Nemzeti Sport, 2011. október (109. évfolyam, 268-297. szám)
2011-10-10 / 277. szám
* Sebastian Vettel talán csak a legfiatalabb fiatal rekordját nem mondhatja magáénak - valószínűleg azért, mert ekkora blődség nem létezik. Hogy mit ért el az immár kétszeres világbajnok minden ellenfelénél hamarabb? Pontszerzőként, pole pozíciós rajtolóként, versenygyőztesként, világbajnokként a legfiatalabb, sőt tegnaptól már minden idők legfiatalabb kétszeres világbajnoka. Lehet, hogy nem fogjuk fel, de ettől még igaz: a néha kissé másg kamasznak tűnő Vettel minden idők egyik legjobb pilótájává nőtte ki magát. Az elismerés ugyan megelőlegezett, de ha a jó értelemben vett sztárt keressük a csúcstechnika kirakatsportjában, a Formula-1-ben, akkor kijelenthetjük, a német versenyző befutott. Minden tekintetben. Mondják, egy címet megszerezni könnyebb, mint megvédeni, ez alól a gyorsasági autóversenyzés sem kivétel, nos, Vettel megvédte címét. Ami pedig mindennél beszédesebb, hogy vetélytársai is elismerik. A szuzukai futamgyőztes, Jenson Button megjegyezte, a német tökéletes volt az idén, az újdonsült duplázóhoz hasonlóan szintén kétszeres világbajnok, Fernando Alonso szerint Vettel megérdemli második világbajnoki címét. De az is beszédes, ami a kulisszák mögött történik. A siker közös: nemcsak a Red Bull ad szárnyakat legjobb pilótája vágyainak, Vettel legalább annyit tesz, hogy a team szárnyra kapjon. A versenyző közvetlen, a kollégák szerint jó fej, csapata laza, arrafelé senki sem játssza meg magát. Pedig a Formula-1 hisztis világ, emlékezzünk csak, a nyár elején mekkora ramazuri volt a diffúzorok körül. Mindeközben a srác bizonyos Tony Marshall zenéjét hallgatja. Utánanéztem a korban Aradszky Lászlóval, Koós Jánossal majd’ egyívású német bonvivánnak, amellett, hogy slágergyáros, 1987-ben az ő nevéhez fűződik a Wir sind die Champions című nóta. Ezt mindannyian értjük, az pedig talán sorsszerű, hogy Vettel ugyanabban az esztendőben született. Erre mondják, minden összefut. Bizonyos Michael Schumacher 24 éves korában még vb-cím nélkül jött ki a sikánokból, aztán tessék, hétszeres vlágbajnok lett. Szóval azért vannak még távlatok, sofőrkém! ■ MEGMONDOM A MAGAMÉT... Bárhogyan is alakul, a Formula-1 Formula-1 marad a rajongóknak, véli az RTL Klub kommentátora, akitől megkérdeztük, hogy Vettel gyors világbajnoki címe nem teszi-e unalmassá a hátralévő futamokat. Czollner Gyula szerint a „Vettel-évnek” nem lesz folytatása, vagy legalábbis nem lesz olyan nyomasztó a német fölényei. Nem gondolom, hogy Sebastian Vettel fölénye miatt unalmas lenne a szezon. Történt már hasonló. Gondoljunk csak vissza: Nigel Mansellt 1992-ben itt, a Hungaroringen avattuk világbajnokká, öt futammal a sorozat vége előtt. Akárhogyan alakul, a Formula-1 - nek nagyon stabil a nézőtábora. A mi csatornánkon folyamatosan több mint egymillió ember nézi, persze a helyszíntől függően tapasztalhatók megugrások, mert például Monte-Carlo és a Hungaroring a két kedvenc. Nem hiszem, hogy a következő, a dél-koreai futam nézettsége a felére csökkenne, az pedig meggyőződésem, hogy a következő sorozatban éppen az ellenkezője történik majd, mint az idén, éles lesz a verseny. Kimi Räikkönnen esetleges visszatérésével hat világbajnok állhat rajthoz, sok a jó pilóta, és betiltják - többek között ebben rejlik a Red Bull ereje - a diffúzorba vezetett kipufogókat. Mindenki tiszta lappal indul. A AJÁNLJUK MAGUNKAT Keddi számunkban exkluzív interjút olvashatnak Ruud Gullittal, aki elmondja a véleményét a magyar válogatottról, Dzsudzsák Balázs Oroszországba szerződéséről, valamint arról, hogy tényleg vad bulizásai miatt kellett-e távoznia a Tyerek Groznijtól. ■ CSERHÁTI ANDRÁS pályán meg Pénteken a svédek finnek felett aratott 2-1-es idegenbeli győzelmével eldőlt, az utolsó szalmaszál is „elégett”, vagyis a magyar válogatott nem végezhet csoportja második helyén. A jövő esztendei Európa-bajnokság így már csak álom, de Priskin Tamás bízik benne, győzelemmel zár a nemzeti csapat - reményeitssi szerint az ő segítségével. Minden bizonnyal nem lesz ráadás. Ugyanis Rudolf Gergely várhatóan nem lép pályára a keddi, Finnország elleni Európa-bajnoki selejtezőn. A támadónak továbbra sincs százszázalékos állapotban a lába, vasárnap