Nemzeti Sport, 2014. október (112. évfolyam, 268-297. szám)

2014-10-25 / 291. szám

mmmzettsport 2014. október 25., szombat megúszni Szerencsére azért számításba vettek egyéniben, Melbourne-ben úsztam is, de hát az ottani szereplés - legalábbis az enyém - teljesen irreális volt. Nem tud­tunk úgy versenyezni, ahogyan elvárták tőlünk, igaz, senki nem szólt egy rossz szót sem, hogy nem kerültünk a dobogó­ra. Vártuk a Magyarországról szóló híre­ket, arról beszéltünk, hogy hazatérjünk-e vagy sem. Szóval koncentrálásról szó sem lehetett. ■ Emlékszik, hol volt 1956. október 23-án? Az úszók fent voltak edzőtáborban a Svábhegyen a Vörös Csillag Szállóban, úgy emlékszem, ott ért a forradalom híre. Nyilván a felkészülésnek ez sem tett jót, arról nem beszélve, hogy komolyan fel­vetődött, ki sem utazunk Melbourne-be, mert a minket szállító légitársaság nem akart gépet küldeni Budapestre, csak Prágába. Ezért nekünk kellett buszokkal odautaznunk. A gép érkezéséig Prágától nem messze, Nymburkban be voltunk zárva. Ugyan volt medence, de nem az edzések foglalkoztattak minket. ■A Littomeritzky Mária, Szőke Kató, Temes Judit, Gyenge Valéria összeál­lítású váltónak Melbourne-ben volt esélye az aranyéremre? Nem. Még akkor sem, ha hozzáveszem, hogy befolyásoltak az ismert körülmé­nyek. A helsinki csapat minden tekintet­ben jobb volt. ■ Eldöntött tényként kezelte, hogy az olimpia után nem tér haza? Egyáltalán nem! A kiérkező hírek hatásá­ra döntöttem úgy, hogy kint maradok. ■Az nem játszott szerepet a dönté­sében, hogy későbbi második férje, a vízilabdázó Demján Árpád minden­áron el akarta hagyni az országot? Elsősorban édesanyám sorsa izgatott, az­tán nagyban befolyásolta a döntésemet, hogy az amerikai sajtóorgánum, a Sports Illustrated egy több várost érintő bemu­­tatókörutat szervezett a magyar sporto­lóknak. Úgy tudom, a Freedom Tourt az Egyesült Államok kormánya finanszíroz­ta. Amikor igent mondtam, már tudtam, nem térek haza, összekötöttem az életem második férjemmel, Demján Árpáddal. Nagyon fontos tényező, hogy tartottam az itthoni állapotoktól. ■ Hogy számon kérnek valamit? Nem így értem. ■ Félt valamitől? Nem félelem volt az. De ki szereti a kom­munizmust?! Szóval maradtam, így meg­úsztam. Szerencsére édesanyámmal te­lefonon vagy levélben, de tudtam tartani a kapcsolatot. ■A túra után volt civil foglalkozása? Mert a szervezők ígérték, segítenek abban, hogy a kint maradók állást találjanak. Titkárnő voltam, de nem válogattam. Képzelje, voltam modell is! ■ Ez nem olyan nagy meglepetés, a korabeli fotók egy csinos hölgyről árulkodnak. Jaj de kedves! ■Azért az úszás jobban állt volna önnek. Még húszas évei elején járt, nem gondolt rá, hogy folytatja vagy újrakezdi? Nem tudom, melyik a jobb kifejezés... Egyértelműen az újrakezdés. Valóban nem éreztem magam öregnek, felvető­dött bennem, miért ne próbálnám meg? Nem akárkinél tértem vissza a vízbe. Pe­ter Dalandnél, aki később az amerikai női és férfiválogatott egyik legeredmé­nyesebb szakvezetője volt. Amikor meg­ismerkedtünk, éppen Los Angelesben dolgozott, mi meg ott laktunk. ■ Miért maradt el a siker? Noha indultam versenyeken is, nem fért bele az életembe az úszás. Ha nem kellett volna felépíteni egy életet minden isme­rős és segítség nélkül, akkor talán igen. ■ Hogyan teltek a kaliforniai évei? Összeházasodtunk, férjemmel egziszten­ciát kellett teremtettünk. Ő ingatlanokkal foglalkozott, ingatlanfejlesztéssel. ■ Ez manapság divatos szakma. Lehet, a fiunk, Bryan továbbvitte az édes­apja hivatását. ■ Közös gyermekük örökölt olyan