Nemzeti Sport, 2014. október (112. évfolyam, 268-297. szám)
2014-10-25 / 291. szám
mmmzettsport 2014. október 25., szombat megúszni Szerencsére azért számításba vettek egyéniben, Melbourne-ben úsztam is, de hát az ottani szereplés - legalábbis az enyém - teljesen irreális volt. Nem tudtunk úgy versenyezni, ahogyan elvárták tőlünk, igaz, senki nem szólt egy rossz szót sem, hogy nem kerültünk a dobogóra. Vártuk a Magyarországról szóló híreket, arról beszéltünk, hogy hazatérjünk-e vagy sem. Szóval koncentrálásról szó sem lehetett. ■ Emlékszik, hol volt 1956. október 23-án? Az úszók fent voltak edzőtáborban a Svábhegyen a Vörös Csillag Szállóban, úgy emlékszem, ott ért a forradalom híre. Nyilván a felkészülésnek ez sem tett jót, arról nem beszélve, hogy komolyan felvetődött, ki sem utazunk Melbourne-be, mert a minket szállító légitársaság nem akart gépet küldeni Budapestre, csak Prágába. Ezért nekünk kellett buszokkal odautaznunk. A gép érkezéséig Prágától nem messze, Nymburkban be voltunk zárva. Ugyan volt medence, de nem az edzések foglalkoztattak minket. ■A Littomeritzky Mária, Szőke Kató, Temes Judit, Gyenge Valéria összeállítású váltónak Melbourne-ben volt esélye az aranyéremre? Nem. Még akkor sem, ha hozzáveszem, hogy befolyásoltak az ismert körülmények. A helsinki csapat minden tekintetben jobb volt. ■ Eldöntött tényként kezelte, hogy az olimpia után nem tér haza? Egyáltalán nem! A kiérkező hírek hatására döntöttem úgy, hogy kint maradok. ■Az nem játszott szerepet a döntésében, hogy későbbi második férje, a vízilabdázó Demján Árpád mindenáron el akarta hagyni az országot? Elsősorban édesanyám sorsa izgatott, aztán nagyban befolyásolta a döntésemet, hogy az amerikai sajtóorgánum, a Sports Illustrated egy több várost érintő bemutatókörutat szervezett a magyar sportolóknak. Úgy tudom, a Freedom Tourt az Egyesült Államok kormánya finanszírozta. Amikor igent mondtam, már tudtam, nem térek haza, összekötöttem az életem második férjemmel, Demján Árpáddal. Nagyon fontos tényező, hogy tartottam az itthoni állapotoktól. ■ Hogy számon kérnek valamit? Nem így értem. ■ Félt valamitől? Nem félelem volt az. De ki szereti a kommunizmust?! Szóval maradtam, így megúsztam. Szerencsére édesanyámmal telefonon vagy levélben, de tudtam tartani a kapcsolatot. ■A túra után volt civil foglalkozása? Mert a szervezők ígérték, segítenek abban, hogy a kint maradók állást találjanak. Titkárnő voltam, de nem válogattam. Képzelje, voltam modell is! ■ Ez nem olyan nagy meglepetés, a korabeli fotók egy csinos hölgyről árulkodnak. Jaj de kedves! ■Azért az úszás jobban állt volna önnek. Még húszas évei elején járt, nem gondolt rá, hogy folytatja vagy újrakezdi? Nem tudom, melyik a jobb kifejezés... Egyértelműen az újrakezdés. Valóban nem éreztem magam öregnek, felvetődött bennem, miért ne próbálnám meg? Nem akárkinél tértem vissza a vízbe. Peter Dalandnél, aki később az amerikai női és férfiválogatott egyik legeredményesebb szakvezetője volt. Amikor megismerkedtünk, éppen Los Angelesben dolgozott, mi meg ott laktunk. ■ Miért maradt el a siker? Noha indultam versenyeken is, nem fért bele az életembe az úszás. Ha nem kellett volna felépíteni egy életet minden ismerős és segítség nélkül, akkor talán igen. ■ Hogyan teltek a kaliforniai évei? Összeházasodtunk, férjemmel egzisztenciát kellett teremtettünk. Ő ingatlanokkal foglalkozott, ingatlanfejlesztéssel. ■ Ez manapság divatos szakma. Lehet, a fiunk, Bryan továbbvitte az édesapja hivatását. ■ Közös gyermekük örökölt olyan