Nemzeti Sport, 2016. február (114. évfolyam, 31-55. szám)

2016-02-21 / 51. szám

21 Labdarúgás Jó két hónap után játszott. THURY GÁBOR Hetes Böde Dani azért dohog, mert egyik gólját a játékvezetői jegyzőkönyv vitatta el tőle, a másikat pedig szabálytalanság miatt nem adta meg a bíró, így hivatalosan a Ferenc­város csatára csak az első hazai gólban volt benne a Puskás Akadémia elleni bajnokin, a lábáról került a labda a gólszerző Cristian Ramirez fejére. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy újra ját­szott. Jó lett volna lemásolni a Feröer elleni Eb-selejtezőn mutatott teljesítményt, cse­reként beállva két gólt szerezni - tulajdonkép­pen szombaton elvileg sikerült is... Nézzük a másik oldaláról a dol­got: Böde Dá­niel az őszi záró fordulóban az Újpest ellen súlyos bokaszalag-szakadást szenvedett, s ha valaki azt mondja, hogy a tavaszi máso­dik körben, még februárban pályára lép, azt minimum kétkedéssel fogadjuk. Persze jöt­tek a hírek, hogy a támadó fegyelmezetten végzi a rehabilitációt, meg azzal is tisztában vagyunk, hogy manapság az orvostudo­mánynak (is) köszönhetően egy ilyen sérü­lés nem jelenti a karrier végét, mint például Albert Flórián idejében, de mégis. December közepén ugyanis a hírek arról szóltak, hogy legalább három hónapos kényszerszünet vár a nagy kedvencre. Eszerint cirka március idusán léphetett volna pályára, ehelyett jó két hónap után játszott. Nem is akárhogyan: beállásával szerezte meg a győzelmet a Fradi. S hogy mennyire nem lehet figyelmen kívül hagyni a játékra gyakorolt hatását, azt mi sem példázza jobban, mint hogy a Nemzeti Sport, szakítva a hagyományokkal, osztályzatban (hetesre) értékelte a hatvan­kettedik percben beszálló csatár teljesítmé­nyét, márpedig ilyenre «* *lfsz Számíthat a hatvanadik perc után, akit a mérkőzés végki­menetelét sorsdöntően­­besorsoló, minő­ségi munkát végez. Az első lépést mindenesetre megtette, hogy visszatérjen a válogatottba, a fegyelmezet­ten végzett utókezelésnek köszönhető, hogy alig egy héttel túl február derekán egyál­talán vitatkozni lehet, hogy gól volt-e vagy nem volt gól. A lényeg, hogy - a játékos szavajárásával élve -, Danit nem lehet pofára ejteni, mint a zsíros kenyeret. " PERCRŐL PERCRE 53. perc: Ádám Martin futott el a jobb szélen, Jago­­dics Márk - miként három perccel korábban - ezúttal is szabálytalankodott a Vasas támadójával szemben, ismét sárga lapot kapott, amellyel együtt a piros is járt a védőnek. 81. perc: Stef Wills buktatta Ferenczi Istvánt a tizenhatoson belül, a megítélt büntetőt a pályaedző­ből lett csatár végezte el, s jobbal a bal alsó sarokra lőtte a labdát, amelybe Király beleért ugyan, de a hóna alatt a hálóba vágódott. 1-6 A MECCS SZÍNVONALA 4 HANGULAT 3 SPORTSZERŰSÉG 6 A TÁMADÓFUTBALL EREJE 4 EDZŐI HÚZÁSOK 7 A MECCS EMBERE 4 KIRÁLY GÁBOR V­ A második félidő közepén kevés kapus reagált volna úgy, ahogyan a 101-szeres válogatott. A télen szerződtetett Kovács Lóránt nem futballozott rosszul, de a 69. perc­ben a legrosszabbkor adta haza a labdát, amely csak vánszorgott a sáros, göröngyös gyepen. A kilépő Király Gábort már Christian Müller szorongatta, s a kapus felszaba­dítása után a labda Stef Wilsről pattant Remili Mohamed elé, aki csaknem a bal alsó sarokba lőtt. A Haladás kapusa szidalmak és üvöltözés helyett nyugalomra in­tette csapattársát, sőt miközben ápolás miatt állt a játék, biztató vállveregetések közepette nyug­tatgatta a középpályást. A mérkőzésről tudósított: Sinkovics Gábor, Tősér Norbert. És akkor Ferenczi István elindult melegíteni... • Az ar­gyalföldi publikumsaint­* egy emberként kiáltotta: „Pista, Pista!