Nemzeti Sport, 2015. október (113. évfolyam, 268-297. szám)

2015-10-01 / 268. szám

1­­979 Nem szégyen a futás 1977. január. „Az alapozást végigcsináltam, de csak résztá­­vokat futottam, így természe­tes, hogy nem indulhatok. A PMSC elleni MNK-találkozón azonban már megpróbálkozom a játékkal." Ezt nyilatkozta az FTC váloga­tott középpályása, Nyilasi Tibor a Népsportnak, miközben a civilek egyik csoportjában állva nézte, hogy az Új lóversenytéren az NB I-es labdarúgók mezei futóver­senyre készülődnek. A hagyomá­nyoktól eltérően nem havas, jeges talaj fogadta őket. Az időjárás ke­gyes volt a futballistákhoz - vagy legalábbis azokhoz, akik az első és a második futamban rajtoltak. A résztvevőknek 4000 méteres távot kellett teljesíteniük, az érdeklődés mai ősszel felfoghatatlan: több ezer néző ült a lelátón vagy állt a célvonal közelében­­ január 29-én délelőtt. Az első futamot a kispesti Pintér Sándor nyerte meg, mert az utolsó 100 méteren faképnél hagyta békés­csabai ellenfelét, Királyvári Károlyt. A második futamban szintén Hon­véd-siker született, Varga I Sándor könnyedén és lazán futott, a zuhogó esőben tartott harmadik futamban pedig a SZEOL játékosa, Csillag Péter győzött Mielőtt azt gondol­nánk, a teljesítményért, amely egy jó atlétának is becsületére vált volna, a lelkes résztvevők pluszpihenőt kap­tak, érdemes végignézni a másnapi kupameccsek jegyzőkönyveit. Pintér és Varga I végig játszott a Vasas ellen (2-1), sőt Pintér gólt is szerzett. Be­talált Nyilasi Tibor is, aki 75 percet vállalt a PMSC elleni kupameccsen (3-0). Próbaképp: Voleszák Gábor na IV • 2015. október 1., csütörtök • A Nemzeti Sport retrómelléklete Népsport. Pályán a politika Berni óvatosság: über alles? Miközben tárt karokkal fogadták a menekülteket, a németek hatalmas, eufórikus sóhajjal szabadultak fel a történelmi lelkiismeret­­furdalásból - utalt néhány napja a Népszabadság hasábjain Péterfy Gergely a bevándorlási kérdés sajátos németországi olvasatára. Az első felszabadító sóhajjal azonban nem most, hanem az 1954- es világbajnokság megnyerésével könnyítettek lelkükön a második világháború stílyos örökségét magukban cipelő németek, a magyar válogatott elleni 3:2-es döntőbeli győzelem, a berni csoda visszaadta a megbélyegzett, Európában kiutált nemzet önbecsülését. „Wir sind wieder wer", „Megint va­gyunk valakik" - üzente a Wankdorf Stadionból a nemzetközi sportélet­be hosszú évek blokádja után visz­­szaengedett, esélytelenebbnek tar­tott NSZK válogatottja. „Kétezer évnyi tévelygés után a né­metek végre rátaláltak nemzeti létezé­sük valódi céljára" - írta a Der Spie­gel, amely a fényes diadalt mint az 1949-ben megalakított Német Szövetségi Köztársaság kulturális születési pontját rögzíti. S hogy mit jelent az említett valódi cél? David Goldblatt a „The Ball is Round" című, ezeroldalas futballtörténeti alapművében ezt a feleletet adja: „Azt, hogy nyerni jó, de jobb meccset nyerni, mint háborút. Hogy vonzó a legjobbnak lenni, de inkább a játékban, mint az uralkodásban. Hogy a kemény munka, a hűség, a fegyelem és a rend mint nemzeti érték segítheti autók és mosógépek gyártását is, inkább, mint tankokét, hogy az összetartozást és a hierarchiát sokkal szebben mutatja meg a futballpálya, mint a harctér." Kínosan ügyelt arra a korabeli nyugatnémet sajtó és a hivatalos politikai vezetőség, nehogy a világ­­bajnokság megnyerése szikrát ad­jon a nacionalista hangulat újjáéle­déséhez. Jellemző az aggodalmas légkörre, hogy a médiában meg­jelentek olyan német vélemények is, amelyek­ szerint politikai szem­pontból jobb lett volna lemaradni az aranyéremről. Sepp Herberger szövetségi kapitány Svájcból haza­térő csapatát több mint kétmilliós ünneplő tömeg várta a müncheni pályaudvaron, a fákról csüngő em­berekről, egyenruhában felsorako­zó tűzoltózenekarról, megbolydult városról szólva egy korabeli lap így írt: „Valahogy így fogadhatták an­nak idején Vilmos császárt is." A po­litikai s főként a katonai párhuza­moktól azonban óva intett minden józan megszólaló, Theodor Heuss államelnök hangsúlyozta, hogy „... az ügyes futball még nem jelent jó poli­tikát", a Süddeutche Zeitung pedig hűvös mértékletességgel tálalta a sikert: „Hatalmas győzelem. Nagysze­rű pillanat. De csak játék." Nem állta ki a józanság próbáját Peco Bauwens szónoklata, a Né­met Labdarúgó-szövetség elnöke a müncheni sörpincében néhány korsó után előadott, a rádióban élő­ben közvetített beszéde során kissé elragadtatta magát, és kijelentette: a válogatott menetelését a német szellem és a háború