Nemzeti Sport, 2016. június (114. évfolyam, 148-177. szám)

2016-06-23 / 170. szám

IV • 2016. június 23., csütörtök * A Nemzeti Sport retrómellékleteNépsport: Június 9-én volt hatvan éve, hogy Teleki Gyula harmadszor, egyben utoljára pályára lépett az 4-válogatottban. Ő is Aranycsapat­játékos, noha szinte teljesen elfeledte az utókor. Februárban múlt nyolcvannyolc éves, egyedül, pontosabban a kutyájával, egy fekete törpe uszkárral, Buksival él egy első kerületi lakásban. Ránézésre kutya baja sincsen, de azért elárulja, a gerince nem az igazi, sőt évtizedek óta nem az: „Elmozdul­tak a csigolyák, a gerincsérülésem miatt kellett abbahagynom a játékot az ötvenes évek végén. Az utolsó években már gumifűzőben futballoz­tam, később civilként is használtam ilyet. Van is egy a szekrényemben, ha kíváncsi rá, meg­mutatom. " És megmutatja. Teleki Gyula a háború idején Dél-Bu­dán, a XI. kerületben élt szüleivel és a bátyjával, így magától értetődően a ke­rületben kezdett el futballozni. Először a Felten SC - a későbbi Magyar Kábel - csa­patában rúgta a labdát, majd a szintén XI. kerületi 33 FC következett, amelynek az 1945-ös nyári bajnoki szezon és az 1945- 46-os bajnoki kiírás alatt volt a játékosa. 1946. szeptember 26-án arról számolt be a Népsport, hogy „Horváth László, a csapat fővárosi képviselője két tehetséges próbajáté­kost hozott le Debrecenbe. Az egyiket azon­nal le is igazolták. Temesi (Tiegelmann) az új szerzemény, aki a 33 FC-ben játszott eddig. Az ErSo ellen már Temesi szerepel a csatársor közepén." Temesi hamarosan új nevet kapott a Lokitól. „Debrecenben egyébként keresztelőt tartottak: a 33 FC-ből leigazolt Tiegelmannt Temesi helyett Telekire keresztelték" - írta 1946. október 10-én lapunk. Maga az érin­tett hetven évvel később elárulta: a Teleki nevet a debreceni Bocskai egykori kitű­nősége, a nyolcszoros magyar válogatott Teleki Pál tiszteletére kapta a DVSC egyik vezetőjétől, nevezetesen „Palotás Pista bá­csitól". Teleki Gyula egyébként a mai napig az eredeti nevét használja, Teleki csak a sport neve (volt), hivatalosan sohasem került sor névváltoztatásra. A személyi igazolványában is mindig Tiegelmann­­ként szerepelt, a kapucsengőjén is ez áll: „A Tiegelmann névvel mindig bajban voltak, mert akkor még telefonon adták le a tudósítá­sokat. Mindennek írtak, mindennek a világon, csak Tiegelmann-nak nem. És akkor Palotás Pista bácsiék összeültek, hogy valami nevet kéne találni, mert állandóan cirkusz van, nem tudják lebetűzni, akkor lettem Teleki." „A Magyar Labdarúgók Szövetsége négy­napos rendkívüli átigazolási időszakot en­gedélyezett az NB I. és II. osztályú csapatok részére - ezt már a Népsport írta 1950. július 20-án. - A rendkívüli átigazolási idő­szak során mintegy 500 játékos kérte az átiga­zolását." A Vasashoz nyolc új labdarúgó került: Virág Kálmán (Postás), Zsolnai János (Teherfuvar), Kontha Károly (So­roksár), Csordás Lajos (BMTE), Sárvári Ferenc (Soroksár), Bundzsák Dezső (Kis­kunhalasi VSK), Rúzsa Sándor (Honvéd) és Teleki Gyula (Debreceni Honvéd). Te­leki ugyanis 1950 kora nyarán bevonult katonának, az angyalföldiek már a deb­receni katonacsapatból igazolták át, nem a Debreceni Lokomotívból. Nem volt egyszerű megszerezni az abban az időben még balfedezetként ját­szó labdarúgót, akiért a Bp. Honvéd is ringbe szállt. Amíg a Honvéd és a Vasas egymással birkózott, Teleki a debreceni laktanyában őrködött, majd a politikai tiszt egyik nap behívatta az irodájába és közölte vele, öltözzön civilbe, és menjen Budapestre - a Vasas nyerte meg a bir­kózást. Felutazott, a vasasszakszervezet sportosztályán kellett jelentkeznie. Oda­valósi ember lévén szívesen igazol vissza a fővárosba, mondta, majd a feltételek iránt érdeklődött. „Lóránt Gyula nyolc hold szőlőt kért présházzal együtt, meg is kapta, miután elvették a kuláktól. Az Illovsz­­kynak meg a Berzinek kocsmája volt. Pósa Béla kocsit kért meg két lovat, mert fuvaroz­ni akart. Én egy lakást kérek, mert nősülni akarok, mondtam. Meg is kaptam, a Bokréta utcában volt" - emlékezett vissza az idős sportember. 