Nemzeti Sport, 2014. december (112. évfolyam, 327-355. szám)

2014-12-03 / 329. szám

21 Labdarúgás _ 1] 2014. december 3., szerda nemző­sport DÁRDAI PÁL NÉMETES STÍLUSA A BELGIUMBAN ÉLŐ KLASSZISNAK IS TETSZIK |jjffWe­O ► l.pap M % M ISTVÁN pgx- f -f| A Kelet veszt Keletről nem megy. Pedig egykori sorstársaink a nagy szabadságban Eb-ezüstöt (csehek), vb-elődöntőt (bolgárok) és­­negyeddöntőt (románok) vagy Eb-elődöntőt (oroszok) is képesek felmutatni, míg a lengyelek és az uk­ránok „csak” Eb-t rendeztek. Maradtunk mi, a minden fronton sikertelenek, akik éppen ezért jobb, ha ma már nem az 1990 előtti időkben kutatjuk a döglődés okait. A lelkünknek viszont jó, hogy itt vannak az ugyancsak semmire sem jó NDK-s fiúk. Aki­ket - habár a régi bonmot szerint a Nyugat oszt, és a Kelet veszt - any­­nyira azért nem kell sajnálni. A kelet­németek szegény­ségét felénk vakon aláírná bárki. A futballban is. Mert hiába omlott össze a fallal együtt a keleti országrész labdarúgá­sa, hiába haldoklik a Rostock, a Dresden vagy a Cottbus, a hasonló közös múltból a prágai Sparta, a bukaresti Steaua vagy a varsói Le­­gia sem feltétlenül vetette volna meg lábát a Bundesliga első osztályában. Nem is beszélve mondjuk a Ferencvárosról. Ettől még hihetetlen, hogy 1954-ben, 1974- ben és 1990-ben sem volt olyan világbajnok német labdarúgó, aki az ország keleti felében látta volna meg a napvilágot. Mintha a tehet­ségek már a keletnémet kórházak szülészetén elvesztek volna a nagy NDK-s szürkeségben. Toni Kroos az első, és mert a következő vb idején már 2018-at írunk, vélhetően az utolsó „Ossie”, aki felemelhette a Világkupát. Hatvan éve Puskás Ferencék sem voltak tőle távol (az is a németeké tett), a mai utódok viszont már rég nem a győzelemről, csak a részvételről álmodoznak. Az idehaza irigyelt, tehetséges Kalmár Zsolt például éppen Lip­csében, a lesajnált, reménytelen keletnéme­teknél. 99 Maradtunk mi, a minden fronton sikertelenek. ­l­­arsányi László, az Újpesti Dózsa hajdani védője kemény volt, mint f­r­a vídia. Majd’ negyven éve már annak, hogy elhagyta Magyarországot. Ak­koriban úgy mondták, disszidált. Most úgy nyilatkozott, talán megbánta... Ha nem is mindennap, de azért viszonylag rendszere­sen előfordult élsportolók, labdarúgók éle­tében olyan, hogy egy jobb élet reményében a mesés Nyugaton ragadtak. Különöseb­ben nem is volt nehéz dolguk, nem kellett az éj leple alatt átkúszniuk határon. „Kék” útlevéllel a zsebükben, hivatalos delegáció tagjaként felültek a repülőre, a vonatra, a buszra és... Húsvét környékén rendezték meg a világ legnagyobb mezőnyű vívó­versenyét Nyugat-Németországban, kö­zelebbről a kedves baden-württembergi kisvárosban, Heidenheimben, a Karl Rau Halléban. Rendre itt gyülekeztek a magyar öttusa- és vívósport azon versenyzői, akik nem kértek a szocializmusból. Bár itthon sem volt különösebb okuk panaszra, hiszen egy átlagemberhez képest többségében jól éltek, úgy hitték, hogy a szabad világban jobban kamatoztatják majd tehetségüket. Többre, jobbra, luxusra, a fényre vágy­tak. Voltak olyanok (orvosok, mérnökök), akiknek bejött a számításuk, gyorsan be­illeszkedtek, sikerült egzisztenciát terem­teniük maguknak. De akadtak olyanok is szép számmal, akiknek csupán a „füle” jutott... Azon a néhány napon, amit együtt töltöttünk, hangosak, erőltetettek voltak, rázták a rongyot, fizettek nyakra-főre, menő (kölcsön)autókkal furikáztak, ám valami mégsem stimmelt náluk... A világ minden kincséért sem mondták