Nemzeti Sport, 2012. október (110. évfolyam, 269-298. szám)
2012-10-10 / 278. szám
Mm Húsosfazék Mirka három kiló friss sertéscomb. Ennyire futja abból a 3500 forintból, amelyet - becslések szerint - egy magyar lakos évente a magyar labdarúgásra költ(het). Vági Márton MLSZ-főtitkár szerint a sportág hazai változatában mostanában éves szinten mintegy harminc -ötmilliárd forint forog. Egy gyors osztással megkapjuk a fejadagot, évente (nem havonta!) háromezer-ötszáz pénzünkbe kerül az enyhén ziháló szabadidős futballimádók pályabérlete, a lelkes gyermekek szerelése, az őket tanító és nevelő edzők fizetése, sőt még a minden második bajnokin pályára parancsolt NB I-es sztárcsatár milliós nagyságrendű gázsijára is jut az összegből. Elvileg. Sok ám ez - sóhajt az anyuka, és elszégyelli magát. A vasárnapi asztalra hús helyett újból csak darás tészta került. Az ő érveit is el kell fogadni, most, amikor a multinál két kiló comb feletti vásárlás esetén ötven(!) forint kedvezmény jár, naná, hogy ott a helye a pénznek is. Az ellenben ne ellenkezzen, aki hosszú órákat hajlandó éjfélkor sorban állni, hogy elsőként mutogassa a csajoknak az új telefonját. Azok se siránkozzanak, akik többezres SMS-szavazataikkal hamarosan egy énekesrokon vagy egy kitenyésztett cukiság, egy primadonna élő szárnypróbálgatásait honorálják majd. Pedig most ők hüledezhetnek leginkább. De a főtitkár amondó, napi csaknem tíz forintból már lehet alkotni. Tekintsünk az egészre úgy mint befektetésre; a gondos szülők is azért tesznek (tesznek?) félre napi 165 forintot, hogy érettségiző gyerekük valamiképp elboldoguljon. Igaz, tizenynyolc évig kell gyűjtögetniük; na de ki mondta, hogy a rendszerváltást két évtizeddel „lekéső” hazai futball hirtelenjében beéri angol pályatársát?! A most kapott segítség - az a 3500 forint is - csak sok-sok év múlva térülhet meg. Nem könnyű ezt elfogadni s támogatni akkor, amikor idehaza is sokak tudatát az önzés, a mielőbbi érvényesülés vágya irányítja. Azok azonban, akik stadion helyett kórházakat építenének, nem látják (be), a cél éppen az, hogy ez utóbbiból egyre kevesebbre legyen szükség. Ha nem lesznek pályák vagy grundok, gyermekeink odatapadnak a televíziók, a számítógépek elé, és magukra maradnak a virtuális világban - ott, ahol a baráti pacsit egy lájk helyettesíti. Ebbe bele lehet betegedni! A labdarúgás az egyik legolcsóbb sportág: évente 3500-ba kerül egy egészséges nemzedék. Na de megéri? Egyedül akkor, ha az apanázs csakugyan jó helyre kerül, így nem lesz, nem lehet labdarúgásunk senki húsosfazeka sem. Ellenkező esetben hagyjunk fel minden reménnyel - mehet az egész a levesbe. ■ MEGMONDOM A MAGAMÉT... ! ► Éles kritikát fogalmazott meg Kovács Ferenc a Videoton vezetőedzőjének, Paulo Sousának rotációs elveivel kapcsolatban. A fehérvári klub tiszteletbeli elnöke szerint rossz az a fajta felfogás, hogy a portugál szakember kizárólag az Európa-liga-mérkőzésekre koncentrálja a csapat erejét, míg a bajnokságban hazai pályán már 13 pontot herdált el a gárda. Kovács Ferenc szerint nem szerencsés, hogy a hazai bajnokikon rendre öt-hat alapember pihen. A Debrecen korábban az Európa-liga mellett a Bajnokok Ligájában is szerepelt, és persze Herczeg András is cserélgette csapata játékosait. A jó szereplés a bajnokságban nagyon fontos, mert a következő szezonra leginkább innen kvalifikálhatja magát egy csapat a nemzetközi szereplésre. Persze a kollégáimmal rengetegszer súlyoztuk a bajnoki és Magyar Kupamérkőzéseket, mert a csoportkörbe jutást kiemelt feladatként kezeltük, vagyis volt olyan tíz napunk, amikor