Nemzeti Sport, 2012. október (110. évfolyam, 269-298. szám)

2012-10-10 / 278. szám

Mm Húsosfazék M­­irka három kiló friss sertéscomb. Ennyire futja abból a 3500 forintból, amelyet - becslések szerint - egy magyar lakos évente a magyar labdarúgásra költ(het). Vági Márton MLSZ-főtitkár szerint a sportág hazai változatában mostanában éves szinten mintegy harminc -­ötmilliárd forint forog. Egy gyors osztással megkapjuk a fejadagot, évente (nem havonta!) háromezer-ötszáz pén­zünkbe kerül az enyhén ziháló szabadidős futballimádók pályabérlete, a lelkes gyermekek szerelése, az őket tanító és nevelő edzők fizetése, sőt még a minden második bajnokin pályára parancsolt NB I-es sztárcsatár milliós nagyságrendű gázsijára is jut az összegből. Elvileg. Sok ám ez - sóhajt az anyuka, és elszégyelli magát. A vasár­napi asztalra hús helyett újból csak darás tészta került. Az ő érveit is el kell fogadni, most, amikor a multinál két kiló comb feletti vásárlás esetén ötven(!) forint kedvezmény jár, naná, hogy ott a helye­­ a pénznek is. Az ellenben ne ellenkezzen, aki hosszú órákat hajlandó éjfélkor sorban állni, hogy elsőként mutogassa a csajoknak az új telefonját. Azok se siránkozzanak, akik többezres SMS-szavazataikkal hamarosan egy énekesrokon vagy egy kitenyésztett cukiság, egy primadonna élő szárnypróbálgatásait honorálják majd. Pedig most ők hüledezhetnek leginkább. De a főtitkár amondó, napi csaknem tíz forintból már lehet al­kotni. Tekintsünk az egészre úgy mint befektetésre; a gondos szülők is azért tesznek (tesznek?) félre napi 165 forintot, hogy érettségiző gyerekük valamiképp elboldoguljon. Igaz, tizeny­­nyolc évig kell gyűjtögetniük; na de ki mondta, hogy a rend­szerváltást két évtizeddel „lekéső” hazai futball hirtelenjében beéri angol pályatársát?! A most kapott segítség - az a 3500 fo­rint is - csak sok-sok év múlva térülhet meg. Nem könnyű ezt elfogadni s támogatni akkor, amikor idehaza is sokak tudatát az önzés, a mielőbbi érvényesülés vágya irányítja. Azok azonban, akik stadion helyett kórházakat építenének, nem látják (be), a cél éppen az, hogy ez utóbbiból egyre ke­vesebbre legyen szükség. Ha nem lesznek pályák vagy grun­­dok, gyermekeink odatapadnak a televíziók, a számítógépek elé, és magukra maradnak a virtuális világban - ott, ahol a baráti pacsit egy lájk helyettesíti. Ebbe bele lehet betegedni! A labdarúgás az egyik legolcsóbb sportág: évente 3500-ba kerül egy egészséges nemzedék. Na de megéri? Egyedül ak­kor, ha az apanázs csakugyan jó helyre kerül, így nem lesz, nem lehet labdarúgásunk senki húsosfazeka sem. Ellenkező esetben hagyjunk fel minden reménnyel - mehet az egész a levesbe. ■ MEGMONDOM A MAGAMÉT... ! ► Éles kritikát fogalmazott meg Kovács Ferenc a Videoton vezetőedzőjének, Paulo Sousának rotációs elve­ivel kapcsolatban. A fehérvári klub tiszteletbeli elnöke szerint rossz az a fajta felfogás, hogy a portugál szakem­ber kizárólag az Európa-liga-mérkőzésekre koncentrálja a csapat erejét, míg a bajnokságban hazai pályán már 13 pontot herdált el a gárda. Kovács Ferenc szerint nem szerencsés, hogy a hazai bajnokikon rendre öt-hat alap­ember pihen. A Debrecen korábban az Európa-liga mel­lett a Bajnokok Ligájában is szerepelt, és persze Herczeg András is cserélgette csapata játékosait. A jó szereplés a bajnokságban nagyon fontos, mert a következő szezonra leginkább innen kvalifikálhatja magát egy csapat a nemzetközi szereplésre. Persze a kollégáimmal rengetegszer súlyoztuk a bajnoki és Magyar Kupa­­mérkőzéseket, mert a csoportkörbe jutást kiemelt feladatként­­ kezeltük, vagyis volt olyan tíz napunk, amikor a Liteksz Lovecs elleni hazai Európa-liga-mérkőzés után a Bp.