volna ki azt, amit Harsányi László: a lelkük mélyén mindig hazavágytak, mert otthon maradt a fél életük, a szüleik, a barátaik. Távolba révedt tekintettel hallgatták a hazai sztori­kat. Csak úgy... BUZGÓ JÓZSEF rovata MÚLT IDŐ-EMLÉKEK Az Üllői út kimaradt A szombati ünnepi, megható pillanatok mellett egy különleges esemény is zajlott a baráti kör szervezésében. A gyógykezelés alatt álló Törőcsik Andrást tudniillik vasárnap testvére is fia kivitte a rehabilitációs intézetből, és meg sem álltak vele az egyik belvárosi szállodáig. „Jó volt újra látni Kesét - mondta Fazekas László. - Dunai Antival fogadtuk, láthatóan örült nekünk: »Szevasz, Fazék!« - mondta. Kávéztunk, beszélgettünk, szóba kerültek a régi meccsek, és Andris is emlékezett sok sztorira. Bízom benne, hogy felépül.” Sinkovics Gábor a ■A Újpesti Baráti Kör felejthe­tetlen estével ajándékozta meg a klub legendáit, élmény volt látni újra az egykori klasszi­sokat, és bizony ön is meg­hatódva köszöntötte korábbi játékostársait, barátait. Valóban csodálatos este volt - mondta Fazekas László, az egykori kilencvenkétszeres vá­logatott újpesti klasszis. - Har­sányi Lacit például nagyjából harmincöt éve láttam legutóbb. Kicsit megemberesedett, de ugyanaz az életvidám, pozitív gondolkodású ember maradt, mint amilyen játékoskorában is volt. Göröcs Titit is jó volt újra látni, vele még szombaton, az újpesti stadionban találkoztam délután, de sajnos este már nem volt ott velünk. Soroljam a többi­eket is? Zámbó Sanyit, Noskó Er­nőt, Káposzta Benőt? Igazi csa­pat voltunk most is, ugyanúgy, mint egykoron. ■ No igen, igazi csapat... Valahogy úgy. Szerettük a pénzt, de legalább annyira szerettünk nyerni is. Ritka a világ futballjá­­ban, hogy egy klub sorozatban hétszer nyer egymás után baj­noki címet. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy akkor, a hetvenes években még erős, nemzetközi szinten is sikeres ri­válisaink voltak, a Fradi, a Vasas, a Honvéd, a Videoton, a Tatabá­nya, a Győr. Akkor még létezett a magyar futball. Mármint az igazi. ■ Kedden Fradi-Újpest Liga­kupa-meccset rendeztek. Nem akarta úgy alakítani a prog­ramját, hogy esetleg megnézze a mérkőzést? Nem fért bele az időmbe. Szom­battól hétfőig voltam Magyar­­országon. Az FTC stadionját egyébként megcsodálhattam, mondhatom, impozáns létesít­mény, nyugati színvonalú, gyö­nyörű aréna. És tudja, mi jutott eszembe, amikor elsuhantam mellette? Hogy én a hosszú pá­lyafutásom alatt egyetlenegyszer sem játszottam a Ferencváros pályáján, merthogy vagy a Nép­stadionban vagy a Megyeri úton meccseltünk velük, és épp arra gondoltam, milyen kár, hogy ez kimaradt. ■ Szombaton végignézte az Újpest-Haladás mérkőzést - hogy tetszett? Megdöbbentő volt a kevés néző. Nem akarok én mindig a régmúlt időkkel példálózni, de bennün­ket ennél többen biztattak a régi. FAZEKAS LÁSZLÓ kérdése az utánpótlásról Világbajnoki bron­zot nyert az U20-as válogatott - hol vannak, hova tűntek azok a fiúk a kopogós pályánkon a Dózsa-Fra­­di ifimeccsen. Vasárnap aztán megvettem a sportújságot, s jött az újabb döbbenetes pillanat: végignéztem a nézőszámokat... Nehéz erre az érdektelenségre mit mondani. Belgiumban for­dulónként majd’ százezren nézik a meccseket, pedig hát arról a futballról sem lehet elmondani, hogy világszínvonalú lenne... ■ És a csapat, a jelenlegi Új­pest? Nem megbántva senkit, azt ál­lapítottam meg magamban szomorúan, nincs a huszonkét pályára lépő futballista között egy sem, akire valamiért is