Nemzeti Sport, 2016. április (114. évfolyam, 89-118. szám)
2016-04-28 / 116. szám
IV * 2016. április 28., csütörtök • A Nemzeti Sport retrómellékleteNépsport. 1906 - Egy ellenzett, de meg nem akadályozott athéni olimpia Van Sokáig gondolkoztam, hogyan vezessem fel az 1906-os nem hivatalos ötkarikás játékokat. Aztán az egykori sportdiplomata, Barcs Sándor meghatározását vettem át. Ő a logika szerint közelítette meg a kérdést: ha már van olimpia, akkor miért nincs, ha pedig nincs, akkor miért van? A „Miért van?" kérdésre legalább létezik válasz: mivel az olimpiai eszme Párizsban és St. Louisban a háttérbe szorult, a mozgalom görög vezetői úgy érezték, tenniük kell valamit az ötkarikás játékok érdekében. Nemcsak a görögök voltak elégedetlenek, a NOB, élén Pierre Coubertinnel sem nézte jó szemmel, hogy az 1900-as és 1904-es olimpiát tulajdonképpen a világkiállítás alvállalkozásaként rendezték. Egy évvel a St. Louis-i játékokat követően a NOB brüsszeli ülésén a Görög Olimpiai Bizottság I. György király védnökségével az első újkori olimpia tizedik évfordulójára meghirdette a „II. Nemzetközi Olimpiai Játékokat”. Ezzel a lépéssel a görögök azt a korábbi szándékukat is ismételten nyilvánosságra hozták, szeretnék, ha az olimpiák állandó színhelye Athén lenne. Noha az olimpizmus értékőrző eszméjéhez visszatéréssel a NOB egyetértett, a versenyt határozottan ellenezte, ugyanakkor nem akadályozta meg a rendezést. (Ennek oka lehetett az is, hogy a NOB vezetői, némiképp naiv módon abban bíztak, hogy a feszült nemzetközi helyzetben a sport valóban a békét jelenti, továbbá az olimpiai eszme megtisztulásával maguk is egyetértettek.) Ám az 1906-os eseményt sohasem sorolták a hivatalos olimpiák közé, úgynevezett interim olimpiaként jegyzik. Azok után, hogy a NOB nem tett a rendezés ellen - a görögök ugyanis kifejezetten olimpiai vetélkedésre invitálták a sportolókat, felháborodást keltett, hogy az „olimpiai bajnoki" címért küzdők nem tarthatták meg a titulust, magyarán a 78 versenyszámban kiosztott érmek nem számítottak olimpián szerzetteknek. Ugyanakkor elmondhatjuk, hogy az 1906. április 22. és május 2. között megrendezett versenyek sokat segítettek abban, hogy a mozgalom visszatérjen tiszta gyökereihez. Összességében nagyszerű eseményt rendeztek, amelyen 11 sportágban 20 ország 877 férfi és 7 női sportolója mérte össze tudását Athénban. A nem hivatalos olimpián Magyarországot 7 sportág 41 versenyszámában 35 férfi versenyző képviselte. Sportolóink Triesztből indulva az Amphitric hajó fedélzetén tették meg az utat, a viharos Adrián többen tengeri betegek lettek. Volt olyan, hogy a 300 terítékes étteremben csupán egy magyar legény volt talpon, a kiváló magasugró, Gönczy Lajos, aki így kedvére ehetett... A másik magasugrót, a kolozsvári Somodi Istvánt viszont nagyon megviselte a viszontagságos utazás. De összességében a magyarok nem érezték rosszul magukat sem a pályákon, sem a görög fővárosban. A rossz ivóvíz miatt kiszállított jó néhány üveg tokaji rövid idő alatt elfogyott, de az éttermekben járva hamar rájöttek, hogy a helyi Massala sem rossz nedű, így aztán itták szépen, míg egyikük elég kapatosan fel nem ordított: „Ki a legény a csárdában?!” Ez pedig ugye