géneket, mint ön a szüleitől? Igen, több mint százkilencven centi magas, nagyon sokoldalú sportoló volt. De nem tette fel az életét a sportra. ■ Tartja a kapcsolatot az itthoniakkal? Ha igen, milyen formában? Viszonylag rendszeresen jártam Magyarországra, de időnként telefonon is beszéltünk. ■Általában mi a téma? Vagy csak pletykálnak? A nagy távolság miatt nem ismerjük egymás ismerőseit, így nincs miről pletykálni. A régi közös dolgainkat elevenítjük fel, de sajnos egyre kevesebben vagyunk. Elment Novák Éva, Temes is, Markovits Kálmán, Gyarmati Dezső... ■ Mikor jön legközelebb Budapestre? Novemberben a magyar úszó Hírességek csarnokának tagjává avatnak Székely Évával együtt. ■ Mit jelent az anyaország elismerése? Nagyon sokat, legalábbis nekem. Pontosan azt, amit mond, az anyaország elismerését. Már Melbourne-ben: Szőke Kató és Demján Árpád (jobbra) az ausztrál versenytársakkal cserél eszmét, vagy legalábbis gyakorolja az angolt Damján ment a saját feje után Idézet Gyarmati Dezső Aranykor című könyvéből: „Amint megérkeztünk, mindenki elkezdett szaladgálni jobbrabalra, amerikaiak jöttek, hívogattak, gyertek hozzánk. Épp ezért Béla (Rajki Béla szövetségi kapitány) összehívta a csapatot, és beszédet intézett hozzánk. Nagyszerű gondolatai voltak, azt mondta, felnőtt emberek vagyunk, eldöntjük, mit fogunk majd csinálni, de bárhogy alakul is a sorsunk, az olimpiát nyerjük meg, az csak pluszt jelenthet. Mszelen DoNan,jobbra Markovits Akadt, aki ennek ellenére nem járt edzésre. Nem tudom, Martin és Demján játszott volna-e, Buci, azaz Martin Miklós talán igen, mert ő aktívabb volt centerben, mint az öregedő Szívós Pista. Csakhogy ők mentek a saját fejük után, ezért Béla egyiküket sem játszatta." (Ebből következően sem Martin Miklós, sem Demján Árpád nem lett olimpiai bajnok.) Idézet a Vér és aranyak című könyvből: Markovits Kálmán a melbourne-i olimpiára házasemberként utazott el, bár ez a házasság akkor már csak papíron létezett. Helsinki kétszeres olimpiai bajnok úszónője, Szőke Kató ekkorra már egy másik vízilabdázót választott, és Demján Árpáddal hamarosan másik hazát is. „Első feleségem Kalifornia felé vette az irányt, akkor már válófélben voltunk. Ebből a szempontból jól jöttek nekünk az események, hiszen fizikailag is megoldódott a kettéválás. Hivatalosan már nehezebb volt megoldani a válásunkat, diplomáciai út kellett hozzá, de mindkettőnk érdeke volt, végül el tudtuk rendezni.” Jeney László, Zádor Ervin, Kárpáti György, Martin Miklós és Demján Árpád kint maradt, aztán Észak-Amerika felé vette az irányt. Jeney és Kárpáti azonban két hónappal később visszatért Magyarországra. Hosszabbítás 13 INTERJÚ PÁLYÁJA SZŐKEKATÓ Született: 1935. augusztus 17., Budapest Klubjai: Neményi MADISZ (1947-1948), Bp. Kinizsi (1949-1956) Edzője: Sárosi Imre, Hunyadfi István Eredményei: kétszeres olimpiai bajnok (1952, Helsinki; 100 m gyors, 4x100 m gyorsváltó), kétszeres Európa-bajnok (1954, Torino; 100 m gyors, 4x100 m gyorsváltó), kétszeres főiskolai világbajnok (1954, Budapest; 4x100 m gyorsváltó, 4x100 m vegyes váltó) Világcsúcsai: 4x100 m gyorsváltó: 4:27.2 perc, Moszkva, 1952 (Littomericzky Mária, Novák Éva, Szőke Kató, Székely Éva). 4x100 m gyorsváltó: 4:24.4 perc, Helsinki, 1952 (Novák Ilona, Temes Judit, Novák Éva, Szőke Kató). 4x100 m vegyes váltó: 5:07.8 perc, Budapest, 1954 (Temes Judit, Littomeritzky Mária, Killermann Klára, Szőke Kató). 4x100 m vegyes váltó: 4:57.8 perc, Budapest, 1955 (Pajor Éva, Székely Éva, Székely Ripszima, Szőke Kató)