Nemzeti Sport, 2013. szeptember (111. évfolyam, 238-267. szám)

2013-09-11 / 248. szám

21 Labdarúgás JEGYZET ÖSSZNÉPI BÁNATBÓL NAGY BOLDOGSÁG A PUSKÁS-STADIONBAN HACSAK NYOLCEZREN IS, de bizalmat szavaztak a magyar válogatottnak, igaz, a bukaresti kudarcra emlékeztető beszólások nem maradhattak el Pietsch Tibor • Piros-fehér-zöldbe borult a környék, a tömeg hömpölygött a Puskás Fe­renc Stadion felé, a talponállókban egy gombostűt sem lehetett leejteni, két korty között úgy zengett a „Ria­­ria, Hungária!”, mint még soha. A bejáratnál posztoló biztonságiaknak egy életre elegük lett a tapogatásból, annyi embert ellenőriztek, míg oda­bent, a csilivili létesítmény területén felállított standoknál úgy fogytak a cí­meres mezek, hogy a sportszergyártó cég vezetője már egy órával a kezdés előtt elkönyvelhette: az év boltját már szeptember tizedikén megcsinálta. A lelátón meg csupa mosolygós arc, még annak is fülig ért a szája, akinek már Devecseri-dressz sem jutott. Na, ilyen nem volt. Az ütött-kopott utcák olyan kihal­tak voltak, mintha kijárási tilalmat rendeltek volna el, a kocsmákban legfeljebb addig kellett várni a sörre, amíg a csapos megtöltötte a korsót, és egyetlen - a járásából ítélve kissé kapatos - drukkertől eltekintve sen­ki nem gyújtott rá a magyar váloga­tottat éltető nótákra. A biztonságiak unottan támaszkodtak a korlátnak, örültek, ha végre-valahára megmo­tozhattak valakit, miközben a nem­zeti együttes termékeit kínáló áru­sok akár munkanélküli-segélyért is folyamodhattak volna - amíg rajtuk tartottuk a szemünket, nemhogy egy mezt, egy sportszárat sem adtak el. A nézőtéren pedig... Áh, ebbe már bele sem mentünk. Magyarország válogatottja valamit nagyon elszúrt Románia ellen. Nem csupán három pontot hagyott Buka­restben, hanem a becsületét is. Mér­hetetlen fájdalmat okozva egy nem­zetnek. Kész szerencse, hogy sírva vígad a magyar, a pénteki mérkőzés lefújása óta annyi vicc kelt szárnyra, hogy ha 1992-ben nem szűnik meg a Hahota, 2013 szeptemberi számát la­zán meg lehetett volna tölteni velük. A (köz)hangulatra jellemző, hogy volt olyan drukker, aki a mesésen hangzó, Bogdán - Paff, Süsü, Vuk, Frakk - Vi­dor, Szundi, Hapci, Kuka - Kockásfü­lű, Safranek kezdő tizenegyet aján­lotta Egervári Sándor figyelmébe. Ja, és a kispadra ültette Csőrikét, Kisva­­kondot, Malackát és - feltehetőleg az egyenjogúság jegyében - Ursulát. Ha már csapatorvosnak Dr. Bubót jelöl­te meg... A melegíteni érkező játékosokat mindenesetre vastaps fogadta, igaz, a vendégszektorban mókázó észtek köszöntötték ily módon Tarmo Kin­ket és társait. Két percre rá (csak a történeti hűség kedvéért: 19.46 óra­kor) kifutottak a mieink is­­ szolid taps és szórványos füttyszó kísére­tében. Össznépi kritika azonban nem zúdult a futballistákra, ami azzal is magyarázható, hogy meglehetősen sok gyerek foglalt helyet a tribünön, és hát az mégiscsak furán vette volna ki magát, ha a tízéves Pistike nekiáll izomból anyázni. Ha végül nyolcezernél többen nem is jöttek össze, a hozzáállás terén példát mutató B-közép mindeneset­re bizalmat szavazott a csapatnak: a Himnusz alatt úgy emelkedtek a nemzeti lobogók a magasba, mintha Bukarestben mi nyertünk volna. A miheztartás végett azért egy transz­parenssel is szembesülhettek Dzsu­dzsák Balázsék: „Úgy szurkolunk, ahogy ti játszottatok!” Ilyen alapon némasági fogadalmat kellett volna tenniük a srácoknak, ehhez képest a negyedik percben­­ Németh Krisztián kapufája után - már zúgott a „Ria-ria, Hungária!”