1950 őszén beválogatták az utánpót­lás-válogatott keretébe, 1953-ban B-vá­logatott, utóbbi évben „nemcsak csapata legjobbja volt, hanem az egész NB I legjobbjai közé jutott". A Népsport 7.25-ra „átlagol­ta" teljesítményét az 1953-as bajnokság­ban. Ekkor már nem fedezet, hanem a hátvédsor oszlopos tagja. Középen és balhátvédként egyformán bevethető, holott jobblábas (!), de ballal is kitűnően bánik a labdával. Hogy magától értetődő volt-e beváloga­­tása a nagyválogatottba, nem tudni, min­denesetre Sebes Gusztáv­­ Lóránt Gyulát helyettesítendő - őt is elvitte a világbaj­nokságra készülő Aranycsapat 1954. janu­ár-februári egyiptomi portyájára, amelyen Egyiptom (3:0) ellen hivatalos mérkőzésen is bemutatkozhatott a legjobbak között. „Bár öt mérkőzést játszottunk összesen, a túrá­nak egyetlen értelme volt: a farmotoros Ikaru­­sokat árultuk, azokat népszerűsítettük. Egész életemben nem szálltam annyit buszra, mint akkor és ott. Állandóan a buszra föl, kinézni az ablakon, fotó. Fölszálltunk, Puskás fölszólít, a másik fölszánt, fotó - marketingtevékenységet folytattunk Egyiptomban " - mesélte nevetve Teleki Gyula, hozzátéve: már akkor tud­ta, hogy nem kerül(het) ki a svájci vb-re. „Különösebben nem foglalkoztam azzal, hogy visznek vagy nem visznek. Ha Sebes szólt, akkor mentem, mert ez volt a szakmám. Miért ne mentem volna? Szerettem köztük játszani, mert jó csapat volt tényleg, ezt nem lehetett elvenni tőlük." Teleki Gyula szerint az Aranycsapat annyira komplett gárda volt, hogy nem kellett, nem volt szabad hozzányúlni: „Mi a fenének?! Nem kellett bele másik játé­kos. A tizenegyből legalább hat világklasszis volt, aki a világon bármelyik csapatba befért volna. Egymásra néztek, és már tudták, mi következik." A Vasas hátvédjét már akkor sem igen faggatták az újságírók. A meccs után fel­tette a szemüvegét, és kisétált az öltöző­ből - senki sem ismerte fel. Mínusz egyes volt az üvege, a pályán kontaktlencsében futballozott, egyesülete külön csináltatott neki egyet. De nem sokáig viselte, mert az esti mérkőzéseken zavarta a reflektorfény. Vaksi­ így hívta Puskás Öcsi a szemüvege miatt. A piros-kékeknél - akikkel MNK-t (1955) és két KK-t (1956, 1957) nyert (az 1957-es tavaszi bajnoki címnek nem lehe­tett a részese gerincsérülése miatt) -1958- ig játszott, majd lehúzott még egy évet Debrecenben. Ott is kezdett el edzősködni 1959-ben. Idehaza nem sok időt töltött a kispadon, külföldön viszont annál többet. Előbb a Wisla Krakównál tevékenyke­dett, majd jött az arab világ­­ Szudánban, Irakban és Kuvaitban. Ötvenhat éves volt, amikor végleg hazatért Kuvaitból, és - korábbi tapasztalataiból kiindulva - úgy döntött, nem vállal többé edzői munkát Magyarországon, a nyugdíjig hátralévő négy évet lenyaralja Leányfalun, a nyara­lójában: „Elegem lett a futballból, kiszálltam belőle. Megtehettem. Anyagilag jól jártam az arab világban, hiszen nem lóversenyeztem, nem ittam el a pénzem. Azóta csak tévén nézem a mérkőzéseket." Hegyi Tamás EVSújtidézés - Teleki Gyula, a Vasas egykori bekkje idézi fel karrierje fontos állomásait Ikarus-túra Kairóba 