Nemzeti Sport, 2016. október (114. évfolyam, 269-298. szám)

2016-10-19 / 287. szám

12 | Labdarúgás THURY GÁBOR JEGYZET­EI A való világ C­sapatépítő tréninget tartott a DVTK a bajnoki szünetben, a játékosok szerint ennek ered­ményeként is sikerült legyőzniük a Videotont. Az egyébként nem kisasszonyfutballt játszó Elek Ákosban úgy oldódott a feszültség, hogy elpityeredett a meccs után. Ehhez tudni kell, a csapat gyenge szereplése miatt a szurkolók korábban tetemre hívták a futballistákat, leve­tették velük a mezt, mondván, nem méltók rá. A diósgyőriek négy napra­­elvonultak a kül­világtól, közösen feladatokat oldottak meg, megbeszélték a gyengébb szereplés okait. Ez régebben is így volt, csakhogy anno nemhogy térerő, mobil sem volt, pláne közösségi portál, amin csüngeni lehetett, ha másért nem, azért, hogy a virtuális uni­verzum elterelje a figyelmet a való(s) világ gondjairól. Olyan generáció van felnövőben, amelyik készségszinten használja a telekommunikációs eszközöket, ám az életnek vannak olyan részei, amelyekhez ezek egyáltalán nem szüksége­sek. A munkavégzés a nagy többség esetében ilyen. A pályán a hátvéd nem kérhet mobilon segítséget, ha gyorsabb a csatár, az edző sem használhat semmilyen technikai eszközt, mire korrigálná csapata tolódásos védekezését, már állhatnak fel játékosai a középkezdéshez... Egyfelől felgyorsult az élet, de az emberi fejlő­dés is változik. Annyiban mindenképpen, hogy egyre többet hallani a mentálhigiénés foglal­kozások szükségességéről. Jómagam erről azt gondolom, némi gellert kapott az evolúció, az emberekben a lelki ellenálló képesség szövete már nem olyan erős, mint régen, plusz divat lett emlegetni az úgynevezett megfelelési kény­szert - amelynek egyébként kötelességtudat a leánykori neve. Új idők, új kihívások, jelzem, utóbbi kifejezés is újsütetű termék, de nem leszek maradi, ha a megoldáshoz mentális mankó kell, ám le­gyen. A legfontosabb az alapos felkészülés, felkészítés lenne, és elsősorban abba kellene kapaszkodni. Amúgy nem tudok róla, hogy a martinász csa­­polás, a parasztember kaszálás előtt mentális tréningen venne részt... 11 GELLERT KAPOTT AZ EVOLUCIO a GYIRMÓT VISSZAJÁTSZÁS Kár volt szólni... Senki sem hibáztatta Jancsó Andrást a Mezőkö­vesd elleni 1-0-s vereséget követően, pedig a Gyirmót FC Győr húszesztendős hátvédje is el­ismerte, hibázott. Közvetlenül a mérkőzés vége előtt a védő összefutott csapattársával, az őri­zetlenül hagyott labdával pedig Ulysse Diallo a kapuig jutott, s eldöntötte a bajnokit. N­ éhány másodpercen múlt, hogy a Gyirmót so­rozatban hatodik bajnokiján se kapjon gólt, de Ulysse Diallo közvetlenül a lefújást megelőzően beta­lált, s a Mezőkövesd 1-0-ra megnyerte a mérkőzést. A mali légiós gólját a gyirmóti védelem hibája előzte meg, pontosabban Jancsó András és Mijusko Bojo­­vics összefutott, a montenegrói hátvéd fejéről pedig az afrikai támadó elé pattant a labda. „Megviselt a hiba, mert folytathattuk volna jó sorozatunkat - kezdte Jancsó András, a Gyirmót FC Győr hátvédje. - Az esetnél hátrébb helyezkedtem csapattár­samnál, biztosítottam, és a labdát figyeltem. Úgy mértem fel a helyzetet, hogy védőtársam nem érheti el a labdát, aztán amikor mégis felugrott, az utolsó pillanatban szóltam. Fontos a kommunikáció a pályán, de... Ha ezúttal nem szólok, talán nem kapunk gólt, ugyanis amikor Bojovics meghallotta a hangom, behúzta a nyakát, így azonban sutára sikerült a mozdulat, összefutottunk, a labda pedig a kapunk felé pattant." A hiba néhány másodperccel a mérkőzés vége előtt történt, a Gyirmót 612 percet követően ismét gólt kapott a bajnokságban, s az újonc elveszítette öt mérkőzésen keresztül tartó veretlenségét. Urbányi István vezetőedző mégis higgadt maradt, nem hibáztatta a fiatal hátvédet, sőt kijelentette, ötmérkőzésenként elfogadható hason­ló hiba, még ha a csapat vereségébe kerül is. „A hétvégén az MTK ellen próbálunk javítani - folytatta a védő. - Új stadionban játszhatunk, a ha­zaiaknak biztosan pluszenergiát jelent, hogy végre hazai pályán futballozhatnak. Elsőre nekem nagyon teszik a stadion, s ránk is hatással lehet a légkör." A Gyirmót és az MTK egyaránt tizenhárom ponttal várja a tizenharmadik fordulót, a fővárosiak csupán jobb gólkülönbségüknek köszönhetően előzik meg a tizedik helyen álló újonccsapatot. T. N. HALADÁS SIKERSZTORI Van vér pucájukban A lábai jól bírják, de a keze is megedződött az elmúlt időszakban: a győzelemért MINDENRE HAJLANDÓ Halmosi Páter a fémláda csapkodásáról, az erőt adó beszólásokról, a jó irányról és a megrebedésről. BIZTATÓ JÖVŐ Szombathelyen nemcsak a jelen, hanem a