Nemzeti Sport, 2013. szeptember (111. évfolyam, 238-267. szám)
2013-09-11 / 248. szám
21 Labdarúgás JEGYZET ÖSSZNÉPI BÁNATBÓL NAGY BOLDOGSÁG A PUSKÁS-STADIONBAN HACSAK NYOLCEZREN IS, de bizalmat szavaztak a magyar válogatottnak, igaz, a bukaresti kudarcra emlékeztető beszólások nem maradhattak el Pietsch Tibor • Piros-fehér-zöldbe borult a környék, a tömeg hömpölygött a Puskás Ferenc Stadion felé, a talponállókban egy gombostűt sem lehetett leejteni, két korty között úgy zengett a „Riaria, Hungária!”, mint még soha. A bejáratnál posztoló biztonságiaknak egy életre elegük lett a tapogatásból, annyi embert ellenőriztek, míg odabent, a csilivili létesítmény területén felállított standoknál úgy fogytak a címeres mezek, hogy a sportszergyártó cég vezetője már egy órával a kezdés előtt elkönyvelhette: az év boltját már szeptember tizedikén megcsinálta. A lelátón meg csupa mosolygós arc, még annak is fülig ért a szája, akinek már Devecseri-dressz sem jutott. Na, ilyen nem volt. Az ütött-kopott utcák olyan kihaltak voltak, mintha kijárási tilalmat rendeltek volna el, a kocsmákban legfeljebb addig kellett várni a sörre, amíg a csapos megtöltötte a korsót, és egyetlen - a járásából ítélve kissé kapatos - drukkertől eltekintve senki nem gyújtott rá a magyar válogatottat éltető nótákra. A biztonságiak unottan támaszkodtak a korlátnak, örültek, ha végre-valahára megmotozhattak valakit, miközben a nemzeti együttes termékeit kínáló árusok akár munkanélküli-segélyért is folyamodhattak volna - amíg rajtuk tartottuk a szemünket, nemhogy egy mezt, egy sportszárat sem adtak el. A nézőtéren pedig... Áh, ebbe már bele sem mentünk. Magyarország válogatottja valamit nagyon elszúrt Románia ellen. Nem csupán három pontot hagyott Bukarestben, hanem a becsületét is. Mérhetetlen fájdalmat okozva egy nemzetnek. Kész szerencse, hogy sírva vígad a magyar, a pénteki mérkőzés lefújása óta annyi vicc kelt szárnyra, hogy ha 1992-ben nem szűnik meg a Hahota, 2013 szeptemberi számát lazán meg lehetett volna tölteni velük. A (köz)hangulatra jellemző, hogy volt olyan drukker, aki a mesésen hangzó, Bogdán - Paff, Süsü, Vuk, Frakk - Vidor, Szundi, Hapci, Kuka - Kockásfülű, Safranek kezdő tizenegyet ajánlotta Egervári Sándor figyelmébe. Ja, és a kispadra ültette Csőrikét, Kisvakondot, Malackát és - feltehetőleg az egyenjogúság jegyében - Ursulát. Ha már csapatorvosnak Dr. Bubót jelölte meg... A melegíteni érkező játékosokat mindenesetre vastaps fogadta, igaz, a vendégszektorban mókázó észtek köszöntötték ily módon Tarmo Kinket és társait. Két percre rá (csak a történeti hűség kedvéért: 19.46 órakor) kifutottak a mieink is szolid taps és szórványos füttyszó kíséretében. Össznépi kritika azonban nem zúdult a futballistákra, ami azzal is magyarázható, hogy meglehetősen sok gyerek foglalt helyet a tribünön, és hát az mégiscsak furán vette volna ki magát, ha a tízéves Pistike nekiáll izomból anyázni. Ha végül nyolcezernél többen nem is jöttek össze, a hozzáállás terén példát mutató B-közép mindenesetre bizalmat szavazott a csapatnak: a Himnusz alatt úgy emelkedtek a nemzeti lobogók a magasba, mintha Bukarestben mi nyertünk volna. A miheztartás végett azért egy transzparenssel is szembesülhettek Dzsudzsák Balázsék: „Úgy szurkolunk, ahogy ti játszottatok!” Ilyen alapon némasági fogadalmat kellett volna tenniük a srácoknak, ehhez képest a negyedik percben Németh Krisztián kapufája után - már zúgott a „Ria-ria, Hungária!”