azt jelentette, hogy csak az maradhatott, aki megállta a helyét, amit test test elleni küzdelemben lehetett bizonyítani. Ebben a „sportágban" a magyarok három vendéglőben is a legkitartóbbnak bizonyultak, nem véletlen, hogy diplomáciai bonyodalom keletkezett a dologból. Ezért aztán a gyalogló Sztantics György győzelmét már a közös szálláson ünnepelték a mieink, a szabadkai születésű atléta tiszteletére városa pénzén Matkovich Miklós testnevelő tanár két hordó bort hozatott. S hogy a magyar mennyire vendégszerető nép, abból is látszott, hogy mindenki leülhetett az asztalukhoz, aki arra járt. Hajnal felé a mieink már az osztrákokkal is ölelkeztek - ami akkoriban azért ritkaságszámba ment -, délben meg együtt vonultak a stadionhoz. A hangos társaságot az őrség be se akarta engedni, ám az osztrákok világhírű súlyemelője, Josef Steinbach virtusból a levegőbe emelte az őröket, ezalatt a magyarok felültek a lelátóra, ahol továbbra is Sztanticsot ünnepelték... Az amerikaiaknak is meggyűlt a bajuk a vendéglátókkal, ők sem a szállással, sem az étkezéssel nem voltak elégedettek. Versenyzőik nem bírták a zajos tömegszállást, de főleg azt, hogy a vendéglőkben szinte mindenütt rágós kecskehússal traktálták őket. Megelégelve a helyzetet, egy alkalommal az ennivalót visszadobálták a konyhába, majd elindultak, hogy egy szállodában vegyenek ki szobát. Ám a versenyek miatt nagy volt a vendégjárás, nem volt üres szoba. Ez nem zavarta őket, felkapták az éppen akkor érkező turisták bőröndjeit, és nemes egyszerűséggel kitették a hotel elé, majd elfoglalták a szobákat. Ami minket illet, nemcsak Sztantics megünneplése volt emlékezetes, hanem a győzelme is. A gyaloglók eredetileg 1500 méteren álltak rajthoz, a két esélyes, az angol Robert Wilkinson és az osztrák Eugen Spiegler vetélkedését egy szintén osztrák pályabíró azzal befolyásolta, hogy szabálytalan versenyzésért egyszerűen diszkvalifikálta Wilkinsont. Mire egy angol ítész Spieglert „vette ki" a mezőnyből. De mások is áldozatul estek, hiába vezetett sokáig fölényesen Sztantics, szúrás miatt ki kellett állnia, végül az amerikai George Bonhag diadalmaskodott. Ám a közönséget annyira felbőszítette a bírók működése, hogy inzultálták a versenybírókat. A botránynak Lauber Dezső ötlete vetett véget, azt javasolta Konstantin trónörökösnek, hogy lássa el mmmy Tíz nem hivatalos érem 1906, Athén I. helyezettek Sztantics György, atlétika, 3000 méteres gyaloglás 4x250 méteres gyorsváltó, úszás (Ónody József, Hajós Henrik, Kiss Géza, Halmay Zoltán) II. helyezettek Dávid Mihály, atlétika, súlylökés Erődi Béla, torna, függeszkedés, 10 m lengőkötél Gönczy Lajos, atlétika, magasugrás Halmay Zoltán, úszás, 100 m gyors Mudin István, atlétika, hellén pentatlon III. helyezettek Holubán Ferenc, birkózás, kötöttfogás, könnyűsúly (70 kg) Mudin István, atlétika, hellén diszkoszvetés Tóth Péter, vívás, kard egyéni a pályabírói feladatot egy másnapra kiírt versenyen, így is lett, a sportolók 3000 méteren mérték össze tudásukat, ismét az angol és az osztrák gyalogló vívott ádáz csatát, Wilkinson futni kezdett, ez Spieglert annyira megzavarta, hogy ő is... Sztantics a harmadik helyről nyert, szó szerint ő volt a nevető harmadik. A nem