... All. percben Ragnar Klara öngólját követően pedig már ünnepelhettek a drukkerek: amíg ők a lelátón ugráltak, a magyar csapat tagjai a hazai kis­­padhoz rohanva ölelkeztek. Hajnal Tamás gólja után viszont odaböktek egyet: „Bukarestben kellett volna, hej-hej...” Noha a szünet előtt Böde Dániel is bepiszkált egyet (a nézőtéri gólörömöt rögvest követte a citált rig­mus), az első félidőben a műsorközlő aratta a legnagyobb közönségsikert, amikor tudatta a jelenlévőkkel Törökország egy nullára vezet Romá­nia ellen. Ez még Michel Platininek is tet­szett - legalábbis erre következ­tettünk abból, hogy amikor Orbán Viktor elmagyarázta a balján helyet foglaló UEFA-elnöknek, miért tört ki üdvrivalgás, arcán megjelent egy széles mosoly. Ahfogy a^..^ VIP-pá­­holyban, a többi szektorban sem volt síri hangulat a folytatásban - ha a szurkolók nem is bocsátottak meg, a győzelem valamelyest kárpótolhatta őket a pénteken történtekért. Őket - a remény rabjait. ..., • M íJ i líi] íVi fcl í]m! k I ^ i fA ém&T’ ä mf ■ : * Lwr^A.. 'AS» n<lHflH * Jl^Hry^m^MiH ^JM.. • ipUHranBEií I MURÁNYI ANDRÁS Alap Mondanám, hogy (címeres mezben) úgy kell hoz­záállni az aktuális futballmérkőzéshez, ahogyan azt a magyar labdarúgó-válogatott tette tegnap este az észtek ellen, ám a helyzet az: ilyesmire még csak a Diósd-Dorog NB llI-as meccs kap­csán sem kellene mondatot vesztegetni. Követ­kezésképpen az, hogy Dzsudzsák Balázs és tár­sai ezúttal motiváltan, magas pulzussal olykor négy-öt métereket repülgettek a Puskás Ferenc Stadion füvén, semmiképpen sem alkalmas a „na, a fiúk most megmutatták" konklúzió levo­nására, legföljebb a­ futballsport alapve­tését szemléltették a játékosok a sokat megélt létesítmény­ben. S persze - a papír­formának megfele­lően-győztek. Nyilván örömmá­morban is lehetne úszni az észtek elleni 5-1 nyomán, no pláne, annak okán, hogy a szinte vérben forgó szemű (...) törökök 2-0-s sikerrel távoztak a számunkra sorscsapást jelentő buka­resti Nemzeti Arénából. Lehetne, ám inkább hig­gadtan amondó volnék, jó magyar szokás szerint ne üljünk hirtelen lakodalmat a temetés után, ne színezzük újra hupikékre az eget, továbbá ne készítsünk parádés cukorsüveges montázsokat, tudniillik azzal alighanem ismét jól orron pöc­kölnénk magunkat. Igen, újra mutatkozik némi remény a kvalifikációs szakasz rajtja előtt célként kitűzött vb-pótselejtezős második hely megszer­zésére, csakhogy ehhez - irtózatos bravúrral - mutatni kellene valamit a félgőzzel is bivalyerős Hollandia otthonában. Lesz-e, van-e Egervári Sándor kiválasztottjaiban annyi, hogy extrát is bemutassanak? A bukaresti gyalázatot körülbelül Amszterdam­ban kellene felülírni, a magyar labdarúgást be­lengő pozitív sportszakmai és - khm­­­más típu­sú összegzéseket ott lehetne igazolni. Ha úgy tetszik, októberben jön a mestervizsga. Minden más csak duma. Ha úgy tetszik, októberben jön a mestervizsga. JEiJ fa kedd, akkor Magyarország- JLf" Észtország labdarúgó vb-selej­­t­­­zező a Puskás-(Nép)stadionban. Néhány évtizeddel ezelőtt ezt a meccset nem is lehetett volna lejátszani. Annál az „egyszerű" oknál fogva, hogy nem volt önálló Észtország... Hála Istennek, lett, pontosabban van, mint ahogyan Lett­ország is. De! Osztják-e az észt az észtek? - kérdezhette volna a meccs előtt a zseni­ális magyar rímfaragó szövegíró, Rom­­hányi József. Na, nézzük, mit látunk?! Olyan magyar csapatot, amelynek össze­állítása több mint meglepő. Meghökken­tő. Szalai Ádám a kispadon, szurkoló meg alig van a lelátón... Egy „finnszerű ”, mandineres öngóllal szerzünk vezetést. Boldogság. Harcosak, elszántak a mie­ink, nem olyan beszartak, hitehagyottak, mint a románok ellen. Végre van bennük élet! Mérgesen kérdezem: miért nem le­het mindig ilyen felfogásban játszani?! Hoppá! 2-0. Csak úgy... Felszabadultan, önbizalommal, kreatívan futballoznak a mieink egy olyan csapat ellen, amelyik partiban volt a hollandokkal. Ja! Köz­ben láthattunk egy káprázatos, erőtől duzzadó Böde-szólót. 