felfi­gyeltem volna. Közben meg azt hallottam, hogy milyen ügyes, tehetséges gyerekeink vannak. Hát lehet... De a magyar futball­­nak nem ügyes, tehetséges gye­rekekre, hanem jó futballistákra van szüksége. Ránk is mondták annak idején, azon a bizonyos kopogóson, hogy na, az a srác milyen ügyesen cselez, jól ad be, de aztán eljött a vizsga időpontja, engem például már tizennyolc évesen a felnőttcsapatba raktak, és ott már nem volt elég a tehet­ségem, ott már bizonyítanom kellett, hogy a felnőttek között is megállom a helyem. ■Arról hallott, hogy Roderick Duchatelet az Újpest belga tu­lajdonosa gondolkodik a klub eladásán? Természetesen hallottam, olvas­tam a híreket, de ennél többet én sem tudok. Olvastam a kinti lapokban, hogy szeretné felvirá­goztatni, nemzetközi porondra vinni az Újpestet. Egyelőre erre aligha lesz lehetősége a csapatot sújtó eltiltás miatt, talán ezért is gondolkodik a klub eladásán. Belgiumban egyébként ez nem akkora téma. ■ És mi a véleménye Dárdai Pál szerepvállalásáról a magyar válogatott élén? Ahogy hallom, határozott el­képzelései vannak a futballról. Az ő mentalitása, gondolko­dása, németes stílusa valóban sokat segíthet. Arról nem is beszélve, hogy a magyar vá­logatott Európa-bajnoki cso­portellenfelei nem verhetet­lenek. Sem a románok, sem a görögök, sem a finnek, sem az északírek nem tartoznak a legyőzhetetlen riválisok közé. Abban pedig egészen biztos vagyok, ha gyenge is a magyar klubfutball, ütőképes váloga­tottat ennek ellenére is össze lehet állítani. Ha a szlovákok, a csehek, de még az izlandiak is képesek rá, akkor nekünk, magyaroknak is sikerülhet. Túlságosan régóta várunk rá. Egyvalamit nem értek: néhány éve világbajnoki bronzot nyert az U20-as válogatott - hol van­nak, hova tűntek azok a fiúk? Az én időmben - na látja, már megint... - T­óth András, Fekete Laci, Harsányi, Horváth Jóska tagja volt az U23-as Eb-t meg­nyerő magyar válogatottnak, és ők egytől egyig felnőttváloga­tottak lettek. És akkor itt abba is hagyom a múltidézést... P­ap: Nem csupán a karosszékből nézi a magyar meccseket legutóbb elvben látott, AJHDtíV­SN :Q10d V A DIÓSGYŐR-HELYZETKÉP Befagyasztott kupamérkőzés MAJD JÖVŐRE! Az esőzés, a hóesés, a jeges talajú pálya miatt februárban csaphat össze a DVTK és a Honvéd a Ligakupában Hétfőn eső áztatta, kedden hó borí­totta a DVTK centerpályáját, ennek következtében kérdéses lett, lehet-e rajta játszani. Nem csoda, hogy a klub kedd dél­ben közleményben jelezte, a rend­kívüli időjárási körülmények miatt a Budapest Honvéd elleni Ligaku­pa-mérkőzést az eredeti 18 órás idő­pont helyett kora délután, a műfüves edzőpályáján rendezné meg. „Mindig a rendező dönti el, meg tud­­ja-e biztonságos körülmények között rendezni a mérkőzést - vázolta Sipos Jenő, az MLSZ szóvivője, hogy hason­ló ügyekben mi zajlik a háttérben. - Természetesen annak érdekében, hogy a vendégcsapat se szenvedjen erkölcsi és anyagi kárt, értesítik a problémák­ról. A végső döntést az MLSZ verseny­­bizottsága hozza meg a körülmények mérlegelését követően. ” A DVTK kérelmét illetően végül az a döntés született, hogy a Ligakupa­mérkőzést csak az új esztendőben lehet megrendezni. „A csapatokkal történt egyeztetés után, a stadion gyepének állapota miatt a versenybizottság a mérkőzé­seket elhalasztotta - mondta Sipos Jenő. - A párharc kezdetének tervezett új időpontja február ötödike. ” N.ZS. Egy éjszaka alatt „megőszült” a diósgyőri pálya, márpedig ilyen talajon nem lehet futballozni

Next