Nemzeti Sport, 2016. október (114. évfolyam, 269-298. szám)

2016-10-10 / 278. szám

ff BERND STORCK SEM ROKONA DAVID COPPERFIELDNEK A z elmúlt két napban mindenki mondta a magáét. Megint jöttek a kritikus mondatok a magyar bajnokságról, a külföldön statiszta­­szerepre kényszerülő légiósainkról, az utánpót­lás-nevelési rendszerről. De... Akadtak bőven, akik védték a csapatot, kiemelve, hogy jobbak voltunk a svájciaknál, csak a balszerencsének köszönhetjük a vereséget. Érzelemvihar kíséri a válogatott szereplését, pedig... A helyünkön vagyunk. Ott a sűrűben, valahol a csehek, a bolgárok, a szerbek, a ro­mánok, a szlovákok és a lengyelek közelében. Hol felettük, hol alattuk, hol mellettük. És en­nek is örülnünk kell. Mert pon­tosan emlék­szem, amikor 2003-ban Maris Verpakovskis, a lettek villám­léptű csatára kétszer is betalált a kapuba, mi ki­kaptunk 3-1-re, és nagy meglepetésre a lettek jutottak ki az Európa-bajnokságra, a szerkesztő­ségből „kutatócsoport" indult Prágába, Zágráb­ba, Bukarestbe, hogy ők miért tartanak előbbre, mint mi, miért jobbak nálunk. Már nem jobbak. Talán a lengyelekre mondhatjuk, hogy erő­sebb a bajnokságuk, minőségi futballistákkal rendelkeznek, akik nívós nyugat-európai klu­bokban játszanak - és valóban játszanak! A lengyelek alighanem lépéselőnyben vannak, a gyönyörű, Eb-re épített stadionjaikkal, a kifo­gástalan infrastruktúrájukkal. Ám a többiek, a volt szocialista országok ugyanúgy keresik a helyüket, a múltjukat, a csapatukat, a jövőjüket, ahogy mi. A helyünkön vagyunk. Valahol a sűrűben, Európa közepén. Többet, jobbat egy csapásra aligha várhatunk. Bernd Storck sem rokona David Copperfieldnek vagy Óznak, a nagy varázslónak, szakember, aki megpróbál átugrani csapatával együtt egy túlsá­gosan magasra tett lécet. De annak csak örülhetünk, ha legalább megpróbálják. A lettek ellen hétfő este mindez ráadásul kötelez. Bármi is történik Rigában,­­, a folytatásban tisztában kell lennünk vele: a helyünkön vagyunk­­ ott a kicsik és a nagyok­ között félúton. JEGYZET A Báni Jász érdeklődik m­indössze egyszer kezdett a szezonban, s cse­­­reként is csak négyszer lépett pályára - túlzás lenne állítani, hogy Kovács István remekül kezdte a szezont... Ezzel együtt a Videoton ötszörös válogatott játé­kosa iránt a nemzetisport.hu értesülése szerint az egyesült arab emírségekbeli Báni Jász érdeklődik. A tizennégy csapatos bajnokságban két forduló után a tizenegyedik helyen szerénykedő csapat a hírek sze­rint már ajánlatot is tett a székesfehérvári klubnak, kölcsönvennék a 24 esztendős futballistát. Erre még van lehetőségük, hiszen az átigazolási szezon az or­szágban október 20-án zárul. „A Báni Jász valóban szeretné szerződtetni Ko­vács Istvánt, amit jó lehetőségnek tartunk, tekint­ve, hogy a Videotonban ebben a szezonban kevés lehetőséget kap - nyilatkozta Filipovics Vladan, a játékos menedzsere. - Az Emírségek bajnoksága változott a közelmúltban, sokat erősödött, egyre több fiatal játékost szerződtetnek külföldről a klu­bok." Ha Kovács István az Arab Emírségekbe szerződik, nem egyedüli magyarként szerepel majd a bajnok­ságban, hiszen Dzsudzsák Balázs az al-Vahdába ke­rült augusztusban. Kovács István pályafutása fordulóponthoz érkezhet, ha légiósnak áll, s a Báni Jász futballistája lesz GBAJNOKI SELEJTEZŐ B-CSOPORT: LETTORSZÁG-MAGYARORSZÁG Valami lesz... DERŰS HOLT Hatodik hivatalos válogatott mérkőzésünkre készülünk a lettek ellen. Hét is lehetne ez a szám, csakhogy az 1938 júniusában lejátszott Lettország-Magyar amatőr válogatott összecsapás nem tartozik ebbe a felsorolásba, pedig 3:0-ra