Nemzeti Sport, 2012. május (110. évfolyam, 119-147. szám)
2012-05-03 / 120. szám
Szirénhangok ■ Kezd olyan jelleget ölteni a Nagy László körül (megint) kialakult helyzet, mint amikor a szerelmes kisdiák magába roskadva tépkedi a letört akácfaágról a leveleket, hogy kiderítse, kedvese szereti-e vagy sem. Mindenki döntse el, kit helyettesít be a szomorú kisdiák képébe, de ne tévedjen el a hírek rengetegében. Azért ne, mert maga Nagy László és a körülötte óráról órára változó helyzet tematizálja a közbeszédet, ergo ha arra figyelünk, mikor jön Veszprémbe Nagy, vagy hogy Mocsai mikor megy Veszprémből, továbbá feltesszük az igazol-e harminc éven felüli játékost egy évnél hosszabb időre a Barcelona vagy sem keresztkérdést, könnyen belegabalyodunk a (mellék) cselekmény fonalába. A fő sodorvonal ugyanis az, hogy Nagy László legutóbb 2009. június 21-én Galgócon a Szlovákia elleni Eb-selejtezőn játszott a nemzeti együttesben, azóta lebegteti a válogatottságát. Legalábbis a magyart, mert a spanyol nem tőle függ, bármennyire is szeretné a játékos azt hinni. A magyar kézilabda-válogatott az említett dátum óta Nagy László nélkül vívta meg csatáit, legutóbb éppen az olimpiai selejtezőt. Úgy kellett játszani, hogy minden torna előtt legalább akkora energiát emésztett fel a Nagy-kérdés megoldása, mint maga a felkészülés. Mondják, a vélemény szabad. Legalább annyian hiányolták az átlövőt a válogatottból, mint ahányan kategorikusan nemet mondtak rá. Ha a sportot a közösség és egyén viszonyára csupaszítom le, bebizonyosodott, hogy a kézilabda-válogatott egyik legjobbja nélkül harcolta ki a londoni részvételi jogot. Nagy nem azért nem játszott, mert sérült volt vagy tőle független ok akadályozta, eközben - a kapitány korábbi szavai szerint - Mocsai Lajos vezetésével igazi közösség kovácsolódott össze. A történések azt diktálják, erre az olimpiára ezzel a csapattal utazzunk. Most meg hallatszanak a szirénhangok: borítsunk fátylat a múltra, Naggyal eredményesebb(?) lenne a csapat s még számtalan olyan érv, amely a visszatérést erősíti. Legalábbis elvben. Homérosz Odüsszeiájában Odüsszeusz emberei fülét viaszszal tömte be, magát az árbochoz kötöztette, így baj nélkül hajózott el a szirének szigete mellett, s noha köteleit tépve hallgatta csalogató éneküket, nem engedett a kísértésnek. Tudta, ha kiköt, őt és embereit felfalják. Bármilyen furcsa, itt nem az a kérdés, hol van Nagy Laci, hanem az, hol van Odüsszeusz? « MEGMONDOM A MAGAMÉT... ► Nagy László az MKB Veszprémhez igazol. Kérdés, a szereplését a magyar válogatottban 2009 júniusa óta lemondó kézilabdázó mikortól szerződik Veszprémbe. Azt sem tudni, Londonban spanyol vagy magyar színekben lép-e pályára. Lehet-e sejteni, hogy a klasszis megítélése mely esetben milyen irányban változik? A Veszprémnek nem kell semmit magyarázni vagy kommunikálni: a klub egy kitűnő sportolót szeretne átigazolni, ez tiszta sor. Ami a játékost és az őt képviselő ügynökséget illeti, kérdés, hogy akarnak-e nagy ügyet az egészből, vagy csendben szeretnék nyélbe ütni a szerződést. Ha vissza szeretnék nyerni azok szimpátiáját, akik elpártoltak az elmúlt évek huzavonái után a játékos mellől, az nehéz ügy, mert nem tudni, melyik a jobb megoldás: a jó fiú, a kedves fiú vagy a rossz fiú imázst kezdjék-e építgetni. Ha tényleg Veszprémbe igazol, akkor lehet mondani, hogy pofátlan, vagány húzás, hogy tizenkilencre lapot húztak... Ha valóban hazajön, kérdés, mennyire következetes a magyar sportvezetőség, mert az állampolgárságokkal nem lehet játszadozni, az olimpiai eszme a sok honosítás ellenére is komoly dolog. Ha Nagy az olimpián a magyar csapatban lépne pályára, presztízsveszteség érné a válogatottat, a sportdiplomáciánk megítélése is romlana. AJÁNLJUK MAGUNKAT Csak Körmenden Pénteken, a Letisztulva című sorozatunkban