Nemzeti Sport, 2012. május (110. évfolyam, 119-147. szám)

2012-05-03 / 120. szám

Szirénhangok ■ Kezd olyan jelleget ölteni a Nagy László körül (megint) kialakult helyzet, mint amikor a szerelmes kisdiák magába roskadva tépkedi a letört akácfaágról a leveleket, hogy kiderít­se, kedvese szereti-e vagy sem. Mindenki döntse el, kit helyettesít be a szomorú kisdiák képébe, de ne tévedjen el a hírek rengetegében. Azért ne, mert maga Nagy László és a körülötte óráról órára változó helyzet tematizálja a közbeszédet, ergo ha arra figyelünk, mikor jön Veszprémbe Nagy, vagy hogy Mocsai mikor megy Veszprémből, továbbá feltesszük az igazol-e harminc éven felüli játékost egy évnél hosszabb időre a Barcelona vagy sem keresztkérdést, könnyen belegabalyodunk a (mellék) cselek­mény fonalába. A fő sodorvonal ugyanis az, hogy Nagy László legutóbb 2009. június 21-én Galgócon a Szlovákia elleni Eb-selejtezőn játszott a nemzeti együttesben, azóta lebegteti a váloga­tottságát. Legalábbis a magyart, mert a spanyol nem tőle függ, bármennyire is szeretné a játékos azt hinni. A magyar kézilabda-válogatott az említett dátum óta Nagy László nélkül vívta meg csatáit, legutóbb éppen az olimpiai selej­tezőt. Úgy kellett játszani, hogy minden torna előtt legalább akkora energiát emésztett fel a Nagy-kérdés megoldása, mint maga a felkészülés. Mondják, a vélemény szabad. Legalább annyian hiányolták az átlövőt a válogatottból, mint ahányan kategorikusan nemet mondtak rá. Ha a sportot a közösség és egyén viszonyára csupaszítom le, bebizonyosodott, hogy a kézilabda-válogatott egyik legjobbja nélkül harcolta ki a londoni részvételi jogot. Nagy nem azért nem játszott, mert sérült volt vagy tőle független ok akadályozta, eközben - a kapitány korábbi szavai szerint - Mocsai Lajos vezetésével igazi közösség kovácsolódott össze. A történések azt diktálják, erre az olimpiára ezzel a csapattal utazzunk. Most meg hallatszanak a szirénhangok: borítsunk fátylat a múltra, Naggyal eredményesebb(?) lenne a csapat s még számtalan olyan érv, amely a visszatérést erősíti. Legalábbis elvben. Homérosz Odüsszeiájában Odüsszeusz emberei fülét viasz­­szal tömte be, magát az árbochoz kötöztette, így baj nélkül hajózott el a szirének szigete mellett, s noha köteleit tépve hallgatta csalogató éneküket, nem engedett a kísértésnek. Tudta, ha kiköt, őt és embereit felfalják. Bármilyen furcsa, itt nem az a kérdés, hol van Nagy Laci, hanem az, hol van Odüsszeusz? « MEGMONDOM A MAGAMÉT... ► Nagy László az MKB Veszprémhez igazol. Kérdés, a szereplését a magyar válogatottban 2009 júniusa óta lemondó kézilabdázó mikortól szerződik Veszprémbe. Azt sem tudni, Londonban spanyol vagy magyar szí­nekben lép-e pályára. Lehet-e sejteni, hogy a klasszis megítélése mely esetben milyen irányban változik?­­ A Veszprémnek nem kell semmit magyarázni vagy kom­munikálni: a klub egy kitűnő sportolót szeretne átigazolni, ez tiszta sor. Ami a játékost és az őt képviselő ügynökséget illeti, kérdés, hogy akarnak-e nagy ügyet az egészből, vagy csendben szeretnék nyélbe ütni a szerződést. Ha vissza szeretnék nyerni azok szimpátiáját, akik elpártoltak az elmúlt évek huzavonái után a játékos mellől, az nehéz ügy, mert nem tudni, melyik a jobb megoldás: a jó fiú, a kedves fiú vagy a rossz fiú imázst kezdjék-e építgetni. Ha tényleg Veszprémbe igazol, akkor lehet mondani, hogy pofátlan, vagány húzás, hogy tizenkilencre lapot húztak... Ha való­ban hazajön, kérdés, mennyire következetes a magyar sportvezetőség, mert az állampolgárságokkal nem lehet játszadozni, az olimpiai eszme a sok honosítás ellenére is komoly dolog. Ha Nagy az olimpián a magyar csapatban lépne pályára, presztízsveszteség érné a válogatottat, a sportdiplomáciánk megítélése is romlana. AJÁNLJUK MAGUNKAT Csak Körmenden Pénteken, a Letisztulva című sorozatunkban Patonay Imre, a Kör­mend