győztünk. A mérlegünk így sem rossz: öt mérkőzésből négyet megnyertünk, s csak egyszer kaptunk ki. Igaz, akkor vendégként, a Skonto­stadion gyepén, és ugyanolyan fájdalmas volt a vereség, mint amilyen fájdalmas most a pontvesztés lenne. Istent! Rigából Va­jtálámi van, de nem az igazi­­ Riga 11 szülötte, az ismert színművész és komikus, Arkagyij Rajkin mondogat­ta ezt a maga sajátos akcentusával, ami­kor a hatvanas és a nyolcvanas évek között többször is hazánkban lépett fel. A vendég­­szereplésein mindvégig figyelt rá, hogy az adott ország nyelvén is elmeséljen egy-egy történetet, így született az azóta már-már legendássá vált mondat is. Szóval, valami van... Ez volt az ember érzése, amikor a népes magyar küldöttség helyi idő szerint délután egy órakor megérkezett a rigai repülőtér­re. A jól öltözött, igazán fess társaságot Andy Möller vezette fel: a korábbi vb- és Eb-győztes volt az első, aki a földet érés után betoppant a fotocellás ajtón, majd őt követték a játékosok, a stábtagok, s a csa­pat munkáját segítő szakemberek. Az egyenöltönybe bújt alakulat nem ke­rülhette el a feltűnést. Magyar szurkolók rögtön kaptak az alkalmon: kezet fogtak a kedvenceikkel, odaálltak melléjük egy-egy fényképre, hogy aztán biztató szavakkal engedjék őket útjukra a csomagjaikhoz. A rapid kavalkádot a háttérben meghúzódva, csendesen figyelte a szövetségi kapitány, Bernd Storck. Érdemes volt kicsit közelebbről is vé­gignézni az arcokon. A Svájc elleni vereség okozta csalódottság kiadós citromba ha­rapással ért fel, így az elszánt tekintethez többeknél elhúzott szájszél párosult. Az elgyötörtséget a repülőút számlájá­ra írtuk, a megszokottnál feszélyezettebb hangulatot ugyanakkor a tét nagyságára. Ha a svájciak elleni győzelem kimondva­­kimondatlanul is elvárás volt a szurkolók részéről, a lettországi hatványozottan az. Nem csak a Feröeren hagyott pontokat kellene ugyanis pótolni. Késő őszt idéző borongós, esős időjárás fogadta a Rigába látogatókat. E tekintetben semmi sem változott 2003 szeptembere óta, amikor is a magyar vá­logatott legutóbb - és hivatalosan először - Lettország fővárosában vendégeskedett. Nem lehetnek szép emlékeink arról az Eb-Bízzunk benne, hogy is érvényesül a papírforma. A selejtezőről, ugyanis a hűvös, szeles időben megrendezett mérkőzésen a Gellei Imre vezette együttes 3-1-re kikapott a Skonto­­stadionban. A sima kétgólos vereség pedig azt jelentette, jelentősen csökkent a nemzeti csapat esélye a pótselejtezőt érő második hely megszerzésére. A tét ezúttal sem kisebb, csak most az úti cél Oroszország. Legyen elrettentő példa a maiaknak az a mérkőzés: a győzelmi kényszer béklyót kötött a lábakra. A magyar csapat támadott többet, megpróbálva uralni a mérkőzést. Csakhogy nem éltünk a lehetőségeinkkel, a hazaiak pedig a legveszélyesebb fegyverükkel, gyors ellentámadásokkal kerekedtek fölénk. Hiába szépítettünk 0-3 után Lisztes Krisztián ré­vén, azt követően már csupán erőlködtünk, a lettek pedig az összes Verpakovskis-mezt elkapkodták... Gera Zoltán anno a kezdők között kapott szerepet - Kovács Zoltán a 87. percben vál­totta -, és az egyetlen, aki még mindig magá­ra húzza a magyar címeres mezt. Azóta persze sok minden megváltozott. Például a 2004-ben Eb-szereplő lett együttes - sőt Riga is. A repülőtérről befelé vezető út mellett hatalmas bevásárlóközpon­tok épültek, és óriási lakópark folytatásának az alapjait ássák éppen. Ma már nem a vá­ros egyik leghíresebb ipari terméke, a Riga­moped nyergében pöfögnek az emberek, hanem drága nyugati autókkal száguldoznak a jó minőségű utakon. Eltűntek onnan