Finnor­szág ellen, de felkészültnek érzem magam ahhoz, hogy segítsek a csapatnak. ” S itt álljunk meg egy pilla­natra! Kicsit furán hangzik Priskin Tamás szájából az utóbbi mon­dat, hiszen az Ipswich Town labdarúgója ebben a szezonban még egyetlen percet sem töltött a gyepen az angol második ligás együttesben. ..Arról, miért nem játszom az Ipswichben, nem szeretnék be­szélni - folytatta a harmincöt válogatott összecsa­pásán nyolc gólt jegyző Priskin Tamás. - Két­ ■ Hasonlóra kell számítania Priskin Tamásnak marcona védők próbálják majd megártani ".­................................. ­ A közönség ad erőt a magyaroknak A Napokig lehetne még ökölbe szorított kézzel átkozni a svéd (vagy a finn) csapatot - ám ami volt, elmúlt, hasztalan sopánko­­dás helyett célravezetőbb, ha a magyar válogatott menten a kö­vetkező feladatára összpontosít, még akkor is, ha a kedd esti erő­próba immár csupán tét nélküli egymásnak feszülés lesz. ,A kulcsszó a koncentrá­ció - mondta Nagy Sándor sportpszichológus. - Nem sza­bad azzal foglalkozni, ami már elmúlt. Jobban teszi tehát a csa­pat, ha pusztán a finnek elleni utolsó összecsapására figyel. So­kan elkönyvelték már az újabb három pontot, ám a mérkőzést, ugyebár, még le kell játszani - és mivel a győzelmet sosem adják könnyen, mindenkitől teljes erőbedobást várok. A vendégek aligha szeretnék vesztes találko­zóval zárni a selejtezősorozatot, ezért a tét nélküliség dacára is óriási csata várható.” Kérdés viszont, hogy a pén­tek este még felettébb szomo­rúan nyiatkozó játékosok mi­ként merítenek erőt az utolsó felvonáshoz? „Sokat segít, ha arra gondol­nak, hogy hazai pályán, telt ház előtt játszhatnak - hang­súlyozta a szakember. - Biz­tosra veszem, hogy a szurkolók olyan hangulatot teremtenek, amelyben feloldódnak a mie­ink. Megértem őket, hogy csa­lódottak voltak az eredmény miatt, természetes reakció, ha sokan mérhetetlen szomorú­ságuknak adnak hangot. A fi­atalabb játékosok rendszerint az érzelmek oldaláról köze­lítik meg az olyan eseménye­ket, mint amilyen a finn-svéd találkozó is volt, így beletelik egy kis időbe, mire reálisan értékelik a történteket. A ta­pasztaltabb társaik gyakran másként reagálnak, mert ed­digi pályafutásuk során sok ilyen vagy ehhez hasonló ese­tet éltek már meg. Ugye nagy volt a várakozás - elvárásnak semmiképpen sem nevezném! -, ám a versenysportban a feltételes mód, meg a »Mi lett volna, ha...« nem létezik, vagy legalábbis nem elegáns utólag a balszerencsére meg még ki tudja, mire hivatkozni. Fog­lalkozzunk inkább mindig csak saját magunkkal, ne rá­gódjunk a rajtunk kívülálló eseményeken. ” A száraz tények ugyanis azt mutatják, hogy a magyar-svéd párharcból végül az északiak kerültek ki győztesen. „Tanuljunk a hibáinkból - összegzett Nagy Sándor. - A profi játékos mindig értékel, s levonja a tanulságokat. Ve­gyük, mondjuk, a számokat, azok önmagukban is beszé­desek. Ha kedden nyer a ma­gyar válogatott, huszonegy pontja lesz - a teljesítménye tehát hetvenszázalékos! Ez olyan eredmény, amelyre le­het építeni a jövőben, viszont azt is mutatja, lám, megeshet, hogy még ennyi sem elegendő a remélt továbbjutáshoz. A ta­nulság tehát az, a selejtezőso­rozatban még egy-két bravúr­pontot meg kellett volna csípni Svédországban és a hollandok ellen. Bizakodó vagyok, hiszen a válogatott bizonyította, hogy fejlődőképes, és van még any­­nyi ebben a társaságban, hogy továbbmenjen a megkezdett úton. Ennek egyik, ha nem a legfontosabb feltétele, hogy a válogatott végre saját kezébe vegye a sorsát. ” És sohase engedje el! V.G.»

Next