Patonay Imre, a Körmend férfi kosárlabdacsapatával 1987-ben az első vidéki bajnoki címet megnyerő vezetőedző többek között arról is beszél, mi a dolga új pozíciójában a fiatalokkal, s hogy miért nem ment el a klub alapításának ötvenedik évfordulóján rendezett bulira... DEBRECEN Vereségről szó A kupasiker után nem lehet sütkérezni a dicsőségben, ti GALAMBOS DÁNIEL Mi tagadás, Szakály Péterben dolgozik a kapitányi kötelességtudat: duplájával előbb hosszabbításra mentette az MTK elleni kupafinálét, majd az első tizenegyes tökéletes végrehajtásával a párbajban is megadta az alaphangot. A debreceni cséka feleleveníti a roppant izgalmas döntő különleges pillanatait, miközben csapata és saját maga jövőjéről is szót ejt. ► A dobogón felsorakozó előkelőségekre fittyet hányva majd’ kikapta a hoszteszek kezéből a serleget, csak hogy ön emelhesse elsőként a magasba. Csapatkapitányként érthető a buzgalma, de tényleg ennyire akarta ezt a kupát? Nagyon - ismerte el Szakály Péter, a Magyar Kupa-győztes DVSC-Teva kapitánya. - Én akartam felemelni, az járt a fejemben, csak nehogy odaadják másnak, talán azért is, mert a korábbi sikereket is figyelembe véve ez volt az, amelyikből a legtevékenyebben kivettem a részem. Úgy éreztem, én is, a csapat is annyira megdolgozott érte, hogy másé egyszerűen nem lehet. Kapitányként eufórikus érzés volt felemelni a kupát. Feltételezzük, amikor kevéssel a rendes játékidő lejárta előtt megszerezte a vezetést az MTK, még meg akart nyílni ön alatt a föld. Valahogy úgy. Kicsit lokisan játszottunk, nálunk a labda, úgy is rúgunk egyet, gondoltuk, ehhez képest a szünet előtt, meglehetősen rosszkor Könyves Norbert betalált, de egy pillanatra sem pánikoltunk az öltözőben. Tudtuk, át kell állnunk négy négy kettőre, bejönnek a friss embereink, és rendben leszünk. Selim Bouadla fantasztikus futballista, remek gólt lőtt, akkor már úgy játszottunk, ahogy kellett volna mindvégig, mi domináltunk, a fordításkor úgy éreztem, az MTK-nak immár nem teremhet babér. Aztán a kiállítás egy csapásra mindent megváltoztatott. Rossz ütemű szerelésért kaphat sárgát egy védő, az benne van, de fity szövegelésért gyűjtött ki be egyet, mint Nikolov Balázs, az nincs, egyedül ezért voltunk mérgesek rá. Ráadásul kimondottan jól játszott. ► Ha kikapnak, a Hortobágyig kergetik? !> A mérgünk ahogy jött, el is illant, azért vagyunk csapat, hogy kijavítsuk egymás hibáit. Kanta József - klasszisát igazolva - a piros lapot követő rövid fejetlenséget remekül kihasználta, pazar átadása után szép MTK-gól született. Bár mi kaptuk, elismerést érdemel, mint ahogy az is bámulatos, ahogy a kék-fehérek képesek rendre előhúzni egy-egy tehetséget. Nem tudom, honnan nőnek ki ezek a srácok, Vass Patrik, Ladányi Tibor vagy Kálnoki Kis Dávid, de az akadémiájára büszke lehet az MTK, no meg arra is, hogy minimális"légiósszám mellett is sikeres. A tavalyi kieséstől függetlenül az, és afelől sincs sok kétségem, hogy jövőre az első hatban végez az első osztályban. De visszatérve a döntőre, a meccs előtt ugyan azt mondtam, csak a hosszabbítást ússzuk meg, a Ladányi-találatnál és főleg azután, hogy Zsidai László olyan gólt rúgott, amilyet tíz évben egyszer lehet, már azért remegtem, csak jussunk el valahogy a ráadásig. A tizenegyesek pedig... A döntőt megelőző edzésen kettőt is kihagytam, hogy mégis én álltam oda elsőként a párbajban, azzal a srácokat szerettem volna megnyugtatni, lehet ezt félsz nélkül. Tulajdonképpen csapatkapitányi kötelességem volt. Biztos az egész idényben motivált, hogy kapitányként segíthetem társaimat, s mostt azzal szembesültem, a tanulási folyamat nem ért még véget, nemcsak szakmailag, mentálisan is muszáj megfelelni a kívánalomnak. Szakály Péter (jobbra) azt mondja, a Loki nem bekkelni megy Győrbe •4. Hagyjuk az angolokat! Pátkai Máté