istene, Wotan segítette, a pályán pedig érvénye­sült az engedelmesség parancsa, a vezérelv, a Führerprinzip. A bajor rádió szerkesztői gyorsan lekever­ték a nyilatkozatot, de így sem tud­ták megakadályozni a nemzetközi vihart. Külföldön amúgy is erős gyanak­vással figyelték a németek világsike­rét. Nagy port kavart a tapasztalat, hogy a berni stadionban összeverő­dött német tábor a himnusz dalla­mára a náci Németország bukása után betiltott első versszakot kezdte el énekelni, pedig a „Deutschland, Deutschland über alles" helyett ak­kor már a harmadik versszak volt érvényben, az „Einigkeit und Recht und Freiheit" („Egység és igazság és szabadság") kezdetű szöveg­gel. Egy dán napilap szerint a régi idők hangulatához már csak a „Sieg Heil" köszöntés hiányzott a meccs végén, az angol Daily Mirror arról értekezett, hogy „...semmi sem állít­hatja meg ezeket a szerethetetlen em­bereket", míg a Le Monde napilap egyszerűen az „Achtung!" („Figye­lem!") címmel jelent meg másnap. A francia újság jegyzetírója hangsú­lyozta, hogy bár a futballsiker ön­magában nem tűnik veszélyesnek, Hitler rendszerének is az ártatlan weimari köztársaság adott életet. „Fogalmunk sem volt, mit jelentett a vb-győzelem az országnak. Csak akkor szembesül­tünk a tömegek élményével, ami­kor átléptük a ha­tárt - emlékezett vissza 1954 nya­rára Horst Eckel, az aranyérmes együttes fedezete. azt mondták, hogy - Az emberek nem a játékosok meg­nyerték a világbajnokságot, hanem ezt: »Megnyertük a világbajnokságot!« Az összetartozás érzése úrra úrrá lett a né­meteken. " Tanulságos szembesülni a né­met csapatkapitány, Fritz Walter 1959-es, mottóval felérő szavaival: „Ne beszéljünk háborúról, beszéljünk futballról!" Utólag nehéz megér­teni, mennyire éles tartalommal bírt a mondat akkor, amikor még reménytelenül vívta tusáját a kö­zelmúlt gondolkodásával, nyelve­zetével az önbecsülésétől, önbizal­mától, sőt öntudatától megfosztott német társadalom („Németország nem csak egy háborút veszített el, Németország Németországot ve­szítette el" - tartották akkoriban). Arthur Heinrich tanulmánya alap­ján az amerikai megszállási zóná­ban 1946 és 1949 között a németek 59 százaléka vallotta, hogy nem a nemzetiszocializmus eszméjével, hanem a megvalósítással volt baj. „Nem osztom fenntartások nélkül, mindazonáltal érdekes elmélet, hogy a futball a németek felfogásában az el­avult militarista nacionalizmus után maradt űrt töltötte ki - hívta fel a figyelmet a jelenségre Kit Holden történész. - A gondolat alapja, hogy a németek az 1871-es egyesülés óta a hazaszeretetet és a nacionalizmust csak a második és a harmadik birodalom har­ci eszközeivel élték meg. A labdarúgás nyelvezete (támadás, védekezés, bajtár­­siasság, esélyes, esélytelen, satöbbi) és az 1954-es győzelem új színt adott a sportnak, alkalmassá tette az elveszett­nek hitt német hazafias felfogás megtes­tesítésére. " Hogy mennyire él ma a német köztudatban az 1954-es győzelem, mint a modern nemzet identitásfor­rása? A résztvevő Eckel 2006-ban beszélt arról, hogy még mindig sok­ HBMBBBJWSBHBB kal több szó esik az ő sikerükről, mint az 1974-es­­ről vagy az 1990- es nemzedékéről. A berni csoda („Das Wunder von Bern") című, 2003-as német ............................... film az utóbbi idők egyik legnagyobb mozisikerét hozta, több mint hatmillióan látták, a premieren Gerhard Schröder kan­cellár és több miniszter, állami ve­zető jelen volt, tavaly pedig már a musicalváltozatát is műsorra tűzte a hamburgi zenei színház. Csillag Péter „Nem azt mondták, hogy a játékosok megnyerték a világbajnokságot, hanem ezt: »Megnyertük a világbajnokságot«” Fritz Walter és Sepp Herberger szurkolói vállukon - a világbajnoki cím több volt sportsikernél Fritz Walter Puskás Ferenc gratulációját fogadja Varrógép, fridzsider, mosógép „A cipő, amellyel megnyertük a világbajnokságot" - reklámozta Adi Dassler sportszergyártó cége, az Adidas az 1954-es vb-győzelem után a felázott berni talajon kulcsfegyvernek bizonyuló csavaros fémstoplist. Általános a nézet, hogy a milliók hangulatát, következésképp vásárlási kedvét javító pozitív élmény segített a nyugatnémet gazdasági csoda, a „Wirtschaftswunder" kibontakozásában, aminek konkrét jele volt, hogy az aranyérmes csapat tagjai mosógépet, fridzsidert, varrógépet, televíziót, rádiót, motorkerékpárt kaptak ajándékba. A televíziózás népszerűsítés­ében lökést adott a svájci torna, beszédes adat, hogy míg az NSZK-ban 1954 elején mindössze 11 ezer háztartásban volt tv-készülék, az év végére a szám elérte a 84 ezret.

Next