Nemzeti Sport, 2012. szeptember (110. évfolyam, 239-268. szám)

2012-09-21 / 259. szám

■I I­M A­ Mfp Elfogadva elengedni ■ Fodrozódik a víz női kajakosaink alatt, az már biztos, hogy Benedek Dalma a jövőben szerb színekben indul, s nem zár­ható ki, hogy a háromszoros olimpiai bajnok Douchev-Janics Natasa is odaát folytatja pályafutását. Nyilván egy idő után elmaradnak az sms-ek a korábbi magyar sorstársakkal, mos­tantól vetélytársakkal, mindenkinek meglesz a maga baja. Mint ahogyan mindenkinek megvan saját verziója a miértre. Hallgassunk a magyar női kajakozás I. Katalinjára, Fábiánné Rozsnyói Katalinra, azt mondja, fogadjuk el a helyzetet, nem lát abban semmi kivetnivalót, ha a versenyző az olimpiai döntő erősségű magyar mezőnyből kiszállva másutt bizto­sabbnak látja a jövőjét. A hétszeres világbajnok, szerb férjet választó Benedek esetében a motivációt az olimpiai részvétel lehetősége jelentheti, Janics döntésében sokat nyomhat a lat­ban, hogy ura, Andrian Douchev a szerb szövetségtől kapott állást. Natasa esetében egyértelmű árukapcsolásról lehet szó, mert férje ambíciói is előtérbe kerültek, s az sem mellékes, déli szomszédunk úgy érzi, érdemes minden követ megmoz­gatni, hogy esetleg Benedek és Janics egy hajóban evezzen - akár szó szerint is. A sportág honi történetében azért volt már példa országváltásra: az argentin Keresztesi Alexandra, a spanyol Hegyi Zomilla s némiképp kakukktojásként az amerikai állampolgárság felvétele után magyarként olimpiai bajnok Fazekas-Zur Krisztina sorolható ide, igaz, amikor „elpatriáltak”, egyikük sem volt háromszoros olimpiai bajnok vagy hétszeres világbajnok. De itthon a sportágban túlkínálat van, aki akar (tud), mehet. Ám mostantól inkább a maradókkal foglalkozzunk. Minden rosszban van valami jó, tulajdonképpen már riói ciklus elején tiszta a kép, olimpiai bajnokaink mellett pedig vannak tehet­ségeink, mint Vad Ninetta, Farkasdi Ramóna, Kárász Anna. A magyar kajak-kenuban erős a felhozatal, a szakág folyamatosan ontja a tehetségeket, más kérdés, hogy nem örülnék, ha az olimpián más országban „dolgozó” magyar nyerné az aranyat. Annak viszont örülök, hogy a lengyel gyökerű, a klasszikus számban címvédő Kozák Danuta távozása nem került szóba. S kicsit annak is, meglehet, a generációváltást megoldja az élet. Bár így mindezt leírva kicsit azért szomorú vagyok. És nem Kozák miatt... ■ N­­ MEGMONDOM " * A MAGAMÉT...­ ­ » A hétszeres világbajnok Benedek Dalma már bizto­san szerb színekben folytatja pályafutását, és minden jel arra utal, hogy ugyanezt teszi a háromszoros olim­piai bajnok Douchev-Janics Natasa is. A két kajakos korábbi edzőjétől, Fábiánné Rozsnyói Katalintól azt kérdeztük, vajon haragudjunk ezért rájuk, vagy inkább legyünk megértőek, és fogadjuk el döntésüket. I .: Meg kell érteni őket, nem szabad haragudni rájuk. Más sportágak képviselőire, akik idejönnek vagy éppen elmen­nek, haragszanak? Amerikai kosarasok átjönnek Európába, mert otthon nem férnek be a válogatottba, és itt játszanak­­ a nemzeti csapatokban. Kínai asztaliteniszezők a világ­­ minden táján játszanak különböző országok színeiben.