Nemzeti Sport, 2014. június (112. évfolyam, 148-176. szám)

2014-06-07 / 154. szám

m&mmMsport 2014. június 7., szombat Tokió bajnoka 1939. június 23-án született Szentmihá­­lyi Antal. A Győri Textiles, majd a Győri Vasas ETO labdarúgócsapatának kapusa 1959-ben került a Vasashoz, amellyel 1961-ben és 1962- ben bajnok lett. 1962-ben megnyerte a Kö­zép-európai Kupát, 1963-ban döntőbe jutott. A válogatottban 1961. december 9-én mutat­kozott be, tagja volt az 1964-es tokiói olimpi­án arany- és az 1964-es Európa-bajnokságon bronzérmes együttesnek. A Vasastól 1965 nya­rán szerződött az Újpesthez, amellyel 1969-től 1974-ig sorozatban hatszor volt bajnok, 1969- ben és 1970-ben megnyerte a Magyar Nép­köztársasági Kupát. Az Újpesttel a nemzetközi színtéren is sikeres volt: a Vásárvárosok Kupá­jában negyeddöntőig (1966), majd döntőig jutott (1969), a BEK-ben negyeddöntőt (1972, 1973), majd elődöntőt (1974) játszhatott. A válogatott kapuját védte az 1966-os angliai világbajnokságon, amelyen negyeddöntőig jutott a csapat. Játékos-pályafutását 1974- ben fejezte be, 1975-től az Újpest utánpótlás­­szakág­ vezetője, majd a Székesfehérvári MÁV Előre, a Tatabányai Bányász, az MTK-VM, a Videoton és a BVSC vezetőedzője volt. 1983- tól Kuvaitban, Katarban, a Maldív-szigeteken is dolgozott, vissza-visszatérve megfordult Kecskeméten, Tatabányán, a Volánnál, Di­ósgyőrben. 1997-ben vonult nyugdíjba. Fia, Szentmihályi Gábor ismert zenész lett, Michel művésznéven többek között az Első Emelet és a Rapülők dobosa volt. 1829. június 10-én rendezték meg első alkalommal a Temzén a két híres egye­tem, Oxford és Cambridge evezősversenyét. 95 . 1919. június 10-én született Soós Fe­renc négyszeres világbajnok (1938, London, csapat;­’1947, Párizs, vegyes páros; 1949, Stockholm, csapat; 1950, Budapest, férfi pá­ros) asztaliteniszező. 1927. június 10-én született Kubala László, aki 1946 és 1947 között hatszor ját­szott Csehszlovákia, 1948-ban háromszor Magyarország, 1953 és 1961 között 19 alka­lommal Spanyolország labdarúgó-váloga­tottjában. Az itthon a Ganzban, a Ferenc­városban és a Vasasban játszó, majd 1951 és 1961 között az FC Barcelona fedezeteként legendává emelkedő futballista, majd edző 2002. május 17-én hunyt el Barcelonában.­­ 1934.június 7-én született Zádor Ervin. Tagja volt az 1954-ben Budapesten főiskolás világbajnokságot, 1956-ban Melbourne-ben olimpiai aranyat nyerő vízilabda-válogatott­nak. A Szovjetunió elleni, 1956. december 5. melbourne-i összecsapáson őt ütötte meg Valentyin Prokopov. A forradalom leverése után nem tért haza, a kaliforniai Lindenben hunyt el 2012. április 30-án. 1939. június 11-én született Sir Jackie Stewart skót autóversenyző, a Formula-1-es autós gyorsasági sorozat háromszoros világ­bajnoka (1969,1971,1973). I THURY GÁBOR __________________ A Fővárosi Önkormányzat június 19-én Czi­­bor Zoltánt (1929-1997) „kivételes sporttel­jesítményéért, világraszóló tehetségéért, egyedülálló pályafutása elismeréséül” posztumusz Budapest díszpolgárává avat­ja. Ebből az alkalomból néhány olyan fő­városi helyszínt jártunk be, amely megha­tározó volt az Aranycsapat balszélsőjének életében. A Komáromban játszó futballistáért 1948-ban az FTC, az MTK és az Újpest is ajánlatot tett, Czibor az Üllői útiakat vá­lasztotta. Tizenkilenc évesen rögtön be­került az együttesbe, amely a klub fennál­lásának 50. évfordulóján, 1949-ben Deák Ferenc 59 góljával, összesen 140 rúgott góllal - ebből 15 fűződik Czibor nevéhez - megnyerte a bajnokságot. Egy fradista nem szívesen jár a Megye­ri útra - kivéve, ha válogatott meccs van. Márpedig Czibor 1949. május 8-án az Újpest pályáján mutatkozott be a váloga­tottban. A csapat az osztrákok ellen 6:1 -re nyert Európa-kupa-mérkőzésen, a bal­szélsőnek nem volt nehéz