a ma­gyar Ikarus buszok is, helyettük környezetkí­mélő járművek alkotják a városi közlekedési cég flottáját. A labdarúgás továbbra sem az első számú sportág náluk­­ és a válogatott legutóbbi, Feröer elleni 2—0-s veresége talán csak to­vább növelte lemaradását a kedvencek listá­ján. A nagyvállalatok szívesebben hirdetnek jégkorongozóval vagy kosárlabdázóval: az egyik óriási plakátra például olyan klasszist állított egy biztosítócég, aki a palánknak hát­tal pózolva is a gyűrűbe talál. Változott azonban a magyar válogatott - hogy mást ne mondjunk, negyvennégy év után kijutott az Eb-re -, és papíron esélyesként várhatja a hétfő esti vb-selej­­tezőt. Ütött-kopott stadionban, bizonyára foghíjas lelátók előtt, zord időjárásban kell felülkerekednie az ezer sebből vérző, sé­rülésektől sújtott ellenfelén. Mégpedig úgy, hogy közben magán ci­peli a svájci vereség minden terhét és fá­radtságát. Valami van... - mondaná erre szegény megboldogult Arkagyij Rajkin. Hétfő este kiderül, hogy mi... Nem szabad, hogy a tét miatt görcsös legyen a játék. PROFI HOZZÁÁLLÁSSAL a nemzeti csapat Rigában újra megmutathatja, hogy eredményes futballra képes. Riga gyönyörű város - jó lenne, ha a meccs lefújása után is ilyen szép maradna az emlékekben FOTÓ: THINKSTOCK I fH X’.IS 2.H| A LEGIA GÓLKIRÁLYA NEM FOGLALKOZIK A MÚLTTAL, ÉS AMONDÓ, TUDUNK MI TÁMADNI! Mindenki készen áll az újabb ütközetre? Úgy érzem, a hétvégén megfelelően regenerálódtunk. Szombat délután szabad programot kaptunk, minden­ki kikapcsolódott egy kicsit, de a legfontosabb az volt, hogy alapo­­san kipihenjük magunkat. Öröm­ n­e­mel mondhatom, készen állunk az újabb mérkőzésre. Muszáj is, hogy fittek legyünk, hiszen nincs mese, meg kell nyerni a lettországi mérkőzést. Fájó vereségen vagyunk túl... Mentálisan mennyire nehéz ez a mostani helyzet? Meg kell oldanunk ezt a feladatot NIKOLICS NEMANJA,­­ a válogatott csatára is. Szerencsére sok volt a pozitívum a Svájc elleni mérkőzésen, ezeket kell kiragadnunk, és kapaszkod­nunk beléjük. Tényleg sok volt a jó megoldás, a szép támadás, sajnos hátul a megengedettnél több volt a hiba. Kétszer is visszajöttünk a mérkőzésbe, sőt a vé­gén a meccslabda is a lábunkban lehetett volna, ha... Ha a játékvezető megadja a Németh Krisztián lökéséért járó büntetőt? Pontosan! Magam is úgy láttam, hogy egyértelmű tizenegyes volt, „Némó” is elmondta a meccs után az öltözőben, nagyot taszítottak rajta, megakadályozták benne, hogy helyzetbe kerüljön. Járt volna a büntető. A holland bíró nem így gondolta. Ha három kettő nekünk, biztosan nyerünk. Milyen mérkőzésre számít Rigában? Vasárnap este kezdtük elemezni az ellenfelet a szakmai stáb irányításával. Tudjuk, mi a lettek erőssége, s legfőképpen mi a gyenge pontja a csapatuknak. A péntek esti, Svájc elleni vereségen to­vább kell lépnünk, a hibákat elemeztük, és egy biztos, hétfőn, sőt állítom, a jövőben is ilyen bátor támadójá­tékot kell produkálnunk. Erős európai élcsapat ellen is tudtunk gólokat lőni, támadni, nyomás alá helyezni őket. Meglepte, hogy Feröer kettő nullára győzött pén­teken Lettországban? Őszintén mondom, hogy nem! Szeptember elején ellenünk is nagyon jól játszottak a feröeriek, bebi­zonyosodott, dolgos csapat, eljutott arra a szintre, hogy már nem csak védekezni, hanem támadni is tud. Kontrákból ráadásul nagyon veszélyesek a feröeriek, sokat melóznak a középpályásaik, visszanéztem a rigai mérkőzésük góljait is, ott is ellentámadásokból lőtték a találataikat. Az viszont fontos lehet számunkra, hogy a hazaiak a pénteki vereség után ellenünk próbálnak meg szépíteni.­ ­ 171

Next