Nemzeti Sport, 2013. október (111. évfolyam, 268-297. szám)

2013-10-18 / 285. szám

r f­elbolydult méhkassá változott a magyar focitársadalom. Megy az adok-kapok. Egyszerre hibás és ártatlan mindenki. Keresik, kutatják a megoldást, sorjáznak a világmegváltó öt­letek. Egy kicsit még szégyenkezhetünk, lógathatjuk az orrunkat, de sok idő nincs a szomorkodásra, hiszen következik a 11. forduló az NB I-ben. Új nap, új remények?! Azon persze elgondolkodnak a drukkerek a lelátón vagy a kényelmesebbek a tévé előtt, a fotelben gubbasztva: vajon milyen érzés­sel futnak ki a spílerek a gyepre a legutóbbi két hátborzongatóan gyenge vb-selejtezőnk után? Azt mondják, engem nem érdekel, nem voltam benne a nagy égésben, vigyék el a balhét azok, akik megégtek Hollandiában és itthon, a Puskás-stadionban ? Esetleg azt, hogy hozzám képest a válogatottak any­­nyiért, amennyiért, már illett volna valami elfogadhatót, valami futballszerűt produ­kálni? Vagy inkább igazi sportemberekhez méltón, csak azért is meg akarják mutatni, hogy a magyar foci még mindig nem halott, hogy van remény a feltámadásra? Hajtunk, ahogyan a csövön kifér! Csúszunk-má­­szunk. Akarunk jól, látványosan, szórakoz­tatóan futballozni. Meglátjuk. S vajon ho­gyan reagálnak majd a szurkolók? Poénra veszik? Cikizik a játékosokat? Froclizzák az edzőket? Ócsárolják a játékvezetőket? Gyártják a szóvicceket? Balhéznak? Vagy letargikus állapotban azon keseregnek, hogy mi már az életben nem látunk magyar labdarúgó- válogatottal világbajnokságon futballozni? Marad nekünk az NB I? Détá­­ri Döme tényleg úgy hal meg hogy ő marad az utolsó olyan magyar futballista, aki gólt szerzett vb-n? Kiderül. Ma este a Mezőkö­­vesd-Zsóry Szombathelyi Haladás össze­csapással indul a forduló. Csak úgy... BUZGÓ JÓZSEF rovata Labdarúg Amszterdam után A csehszlovákoktól 1969. december 3-án elszenvedett 4:1-es vereséget követően négy nappal rendeztek bajnoki fordulót, ke­retében - többek között - a Honvéd 5:2-re legyőzte a Ferencvárost a Népstadionban. Mindössze ezer néző előtt. Az alacsony né­zőszám nem a téli időjárásnak szólt, hanem annak, hogy válogatottunkat a marseille-i vereség elütötte a vb-részvételtől. Az FTC edzője bizonyos dr. Lakat Károly volt, aki Muhi és Mohács. Csak azt lehet bomlasztani, ami létezik... után Marseille-t is a történelmi vereségek közé sorolta. A Tanár úr, ha élne, hozzá­­tehetné Irapuatót és Amszterdamot, s mesélhetne arról is, milyen érzés arcpirító kudarc után bajno­ki meccset játszani. Mert egy héttel az amszterdami csapást kö­vetően Mezőkövesd-Haladás mérkőzéssel folytatódik a bajnokság. Ahogyan mondani szoktuk, az élet megy tovább, most - egyre hangosabban - azt is hozzátesszük, ne úgy menjen, ahogy eddig. Az elmúlt egy hétben nem volt hiány kritikákban, aztán ahogyan távolodtunk az 19 8-tól, egyre gyakrabban elhangzott, hogy „ne öntsük ki a fürdővízzel a gyereket is, nézzünk előre, Szalai bom­lasztotta a közösséget”. Miközben csak azt nem vesszük észre, hogy nincs gyerek, akit ki lehetne önteni, nem előre kellene nézni, ha­nem magunkba, és Szalai sem bomlasztott semmiféle közösséget, mert csak azt lehet bomlasztani, ami létezik... Hosszú évek tapasztalata Magyarországon, hogy az őszbe csavarodva általában elszür­külnek a meccsek, de félő, labdarúgásunk­ban nemcsak a hétköznapok, az ünnepek is szürkébbek lesznek még jó ideig. Ilyentájt amúgy is csökken a nézőszám, csak a legvér­­mesebb drukkerek mennek ki a stadionok­ba. Pedig tudják, a játék