férfi kosárlabda­csapatával 1987-ben az első vidéki bajnoki cí­met megnyerő vezető­edző többek között ar­­ról is beszél, mi a dolga új pozíciójában a fia­talokkal, s hogy miért nem ment el a klub ala­pításának ötvenedik évfordulóján rendezett bulira... DEBRECEN Vereségről szó A kupasiker után nem lehet sütkérezni a dicsőségben, ti GALAMBOS DÁNIEL Mi tagadás, Szakály Péterben dolgozik a kapitányi kötelesség­tudat: duplájával előbb hosszab­bításra mentette az MTK elleni kupafinálét, majd az első tizen­egyes tökéletes végrehajtásával a párbajban is megadta az alaphangot. A debreceni cséka feleleveníti a roppant izgalmas döntő különleges pillanatait, miközben csapata és saját maga jövőjéről is szót ejt. ► A dobogón felsorakozó előkelőségekre fittyet hány­va majd’ kikapta a hosz­­teszek kezéből a serleget, csak hogy ön emelhesse elsőként a magasba. Csa­patkapitányként érthető a buzgalma, de tényleg ennyi­re akarta ezt a kupát? Nagyon - ismerte el Szakály Péter, a Magyar Kupa-győztes DVSC-Teva kapitánya. - Én akar­tam felemelni, az járt a fejemben, csak nehogy odaadják másnak, talán azért is, mert a korábbi sike­reket is figyelembe véve ez volt az, amelyikből a legtevékenyebben kivettem a részem. Úgy éreztem, én is, a csapat is annyira megdol­gozott érte, hogy másé egyszerű­en nem lehet. Kapitányként eufó­rikus érzés volt felemelni a kupát.­­ Feltételezzük, amikor kevéssel a rendes játékidő lejárta előtt megszerezte a vezetést az MTK, még meg akart nyílni ön alatt a föld. Valahogy úgy. Kicsit lokisan játszottunk, nálunk a labda, úgy is rúgunk egyet, gondoltuk, eh­hez képest a szünet előtt, megle­hetősen rosszkor Könyves Nor­bert betalált, de egy pillanatra sem pánikoltunk az öltözőben. Tudtuk, át kell állnunk négy négy kettőre, bejönnek a friss embe­reink, és rendben leszünk. Selim Bouadla fantasztikus futballista, remek gólt lőtt, akkor már úgy játszottunk, ahogy kellett volna mindvégig, mi domináltunk, a fordításkor úgy éreztem, az MTK-nak immár nem teremhet babér. Aztán a kiállítás egy csa­pásra mindent megváltoztatott. Rossz ütemű szerelésért kaphat sárgát egy védő, az benne van, de fi­ty szövegelésért gyűjtött ki be egyet, mint Nikolov Balázs, az nincs, egyedül ezért voltunk mérgesek rá. Ráadásul kimon­dottan jól játszott. ► Ha kikapnak, a Hortobá­­gyig kergetik? !> A mérgünk ahogy jött, el is il­lant, azért vagyunk csapat, hogy kijavítsuk egymás hibáit. Kanta József - klasszisát igazolva - a piros lapot követő rövid fejetlen­séget remekül kihasználta, pa­zar átadása után szép MTK-gól született. Bár mi kaptuk, elisme­rést érdemel, mint ahogy az is bámulatos, ahogy a kék-fehérek képesek rendre előhúzni egy-egy tehetséget. Nem tudom, honnan nőnek ki ezek a srácok, Vass Pat­rik, Ladányi Tibor vagy Kálnoki Kis Dávid, de az akadémiájára büszke lehet az MTK, no meg arra is, hogy minimáli­s"légiós­­­szám mellett is sikeres. A tavalyi kieséstől függetlenül az, és afelől sincs sok kétségem, hogy jövőre az első hatban végez az első osz­tályban. De visszatérve a döntőre, a meccs előtt ugyan azt mond­tam, csak a hosszabbítást ússzuk meg, a Ladányi-találatnál és főleg azután, hogy Zsidai László olyan gólt rúgott, amilyet tíz évben egy­szer lehet, már azért remegtem, csak jussunk el valahogy a ráa­dásig. A tizenegyesek pedig... A döntőt megelőző edzésen kettőt is kihagytam, hogy mégis én áll­tam oda elsőként a párbajban, azzal a srácokat szerettem volna megnyugtatni, lehet ezt félsz nél­kül. Tulajdonképpen csapatka­pitányi kötelességem volt. Biztos az egész idényben motivált, hogy kapitányként segíthetem társa­imat, s mostt azzal szembesül­tem, a tanulási folyamat nem ért még véget, nemcsak szakmailag, mentálisan is muszáj megfelelni a kívánalomnak. Szakály Péter (jobbra) azt mondja, a Loki nem bekkelni megy Győrbe •4. Hagyjuk az angolokat! Pátkai Máté reméli, hogy