1956 augusztusában, a Rapid elleni legendás Közép-európai Kupa-döntőn Teleki Gyula szerezte a Vasas kilencedik gólját - a csapat a Honvéd elől szipkázta el Névjegy Teleki (Tiegelmann) Gyula Született: 1928. február 15. Klubjai, játékosként: DVSC (1946- 1950, 1958, 1958-1959), Vasas (1950- 1958) Edzőként: DVSC (1959-1961, 1978- 1980), Pécsi Dózsa (1966-1967), DVTK (1968), Wisla Krakow (1970-1972), Szudán (1972-1974), Irak (1974-1976), Kuvait (1976-1978,1980-1984) Három meccs a nagyválogatottban 1954. február 12., barátságos mérkőzés Egyiptom-Magyarország 0:3 (0:1) Kairó, National-pálya, 28 ezer néző, vezette: Diamantopulosz (görög) Egyiptom: Katu-Jakan, Dally-Ham­­za, Hanafi, Helmi - Mekkaui (Fathi, 46.), Darzy, Alá el-Din, Diba, el-Far Magyarország: Grosics - Buzánszky, Teleki, Lantos - Bozsik, Zakariás - Budai II (Sándor, 46.), Kocsis (Csor­dás, 67.), Hidegkúti, Puskás, Czibor (Palotás, 46.) Gólok: Puskás (14., 59.), Hidegkúti (62.) 1956. május 20., Eb-mérkőzés Magyarország -Csehszlovákia 2:4 (1:2) Népstadion, 90 ezer néző, vezette: Lemesics (jugoszláv) Magyarország: Gellér - Kárpáti, Szojka, Teleki - Bozsik, Kotász - Budai II (Tichy, 69.), Kocsis, Machos, Hidegkúti, Fenyvesi Csehszlovákia: Dolejsi - Hertl, Hle­­dik, L. Novák - Pluskal, Masopust - Pazdera, Moravcík, Feureisl (Prada, 83.), Borovicka, Kraus Gólok: Machos (28.), Bozsik (11-es­­ből, 56.), illetve Feureisil (8.), Morav­cík (27., 55.), Pazdera (70.) 1956. június 9., barátságos mérkőzés Portugália-Magyarország 2:2 (1:0) Lisszabon, Luz-stadion, 70 ezer néző, vezette: Orlandini (olasz) Portugália: Costa Pereira - Virgilo, Passos, Angelo - Pedroto, Juca - Her­­nani, M. Vasques, Aguas, Caiado, Palmeiro Magyarország: Ilku - Buzánszky, Teleki, Lantos - Bozsik, Palotás - Budai II, Kocsis, Machos (Berendi, a szünetben), Puskás, Fenyvesi Gólok: Aguas (45.), M. Vasques (65.), illetve Kocsis (51.), Lantos (59.) m nmív------------------------------------­Csak ötlet volt a mérkőzés 1941. június, „Válogatott mérkő­zést akar látni a magyar szurkolótá­bor" - kezdte cikkét a Nemzeti Sport, ezt egy olvasó, K. Szabó Károly leve­lére alapozta, amelyet a „Tekintetes Szerkesztőségnek" címzett Mint írta: a tavaszi idényben egyetlen váloga­tott találkozót sem láthatott a magyar futball tábora, és bár tudatában van a nehézségeknek, amelyek miatt nem sikerült Budapesten mérkőzést ren­dezni, véleménye szerint sort lehetne keríteni az első hivatalos magyar-hor­­vát összecsapásra. Többször is összemértük erőnket a horvátokkal, ám akkor még nem volt önálló államuk, ezért ezeket a talál­kozásokat nem tekinthettük hivatalos válogatott mérkőzésnek. A levélíró tudatában volt annak, hogy cseppet sem könnyű napot találni a találko­zóra, de ha meglesz a bolgár-magyar (nem lett meg...), akkor július 13-án lehetne a magyar-horvát, vagy akár a Magyar Kupa-döntő napjára, július 6-ra is időzíthetnék. Mert mint jelezte: „Nem lenne olyan megvetendő labda­rúgó-csemege: egy napon, egy pályán a kupadöntő és a magyar-horvát!" A sportlap készséggel adott helyet olvasója levelének, sőt megkérdez­te vitéz Ginzery Dénest, az MLSZ nemzetközi ügyeinek vezetőjét, a szövetségi kapitányt, mi a véleménye az ötletről. Ginzery ezeket mondta: „Megértem a közönség vágyako­zását, de sajnos aligha lehet szó a magyar-horvát megrendezéséről. A bolgár-magyar mérkőzés tudomásom szerint már végleges, s az a nap nem jöhet szóba. Ha netán kiderül, hogy mégis elmarad, akkor tárgyalhatunk a horvátokkal. Ezt az MLSZ elnöksé­ge bizonyára megfontolás tárgyává teszi." Tegyük hozzá: nem tette. V. G.

Next