­­ Ezeknek a lányoknak maguknak kell elrendezniük az éle­tüket, saját döntéseket kell hozniuk. A versenyzőmért nem fájhat a szívem, edző vagyok, az ő javát kell szolgálnom. Ameddig ő úgy érezte, hogy segítek neki elérni oda, ahova juthat, addig elfogadta az én felkészülési módszereimet. Ha erősebb a magyar mezőny, mint egy olimpiai döntő,­­ akkor mit várunk? Aki nálunk nem tud odajutni, hogy olimpiai induló legyen, az más nemzetben, ahol nem olyan erős a verseny, előrébb juthat. Elképzelhető, hogy a jövőben világversenyeken négy-öt magyar lesz a döntő­ben. Gondoljunk arra, amíg létezett a Szovjetunió, egy ver­senyző indulhatott tőlük, most pedig több utódállambeli is ott lehet. v., AJÁNLJUK MAGUNKAT A jövőben Puskás Ferenc mellett alussza örök álmát a Szent István-bazilikáb­an a legendás labdarúgó, Kocsis Sándor, akinek újratemetésére Budapestre érkezett Luis Suárez, az egykori spanyol játékostárs, aki szombati lap­számunkban arról beszél, hogy a magyar klasszist miért is becézték Cabeza de Orónak, azaz Aranyfejfsnek, és miért ápolják a mai napig nagy tisztelettel az emlékét a klubnak ................... EURÓPA-LIGA CSOPORTKÖR, 1. FORDULÓ A-csoport Udinese (olasz) Anzsi Mahacskala (orosz) 1-1 G: Di Natale (92.), ill. L. Traoré (45.) Young Boys (svájci) Liverpool (angol) 3-5 G: Nuzzolo (38.), Ojala (53.), G. Zárate (63.), ill. Ojala (4. - öngól), Wisdom (40.), Coates (67.), Shelvey (76., 88.) (Liverpool, GULÁCSI PÉTER a kispadon ült) B-csoport Hapoel Tel-Aviv (izraeli) Atlético Madrid (spanyol) 0-3 G: C. Rodriguez (37.), Diego Costa (40.),Raúl García(63.) UMUUUUUM­I ....Hl...... Plzen(cseh) Académica (portugál) 3-1 G: Horváth (47.), Duris (58.), Rajtorai (80.), ill. Wilson (19.) C-csoport AEL Limassol (ciprusi) Mönchengladbach (német) 0-0 Fenerbahce(török) Marseille (francia) 2-2 G: C. Erkin (28.), Alex (57.), ill. Valbuena (83.),A.Ayew(94.) D-csoport Bordeaux (francia) FC Bruges (belga) 4-0 G: Sané (13.), Gouffran (27.), Engels (47.-öngól), Jussié (66.) Marítimo (portugál) Newcastle (angol) 0-0 E-csoport Köbenhavn (dán )­olde (norvég) 2-1 G: Claudemir (20.), Cornelius (74.), ill. P. Diouf (45.) Stuttgart Steaua Bucuresti (román) 2-2 G: Ibisevic (5.), Niedermeier (85.), ill. Chipciu (6.), Rusescu (79.) (Stuttgart: HAJNAL TAMÁS kezdőként gólpasszt adott) F-csoport Dnipro(ukrán)-PSV (holland) 2-0 G: Matheus (50.), Hutchinson (58. - öngól) Napoli (olasz)-AIK (svéd) 4-0 G: Vargas (6., 46., 69.), Dzemaili (91.) IV * EURÓPA-LIGA CSOPORTMÉRKŐZÉS A szurkolók szíve a transzparensen A belgák nem felejtették el nagy harcosukat, Tóth Balázst .KECSKÉS ISTVÁN jelenti Genkből Kovács Ferenc, a Videoton egykori edzője, jelenlegi tisz­teletbeli elnöke sétált egyet a genki piacon, Paulo Sousa futott egyet, míg a szurkolók találtak maguknak egy helyi tolmácsot, a belga drukkerek pedig ünnepelték korábbi kedvencüket, Tóth Balázst. A mérkőzés előtti hangulatra tehát nem lehetett panasz sem Genk városában, sem pedig a Gristal Arénában. Találkoztak már a piacon Ko­vács Ferenccel, a Videoton le­gendás edzőjével? Genkben még ez is meg­esett. Csütörtök ugyanis a kiskeres­kedők napja a belga városká­ban, a