Nemzeti Sport, 2016. augusztus (114. évfolyam, 209-238. szám)

2016-08-15 / 223. szám

Népsport. A Nemzeti Sport retrómelléklete 9 2016. augusztus 15., hétfő • JBB Emlékeztető XVII. nyári olimpiai játékok, 1960, Róma Kajak-kenu C-1 1000 méter Olimpiai bajnok: Parti János (Ma­gyarország) 4:33.93, 2. Alekszandr Szilajev (Szovjetunió) 4:34.41, Leon Rotman (Románia) 4:35.87 1960. augusztus 29. - Parti János nemcsak a kenuját, a győztes futamot is tökéletesen megtervezte Római Parti A televíziózás hőskorában Parti Jánosból (1932) is könnyen és gyorsan lett hős, ő ugyanis az első aranyérmes magyar sportoló, akinek a televízió előtt szurkolhattak a képernyő előtt. Az 1960-as, római olimpia volt az első, amelyet hazánkban élőben le­hetett figyelemmel követni, így aztán Parti római győzelmekor már nem­csak hang, hanem kép is társult az élmény mellé. No meg a megszokott Szepesi György után és helyett Vitray Tamás. Ennek köszönheti a magyar, hogy korán megismerkedett az off­­tube (azaz a nem helyszíni, hanem monitorról) közvetítés fogalmával, hiszen Vitray még ma is kedélyesen emlegeti a római C-1 1000-es finálét: „Arra a mai napig verítékezve felébre­dek, mert néha álmomban előjön. Parti hét centivel nyert, a befutót a kamera totálképben mutatta, én meg 40 kilomé­terre ültem az Albano-tótól, a verseny helyszínétől. Az angol guide viszont, aki ott ült a verseny céljában, harminc­negyven ország kommentátorának a fü­lébe azt mondta, hogy az orosz Szilajev győzött." Szerencsére fordítva tör­tént, Parti nyert, amivel nyilván ő és Vitray is lényegesen jobban járt. Parti János olimpiai bajnoki címe persze nem volt magától értetődő, előre megírt diadal. Túl azon, hogy 1952-ből és 1956-ból a Rómában már majdnem 28 éves kenusnak volt két ezüstje (előbb Helsinkiben 1000, majd Melbourne-ben az akkor még műsoron tartott 10 000 méteren ért célba másodikként), csak egy volt az esélyesek közül. A korabeli Népsport is mindössze az Albano-tó vízével kapcsolatban hozta elutazáskor a vé­leményét: „Mi legjobban a sima víztük­röt szeretjük. Az Albano-tó, sajnos, elég hullámzó, és ez nem valami biztató..." Ehhez képest Parti gond nélkül, messze a legjobb idővel megnyerte a saját római előfutamát, Szilajev pél­dául több mint négy másodperccel volt nála lassabb a másik győztese­ként. „800 méternél úgy festett, hogy az egy hajóhosszal vezető Emanuelsson fut be elsőnek, de ekkor lelassult a csa­pásszáma, és Parti János látványos szép hajrában verte meg a svéd fiút" - sej­tette a Népsport, hogy nagy dolgok vannak készülőben. Parti már ek­kor alaposan megverte a címvédő román Leon Rotmant, az elődön­tőben pedig ismét.­­A versenybíró­ság eközben a sportág történetében először szembesült azzal, hogy az edzők gépkocsikon követik a parton a mezőnyt, és „elektromos szótölcsé­ren" instruálják tanítványaikat. A zsűri végül úgy döntött, senkit sem szankcionál, de „erélyesen felszólított mindenkit, ne kiabáljanak be a vízen lévő versenyzőknek...” Parti J­ánost (becenevén Pa­cult) nem izgatta, mi történik a parton, készült a döntőjére. A Népsport szerint: „a sok­­ratesi filozófus Parti minden futamnak, minden másodpercnek megszerkeszti a filozófiáját. .."A fináléban előbb Rot­man vágott az élre, őt váltotta Szila­jev, 800-nál azonban bevált taktikája szerint jött Parti, akinek még volt egy sebességfokozata. „Centiméterről cen­timéterre dolgozta le a hátrányát, és 80 méterrel a cél előtt befogta a vezető Szila­­jevet. A hátralévő néhány méteren óriási küzdelem volt Szilajev és Parti között, 30 méterrel a cél előtt már Parti vezetett, már csak 10 méter, már csak 5, s azután Parti erejével teljesen elkészülve elsőként futott be a célba" - írta a Népsport Mindeközben idehaza Partiné Sza­bó Ágnes, a kenubajnok 92-szeres vá­logatott kosárlabdázó felesége öthetes anyukaként a világ legboldogabb as­­­szonyának vallotta magát, Parti János édesapja pedig a Gizella út 34. harma­dik emeleti lakásában úgy nyilatkozott, hogy a fia „nagyon szívós és céltudatos, amit maga elé tűz, rendszerint eléri..." Parti népszerűsége nem ismert határt, a római küldöttség hivatalos fogadásán is az ő kezét akarták a legtöbben megszorítani. A Szamuely Tibor Iskola úttörőcsapata képvise­letében Mészáros Anti adta át neki a hatalmas virágcsokrot, egyben udva­riasan élménybeszámolóra invitálta a bajnokot, miközben Kállai Gyulával, az MSZMP PB tagjával, a forradalmi munkás-paraszt kormány első elnök­­helyettesével az élen „a vezető elvtár­­sak gratulálnak olimpiásainknak, akik a becsülettel végigküzdött római versenyek után hazájuk földjére léptek". Parti