géneket, mint ön a szüleitől? Igen, több mint százkilencven centi ma­gas, nagyon sokoldalú sportoló volt. De nem tette fel az életét a sportra. ■ Tartja a kapcsolatot az itthoniakkal? Ha igen, milyen formában? Viszonylag rendszeresen jártam Magyar­­országra, de időnként telefonon is be­széltünk. ■Általában mi a téma? Vagy csak pletykálnak? A nagy távolság miatt nem ismerjük egy­más ismerőseit, így nincs miről pletykál­ni. A régi közös dolgainkat elevenítjük fel, de sajnos egyre kevesebben vagyunk. Elment Novák Éva, Temes is, Markovits Kálmán, Gyarmati Dezső... ■ Mikor jön legközelebb Budapestre? Novemberben a magyar úszó Híressé­gek csarnokának tagjává avatnak Székely Évával együtt. ■ Mit jelent az anyaország elismerése? Nagyon sokat, legalábbis nekem. Ponto­san azt, amit mond, az anyaország elis­merését. Már Melbourne-ben: Szőke Kató és Demján Árpád (jobbra) az ausztrál versenytársakkal cserél eszmét, vagy legalábbis gyakorolja az angolt Damján ment a saját feje után Idézet Gyarmati Dezső Aranykor című könyvéből: „Amint megérkeztünk, mindenki elkezdett szaladgálni jobbra­­balra, amerikaiak jöttek, hívogattak, gyertek hozzánk. Épp ezért Béla (Rajki Béla szövetségi kapitány) összehívta a csapatot, és beszédet intézett hozzánk. Nagyszerű gon­dolatai voltak, azt mondta, felnőtt emberek vagyunk, el­döntjük, mit fogunk majd csinálni, de bárhogy alakul is a sorsunk, az olimpiát nyerjük meg, az csak pluszt jelenthet. Mszelen DoNan,jobbra Markovits Akadt, aki ennek ellenére nem járt edzésre. Nem tudom, Martin és Demján játszott volna-e, Buci, azaz Martin Miklós talán igen, mert ő aktívabb volt centerben, mint az öregedő Szívós Pista. Csakhogy ők mentek a saját fejük után, ezért Béla egyiküket sem játszatta." (Ebből következően sem Martin Miklós, sem Demján Árpád nem lett olimpiai bajnok.) Idézet a Vér és aranyak című könyvből: Markovits Kálmán a melbourne-i olimpiára házas­emberként utazott el, bár ez a házasság akkor már csak papíron létezett. Helsinki kétszeres olimpiai bajnok úszónője, Szőke Kató ekkorra már egy másik vízilabdázót választott, és Dem­ján Árpáddal hamarosan másik hazát is. „Első feleségem Kalifornia felé vette az irányt, akkor már válófélben voltunk. Ebből a szempontból jól jöttek nekünk az események, hiszen fizika­ilag is megoldódott a kettéválás. Hivatalosan már nehezebb volt megoldani a válásunkat, diplomáciai út kellett hozzá, de­­ mindkettőnk érdeke volt, végül el tudtuk rendezni.” Jeney László, Zádor Ervin, Kárpáti György, Martin Miklós és Demján Árpád kint maradt, aztán Észak-Amerika felé vette az irányt. Jeney és Kárpáti azonban két hónappal később visszatért Magyarországra. Hosszabbítás 13 INTERJÚ ­ PÁLYÁJA SZŐKEKATÓ Született: 1935. augusztus 17., Budapest Klubjai: Neményi MADISZ (1947-1948), Bp. Kinizsi (1949-1956) Edzője: Sárosi Imre, Hunyadfi István Eredményei: kétszeres olimpiai bajnok (1952, Hel­sinki; 100 m gyors, 4x100 m gyorsváltó), kétszeres Európa-bajnok (1954, To­rino; 100 m gyors, 4x100 m gyorsváltó), kétszeres főis­kolai világbajnok (1954, Bu­dapest; 4x100 m gyorsváltó, 4x100 m vegyes váltó) Világcsúcsai: 4x100 m gyorsváltó: 4:27.2 perc, Moszkva, 1952 (Littome­­riczky Mária, Novák Éva, Szőke Kató, Székely Éva). 4x100 m gyorsváltó: 4:24.4 perc, Helsinki, 1952 (Novák Ilona, Temes Judit, Novák Éva, Szőke Kató). 4x100 m vegyes váltó: 5:07.8 perc, Budapest, 1954 (Temes Judit, Littomeritzky Mária, Killermann Klára, Szőke Kató). 4x100 m vegyes vál­tó: 4:57.8 perc, Budapest, 1955 (Pajor Éva, Székely Éva, Székely Ripszima, Sző­ke Kató)

Next