őket nem kísérti a Bayern München példája • CSERHÁTI ANDRÁS Bár múlt hét csütörtökön rész­leges bokaszalag-szakadást szenvedett, vasárnap már pá­lyára lépne és segítene a Győri ETO-nak abban, hogy legyőz­ze a Debrecent. A tavasszal hat gólt szerző középpályás, Pátkai Máté bizakodó, reménykedik a sikerben. A győriek 24 esztendős középpályásával beszélgettünk a Kecskeméti TE elleni vereségről, a Loki elleni rangadóról és a 13 esztendővel ezelőtti Bajnokok Ligája-döntőről. Illetve először arról, hogy a drukkerek a Kecskemét elleni bajnokin keresték a kezdőcsapat­ban és a kispadon, s azt kérdez­gették egymástól: vajon hol lehet a kirobbanó formának örvendő futballista? Mindenkit megnyugtatunk, Pátkai Mátét nem nyelte el a föld. „Múlt csütörtökön részlege­sen elszakadt a bokaszalagom, ezért nem lehettem ott a Kecs­kemét elleni, vasárnapi vesztes mérkőzésen - mondta a Győri ETO játékosa a lila-fehérek el­leni, 2-0-s vereséggel záruló összecsapásra utalva. - Mivel kezelésen voltam, nem utaztam el Kecskemétre, csak a televízión néztem a kilencven percet. Nem voltam boldog... Valóban dö­cögött a szekér, de azt mondom, még kétgólos hátrányban is volt rá lehetőségünk, hogy betalál­junk Antal Botond kapujába. Ez nem mentegetőzés, nem keresek kifogásokat, azt el kell ismerni, nem a KTE ellen játszottuk éle­tünk mérkőzését. ” A Debrecen elleni összecsapá­son viszont süthet a nap, lehet borult az ég vagy fújhat orkánere­jű szél, a Győri ETO-nak nyernie kell - különben... „Nem gondolkodunk másban, csak a győzelemben - folytatta a már edzésbe álló, a Debrecen ellen minden bizonnyal pályára lépő Pátkai Máté. - Ha sikerül megszereznünk a három pontot, a Loki sarkában maradunk, és még hátra lesz három bajnoki. De kár lenne tagadni, ha csupán döntetlent érünk el, pácba kerü­lünk, hiszen ötpontos hátránnyal követnénk a debrecenieket. Ebből a helyzetből csodaszámba menne, ha mégis mi végeznénk a tabella élén. Ám ha visszamegyünk ti­zenhárom esztendőt az időben, emlékezhetünk az akkori Baj­nokok Ligája-döntőre: a Bayern München kilencven perc elteltével még vezetett egy nullára, a lefújás után viszont a Manchester United játékosaival lehetett volna ma­darat fogatni... Ezért gyönyörű a futball. De hangsúlyozom, abban gondolkodunk, hogy legyőzzük a Lokit. ” Hogyan készülnek a győriek a Debrecen ellen? „Nem mellébeszélés, hogy ugyanúgy, mint máskor- mond­ta a bajnokságban hat gólt jegyző játékos. - Ugyanúgy végezzük a gyakorlatokat, ugyanolyan elán­nal gürizünk, ugyanúgy hajtunk kifulladásig. Vasárnap biztosan más érzésünk lesz, hiszen tudjuk, hihetetlenül fontos meccs vár ránk - nagy lesz a drukk, a vára­kozás bennünk. ” A Loki játékosaiban is az volt a keddi Magyar Kupa-döntő­ben, amelyet Pátkai is figyelem­mel kísért - de nem csak a DVSC miatt... „Többen is voltak, akiknek szo­rítottam a Debrecen-MTK dön­tőben - ismerte el Pátkai Máté, aki 2006 és 2012 januárja között az MTK futballistája volt. - A kék-fehérek játékosai közül Vass Patrikkal és Vadnai Dániellel a mai napig tartom a kapcsolatot, nekik szorítottam, roppant mód örültem, hogy előbbi berúgta a ti­zenegyesét a szétlövésben. Utób­bira már nem került sor... Az, hogy a Debrecen több kulcsjáté­kosa, Bódi Ádám, Selim Bouad­la, Adamo Coulibaly vagy éppen Nagy Zoltán a kispadon kezdte a mérkőzést, semmit sem jelent. Öt nap telik el a két találkozó kö­zött, ez sok idő, arra mindenképp elég, hogy kipihenjék magukat a győri fellépésük előtt. Ráadásul a kupasiker után önbizalom­tól duzzadva jönnek Győrbe.” Oda, ahol második bajnokságát nyerheti meg Pátkai Máté - a kérdés: melyik lenne az értéke­sebb? „Nem lehet különbséget ten­ni, ha idén bajnokok leszünk, az ugyanolyan értékes lesz, mint két­ezer-nyolcban az MTK-val meg­nyert aranyérmem. ” ■ ▲ Pátkai Máté azt szeretné, ha győztes gól után ünnepelnének a Loki ellen

Next