­­ Honvéddal játszottunk, néhány nappal később Bulgáriában a visszavágón léptünk pályára, aztán a hétvégén jött a Videoton elleni rangadó. Óhatatlanul mérlegelést követően határoz­tunk arról, hogy a Honvéd elleni bajnokin pihentetjük a kez­dőcsapat nagyobb részét, de amikor már a csoportkörben szerepeltünk, kevesebbszer éltünk a rotálási lehetőséggel. Hallom, hogy a Videotonnál a sok utazást is érvként említik. Ennek kapcsán csak azt tudom mondani, hogy a Debrecen valamennyi Európa-liga- és Bajnokok Ligája-mérkőzését Budapesten játszotta. AJÁNLJUK MAGUNKAT Sport m - gyerekszájjal Túfen­­­ti 18 11 élni a sikert? Mit érez a gyerek, amikor zubog benne a versenyszellem? Milyen pillanat a dobogó tetején állni? Ezekről kér­deztük a Sport Navigátor gyerekcsapatának büsz­keségeit Gyerekszáj a sportról­­ csütörtöki szá­munkban. A ví­ z Egy játékos bírjon ki heti két mec Kovács Ferenc szerinti külföldön jobban Trotálnak, mint azt Paulo Sousa teszitörk ■ SOMOGYI ZSOLT Nem sikerült a rotáció Székesfe­hérváron: a Videoton teljesen más csapattal állt ki a Ferencváros el­len múlt vasárnap, mint a Sport­ing elleni Európa-liga-mérkőzésen három nappal korábban. Kovács Ferenc, a Videoton tiszteletbeli elnöke szerint az NB I van olyan fontos, mint az Európa-liga. Múlt csütörtökön: Videoton- Sporting 3-0, vasárnap: Video­­ton-Ferencváros 1-2. Hogyan kell rotálni? Kell-e egyáltalán? Lapunk keddi számá­ban Kovács Ferenc, a fehérvári klub tiszteletbeli elnöke, a csapat korábbi sikeredzője úgy fogalma­zott: az igazi nagycsapatok nem csereberélnek, Cristiano Ronaldo vagy Lionel Messi hét közben is játszik, aztán hétvégén is... Arra kértük a mesteredzőt, részletesen is elemezzük a helyzetet. „Amit mondtam, azt a nem­zetközi mérkőzések igazolják - mondta Kovács Ferenc. - Vegyük a Barcelonát, a Real Madridot, az Intert, a Manchester Cityt, a Chel­­sea-t. Egy, legfeljebb két változás van az alapcsapatban, olyat nem nagyon látni, hogy öt vagy hat embert kicserélnek. Tessék meg­nézni, mi az összeállítás a hétközi tétmeccsen, és mi a hétvégén. ” Kovács Ferencnek vannak sze­mélyes tapasztalatai róla, hogyan kell a bajnokság­­mellett kezel­ni egy szokatlan és kétségkívül megterhelő sorozatot. A Video­ton 1984 őszén a prágai Duklát, a PSG-t és a belgrádi Partizant ejtette ki, 1985 tavaszán a Man­chester United, aztán az akkor jugoszláv Zseljeznicsar legyőzé­sével az UEFA-kupa döntőjéig jutott. A Realtól 3-0-ra kikapott a Sóstói Stadionban, ám 1-0-ra nyert Madridban, és a Bernabéu közönségének vastapsától kísér­ve vehette át az ezüstérmet.­­Az alapcsapaton kívül két, nemzetközi szinten is bevethető játékosunk volt, vagyis a keretet szűknek nevezhettük- emlékezett Kovács Ferenc. - Akkor is azt gon­doltam, most is úgy vélem, egy, az ereje teljében lévő játékosnak, ha megfelelően karban van tartva, rendesen pihen, regenerálódik, bírnia kell a heti két tétmeccset. Külföldön kétszer annyi meccset játszanak a futballisták, mégsem tűnnek fáradtnak. A mérkőzés a legjobb edzés, a mérkőzés adta terhelést semmiféle gyakorlás­sal nem lehet pótolni. Szóval azt mondom, játszani kell. ” Lapunk már a csütörtöki meccs után arról faggatta Paulo Sousát, a Vidi edzőjét, nem lesz-e nehéz vasárnapig túljutni a Sporting elleni fizikai igénybevétel mellett a nagy siker okozta eufórián, hi­szen a felfokozott érzelmi állapo­tot is ki kell heverni. „Ebben van valami - mondta a tiszteletbeli elnök. - Hiba, ha valaki túlértékel egy-egy nagy győ­zelmet. A Sporting elleni diadal hatalmas eredmény, nagyszerű taktika remek kivitelezésének