... All. percben Ragnar Klara öngólját követően pedig már ünnepelhettek a drukkerek: amíg ők a lelátón ugráltak, a magyar csapat tagjai a hazai kispadhoz rohanva ölelkeztek. Hajnal Tamás gólja után viszont odaböktek egyet: „Bukarestben kellett volna, hej-hej...” Noha a szünet előtt Böde Dániel is bepiszkált egyet (a nézőtéri gólörömöt rögvest követte a citált rigmus), az első félidőben a műsorközlő aratta a legnagyobb közönségsikert, amikor tudatta a jelenlévőkkel Törökország egy nullára vezet Románia ellen. Ez még Michel Platininek is tetszett - legalábbis erre következtettünk abból, hogy amikor Orbán Viktor elmagyarázta a balján helyet foglaló UEFA-elnöknek, miért tört ki üdvrivalgás, arcán megjelent egy széles mosoly. Ahfogy a^..^ VIP-páholyban, a többi szektorban sem volt síri hangulat a folytatásban - ha a szurkolók nem is bocsátottak meg, a győzelem valamelyest kárpótolhatta őket a pénteken történtekért. Őket - a remény rabjait. ..., • M íJ i líi] íVi fcl í]m! k I ^ i fA ém&T’ ä mf ■ : * Lwr^A.. 'AS» n<lHflH * Jl^Hry^m^MiH ^JM.. • ipUHranBEií I MURÁNYI ANDRÁS Alap Mondanám, hogy (címeres mezben) úgy kell hozzáállni az aktuális futballmérkőzéshez, ahogyan azt a magyar labdarúgó-válogatott tette tegnap este az észtek ellen, ám a helyzet az: ilyesmire még csak a Diósd-Dorog NB llI-as meccs kapcsán sem kellene mondatot vesztegetni. Következésképpen az, hogy Dzsudzsák Balázs és társai ezúttal motiváltan, magas pulzussal olykor négy-öt métereket repülgettek a Puskás Ferenc Stadion füvén, semmiképpen sem alkalmas a „na, a fiúk most megmutatták" konklúzió levonására, legföljebb a futballsport alapvetését szemléltették a játékosok a sokat megélt létesítményben. S persze - a papírformának megfelelően-győztek. Nyilván örömmámorban is lehetne úszni az észtek elleni 5-1 nyomán, no pláne, annak okán, hogy a szinte vérben forgó szemű (...) törökök 2-0-s sikerrel távoztak a számunkra sorscsapást jelentő bukaresti Nemzeti Arénából. Lehetne, ám inkább higgadtan amondó volnék, jó magyar szokás szerint ne üljünk hirtelen lakodalmat a temetés után, ne színezzük újra hupikékre az eget, továbbá ne készítsünk parádés cukorsüveges montázsokat, tudniillik azzal alighanem ismét jól orron pöckölnénk magunkat. Igen, újra mutatkozik némi remény a kvalifikációs szakasz rajtja előtt célként kitűzött vb-pótselejtezős második hely megszerzésére, csakhogy ehhez - irtózatos bravúrral - mutatni kellene valamit a félgőzzel is bivalyerős Hollandia otthonában. Lesz-e, van-e Egervári Sándor kiválasztottjaiban annyi, hogy extrát is bemutassanak? A bukaresti gyalázatot körülbelül Amszterdamban kellene felülírni, a magyar labdarúgást belengő pozitív sportszakmai és - khmmás típusú összegzéseket ott lehetne igazolni. Ha úgy tetszik, októberben jön a mestervizsga. Minden más csak duma. Ha úgy tetszik, októberben jön a mestervizsga. JEiJ fa kedd, akkor Magyarország- JLf" Észtország labdarúgó vb-selejtzező a Puskás-(Nép)stadionban. Néhány évtizeddel ezelőtt ezt a meccset nem is lehetett volna lejátszani. Annál az „egyszerű" oknál fogva, hogy nem volt önálló Észtország... Hála Istennek, lett, pontosabban van, mint ahogyan Lettország is. De! Osztják-e az észt az észtek? - kérdezhette volna a meccs előtt a zseniális magyar rímfaragó szövegíró, Romhányi József. Na, nézzük, mit látunk?! Olyan magyar csapatot, amelynek összeállítása több mint meglepő. Meghökkentő. Szalai Ádám a kispadon, szurkoló meg alig van a lelátón... Egy „finnszerű ”, mandineres öngóllal szerzünk vezetést. Boldogság. Harcosak, elszántak a mieink, nem olyan beszartak, hitehagyottak, mint a románok ellen. Végre van bennük élet! Mérgesen kérdezem: miért nem lehet mindig ilyen felfogásban játszani?! Hoppá! 2-0. Csak úgy... Felszabadultan, önbizalommal, kreatívan futballoznak a mieink egy olyan csapat ellen, amelyik partiban volt a hollandokkal. Ja! Közben láthattunk egy káprázatos, erőtől duzzadó Böde-szólót. 