gyorskorcsolyázóként, majd jégkorongozóként indult, és csupán tizenhét éves korában a Népszigeten lévő ifjúsági víziképző táborban is­merkedett meg a sportággal. Egy év múlva a Városi Tanács Sportkör, ké­sőbb a Budapesti Petőfi kajakosa(j), majd kenusa lett. Már válogatott volt, amikor 1952-53-ban még a VM Ven­déglátó színeiben az első osztályban hokizott... Persze korán eldőlt, hogy a jeget felváltja a víz, ha más nem, a húszévesen elért helsinki ezüst jelez­te, hogy ez az ő igazi közege. Olimpi­ai aranya és ezüstjei mellé egy vb- és három Eb-aranyat is begyűjtött, ke­rek egész volt a sportolói karrierje. Partit 1964-ben tartalékként még Tokióba is elvitték (itt Róma páros bronzérmese, Törő András lett kenu egyesben negyedik, majd azzal a len­dülettel „disszidált", és a következő két olimpián már amerikai színekben indult...), az aktív sporttal 1965-ben hagyott fel. Pályafutása második­­ szakaszá­tól sem kellett őt félteni, az sem volt kevésbé sikeres, mint az első. Igaz, volt is mire építenie, hiszen 1963-ban a Testnevelési Főiskolán kajak-kenu mesteredzői, 1968-ban az ELTE-n jogi diplomát szerzett, és elvégezte az Idegen Nyelvek Fő­iskolájának angol szakát is. A BSE, majd 1971-től a Budapesti Honvéd edzője volt, emellett előbb 1962-től, azaz harmincéves korától 1970-ig a Sporthajóépítő Vállalat igazgatója és csónaktervezője lett, majd hajóépítő kisiparosként dolgozott (Rómában is saját tervezésű kenujában lett arany­érmes - ahogyan tudósításában a Népsport fogalmazott: „Mintha atom hajtaná a hajóját...”). Finoman fogal­mazva is békén hagyta őt a rend­szer, rögtön a római diadal után a Magyar Testnevelési és Sport Tanács (MTST) tagjává nevezték ki, 1963 vé­gén pedig a Magyar Testnevelési és Sportszövetség országos tanácsának is tagja lett. Az arany nélkül záruló montrea­li olimpia után 1977-ben a magyar válogatott szövetségi kapitányává nevezték ki. Irányítása alatt a sport­ág síkvízi szakágában a világ egyik legeredményesebb nemzetévé vál­tunk. 1980-ban a Foltán László, Vas­­kuti István kenu kettes, 1988-ban pedig Gyulay Zsolt és a férfi kajak négyes nyert kapitányi regnálása alatt olimpiát, közben Los Ange­lesben erre egyik magyarnak sem volt módja. Nyugdíjba vonult, de nem ült békésen a babérjain, dol­gozott szaktanácsadóként az iráni és a kanadai válogatott mellett, bá­báskodott a magyar maratoni szak­ág születésénél, de sportújságírói erényeket is csillogtatott. Szelleme­sen és jól írt, 1990-ben például így kezdte tudósítását a szép emlékű Pesti Hírlapban a poznani vb-ről: „Itt ülök a szobámban, balra a német határ, jobbra a viszkisüvegem..." Szeretett volna a Magyar Kajak-ke­nu Szövetség elnöke lenni, ez 1992- ben nem jött neki össze, de egészen 1997-ig betöltötte az alelnöki posztot. Fiatalon, 66 évesen hunyt el 1999 márciusában. L. Pap István Beállított fotó: Parti János 800-nál ennél lényegesen nagyobb erőkifejtéssel lapátolt az aranyérem felé Minden arannyá vált a keze alatt Szükségtelenül sok adogatás 1951. augusztus. Nagyszerűen szerepelt főiskolai labdarúgó-válo­gatottunk, és felettébb biztosan, sőt fölényesen nyerte meg a főiskolai világbajnokság (FVB) berlini tornáját A szakemberek és a szurkolók is a legnagyobb elismeréssel szóltak csa­patunk teljesítményéről. Ugyanakkor akadtak hibák is az együttes játéká­ban, amelyek miatt igen tanulságos volt játékosainknak a megméretés. A magyar vezetők többször is meg­jegyezték például, hogy a védelmünk - és elsősorban a két szélső hátvé­dünk - igen elkényelmesedett. Ne­hézkesen mozogtak, lassan rajtoltak, néha-néha lekéstek a közbelépésről, a szerelésről. A javukra vált viszont, hogy jól helyezkedtek, keményen harcoltak - ráadásul a pontosan előreadott labdáikkal sok kecsegtető támadást kezdeményeztek. Essék szó a csatáraink erényei­ről s gyengeségeiről is. Arról, hogy legtöbbjük bármit megcsinál a labdával, ami a labdarúgásban csak lehetséges, és ami magával ragadja a nézőt Mindez persze nagyon szép, csakhogy nem mindig hasznos, s nem mindig eredményes. Minden mér­kőzésen igazán jól csak a jobbszárny játszott: Sándor Károly és Kocsis Sándor is sokszor változtatta a helyét Puskás Ferenc gyakran hatalmas lendülettel, jól játszott, időnként viszont teljesen leállt, ahogyan Czibor Zoltán teljesítménye is meglehetősen hullámzó volt Szemet szúrt továbbá nemcsak a válogatott, hanem az egész magyar labdarúgás hibája is: a gyakran szük­ségtelenül sok adogatás, a támadások lassú felépítése. Habár időnként felgyorsult a játékunk, nem annyira, mint amilyen szélvészsebességűre az ebben élenjáró szovjet játékosok fejlesztették. V. 6

Next