*!Sok mindent át­­élhettünk már a magyar futball­ban, de ez a jelenet mégiscsak meghökkentőnek, különleges­nek tűnt. Falusi csapatoknál ta­lán szokás, hogy egy-egy meccsre beszáll az edző, a szakosztály­­elnök vagy annak a nagybátyja. Ám az NB I-ben viszonylag ritka, hogy újra csatasorba állítanak egy olyan labdarúgót, aki egyszer már befejezte a pályafutását, és azóta pályaedzőként tevékeny­kedik. Ferenczi István legutóbb tavaly nyáron, még az NB II-ben húzhatta magára a Vasas mezét, azóta stáb­tagként szolgálja az an­gyalföldi klubot. Hallatlan lelke­sedéssel és alázattal. S most olyat tett, amiről Hollywoodban egy unalmasabb napon valamelyik forgatókönyvíró filmet fabrikál­na. A meccs már a vége felé járt, gyűrte, gyömöszölte egymást a két csapat, nagyobb helyzetek és gól nélkül. Az első félidőben a Ha­ladás többször is megszerezhette volna a vezetést a bizonytalanko­dó és olykor égbe kiáltó hibákat elkövető Vasas-védők statisztá­­lása mellett. A hazaiak ebben az időszakban gyakorlatilag egyet­len ziccert sem alakítottak ki, Ki­rály Gábor egy kerti széken ücsö­rögve nyugodtan végignézhette volna az első negyvenöt percet. Michael Oenning meglehetősen furcsa taktikát dolgozott ki, a Németországban középpályás­ként szereplő Christian Möllert a csatársorba küldte afféle „ár­nyékéknek”, de a vékonydongájú labdarúgó sehogyan sem találta a helyét. Mondták is az angyal­földi drukkerek: „Hej, ha ennek a Müllernek Sándor lenne a ke­resztneve. .. ” Szép játékról, látványos akci­ókról már csak azért sem írha­tunk, mert a Vasas-pálya talaja jelen pillanatban kevésbé alkal­mas labdarúgásra, mint a Mu­­ruroa-korallzátony. Lapos pasz­­szoknál a labda flippergolyóként pattog összevissza, amelyet egy­szerűbb lenne pokróccal meg­szelídíteni, mint jobb belsővel. A mély, sáros gyepen nem volt könnyű cselezni, indítani vagy épp lőni. Csendben ért véget az első félidő, némi szombathelyi fölénnyel. A szünet után valamivel bát­rabban futballoztak az angyal­földiek, többet kezdeményeztek, és olykor-olykor már eljutottak a Haladás kapujáig. Mészöly Géza ígéretéhez híven látszólag nyu­godtan nézte a fejleményeket. Akadt olyan hazai szurkoló, aki „Gyere haza, Géza!” kiáltással köszöntötte. Ahogy múltak a percek, úgy lett még sárosabb, használhatatlanabb a talaj, nem kellett ahhoz kötni futballdip­­lomát szerezni, hogy az ember megállapíthassa, itt egy gól min­dent eldönthet. A Vasas hajtott, a Vasas ment előre, és ez volt a mi­nimum egy életéért küzdő csa­patnál. Az offenzíva meghozta gyümölcsét, jött egy buta kiállítás a vendégeknél (Jagodics Márké), ekkor már az álló- és az ülőhelyi részről is felharsant a hazai biz­tatás, a „Mindent bele!”. És akkor Ferenczi István elin­dult melegíteni. A pályaedző gimnasztikázott, sprintért, majd nem sokkal ké­sőbb játékra jelentkezett. Újabb egy perc elteltével pedig kihar­colt egy tizenegyest, majd né­hány idegőrlő pillanattal később odaállt a büntetőpontra letett labda mögé, és a bal alsó sarokba helyezte. A közönség tombolt, a Vasas futballistái pedig a mámo­rosan ünneplő csatárukat üldöz­ték és teperték a földre. Az ered­mény már nem változott, két nagyjából egyforma képességű csapat erőlködése, szenvedése és birkózása ért véget egygólos hazai sikerrel. A Vasas az utolsó szalmaszálba kapaszkodott­­ és azt a bizonyos szalmaszálat Fe­renczi István pályaedző, a csere­csatár fogta meg. MECCSINDEX:­4.67 MICHAEL OENNING a Vasas vezetőedzője MÉSZÖLY GÉZA a Haladás vezetőedzője Elébe mentek a katasztrófának . Az első félidőben nem igazán kerültek helyzetbe... A Haladás türelmesen