3-0. Kellemes a szünet. Aztán a semmiből, a fű alatt, jön egy laza bokamozdulat, Kink-gól. 3-1. Na...! Hé! Nehogy már ráüljünk az eredményre! (Közben ügyesen átkapcsolok a román-török meccsre, és odavagyok a gyönyörtől!) Németh Krisztián ébresztőt fúj, begurítja. Kicentizi. 4-1. Ahogy kell! Aztán, hogy Gyenes Dávidnak, a Fradi sérülésből lábadozó kapusának is igaza legyen (aki már vasárnap azt mondta nekem, hogy ötöt rúgunk az észteknek), ott az ötödik magyar gól! Dzsudzsák szabadrúgása, ha flipperezve is, de utat talál a hálóba. 5-1. Finom. Örüljünk. Szép volt, fiúk! Csak úgy... BUZGÓ JÓZSEF rovata 2013. szeptember 11., szerda nemzs sport Világbajnoki jelenlét és kiállás Ha a nézőtér neki is telt meg, a legfontosabb vendégek számára fenntartott lelátórészen nem maradt üres hely. A világbajnok vízilabda-válogatott, Benedek Tibor szövetségi kapitánnyal az élen a jelenlétével jelezte, hogy kiáll a futballválogatott mellett, és ha már a délutánt Budapesten töltötte, Michel Platini UEFA-elnök is megnézte a mérkőzést. Érkezett egy Magyarországon is ismert vendég Izraelből is, a Maccabi Tel-Aviv vezetőedzője, Paulo Sousa. Eb-pályázat: hazánk játékra jelentkezett „A kormány egyetértésével a Magyar Labdarúgó-szövetség pályázik a 2020-as Európa-bajnokság egyik helyszínére” - jelentette be kedden a Parlamentben Orbán Viktor miniszterelnök és Michel Platini, az Európai Labdarúgó-szövetség francia elnöke társaságában Csányi Sándor, az MLSZ elnöke. Az Eb-mérkőzéseknek az új Puskás Ferenc Stadion adhat otthont, a 65 ezer néző befogadására alkalmas létesítmény építése várhatóan a jövő év végén kezdődik, a tervek szerint 2017 végén adják át, a beruházás költsége 70-90 milliárd forint. „Méltóak leszünk arra, hogy 2020-ban házigazdát tegyünk ennek a rendezvénynek, megfelelünk a feltételeknek, és történelmi adósságot rendezünk azzal, hogy nem lebontjuk, hanem befejezzük a Népstadiont” - mondta Orbán Viktor a „stadion a stadionban”''’1 *' cepció kapcsán, ugyanis az új aréna a mostani f ,egyre állított Puskás Ferenc Stadionon belül áll majd-A hét év múlva esedékes Eb-t illetően ezddig München, Belgrád, Bázel és Isztambul jelezte " hivatalosan rendezési szándékát, a tornának tizenhárom ország egy-egy városa ad otthont Az UEFA csütörtökig várja az előzetes jelentkezéseket, a végteges Pályázat határideje 2014. április 25. Az UEfA végrehajtó bizottsága jövő szeptemberben dönt a rendezőkről. A jelenleg érvényes kvalifikációs szisztéma - a rendező ország válogatottja automatikus résztvevője az Ebnek 2020-ban nem lesz irányadó, azaz ha Budapest elnyeri rendezés lehetőségét, a magyar csapatnak akkoris selejtezőket kell vívnia. Azz eseményen Orbán Viktor és Csányi Sándor aláírta az MLSZ létesítményfejlesztési koncepcióját, amelyet a kormány szeptember 4-én elfogadott, ennek értelmében 2016-ig negyvenmilliárd forintot fordítanak majd a meglévő pályák és kiegészítő létesítményeik komfortosítására. A program huszonhét NB I-es és NB II-es klub stadionját, valamint további ezer - amatőr - pályát érint. A szerződés a már futó projekteket (Puskás Ferenc Stadion, Albert Flórián Stadion, Székesfehérvár, Szombathely, Debrecen, Diósgyőr) nem érinti. „A szerződés nem váltja meg a magyar futballt, olyan, mint egy jó beadás, amellyel helyzetet teremtünk a csatár előtt: az MLSZ-nek élnie kell a lehetőséggel" - jelentette ki Orbán Viktor a létesítményfejlesztési koncepcióval kapcsolatban, kiemelve, hogy a sport az állami támogatásokat tekintve még mindig „hátul kullog” az egészségügy és a közoktatás mögött. Munkatársunktól Orbán Viktor miniszterelnök (jobbra) az UEFA első embere, Michel Platini társaságában jelentette be a magyar pályázatot fotó: Urnák László