főút melletti sétányra ki­pakolják a portékát a termelők, kapható itt zöldség, gyümölcs, virág, de még tyúk és nyúl is. Az árusokat megnézte Kovács Fe­renc is, s ha már összefutottunk, nemcsak a genki kereskedők áruiról esett szó, hanem a Vi­deoton mostani és korábbi eu­rópai szerepléséről is, ami - ha jönnek az eredmények - szint­úgy „finom portéka” lehet. „Nagyon jó lenne pontot sze­rezni itt, Genkben, de tudom, hogy nehéz lesz - mondta még jóval a meccskezdés előtt a Vi­deoton legendás edzője, tisz­teletbeli elnöke. - Azt tudom, hogy a csapat alaposan felké­szült a találkozóra. Feltérké­pezték az ellenfelet, remélem, nem történik semmi meglepő. Emlékszem, annak idején, ami­kor az UEFA-kupa-döntőbe ju­tottunk, én jártam az ellenfelek pályáját, és egy papírra leírtam mindent a riválisokkal kapcso­latban, míg most számtalan technikai eszköz áll az edző rendelkezésére. A meccsre és a mostani gárdára visszatérve: jó csapatunk van, amely szerve­zetten futballozik, és képes lehet a bravúrra.” '& » A genki délelőtt még a piaco­soké volt, no meg a kocogóké. Egyszer csak előbukkant a virágos- és a káposztáspultok közül három kék pólós futó. A Videoton vezetőedzője, Paulo Sousa és két segítője vette nya­kába a várost, és kocogott egy kellemeset. Az látszott a portu­gál szakemberen, hogy feszült. De egy sportember mi mással vezesse a feszültségét le, mint mozgással...? A délután egyre nagyobb számban megjelenő Videoton­­szimpatizánsok viszont egyál­talán nem tűntek idegesnek - ahogy ilyenkor szokás, őket a sör formájában érkező nyug­tató ringatta laza hangulatba. A fanatikusok, akik a csapatukért átutazták fél Európát, biztosra vették, hogy kedvenceik meg­nyerik a mérkőzést, és bravúrral rajtolnak az El csoportkörében. A főút mellett már nem a kofák kerepelése volt az uralkodó, hanem a Videotont éltető szur­kolók dala. A genkieket nem hozta tűzbe az Európa-liga-találkozó, legin­kább azért nem, mert a klub az átlagos duplájára emelte a be­lépőjegyek árát. A Vidi szurkolói így minden nehézség nélkül juthattak el a stadionig, ahol aztán már nyelvi nehézségeik sem lehet­tek, mert összefutottak Stan Kovaccsal, akinek a nagypapá­ja még Kovács vezetéknévvel érkezett Belgiumba. A fiatal­ember már itt is született, és sosem jár meccsre. Most azon­ban kijött a stadionba, hogy a Videotonnak drukkoljon: „Mégiscsak magyar vagyok!” - mondta az anyanyelvén, majd megindult a vendégeknek fenntartott szektor felé. Húsz perccel a kezdés előtt félig megtelt a Vidi-drukkerek helye, és kétszáz torokból fel­hangzott a Videoton, veled az úton, veled a gondban, veled a jóban! kezdetű dal. Az első csatát meg is nyerték, a meccs előtt „leszurkolták” a gyér számú és csendes hazai tábort, amely figyelmességgel készült az első Európa-liga­­csoportmérkőzésre. A helyi drukkerek korábbi kedvencü­ket, Tóth Balázst éltetve szívvel díszített transzparens feszítet­ték ki, jelezve, mennyire szeret­ték a mindig elszántan küzdő középpályást Genkben. Szó se róla, rá és a Videoton­ra csütörtök este nagy csata várt...« (nWi A Genk tábora egy nagy szívvel köszöntötte a volt kedvencet, Tóth Balázst FOTÓK:AFP

Next