nem változik meg máról holnapra. Ezért nehéz szurkolónak lenni. thury Gábor , fl KIsH m­m Nagy Kés, az ellenfelek réme Az interjú Békeffy Gábor, a belga-magyar állampolgárságú menedzser segítségével jött létre. A legendás menedzser, Békeffy Jenő fia kereste meg a Nemzeti Sport kéré­sére Georges Leekenst, amiben segítségére volt Bognár György, az ugyancsak Belgi­umban élő magyar menedzser. Tőle tudtuk meg, hogy a trénert játékoskorában Nagy Késnek becézték, olyan hírhedten kemény, szigorú védőjátékos volt. Ez a mentalitás most is jellemzi, nem véletlen, hogy tisztelik, és a világbajnoki részvétel kiharcolása óta egyfolytában őt kérdezi mindenki. 2013. október 18., péntek nemzetisport .jA¥ Ju­K ■ ' ii *uii »ni * i i i­m i­i li ii i w 11 tili i 11 iiii Teimi nimiiin tiniia h SZIGOR, RENDSZER, TAKTIKA - Georges Leekens jó csapatot hozott össze, de nem tűrte, hogy beleszóljanak a munkájába - lemondott Sinkovics Gábor. ■ Igazából meg sem lepődhetett a holland-magyar meccs nyolc egyes végeredményén, hiszen tavaly korábbi csapatával, a Bruges-zsel összesítésben hét eggyel búcsúztat­ta a Debrecent az Európa-ligától. Azért ne keverjük össze a két mér­kőzést - mondta Georges Leekens, a belgák 64 esztendős korábbi szövet­ségi kapitánya. - Először is az idegen­beli meccs nem volt sima. Igaz, hogy győztünk három góllal, de a Debre­cennek is megvoltak a lehetőségei, nekünk viszont minden sikerült. A visszavágó azután már formalitás volt. A válogatott egyébként is más. A magyar futballmúlt csodálatos, a jelene sem lehet annyira tragikus. Az a nyolc egy kiszaladt eredmény, egy a százból. Még egyszer aligha ismét­lődhetne meg. Vagy ha igen, akkor­­ nagy baj van... ■ Udvarias, hiszen fogalma sincs, mekkora a baj a magyar futballban, és gyanítom, nem sokat tud rólunk. Látja, ebben téved. A Debrecen elle­ni kupameccseken láthattam, lemér­hettem, milyen egy magyar élcsapat. Vagy itt volt például az Anderlechtben Juhász Roland, akit nagyon sokra tar­tok, kiváló védő. Nagyon jól ismerem Dzsudzsák Balázs, Szalai Ádám és Gera Zoltán játékát, ide sorolhatnám Huszti Szabolcsot és Hajnal Tamást is. Valamennyien erős csapatban fut­balloztak vagy futballoznak. ■ Kívülállóként mit gondol, miért kaptunk nyolc gólt a hollandoktól? A magyarok mindig is technikás futballt játszottak, de most éppen az hiányzik, a kreativitás, az ötlet. És hiányzik az egység is. Jómagam a négy-három-hármas felállás híve vagyok, abban a rendszerben gon­dolkodom, ahhoz keresem a megfe­lelő embereket. Azonban bármilyen rendszerhez megfelelő szakmai hát­tér kell, kiemelt utánpótlás-nevelés és nem utolsósorban összefogás. Úgy, mint nálunk, Belgiumban. Amikor kétezer-tízben átvettem a válogatottat, a világranglista negy­venhatodik helyen állt. Most pedig már hatodik a rangsorban, és már­­már úgy emlegetik mint a vb egyik favoritját. ■ Ön kezdte a munkát, de a gyü­mölcsöt már nem aratta le. Miért? Ezt nagyon sajnálom. Ha valamit megbántam az életemben, az az, hogy tavaly hirtelen felindulásból el­köszöntem a válogatottól. Egyenes, öntörvényű ember vagyok, aki vál­lalja a felelősséget a cselekedeteiért. GEORGES LEEKENS kínos értékelése A magyarok mindig is technikás futballt játszottak, de most éppen az hiányzik, a kreativitás, az ötlet. És hiányzik az egység is, és nem szeretem, ha beleszólnak a munkámba, ha irányítani akarnak. Márpedig a szövetségben néhányan megpróbálkoztak vele. Erre azon­ban azt mondtam, ha nem hagynak dolgozni, inkább félreállok. Hívott