Nemzeti Sport, 2012. február (110. évfolyam, 31-59. szám)

2012-02-18 / 48. szám

20SPQRTMK memzetlsport 2012. február18„ szombat SÚLYOS BETEG SPORTOLÓK, akik a kórt legyőzve értek a csúcsra HÍRES SPORTEMBEREK, AKIK A GYERMEKBÉNULÁS VAGY A RÁK ELLENÉRE VALÓRA VÁLTOTTÁK ÁLMAIKAT Vasakarat ■ SZELI MÁTYÁS Az egészség a legfontosabb - szokták mondogatni, de sokan csak akkor jönnek rá a mondás fontosságára, amikor súlyos betegséggel kell szembesül­niük. Bármennyire gazdagok, bármennyire tehetségesek és bármennyire egészségesek, időnként a profi sportolóknak is veszélyes kórral kell megküzde­niük. Cikkünkből kiderül, többük bizonyította, még így is lehet eredményes pályafutást zárni. Az élsportolókat sem kerülik el a súlyos betegségek. Vannak, akik még profi pályafutásuk előtt, és akadnak, akik közben küzdenek meg bizonyos kórral. Sokuk betegsége elég lett volna ahhoz, hogy megtörjön egy karriert, ám ők hihetetlen akaraterőről tanúbizonyságot téve mégis sikeres sportem­berekké váltak (vagy éppen az esélyekre fittyet hányva vissza­tértek a sportpályákra). Az ijesztő bénulás után jött az aranyeső Elképzelni sem tudjuk, milyen lehet szembesülni a hírrel, talán a korábbi argentin válogatott labdarúgó, Carlos Roa szavai által képet kaphatunk a kezdeti traumáról. ,Azt mondogatod magadnak, »nem dohányzom, nem iszom, egészséges életet élek, első osztá­lyú sportoló vagyok« - mondta a kapus, aki hererákjából felgyó­gyulva még egy évet lehúzott az argentin élvonalban. - Aztán hirtelen közlik veled, rákos vagy, és egyik pillanatról a másikra összeomlik az életed. ” Az amerikai Wilma Rudolph koraszülöttként jött a világra 1940-ben, és gyermekbénulás következtében egy idő után már nem tudta rendesen használni a bal lábát, ezért kénytelen volt já­rógépet viselni, az ágyhoz kötött kislány ráadásul a skarláttal, a kanyaróval és a szamárköhögés­sel is megszenvedett. ,Az orvosom azt mondta, so­sem tudok majd járni, anyukám pedig azt, hogy igen, és én inkább neki hittem" - mondta Wilma Rudolph, aki tizenkét éves korá­ra már teljes életet élhetett. Nem sokkal később az eleinte a kosár­labdában jeleskedő lányban fel­fedezték az atlétikai tehetséget, aztán még tinédzserkorában a 4x100 méteres váltó tagjaként bronzérmet szerzett az 1956-os melboume-i olimpián. Mesébe illő, nem? Pedig Wilma Rudolph a római ötkarikás játékokon még ezt is felülmúlta, a száz- és a kétszáz Wilma Rudolph- in her childhood A futó Wilma Rudolph gyerekként alig tudott felállni, aztán később három olimpiai aranyat nyert Magyar példaképek ■ A magyar sportolók közül a korábbi ferencvárosi kapus, Szeiler József, illetve Kövesfalvi István a hererákot legyőzve tért vissza a futballpályára. Jelenleg legmagasabban jegyzett játékvezetőnk, Kassai Viktor állandó partjelzője, Erős Gábor is rákbetegséggel küzdött. A kiváló asszisztens a múlt évben már szerepet kapott a Bajnokok Ligája döntőjében, melyet a Wembleyben rendeztek. „A vb után a csúcson éreztem magam, onnan zuhantam hirtelen a po­kolba, majd kapaszkodtam vissza: olyan volt az elmúlt háromnegyed év, mint egy szinuszgörbe - elevenítette fel a tavalyi BL-finálé után lapunk­nak. - Megváltoztatott, ami velem történt. Visszahúzódóbb, csendesebb lettem, ugyanakkor nagyobb lett bennem az elszántság, az ambíció. Meg akartam mutatni, igenis talpra lehet állni, igenis megvan hozzá az erőm, igenis visszakerülhetek oda, ahonnan a mélybe estem. * méteres síkfutás mellett 4x100- on is aranyérmet nyert, utóbbit világrekorddal. A csodás felépü­lés és pályafutás ellenére így is fájdalmasan fiatalon, 54 évesen hunyt el, miután agy- és torokrá­kot diagnosztizáltak nála. Fantasztikus produkció a sugárkezelés mellett Mario Lemieux Hodgkin-kórral küzdött, amely a nyirokrendszer egyik rákos betegsége. A Pitts­burgh Penguins legendás jégko- rongozója a sugárkezelések ideje