3-0. Kellemes a szünet. Aztán a semmiből, a fű alatt, jön egy laza bokamozdulat, Kink-gól. 3-1. Na...! Hé! Nehogy már ráüljünk az ered­ményre! (Közben ügyesen átkapcsolok a román-török meccsre, és odavagyok a gyönyörtől!) Németh Krisztián ébresztőt fúj, begurítja. Kicentizi. 4-1. Ahogy kell! Aztán, hogy Gyenes Dávidnak, a Fradi sérülésből lábadozó kapusának is igaza legyen (aki már vasárnap azt mondta nekem, hogy ötöt rúgunk az észteknek), ott az ötödik magyar gól! Dzsudzsák sza­badrúgása, ha flipperezve is, de utat ta­lál a hálóba. 5-1. Finom. Örüljünk. Szép volt, fiúk! Csak úgy... BUZGÓ JÓZSEF rovata 2013. szeptember 11., szerda nemzs sport Világbajnoki jelenlét és kiállás Ha a nézőtér neki is telt meg, a legfon­tosabb vendégek számára fenntartott lelátórészen ne­m maradt üres hely. A világbajnok vízilabda-válogatott, Be­nedek Tibor szövetségi kapitánnyal az élen a jelenlétével jelezte, hogy kiáll a futballválogatott mellett, és ha már a délutánt Budapesten töltötte, Michel Platini UEFA-elnök is megnézte a mér­kőzést. Ér­kezett egy Magyarországon is ismert­ vendég Izraelből is, a Maccabi Tel-Aviv vezetőedzője, Paulo Sousa. Eb-pályázat: hazánk játékra jelentkezett „A kormány egyetértésével a Magyar Labdarúgó-szö­vetség pályázik a 2020-as Európa-bajnokság egyik helyszínére” - jelentette be kedden a Parlamentben Orbán Viktor miniszterelnök és Michel Platini, az Eu­rópai Labdarúgó-szövetség francia elnöke társaságá­ban Csányi Sándor, az MLSZ elnöke. Az Eb-mérkőzéseknek az új Puskás Ferenc Stadion adhat otthont, a 65 ezer néző befogadására alkalmas létesítmény építése várhatóan a jövő év végén kezdő­dik, a tervek szerint 2017 végén adják át, a beruházás költsége 70-90 milliárd forint. „Méltóak leszünk arra, hogy 2020-ban házigazdát tegyünk ennek a rendezvénynek, megfelelünk a fel­tételeknek, és történelmi adósságot rendezünk azzal, hogy nem lebontjuk, hanem befejezzük a Népstadiont” - mondta Orbán Viktor a „stadion a stadionban”­''’1 *' cepció kapcsán, ugyanis az új aréna a mostani f­ ,egyre­ állított­ Puskás Ferenc Stadionon belül áll maj­d-A hét év múlva esedékes Eb-t illetően ez­ddig Mün­­chen, Belgrád, Bázel és Isztambul jelezte " hivatalosan rendezési szándékát, a tornának tizenhárom ország egy-egy városa ad otthont Az UEFA csütörtökig vár­ja az előzetes jelentkezéseket, a vé­gteges Pályázat határideje 2014. április 25. Az UEfA végrehajtó bi­zottsága jövő­ szeptemberben dönt a rendezőkről. A jelenleg érvényes kvalifikációs szisztéma - a rendező ország válogatottja automatikus résztvevője az Eb­nek­­ 202­0-ban nem lesz irányadó, azaz ha Budapest elnyeri rendezés lehetőségét, a magyar csapatnak akkor­­is selejtezőket kell vívnia. Az­z eseményen Orbán Viktor és Csányi Sándor alá­írta az MLSZ létesítményfejlesztési koncepcióját, a­m­elyet a kormány szeptember 4-én elfogadott, ennek értelmében 2016-ig negyvenmilliárd forintot fordítanak majd a meglévő pályák és kiegészítő léte­sítményeik komfortosítására. A program huszonhét NB I-es és NB II-es klub stadionját, valamint további ezer - amatőr - pályát érint. A szerződés a már futó projekteket (Puskás Ferenc Stadion, Albert Flórián Stadion, Székesfehérvár, Szombathely, Debrecen, Di­ósgyőr) nem érinti. „A szerződés nem váltja meg a magyar futballt, olyan, mint egy jó beadás, amellyel helyzetet teremtünk a csatár előtt: az MLSZ-nek élnie kell a lehetőséggel" - jelentette ki Orbán Viktor a létesítményfejlesztési koncepcióval kap­csolatban, kiemelve, hogy a sport az állami támogatáso­kat tekintve még mindig „hátul kullog” az egészségügy és a közoktatás mögött. Munkatársunktól Orbán Viktor miniszterelnök (jobbra) az UEFA első embere, Michel Platini társaságában jelentette be a magyar pályázatot fotó: Urnák László

Next