egykori csapatom, a Bruges, olyan ajánlatot tett, amelyet sem érzelmi, sem gazdasági megfontolásból nem utasíthattam el, ezért aztán váltot­tam. De mondom, már bánom. ■ Belgiumban sokan mágusként tisztelik, talán azért is, mert nem­csak a mostani sikeres csapatot rakta össze, hanem 1998-ban is ki­vitte a válogatottat a franciaországi világbajnokságra. Erős csapatunk volt akkor is, Enzo Scifóval, Luc Nilisszel és Marc Wil­­motsszal, aki legutóbb segítőm volt a válogatottnál, majd a távozásom után ő vette át a nemzeti csapatot. Jól szerepeltünk Franciaországban, egy­szer sem kaptunk ki a csoportban, igaz, egyszer sem nyertünk. Három döntetlenünk volt: a hollandokkal, Mexikóval és Dél-Koreával, így es­tünk ki, úgyhogy szégyenkeznünk aligha kellett. ■ Vannak, akik azt mondják, a jelenlegi belga válogatottal könnyű sikeresnek lenni, amikor olyan klasszisok alkotják, mint Eden Ha­zard, Romelu Lukaku, Marouane Fellaini. Szenvednie kellett, hogy belőlük ütőképes, egységes csapa­tot alakítson ki? Nem. Amikor kétezer-tízben újra szövetségi kapitány lettem, nagyon jól ismertem a mezőnyt, tudtam, kik a tehetségesek, és azzal is tisz­tában voltam, kikre számíthatok a válogatottnál. Akkor még nem ne­vezték aranygenerációnak ezeket a fiúkat, ezt a jelzőt a sikerek hozták meg később. Az a csodálatos a je­lenlegi belga futballban, hogy egyre több és több tehetség bukkan fel. A korábbi sikeres U21-es válogatott tagjai után is jönnek a még fiatalab­bak. Minden posztra van két-há­­rom, majdnem egyforma képességű labdarúgó. Meggyőződésem, hogy a világbajnokságon még jobb lesz ez a csapat. ■ A Bruges-től tavaly novemberben elköszönt... Közös megegyezéssel elváltunk. Mi­után a Debrecent elbúcsúztattuk, bejutottunk az Európa-liga cso­portkörébe, de ott már nem ment a csapatnak. Ráadásul meggyengült a játékoskeret, és ehhez nem akartam adni a nevem. Azóta nincs csapatom. Ajánlatom van bőven, most például a Bundesligába hívnak, de egyelőre kivárok. ■ Játékoskorából vannak magyaros emlékei, Kű Lajosról például sokat mesélhetne. A Bruges-ben anno középső védőt játszottam, erős csapat volt a miénk a hetvenes években. Olyannyira, hogy 1978-ban bejutottunk a BEK-döntő­­be a Juventust búcsúztatva, majd a fináléban Londonban a Liverpool­tól kaptunk ki egy nullára. Kű Lajos velem együtt játszott, remek futbal­,­lista volt. Egyébként hetvenhatban UEFA-kupa-döntőt játszottunk, és ugyancsak a Liverpoollal szemben maradtunk alul. ■ Dolgozna Magyarországon? Bár sejtem, mit válaszol, udvariasan azt mondja miért is ne, de... Igaza van, miért ne dolgoznék a ma­gyar futballban...? És ezt nem ud­variasságból mondtam. Szeretem a kihívásokat. Márpedig Magyarorszá­gon most nem kis feladatot jelentene futballforradalmat csinálni. Georges Leekens kihúzhatt Miggit, ő rakta le annak a belga csapatna az alapjait, amely vb-résztvevő lett . INTERJÚ-SZTÁREDZŐ —­SBelsrus FOTÓ: IMAGO A Lokinak nem volt esélye a belga szakember által dirigált Bruges ellen FOTÓ: MIRKÓ ISTVÁN Káros hamburger jellemző Georges Leekens mentalitá­sára, gondolkodásmódjára az alábbi eset. A törökök elleni Eb-selejtezőn Eden Hazard (aki azóta már a Chelsea meghatározó játékosa) visszafogott teljesítményt nyújtott, Leekens pedig a 60. percben lecserélte. A futballis­tának persze ez nem tetszett, olyany­­nyira, hogy kiviharzott a stadionból, s még meccs közben lenyomott néhány hamburgert, ami volt nem szerencsés döntés. A szövetségi kapitány kihagy­ta a keretből.

Next