a Liteksz Lovecs elleni hazai Európa-liga-mérkőzés után a Bp. Honvéddal játszottunk, néhány nappal később Bulgáriában a visszavágón léptünk pályára, aztán a hétvégén jött a Videoton elleni rangadó. Óhatatlanul mérlegelést követően határoztunk arról, hogy a Honvéd elleni bajnokin pihentetjük a kezdőcsapat nagyobb részét, de amikor már a csoportkörben szerepeltünk, kevesebbszer éltünk a rotálási lehetőséggel. Hallom, hogy a Videotonnál a sok utazást is érvként említik. Ennek kapcsán csak azt tudom mondani, hogy a Debrecen valamennyi Európa-liga- és Bajnokok Ligája-mérkőzését Budapesten játszotta. AJÁNLJUK MAGUNKAT Sport m - gyerekszájjal Túfenti 18 11 élni a sikert? Mit érez a gyerek, amikor zubog benne a versenyszellem? Milyen pillanat a dobogó tetején állni? Ezekről kérdeztük a Sport Navigátor gyerekcsapatának büszkeségeit Gyerekszáj a sportról csütörtöki számunkban. A ví z Egy játékos bírjon ki heti két mec Kovács Ferenc szerinti külföldön jobban Trotálnak, mint azt Paulo Sousa teszitörk ■ SOMOGYI ZSOLT Nem sikerült a rotáció Székesfehérváron: a Videoton teljesen más csapattal állt ki a Ferencváros ellen múlt vasárnap, mint a Sporting elleni Európa-liga-mérkőzésen három nappal korábban. Kovács Ferenc, a Videoton tiszteletbeli elnöke szerint az NB I van olyan fontos, mint az Európa-liga. Múlt csütörtökön: Videoton- Sporting 3-0, vasárnap: Videoton-Ferencváros 1-2. Hogyan kell rotálni? Kell-e egyáltalán? Lapunk keddi számában Kovács Ferenc, a fehérvári klub tiszteletbeli elnöke, a csapat korábbi sikeredzője úgy fogalmazott: az igazi nagycsapatok nem csereberélnek, Cristiano Ronaldo vagy Lionel Messi hét közben is játszik, aztán hétvégén is... Arra kértük a mesteredzőt, részletesen is elemezzük a helyzetet. „Amit mondtam, azt a nemzetközi mérkőzések igazolják - mondta Kovács Ferenc. - Vegyük a Barcelonát, a Real Madridot, az Intert, a Manchester Cityt, a Chelsea-t. Egy, legfeljebb két változás van az alapcsapatban, olyat nem nagyon látni, hogy öt vagy hat embert kicserélnek. Tessék megnézni, mi az összeállítás a hétközi tétmeccsen, és mi a hétvégén. ” Kovács Ferencnek vannak személyes tapasztalatai róla, hogyan kell a bajnokságmellett kezelni egy szokatlan és kétségkívül megterhelő sorozatot. A Videoton 1984 őszén a prágai Duklát, a PSG-t és a belgrádi Partizant ejtette ki, 1985 tavaszán a Manchester United, aztán az akkor jugoszláv Zseljeznicsar legyőzésével az UEFA-kupa döntőjéig jutott. A Realtól 3-0-ra kikapott a Sóstói Stadionban, ám 1-0-ra nyert Madridban, és a Bernabéu közönségének vastapsától kísérve vehette át az ezüstérmet.Az alapcsapaton kívül két, nemzetközi szinten is bevethető játékosunk volt, vagyis a keretet szűknek nevezhettük- emlékezett Kovács Ferenc. - Akkor is azt gondoltam, most is úgy vélem, egy, az ereje teljében lévő játékosnak, ha megfelelően karban van tartva, rendesen pihen, regenerálódik, bírnia kell a heti két tétmeccset. Külföldön kétszer annyi meccset játszanak a futballisták, mégsem tűnnek fáradtnak. A mérkőzés a legjobb edzés, a mérkőzés adta terhelést semmiféle gyakorlással nem lehet pótolni. Szóval azt mondom, játszani kell. ” Lapunk már a csütörtöki meccs után arról faggatta Paulo Sousát, a Vidi edzőjét, nem lesz-e nehéz vasárnapig túljutni a Sporting elleni fizikai igénybevétel mellett a nagy siker okozta eufórián, hiszen a felfokozott érzelmi állapotot is ki kell heverni. „Ebben van valami - mondta a tiszteletbeli elnök. - Hiba, ha valaki túlértékel egy-egy nagy győzelmet. A Sporting elleni diadal hatalmas eredmény, nagyszerű taktika remek kivitelezésének