futballozott, mi pedig próbáltuk felmérni a gyengeségeit. Könnyebb helyzetünk volt, miután emberelőnybe kerültünk, de ekkor is kockáztatnunk kellett, mert a döntetlen nem lett volna elegendő. Egy újabb vereség pedig egyenesen katasztrófával ért volna fel. • A második félidő elején a kiállításig mintha több támadást is vezettek volna, mint az első félidőben összesen.Egyetért? Megpróbáltunk biztonságosan futballozni, de lendü­letre is szükségünk volt. Fordulópontnak tekinthető a kiállítás, illetve Ferenczi István tizenegyese, amelyet Király Gábor majdnem hárított. ■ Hangya Szilveszter állapotáról mit lehet tudni? Egyelőre csak annyit, hogy miután kapusunkkal ütközött, a bokája fölött erős zúzódást szenvedett. Remélem, hogy nem súlyosabb a sérülése. • Egyetért vele, hogy az első félidőben eldönthették volna a mérkőzést? Teljes mértékben. Számos lehetőségünk adódott a gólszerzésre, a szünetre csakugyan egy-két gólos előnnyel mehettünk volna. ■ A kiállítás mennyire befolyásolta a taktikájukat? A tekintetben biztosan, hogy miután emberhát­rányba kerültünk, kevesebb lehetőségünk adódott a gólszerzésre. Igaz, a hajrában így is egyenlíthet­tünk volna. Csak halkan jegyezném meg, hogy a nekünk megítélt tizenegyes még várat magára a tavasszal. • Konkrétan mire gondol? Arra, hogy az első félidőben a játékvezető, valamint az alapvonalnál álló Solymosi Péter úgy ítélte meg, Gaál Bálint ellökte ellenfelét. Pedig szerintem éppen a támadónk ellen szabálytalan­kodtak. 2016. február 21, vasárnap a mmterlsport A CSERECSATÁR KIHARCOLTA, MAJD BELŐTTE A SIKERT ÉRŐ TIZENEGYEST Jó NB1-21. FORDULÓ NEHÉZ TAVASZ M­IHÁSZ KÁLMÁN a Vasas korábbi válogatott labdarúgója, csapatkapitánya „Nagy küzdelmet, viszonylag kevés játékot láthat­tunk. Az egyenlő erők csatájából, úgy érzem, a Vasas megérdemelten került ki győzte­_ _ _ 1s­ben. » TÓTH BÁLINT a Vasas volt labdarúgója és edzője „Nehéz, nagyon nehéz tavasz ez... A Vasas fontos győzelmet aratott, nem érdemtelenül.” Elintézte a segítő AZ UTOLSÓ SZALMASZÁLBA kapaszkodtak bele Ferenczi István hathatós segítségével a kiesés elől menekülő angyalföldiek­ be . Nemrég még a bójákat tologatta az edzőpályán, ezúttal azonban a Vasas-címeres mezét húzogatta örömében Ferenczi István, a győztes gól szerzője FOTÓ: MEDER ISTVÁN VASAS HALADÁS ILLOVSZKY RUDOLF STADION, 2032 NÉZŐ VASAS: 1-4-4-2 ...............Nagy G. 4............. Preklet 4, Korcsmár 4, Debreceni 4, Hangya 0 Berecz 4,Vida 4, Czvitkovics 4, Remili 3 Ádám 4, Ch. Müller 3 CSERE: Hangya helyett Risztevszki (4) a 21., Berecz helyett Pavlov (-) a 72., Ádám M. helyett Ferenczi I. (-) a 80. percben HALADÁS: 1-4-2-3-1 Angyal 4, S. Wils 4, Jagodics M. 4-2-2, Bosnjak 4 Kovács L.4,Th.Wils 3 Gaál B. 4, Németh M. 4, Halmosi 4 Williams 3 CSERE: Williams helyett Jánvári (4) az 56., Németh M. helyett Medgyes (-) a 72., Gaál B. helyett Ugrai (-) a 75. percben Gólszerző: Ferenczi I. (11-esből, 1-0) a 81. percben Sárga lap: Vida (Thomas Wils visszahúzásáért) a 37., Williams (Korcs­már letalpalásáért) a 47., Jagodics M. (Ádám Martin visszahúzásáért) az 50., Preklet (visszahúzta Németh Máriót) a 67., Pavlov (sípszó utáni labdaelrúgásért) a 79., S. Wils (Ferenczi István buktatásáért) a 81., Halmosi (reklamálásért) a 85. percben Kiállítva: Jagodics M. az 53. percben Játékvezető: Németh Ádám 7­­ Kissé késve reagált a kritikus pillana­tokban, próbált asszisztenseire hagyatkozni, döntő hibát azonban nem követett el. A hajrában Kovács Lóránt a földhöz vágta a labdát, ezért járt volna a sárga lap. Asszisztensek: Bozó Zoltán, Horváth Róbert - Solymosi Péter, Nazsa Tamás

Next