is külön edzett társaitól, esetleges szerepeltetéséről hétfőn dönt az orvosi és szakmai stáb, így pedig szerezheti meg sorozatban negyedik gólját a válogatottban. A Panathinaikosz csatára az Izland elleni felkészülési mérkőzésen (4-0), valamint két Ebselejtezőn, Svédország (2-1) és Moldova (2-0) ellen is betalált. „Egyáltalán nem nyomasztana, hogy ilyen kiváló játékost kellene pótolnom - vágott a közepébe a vasárnap délutáni edzést követően a huszonöt esztendős Priskin Tamás, aki legutóbb tavaly november tizenhetedikén, Litvánia ellen volt eredményes a nemzeti csapatban, s a svédek ellen bő egy hónapja gólpasszt adott Rudolf Gergelynek. - Egervári Sándor szövetségi kapitány még nem ejtett szót arról, ki jut ki a gyepre kedden Finnország ellen, de felkészültnek érzem magam ahhoz, hogy segítsek a csapatnak. ” S itt álljunk meg egy pillanatra! Kicsit furán hangzik Priskin Tamás szájából az utóbbi mondat, hiszen az Ipswich Town labdarúgója ebben a szezonban még egyetlen percet sem töltött a gyepen az angol második ligás együttesben. ..Arról, miért nem játszom az Ipswichben, nem szeretnék beszélni - folytatta a harmincöt válogatott összecsapásán nyolc gólt jegyző Priskin Tamás. - Két ■ Hasonlóra kell számítania Priskin Tamásnak marcona védők próbálják majd megártani ".................................. A közönség ad erőt a magyaroknak A Napokig lehetne még ökölbe szorított kézzel átkozni a svéd (vagy a finn) csapatot - ám ami volt, elmúlt, hasztalan sopánkodás helyett célravezetőbb, ha a magyar válogatott menten a következő feladatára összpontosít, még akkor is, ha a kedd esti erőpróba immár csupán tét nélküli egymásnak feszülés lesz. ,A kulcsszó a koncentráció - mondta Nagy Sándor sportpszichológus. - Nem szabad azzal foglalkozni, ami már elmúlt. Jobban teszi tehát a csapat, ha pusztán a finnek elleni utolsó összecsapására figyel. Sokan elkönyvelték már az újabb három pontot, ám a mérkőzést, ugyebár, még le kell játszani - és mivel a győzelmet sosem adják könnyen, mindenkitől teljes erőbedobást várok. A vendégek aligha szeretnék vesztes találkozóval zárni a selejtezősorozatot, ezért a tét nélküliség dacára is óriási csata várható.” Kérdés viszont, hogy a péntek este még felettébb szomorúan nyiatkozó játékosok miként merítenek erőt az utolsó felvonáshoz? „Sokat segít, ha arra gondolnak, hogy hazai pályán, telt ház előtt játszhatnak - hangsúlyozta a szakember. - Biztosra veszem, hogy a szurkolók olyan hangulatot teremtenek, amelyben feloldódnak a mieink. Megértem őket, hogy csalódottak voltak az eredmény miatt, természetes reakció, ha sokan mérhetetlen szomorúságuknak adnak hangot. A fiatalabb játékosok rendszerint az érzelmek oldaláról közelítik meg az olyan eseményeket, mint amilyen a finn-svéd találkozó is volt, így beletelik egy kis időbe, mire reálisan értékelik a történteket. A tapasztaltabb társaik gyakran másként reagálnak, mert eddigi pályafutásuk során sok ilyen vagy ehhez hasonló esetet éltek már meg. Ugye nagy volt a várakozás - elvárásnak semmiképpen sem nevezném! -, ám a versenysportban a feltételes mód, meg a »Mi lett volna, ha...« nem létezik, vagy legalábbis nem elegáns utólag a balszerencsére meg még ki tudja, mire hivatkozni. Foglalkozzunk inkább mindig csak saját magunkkal, ne rágódjunk a rajtunk kívülálló eseményeken. ” A száraz tények ugyanis azt mutatják, hogy a magyar-svéd párharcból végül az északiak kerültek ki győztesen. „Tanuljunk a hibáinkból - összegzett Nagy Sándor. - A profi játékos mindig értékel, s levonja a tanulságokat. Vegyük, mondjuk, a számokat, azok önmagukban is beszédesek. Ha kedden nyer a magyar válogatott, huszonegy pontja lesz - a teljesítménye tehát hetvenszázalékos! Ez olyan eredmény, amelyre lehet építeni a jövőben, viszont azt is mutatja, lám, megeshet, hogy még ennyi sem elegendő a remélt továbbjutáshoz. A tanulság tehát az, a selejtezősorozatban még egy-két bravúrpontot meg kellett volna csípni Svédországban és a hollandok ellen. Bizakodó vagyok, hiszen a válogatott bizonyította, hogy fejlődőképes, és van még anynyi ebben a társaságban, hogy továbbmenjen a megkezdett úton. Ennek egyik, ha nem a legfontosabb feltétele, hogy a válogatott végre saját kezébe vegye a sorsát. ” És sohase engedje el! V.G.»