sikere, óriási sportértéke van számomra, de... A játék képétől azért nem estem hasra. Leszűkítettük a futóterületet, hárman kontráztak, néhány játékosunk talán át sem lépte a felezővonalat. Ezt azért nem árt reálisan értékelni. Mi okozta hát a fáradtságot? Hozzáteszem, a Ferencváros, kissé váratlanul, nagyszerűen teljesített vasárnap. ” Adódik a kérdés, a dicsérő szavak között hallható kritikának lesz-e visszhangja. A mesteredző a fehérvári VIP-páholy közkedvelt tagja, nem lenne meglepő, ha valaki azt mondaná: „Feri bácsi, nyertünk, miért bántod a csapatot?" „Erre mit mondjak? - nevetett Kovács Ferenc. - A VIP-ben néző vagyok, semmi több. Hét hazai meccsen nyolc pontot szereztünk, tizenhármat elvesztettünk, nem hinném, hogy bárki azt várná tőlem, ennek tapsikoljak. Nem rúgunk elég gólt idehaza, az a baj. Pedig ragyogó a játékosállomány, remélem, beérnek a fiatalok, mert számomra az NB I ugyanolyan fontos, mint akármi más. Mondom, boldogan ünnepeltem a Sporting elleni győzelmet, de arra ne számítsunk, hogy ha továbbjutunk, tavasszal sorra ejtjük majd ki az ellenfeleket. Az Európa-liga arra jó, hogy tapasztalatot gyűjtsünk, fejlődjünk, de a magyar bajnokságot nem szabad háttérbe szorítani. Sem ezért, sem más miatt. ” • ■ o o Kovács Ferenc (a kis képen) örül a Videoton nemzetközi sikereinek, de nem érti, miért kell ennyire lebecsülni a magyar bajnokságot Nagyszerű hazai rangadó: Vidi 1985—Vidi 2012 ■ Kovács Ferenc szakmai elemzése alapján adja magát, hogy összehasonlítsuk az Európa-liga csoportkörében érdekelt Videotont azzal a csapattal, amelyik 1985-ben UEFA-kupa-döntőt játszott a Real Madrid ellen. A két edző lehetőségeit figyelembe véve az „új korban" Paulo Sousa jóval bővebb játékoskeretből válogathat, mint tehette legendás elődje. A portugál szakember ugyanis 24 futballistából választhatja ki azt a 18-at, akit egy adott mérkőzésre nevez, míg a Vidi mesteredzője annak idején húsz futballistát rotálhatott volna. Csakhogy ez a bizonyos rotálás abban az időszakban nem volt divat, Kovács Ferenc mindig az általa legjobbnak tartott 11 labdarúgót küldte pályára. Az UEFA-kupában ugyan 19 székesfehérvári játékosnak adott lehetőséget, ám Gyenti László, Gömöri Ottó és Faddi Máté csak epizódszerepeket kapott, vagyis kis túlzással 16 futballista vállát nyomta a teher. Persze azt is tudjuk, Paulo Sousa eddig csak 18 profit játszatott az EurópaLigában, és megtehette, hogy átigazolja az egyik legtehetségesebb magyar játékost, Haraszti Zsoltot (aki még egy percet sem játszott a sorozatban), és általa kiválasztott légiósokat ültet a kispadra (Kaka vagy Héctor Sánchez), ugyanakkor Kovács Ferenc keretébe Faddi és Gyenti az ifiből érkezett... Nem mellékes szál, hogy míg a 27 évvel ezelőtti csapat döntő többsége Székesfehérvárhoz vagy Fejér megyéhez kötődött, a mostani játékosokról ez nem mondható el. Az feltétlenül Paulo Sousát dicséri, hogy a Videoton még nemzetközi szinten is jól védekezik és fegyelmezett futballt játszik - a nyolc mérkőzése közül haton nem kapott gólt -, azonban problémát jelent, hogy kevés a góllövője. Ha Nikolics Nemanja nem talál be, nehéz a helyzet, márpedig ez 27 éve másként működött. Ha nem ment a gólfelelős Szabó Józsefnek (ami ritkán fordult elő), jött Májer Lajos vagy Burcsa Győző, aki a középpályáról is eredményes tudott lenni. De említhetjük Csongrádi Ferencet is, aki karmesterként futballozott, vezér tudott lenni, míg a mai Videotonnak nincs ilyen típusú futballistája, azonban a modern futballban a Vidi nemzetközi szinten becsülettel helytállhat, hasonlóan a nagy elődökhöz. Z.A.«