hivatalos olimpián a magyarok 2 arany-, 5 ezüst- és 3 bronzérmet szereztek, a másik első hely úszásban, a 4x250 méteres gyorsváltónk nevéhez fűződik, amelynek tagja volt a St. Louisban kétszeres olimpiai bajnok Halmay Zoltán, aki egyéniben nem tudta megvédeni olimpiai bajnoki címét - pardon, két évvel korábbi első helyét. Halmay veresége után Kiss Géza és Hajós Henrik azért nem állt rajthoz a 400, illetve az 1609 méteres úszásban - ahol lett volna győzelmi esélyük -, hogy pihenten ússzanak a váltóban. De volt olyan magyar versenyző, aki honfitársa miatt nem nyert, viszont az sem végzett az első helyen. Szóval, a magyar magyarnak volt farkasa... A hellén pentatlonban (helyből távolugrás, diszkoszvetés, gerelyhajítás, stadionfutás, birkózás) Mudin István nagy ellenfele a svéd Hjalmar Mellander volt, ám Luntzer György gerelyhajításban a svéd mögött, a magyar előtt beékelődött közéjük. A szóbeszéd szerint megkérték, hogy ne dobja túl Mudint, mert annak ez értékes pontjába kerül. Mások szerint a sportszerűség megkövetelte, hogy Luntzer mindent adjon bele, végül Mellander egy ponttal többet gyűjtve végzett az élen. Ami az interim játékokon a többi magyar szereplését illeti, a párizsi olimpián (1900) magasugrásban harmadik, illetve St. Louisban (1904) negyedik helyezett Gönczy Lajos talán nem is nagyon bánkódik, hogy Athénban nem lett nem hivatalos olimpiai bajnok, csupán a dobogó második fokára állhatott, így legalább egy percig sem érezhette magát olimpiai bajnoknak... Thury Gábor magoncs Halmay Zoltán (kis képünkön) nem hivatalosan is olimpiai bajnok lett Athénban, Mudin István pedig kétszeres érmes Az ég is megkapta a magáét 1976. április. Noha az óra déli tizenkettőt mutatott, a terem üres volt, a pástok pedig kihaltak. A betoppanó érdeklődő már-már elbizonytalanodott, és kérdőn kémlelt körbe, csak nem nézte el a pénteki sportműsort, amely a kard BEK-ről írt? Ám erről szó sem volt! Csupán a pörgő ritmusú selejtezők jóvoltából még a délelőtt eldőlt, hogy mely országok csapatai vívnak meg az 1-4., s melyek az 5-8. helyekért. Tizenkét együttes lépett péntek reggel a Sportcsarnok pástjaira, közöttük volt az 1975-ös magyar bajnokság első és második helyezettje, a Vasas, valamint az Újpesti Dózsa is. „Mi a legjobb recept a Vasas ellen?" - morfondírozott a délelőtti A-döntő rajtja előtt a lila-fehér gárda, s a kisebb-nagyobb vitát kiváltó javaslatok után Nagyházi Zoltán ötlete kecsegtetett a legtöbb esélylyel. „Most éppen bent vannak az öltözőben. Talán ha rájuk zárnánk az ajtót?" Kiderült, csak valami ilyesmi segített volna a Dózsán, hiszen ellenfele könnyedén lelépte (9:2). A másik páston a CSZKA Moszkva olasz ellenfelét intézte el, ráadásul a következő fordulóban is hengerelt. Izgalmasan alakult az első helyet eldöntő Vasas-CSZKA Moszkva találkozó, a két csapat fej fej mellett haladt a csörték után. A Marót Péter- Vinokurov összecsapáson kisebb vita kerekedett a zsűri ítélete miatt, percenként kellett csendet kérni a zúgó közönségtől, a lelkes főrendező még a mennydörgő eget is rendreutasította. A döntő csatára Szigyák és Marót állt fel - Marótnak négy találatot kellett adnia ahhoz, hogy a Vasas nyerje meg a BEK-et. Megoldotta: ötöt adott. V. G.