reméli, hogy őket nem kísérti a Bayern München példája • CSERHÁTI ANDRÁS Bár múlt hét csütörtökön részleges bokaszalag-szakadást szenvedett, vasárnap már pályára lépne és segítene a Győri ETO-nak abban, hogy legyőzze a Debrecent. A tavasszal hat gólt szerző középpályás, Pátkai Máté bizakodó, reménykedik a sikerben. A győriek 24 esztendős középpályásával beszélgettünk a Kecskeméti TE elleni vereségről, a Loki elleni rangadóról és a 13 esztendővel ezelőtti Bajnokok Ligája-döntőről. Illetve először arról, hogy a drukkerek a Kecskemét elleni bajnokin keresték a kezdőcsapatban és a kispadon, s azt kérdezgették egymástól: vajon hol lehet a kirobbanó formának örvendő futballista? Mindenkit megnyugtatunk, Pátkai Mátét nem nyelte el a föld. „Múlt csütörtökön részlegesen elszakadt a bokaszalagom, ezért nem lehettem ott a Kecskemét elleni, vasárnapi vesztes mérkőzésen - mondta a Győri ETO játékosa a lila-fehérek elleni, 2-0-s vereséggel záruló összecsapásra utalva. - Mivel kezelésen voltam, nem utaztam el Kecskemétre, csak a televízión néztem a kilencven percet. Nem voltam boldog... Valóban döcögött a szekér, de azt mondom, még kétgólos hátrányban is volt rá lehetőségünk, hogy betaláljunk Antal Botond kapujába. Ez nem mentegetőzés, nem keresek kifogásokat, azt el kell ismerni, nem a KTE ellen játszottuk életünk mérkőzését. ” A Debrecen elleni összecsapáson viszont süthet a nap, lehet borult az ég vagy fújhat orkánerejű szél, a Győri ETO-nak nyernie kell - különben... „Nem gondolkodunk másban, csak a győzelemben - folytatta a már edzésbe álló, a Debrecen ellen minden bizonnyal pályára lépő Pátkai Máté. - Ha sikerül megszereznünk a három pontot, a Loki sarkában maradunk, és még hátra lesz három bajnoki. De kár lenne tagadni, ha csupán döntetlent érünk el, pácba kerülünk, hiszen ötpontos hátránnyal követnénk a debrecenieket. Ebből a helyzetből csodaszámba menne, ha mégis mi végeznénk a tabella élén. Ám ha visszamegyünk tizenhárom esztendőt az időben, emlékezhetünk az akkori Bajnokok Ligája-döntőre: a Bayern München kilencven perc elteltével még vezetett egy nullára, a lefújás után viszont a Manchester United játékosaival lehetett volna madarat fogatni... Ezért gyönyörű a futball. De hangsúlyozom, abban gondolkodunk, hogy legyőzzük a Lokit. ” Hogyan készülnek a győriek a Debrecen ellen? „Nem mellébeszélés, hogy ugyanúgy, mint máskor- mondta a bajnokságban hat gólt jegyző játékos. - Ugyanúgy végezzük a gyakorlatokat, ugyanolyan elánnal gürizünk, ugyanúgy hajtunk kifulladásig. Vasárnap biztosan más érzésünk lesz, hiszen tudjuk, hihetetlenül fontos meccs vár ránk - nagy lesz a drukk, a várakozás bennünk. ” A Loki játékosaiban is az volt a keddi Magyar Kupa-döntőben, amelyet Pátkai is figyelemmel kísért - de nem csak a DVSC miatt... „Többen is voltak, akiknek szorítottam a Debrecen-MTK döntőben - ismerte el Pátkai Máté, aki 2006 és 2012 januárja között az MTK futballistája volt. - A kék-fehérek játékosai közül Vass Patrikkal és Vadnai Dániellel a mai napig tartom a kapcsolatot, nekik szorítottam, roppant mód örültem, hogy előbbi berúgta a tizenegyesét a szétlövésben. Utóbbira már nem került sor... Az, hogy a Debrecen több kulcsjátékosa, Bódi Ádám, Selim Bouadla, Adamo Coulibaly vagy éppen Nagy Zoltán a kispadon kezdte a mérkőzést, semmit sem jelent. Öt nap telik el a két találkozó között, ez sok idő, arra mindenképp elég, hogy kipihenjék magukat a győri fellépésük előtt. Ráadásul a kupasiker után önbizalomtól duzzadva jönnek Győrbe.” Oda, ahol második bajnokságát nyerheti meg Pátkai Máté - a kérdés: melyik lenne az értékesebb? „Nem lehet különbséget tenni, ha idén bajnokok leszünk, az ugyanolyan értékes lesz, mint kétezer-nyolcban az MTK-val megnyert aranyérmem. ” ■ ▲ Pátkai Máté azt szeretné, ha győztes gól után ünnepelnének a Loki ellen