beilleszkednie a csatársorba, amely így állt fel: Budai II (FTC), Kocsis (FTC), Deák (FTC), Puskás (Kispest), Czibor (FTC). Még ugyanebben az évben azok között a labdarúgók között volt, akik illegálisan el akarták hagyni az országot. Czibor a Fradival éppen a Gel­­lért fürdőben lazított, onnan vitték el a nyomozók, de szerencsére nem esett na­gyobb baja. Az 1950-es esztendő nemcsak a Fra­di szétszedése miatt emlékezetes a fut­ballista életében, 1950. december 30-án megnősült, a 14 éves Gergely Íriszt vette feleségül a Szent István-bazilikában. Az ötvenes években ehhez nagy bátorság kellett. A fiatal házasok Czibor apósánál laktak az Arany János utcában. Noha izgága, nyugtalan természete volt, nyugodt két évet töltött Csepelen. A Fradiból került a Béke téri stadionba, hogy elkerülje a katonai behívót. Czibor a határőrtiszti iskolába járt, így a Bp. Hon­véd sem tudta besorozni. A csepeli veze­tők ügyesen kihasználták, hogy a rendszer szimpatizál a munkáscsapattal, 1951-ben elvitték a balszélsőt. Ám Farkas Mihály­­lyal nem lehetett kibabrálni: elrendelte, hogy bevonultassák. Cziffor megpróbálta elintézni, hogy az ÁVH egyenruhájában teljesíthesse a szolgálatot (akkor ugyanis az MTK jogutódjában, a Bástyában játsz­hatott volna), de nem volt apelláta, 1953- ban a Honvéd labdarúgója lett. A csatár idegenkedett a parancsszóra összeválo­gatott szupercsapattól, az őskispestiek meg tőle, a minden tekintetben indivi­duumtól. Puskással nemegyszer össze­szólalkozott a pályán, s a két vagány néha bizony túlment a határon. Ugyanebben az évben, november 15-én a válogatott lejátszotta első meccsét a Népstadionban: Magyarország-Svédország 2:2, a gólszer­ző Palotás és Czibor. A második stadion­beli válogatott találkozó az angolok elleni 7:1, de néhány játékosban nemcsak az eredmény hagyott mély nyomot: Czibor - Budaival és Kocsissal - a meccset megelő­ző napon a válogatott mérkőzések előtti megszokott helyszínen, a margitszigeti Nagyszállóban tudta meg, hogy a jutal­­mazottak legalacsonyabb kategóriájába került. (A felsoroltak tizenöt ezer forintot kaptak.) Aztán még mindig a Margitsziget, csak a Honvéd-üdülő, ahol jó barátjával, a színész Szabó Sándorral a bajnoki mérkő­zések után gyakran iszogattak együtt. Nem volt a rendszer kegyeltje, de a csatár nem is tett érte, sőt! Az EMKE bárban randalí­rozott, a belső elhárítás tisztjeit provokál­ta - 1955-ben Puskás és Bozsik közbenjárt az ügyében Farkas Mihálynál, mondván, Czibor játéka mind a Honvédban, mind a válogatottban nélkülözhetetlen. Sokan állították, azért emigrált, mert félt, hogy az 1956-os forradalom alatt végzett tevékenységéért súlyosan elítélik. A svédek ellen Tatán készülő csapat ok­tóber 25-én vonaton megérkezett Kelen­földre, attól kezdve Czibor a Honvéd el­utazásáig, 31-ig mindennap megfordult a HM Ezredes utcai kocsijavítójában. Fegyvert, lőszert vett magához, a Moszk­va tér, Széna tér, Vérmező térségében intézkedett, az ő megfogalmazása szerint parancsokat osztogatott - de nem ritkán autogramot is, elvégre a futballista a for­radalomban is futballista. Állítása szerint megválasztották a Honvéd SE forradalmi bizottsága elnökének, de nincs rá adat, hogy az egyesületben alakult volna ilyen bizottság. Legközelebbi látogatásakor már béké­sebb főváros fogadta: 1983. május 30-án, szombaton szállt le a gépe Ferihegyen, másnap a Rákóczi úti Sportkönyvesbolt­ban dedikálta Bocsák Miklós Kocsis és Czibor című könyvét, amelyet 200 ezer példányban adtak ki. Azért volt könnye­debb program is: Deák Bamba borozó­jában vagy éppen a Fejér Miklós vezette Régi Síposban fröccsözés a haverokkal. Aztán a 43-szoros válogatott 1990-ben Komáromba költözött, s ott élt haláláig. Czibor Budapestje |§|ji r '­­s' ? '".ff' s" ' ‘ jgjjg■ •| “~v « 1954. július 