alatt is játszott. A kanadai hokis 1997-ben vonult vissza, majd három év múlva ismét folytatta pályafutását, a 2002-es téli olim­pián aranyérmet nyert. Lemieux jelenleg a Penguins egyik tulaj­donosa, a róla elnevezett alapít­vány orvosi kutatásokat támogat, márciusban leplezik le szobrát a pittsburghiek csarnoka előtt. A kerékpáros Lance Armst­rong és a futballista Jósé Fran- ciso Molina hererákkal küzdött. Előbbi fantasztikus vissza­térést produkálva hétszeres Tour de France győztesnek mondhatja magát, utóbbi is játszott még felépülése után, jelenleg pedig a Vil­larreal vezetőedzője­ként dolgozik. A kosárlabdázó Sean Elliott és Alonzo Mourning veseátül­tetés után tért vissza, utóbbi ezt követően lett bajnok a Miami Heattel. Ivan Klasnic is hasonló cipőben járt, az akkoriban a Werder Bremen- ben futballozó horvát támadó­nak azonban nem sikerült az első műtétje, szervezete kivetet­te édesanyja veséjét, végül édes­apjáét kapta meg, és mind a mai napig aktív, jelenleg a Bolton Wanderers labdarúgója. Lionel Messi történetét talán mindenki ismeri, ezért csak említésszinten foglalkozunk vele: az argentin vi­lágklasszis növekedésihormon- zavarral küzdött gyerekkorában, végül a Barcelona vállalta, hogy fizeti a kezelését - a többi pedig már történelem. Sokkoló bejelentés, mqjd pedig visszatérés Az egyik legmegrázóbb bejelen­tés Magic Johnsoné volt, aki az 1991- 1992-es szezon előtt tudta meg, HlV-pozitív, és egy rögtön­zött sajtótájékoztatón azonnal bejelentette visszavonulását. A Los Angeles Lakers kosárlabdá­zója azonban pályára lépett az 1992- es All Star-mérkőzésen, a Magic JohnsC 3 Time NBA MV gála legjobbjának választották, illetve tagja volt a barcelonai olimpián aranyat nyerő Dream Teamnek is. Az NBA történeté­nek egyik legjobb irányítója az­tán az 1995-1996-os idény má­sodik felére még visszatért, így bevallása szerint úgy fejezhette be pályafutását, ahogy szerette volna. .Akkor az volt a helyes dön­tés, míg mai fejjel, tudván, hogy játszhattam volna még, talán nem teszem meg - nyilatkozta Magic Johnson tavaly novem­berben, sokkoló bejelentése hu­szadik évfordulóján. - De olyan fickó vagyok, aki nem bánkódik a múlton. Gyakorta mondom, jó és rossz példa is vagyok a vírus kapcsán. Jó, mert boldogulok, és megpróbálhatom felhívni a figyelmet a betegségre. A rossz oldala viszont az, hogy a többség azt látja, jól vagyok, így kissé meg­nyugodnak, ha a HIV-vírus­ról vagy az AIDS-ről hallanak, miközben ebben az évben is mil­liók halnak meg." Markus Babbelt egy nagyon súlyos autoimmun betegség, a Guillain-Barré-szindróma tá­madta meg a kétezres évek ele­jén, amikor még a Liverpoolban futballozott. A német labdarúgó ideiglenesen megbénult, tolóko­csiba kényszerült, azonban több mint egy év elteltével felépült. Először járni, majd kocogni kezdett, végül rendesen futott. Ugyan nem sikerült visszanyer­nie régi formáját, de a Stuttgart­tal utolsó profi szezonjában baj­noki címert nyert, később pedig edzőként irányította a svábokat. Ezen történetek jól jelzik, a dollármilliókat kereső, ünnepelt sportolókra is lesújthat súlyos betegség, ennek ellenére sokan sikeres karriert futottak be, éle­tük nemcsak a profiknak, az át­lagembereknek is példamutató, reménykeltő lehet. Talán kissé filozofikusnak tetszhet, de a cikkünk elején említett Wilma Rudolph szavainál nehezebb jó lezárást találni: „Sose be­csüld le az álmok és az em­beri lélek erejét. Ebből a szempontból mind­annyian ugyan­olyanok vagyunk, a nagyság potenciál­ja mindegyikünk­ben megvan.” Tapasztalatból beszélt, s Markus Babbei egy időre tolókocsiba kényszerült, végül legyőzte súlyos betegségét r x ■ f ; Magic Johnson bejelentése sokkolta ^ a sportvilágot, * de néhány hónappal később visszatért, k és Barcelonában í olimpiai bajnoki j j címnek örülhetett

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék