Nemzeti Sport, 2016. augusztus (114. évfolyam, 209-238. szám)
2016-08-15 / 223. szám
Népsport. A Nemzeti Sport retrómelléklete 9 2016. augusztus 15., hétfő • JBB Emlékeztető XVII. nyári olimpiai játékok, 1960, Róma Kajak-kenu C-1 1000 méter Olimpiai bajnok: Parti János (Magyarország) 4:33.93, 2. Alekszandr Szilajev (Szovjetunió) 4:34.41, Leon Rotman (Románia) 4:35.87 1960. augusztus 29. - Parti János nemcsak a kenuját, a győztes futamot is tökéletesen megtervezte Római Parti A televíziózás hőskorában Parti Jánosból (1932) is könnyen és gyorsan lett hős, ő ugyanis az első aranyérmes magyar sportoló, akinek a televízió előtt szurkolhattak a képernyő előtt. Az 1960-as, római olimpia volt az első, amelyet hazánkban élőben lehetett figyelemmel követni, így aztán Parti római győzelmekor már nemcsak hang, hanem kép is társult az élmény mellé. No meg a megszokott Szepesi György után és helyett Vitray Tamás. Ennek köszönheti a magyar, hogy korán megismerkedett az offtube (azaz a nem helyszíni, hanem monitorról) közvetítés fogalmával, hiszen Vitray még ma is kedélyesen emlegeti a római C-1 1000-es finálét: „Arra a mai napig verítékezve felébredek, mert néha álmomban előjön. Parti hét centivel nyert, a befutót a kamera totálképben mutatta, én meg 40 kilométerre ültem az Albano-tótól, a verseny helyszínétől. Az angol guide viszont, aki ott ült a verseny céljában, harmincnegyven ország kommentátorának a fülébe azt mondta, hogy az orosz Szilajev győzött." Szerencsére fordítva történt, Parti nyert, amivel nyilván ő és Vitray is lényegesen jobban járt. Parti János olimpiai bajnoki címe persze nem volt magától értetődő, előre megírt diadal. Túl azon, hogy 1952-ből és 1956-ból a Rómában már majdnem 28 éves kenusnak volt két ezüstje (előbb Helsinkiben 1000, majd Melbourne-ben az akkor még műsoron tartott 10 000 méteren ért célba másodikként), csak egy volt az esélyesek közül. A korabeli Népsport is mindössze az Albano-tó vízével kapcsolatban hozta elutazáskor a véleményét: „Mi legjobban a sima víztükröt szeretjük. Az Albano-tó, sajnos, elég hullámzó, és ez nem valami biztató..." Ehhez képest Parti gond nélkül, messze a legjobb idővel megnyerte a saját római előfutamát, Szilajev például több mint négy másodperccel volt nála lassabb a másik győzteseként. „800 méternél úgy festett, hogy az egy hajóhosszal vezető Emanuelsson fut be elsőnek, de ekkor lelassult a csapásszáma, és Parti János látványos szép hajrában verte meg a svéd fiút" - sejtette a Népsport, hogy nagy dolgok vannak készülőben. Parti már ekkor alaposan megverte a címvédő román Leon Rotmant, az elődöntőben pedig ismét.A versenybíróság eközben a sportág történetében először szembesült azzal, hogy az edzők gépkocsikon követik a parton a mezőnyt, és „elektromos szótölcséren" instruálják tanítványaikat. A zsűri végül úgy döntött, senkit sem szankcionál, de „erélyesen felszólított mindenkit, ne kiabáljanak be a vízen lévő versenyzőknek...” Parti Jánost (becenevén Pacult) nem izgatta, mi történik a parton, készült a döntőjére. A Népsport szerint: „a sokratesi filozófus Parti minden futamnak, minden másodpercnek megszerkeszti a filozófiáját. .."A fináléban előbb Rotman vágott az élre, őt váltotta Szilajev, 800-nál azonban bevált taktikája szerint jött Parti, akinek még volt egy sebességfokozata. „Centiméterről centiméterre dolgozta le a hátrányát, és 80 méterrel a cél előtt befogta a vezető Szilajevet. A hátralévő néhány méteren óriási küzdelem volt Szilajev és Parti között, 30 méterrel a cél előtt már Parti vezetett, már csak 10 méter, már csak 5, s azután Parti erejével teljesen elkészülve elsőként futott be a célba" - írta a Népsport Mindeközben idehaza Partiné Szabó Ágnes, a kenubajnok 92-szeres válogatott kosárlabdázó felesége öthetes anyukaként a világ legboldogabb asszonyának vallotta magát, Parti János édesapja pedig a Gizella út 34. harmadik emeleti lakásában úgy nyilatkozott, hogy a fia „nagyon szívós és céltudatos, amit maga elé tűz, rendszerint eléri..." Parti népszerűsége nem ismert határt, a római küldöttség hivatalos fogadásán is az ő kezét akarták a legtöbben megszorítani. A Szamuely Tibor Iskola úttörőcsapata képviseletében Mészáros Anti adta át neki a hatalmas virágcsokrot, egyben udvariasan élménybeszámolóra invitálta a bajnokot, miközben Kállai Gyulával, az MSZMP PB tagjával, a forradalmi munkás-paraszt kormány első elnökhelyettesével az élen „a vezető elvtársak gratulálnak olimpiásainknak, akik a becsülettel végigküzdött római versenyek után hazájuk földjére léptek". Parti gyorskorcsolyázóként, majd jégkorongozóként indult, és csupán tizenhét éves korában a Népszigeten lévő ifjúsági víziképző táborban ismerkedett meg a sportággal. Egy év múlva a Városi Tanács Sportkör, később a Budapesti Petőfi kajakosa(j), majd kenusa lett. Már válogatott volt, amikor 1952-53-ban még a VM Vendéglátó színeiben az első osztályban hokizott... Persze korán eldőlt, hogy a jeget felváltja a víz, ha más nem, a húszévesen elért helsinki ezüst jelezte, hogy ez az ő igazi közege. Olimpiai aranya és ezüstjei mellé egy vb- és három Eb-aranyat is begyűjtött, kerek egész volt a sportolói karrierje. Partit 1964-ben tartalékként még Tokióba is elvitték (itt Róma páros bronzérmese, Törő András lett kenu egyesben negyedik, majd azzal a lendülettel „disszidált", és a következő két olimpián már amerikai színekben indult...), az aktív sporttal 1965-ben hagyott fel. Pályafutása második szakaszától sem kellett őt félteni, az sem volt kevésbé sikeres, mint az első. Igaz, volt is mire építenie, hiszen 1963-ban a Testnevelési Főiskolán kajak-kenu mesteredzői, 1968-ban az ELTE-n jogi diplomát szerzett, és elvégezte az Idegen Nyelvek Főiskolájának angol szakát is. A BSE, majd 1971-től a Budapesti Honvéd edzője volt, emellett előbb 1962-től, azaz harmincéves korától 1970-ig a Sporthajóépítő Vállalat igazgatója és csónaktervezője lett, majd hajóépítő kisiparosként dolgozott (Rómában is saját tervezésű kenujában lett aranyérmes - ahogyan tudósításában a Népsport fogalmazott: „Mintha atom hajtaná a hajóját...”). Finoman fogalmazva is békén hagyta őt a rendszer, rögtön a római diadal után a Magyar Testnevelési és Sport Tanács (MTST) tagjává nevezték ki, 1963 végén pedig a Magyar Testnevelési és Sportszövetség országos tanácsának is tagja lett. Az arany nélkül záruló montreali olimpia után 1977-ben a magyar válogatott szövetségi kapitányává nevezték ki. Irányítása alatt a sportág síkvízi szakágában a világ egyik legeredményesebb nemzetévé váltunk. 1980-ban a Foltán László, Vaskuti István kenu kettes, 1988-ban pedig Gyulay Zsolt és a férfi kajak négyes nyert kapitányi regnálása alatt olimpiát, közben Los Angelesben erre egyik magyarnak sem volt módja. Nyugdíjba vonult, de nem ült békésen a babérjain, dolgozott szaktanácsadóként az iráni és a kanadai válogatott mellett, bábáskodott a magyar maratoni szakág születésénél, de sportújságírói erényeket is csillogtatott. Szellemesen és jól írt, 1990-ben például így kezdte tudósítását a szép emlékű Pesti Hírlapban a poznani vb-ről: „Itt ülök a szobámban, balra a német határ, jobbra a viszkisüvegem..." Szeretett volna a Magyar Kajak-kenu Szövetség elnöke lenni, ez 1992- ben nem jött neki össze, de egészen 1997-ig betöltötte az alelnöki posztot. Fiatalon, 66 évesen hunyt el 1999 márciusában. L. Pap István Beállított fotó: Parti János 800-nál ennél lényegesen nagyobb erőkifejtéssel lapátolt az aranyérem felé Minden arannyá vált a keze alatt Szükségtelenül sok adogatás 1951. augusztus. Nagyszerűen szerepelt főiskolai labdarúgó-válogatottunk, és felettébb biztosan, sőt fölényesen nyerte meg a főiskolai világbajnokság (FVB) berlini tornáját A szakemberek és a szurkolók is a legnagyobb elismeréssel szóltak csapatunk teljesítményéről. Ugyanakkor akadtak hibák is az együttes játékában, amelyek miatt igen tanulságos volt játékosainknak a megméretés. A magyar vezetők többször is megjegyezték például, hogy a védelmünk - és elsősorban a két szélső hátvédünk - igen elkényelmesedett. Nehézkesen mozogtak, lassan rajtoltak, néha-néha lekéstek a közbelépésről, a szerelésről. A javukra vált viszont, hogy jól helyezkedtek, keményen harcoltak - ráadásul a pontosan előreadott labdáikkal sok kecsegtető támadást kezdeményeztek. Essék szó a csatáraink erényeiről s gyengeségeiről is. Arról, hogy legtöbbjük bármit megcsinál a labdával, ami a labdarúgásban csak lehetséges, és ami magával ragadja a nézőt Mindez persze nagyon szép, csakhogy nem mindig hasznos, s nem mindig eredményes. Minden mérkőzésen igazán jól csak a jobbszárny játszott: Sándor Károly és Kocsis Sándor is sokszor változtatta a helyét Puskás Ferenc gyakran hatalmas lendülettel, jól játszott, időnként viszont teljesen leállt, ahogyan Czibor Zoltán teljesítménye is meglehetősen hullámzó volt Szemet szúrt továbbá nemcsak a válogatott, hanem az egész magyar labdarúgás hibája is: a gyakran szükségtelenül sok adogatás, a támadások lassú felépítése. Habár időnként felgyorsult a játékunk, nem annyira, mint amilyen szélvészsebességűre az ebben élenjáró szovjet játékosok fejlesztették. V. 6