4., Bern, Wankdorf Stadion: a magyar válogatott második gólját szerző Czibor Zoltán elhúz Horst Eckel mellett a német csapat 3:2-es sikerével záruló világbajnoki döntőben FOTÓ-IMAGO C'­ Percemberek a piramis peremén Szerda este hiába vártuk kén­­yes örömmel (tudjuk, nem etikus a kérés, de mivel labdarúgásról van szó, ami köztudottan több mint élet és halál kérdése, talán meg­bocsátható), hogy a kollek­tív albán nemzeti érzület legalább ahhoz fogható negatív tartományba kerüljön, mint amikor Liam Neeson az Elrabolva című mozifilmekben egy­maga likvidálta Tropoja teljes férfipopulációját. Mondjuk ha ott nem maffiózók jöttek volna vele szembe, hanem Kasztrióta György - alias Szkan­­der bég, akit annyira tisztelnek arrafelé, hogy Kor­­cé városában futballcsapatot is elneveztek róla -, másképp alakulnak az erőviszonyok, de a világért sem szeretnénk beleszólni Luc Besson munkájá­ba, még a végén leforgatja a harmadik részt... Na nem mintha Pintér Attila ténykedésébe bele kívánnánk szólni, nélkülünk is van épp elég baja. Ott van mindjárt ez az izé, kommunikáci­ós tréning, amelyen neves szakemberek arra fó­kuszálnak majd, hogy Attila szájából ezentúl ne csak szép legyen az igaz, de cizelláltabb s főként feszültségtől mentes. Nem is beszélve az albá­nok ellen mutatott játékról, ami az első kapitányi győzelem mámorító érzése ellenére is inkább volt kínos, mint folytatásra csábító. Úgyhogy, nem biztatnánk senkit arra, hogy hir­telenjében vad szállásfoglalásba kezdjen a 2016-os franciaországi Eb idejére. Mert bár olykor pisláko­ló fényt érzékelünk futballunk barlangrendsze­rének kijárata irányából - inkább kapcsoljuk ki a fejlámpánkat, és nézzünk a lábunk elé. Ott azt fogjuk látni, hogy elfogytak az Európa érdemi részén számottevőnek tartott játékosaink. A négy legnívósabb bajnokságot (angol, német, olasz, spanyol) tekintve magyar futballista össze­sen 4481 percet töltött pályán a 2013-2014-es sze­zonban. Kevés, főleg ha figyelembe vesszük, hogy mindössze három játékosunk hozta az arányszá­mot: a Premier League-ben sérülésekkel bajlódó Gera Zoltán (496 perc), illetve az egyaránt a Bun­­desligában szereplő Huszti Szabolcs (2589) és Szalai Ádám (1389). Igaz, a Pintér-féle társulatnak egyikük sem tagja, de ennél is szomorúbb, hogy a Serie A-ban és a Primera Divisiónban már egyet­len játékosunk sem mutatta meg magát. A nya­kunkon lévő selejtező két legnagyobb csoportbeli riválisánál ugyanez a szám a románok esetében 10 942 játszott perc (mind a négy topligába adnak játékost, 13-at), a görögök közül pedig - ugyan­csak mind a négy bajnokság érintettsége mellett -16 játékos 16 092 percet szerepelt. Mindez persze az égvilágon semmit sem bizo­nyít, legfeljebb előrevetít. Legfőképp azt, hogy a ne­velésben valami nagyon félrecsúszott. Ezen viszont lehetne, illene, de főleg kellene változtatni, külön­ben még 30 év múlva is Détári Lajosnak hívják az utolsó magyar vb-gól szerzőjét. A változtatáshoz vi­szont szándék szükségeltetik. A tanulás szándéka. Félretéve az úri gőgöt, az önhittséget, de leginkább a csalhatatlanság hamis magabiztosságát. Mert ta­nulni nem szégyen, az okosabbtól, jobbtól pláne nem. Annak sem, aki adott már kötényt nyolcezer néző előtt. Annak sem, aki volt már egyszer váloga­tott. És annak sem, aki tudja, hogyan lehet kényel­mesen kártyalapot osztani egy mozgó busz hátsó ülésén. Ideálisabb alkalom a kezdéshez nem is lett volna az angol Jonathan Wilson Inverting the pyra­mid (nálunk Futballforradalmak) című futballtör­­téneti alapműve magyar kiadásának bemutatója. Ki lehet találni, hány magyar szakember tett fel kérdést a jelenlévő szerzőnek. Meg azt is, hányan jöttek el egyáltalán... Hosszabbítás 17 mmmmmiummmnmimm Négy szerző. Négy világkép. Négy látásmód Négy stílus. Egy porond.

Next