sike­re, óriási sportértéke van számom­ra, de... A játék képétől azért nem estem hasra. Leszűkítettük a futó­területet, hárman kontráztak, né­hány játékosunk talán át sem lépte a felezővonalat. Ezt azért nem árt reálisan értékelni. Mi okozta hát a fáradtságot? Hozzáteszem, a Fe­rencváros, kissé váratlanul, nagy­szerűen teljesített vasárnap. ” Adódik a kérdés, a dicsérő sza­vak között hallható kritikának lesz-e visszhangja. A mesteredző a fehérvári VIP-páholy közkedvelt tagja, nem lenne meglepő, ha va­laki azt mondaná: „Feri bácsi, nyer­tünk, miért bántod a csapatot?" „Erre mit mondjak? - nevetett Kovács Ferenc. - A VIP-ben néző vagyok, semmi több. Hét hazai meccsen nyolc pontot szereztünk, tizenhármat elvesztettünk, nem hinném, hogy bárki azt várná tő­lem, ennek tapsikoljak. Nem rú­gunk elég gólt idehaza, az a baj. Pedig ragyogó a játékosállomány, remélem, beérnek a fiatalok, mert számomra az NB I ugyanolyan fontos, mint akármi más. Mon­dom, boldogan ünnepeltem a Sporting elleni győzelmet, de arra ne számítsunk, hogy ha továbbju­tunk, tavasszal sorra ejtjük majd ki az ellenfeleket. Az Európa-liga arra jó, hogy tapasztalatot gyűjtsünk, fejlődjünk, de a magyar bajnoksá­got nem szabad háttérbe szorítani. Sem ezért, sem más miatt. ” • ■­­­ o o Kovács Ferenc (a kis képen) örül a Videoton nemzetközi sikereinek, de nem érti, miért kell ennyire lebecsülni a magyar bajnokságot Nagyszerű hazai rangadó: Vidi 1985—Vidi 2012 ■ Kovács Ferenc szakmai elemzése alapján adja ma­gát, hogy összehasonlítsuk az Európa-liga csoportkörében érdekelt Videotont azzal a csapattal, amelyik 1985-ben UEFA-kupa-döntőt játszott a Real Madrid ellen. A két edző lehetőségeit figyelembe véve az „új korban" Paulo Sousa jóval bővebb játékoskeret­ből válogathat, mint tehette legendás elődje. A portugál szakember ugyanis 24 futbal­listából választhatja ki azt a 18-at, akit egy adott mérkő­zésre nevez, míg a Vidi mes­teredzője annak idején húsz futballistát rotálhatott volna. Csakhogy ez a bizonyos rotálás abban az időszakban nem volt divat, Kovács Ferenc mindig az általa legjobbnak tartott 11 labdarúgót küldte pályára. Az UEFA-kupában ugyan 19 székesfehérvári játé­kosnak adott lehetőséget, ám Gyenti László, Gömöri Ottó és Faddi Máté csak epizód­­szerepeket kapott, vagyis kis túlzással 16 futballista vállát nyomta a teher. Persze azt is tudjuk, Paulo Sousa eddig csak 18 profit játszatott az Európa­Ligában, és megtehette, hogy átigazolja az egyik legtehetsé­gesebb magyar játékost, Ha­raszti Zsoltot (aki még egy per­cet sem játszott a sorozatban), és általa kiválasztott légiósokat ültet a kispadra (Kaka vagy Héctor Sánchez), ugyanakkor Kovács Ferenc keretébe Faddi és Gyenti az ifiből érkezett... Nem mellékes szál, hogy míg a 27 évvel ezelőtti csapat döntő többsége Székesfehérvárhoz vagy Fejér megyéhez kötődött, a mostani játékosokról ez nem mondható el. Az feltétlenül Paulo Sousát dicséri, hogy a Videoton még nemzetközi szinten is jól véde­kezik és fegyelmezett futballt játszik - a nyolc mérkőzése közül haton nem kapott gólt -, azonban problémát jelent, hogy kevés a góllövője. Ha Nikolics Nemanja nem talál be, nehéz a helyzet, márpedig ez 27 éve másként működött. Ha nem ment a gólfelelős Szabó Józsefnek (ami ritkán fordult elő), jött Májer Lajos vagy Bur­­csa Győző, aki a középpályáról is eredményes tudott lenni. De említhetjük Csongrádi Fe­rencet is, aki karmesterként futballozott, vezér tudott lenni, míg a mai Videotonnak nincs ilyen típusú futballistája, azon­ban a modern futballban a Vidi nemzetközi szinten becsülettel helytállhat, hasonlóan a nagy elődökhöz. Z.A.«

Next