jövő is biztatónak tűnik, amit bizonyít, hogy Mészöly Géza három fiatal tehetséget is bevetett a Ferencváros ellen. A hosszabbításban beszálló, mindössze 18 éves Szőke Dániel éppen a címvédő ellen mutatkozott be az NB I-ben, de a 86. p­ercben becserélt 17 esztendős Dombi Gergőnek már ez volt a negyedik első osztályú meccse. Tóth Máté a megsérülő David Williams helyére állt be a 36. percben, a 18 éves középpályásnak ez már a kilencedik bajnokija volt. Csupán a miheztartás végett: Szőke Dániel és Tóth Máté ketten együtt nincsenek annyi idősek, mint Halmosi Péter. PIETSCH TIBOR Nem fáj a keze? A fémláda csapkodásától? Nem, mert már megedződött... - vette a lapot Halmosi Péter, a második he­lyen álló Haladás csapatkapitánya. - Bevett szokás ugyanis nálunk, hogy ha nyerünk, elénekelünk egy Hali-nótát, a ritmust én adom a do­­­boz ütögetésével. Hála az égnek, az elmúlt időszakban gyakran zengett az öltözőnk. Hány ládikát tett már tönkre? Egyet sem, mert bár először behorpasztom a tetejét, utána helyrepofozom azzal, hogy belülről is püfölöm. Az elmúlt hetekben előbb a Vasas, majd a Ferencváros legyőzését követő fieszta képei is felkerültek a világhálóra. Nem zavarta? Cseppet sem. Hogy őszinte legyek, hidegen hagy, mások látják-e vagy nem, és ha látják, miként t­­­lekednek róla. Azok a percek tudniillik rólunk szólnak. Tény, sokan felkapták a fejüket erre a két felvételre, de ez csak azoknak jelent újdonságot, akik nem ismernek minket. Merthogy mi minden sikert így ünneplünk - ugyanúgy daloltunk a Diósgyőr vagy a Paks elleni győ­zelem után, mint amikor a Vasast és a Fradit vertük meg. Lehet, hogy egyesek szemében ezek csupán részsikerek, és csodálkoznak azon, hogy ezek a vasi gyerekek mit ugrálnak itt, de engedtessék meg nekünk, hogy a magunk módján örüljünk. Arról nem szólva, hogy szerintem jobb egy, a pályán nyújtott teljesítménye miatt vigadó csapatot nézni, mint annyi minden mást a mai világban. Hitte volna, hogy a Ferencvá­ros ellen is begyűjtik a három pontot? Sosem foglalkozom azzal, ki áll velem szemben. Ha felmegyek a gyepre, egyvalami hajt, az, hogy sikeres legyen a Haladás! A Half az életem, érte mindenre hajlandó vagyok. Arra is, hogy összeugorjon az ellenféllel, hogy szóváltásba keveredjen a vetélytárs szur­kolóival. Nem érdekel, ha ez taszít valakit. Mondtam, a klubomért bármire képes vagyok. Szidnak a drukkerek? Nem nagy ügy. Persze megesik, hogy visz­­szaszólok. Egyébként pedig hálás vagyok ne­kik, mert abból is erőt merítek, hogy meg­találnak. Úgy tartják, azzal foglalkoznak, akit ismernek. Nem kell, hogy szeressenek más csapatok szurkolói. Mindig azt mondom, inkább irigyeljenek, mint sajnáljanak, mert ha irigyelnek, azt jelenti, hogy valamit jól csinálok. Leírható, milyen állapotban játszik végig egy meccset? Olyankor nem ismerek se istent se embert, kizárólag az vezérel, hogy nyerjünk. Gyakran hallom kívülről, hogy Cucu, ne idegeskedj. Elárulom, sosem idegeskedem, legalábbis annyira nem, hogy elboruljak. Nem vagyok hülye gyerek, tudom magam kontrollálni. Az viszont igaz, hogy ezer fokon égek, mert mindenáron győzni akarok. Ezért vagyok még mindig itt, ezért tudok harminchét évesen kilencven percet újra és újra a játéktéren tölteni. Múltkor valaki azzal veregette meg a vállam, hogy ő harmincöt esztendősen már az öregfiúk között futballozott, én meg a mai napig az NB I-ben játszom. Lám, akadnak olyanok is, akik dicsérnek. Ha egy-egy mérkőzést vissza­néz, van, amit megbán? Semmit. Mert csak akkor reagálok hevesen, ha igazságtalanság ér. Önszántamból sohasem bántottam meg senkit, és nem is teszek ilyet. Az, hogy a meccs hevében összekapok egye­sekkel, belefér, de a lefújás pillanatában részemről minden el van felejtve, nincs harag. Tetszik, nem tetszik, ez Halmosi Péter. Az is én va­gyok, aki szent őrült­ként küzd a Haladás győzelméért, az is én vagyok, aki csapkodja a fémdobozt, és az is én vagyok, akit otthon a felesége,és a kért gyereke kenyérre tud kenni. Azt a­onban le kell szögez­nem, hogy a szombathelyi történetben nem én vagyok a középpontban. Hanem ki? A csapat, a szakmai stáb, a vezető­ség és a drukkerek. Ez jól működő gépezet, mindenki tisztában van vele, hol a helye, mi a dolga. Ennek is betudható, hogy már másfél éve várakozáson felül teljesítünk. Erre bármit lehet mondani, csak azt nem, hogy a véletlen műve. Mert egy vagy öt mérkőzésen még lehet szerencséd, de negyvenötön már­ nem! Az előző idényt úgy zártuk az ötödik helyen, hogy három ponttal maradtunk le a bronzér­mes Debrecen mögött. A mos­tani szezon rajtja előtt mást nem hallottam, mint hogy még egyszer nem tudunk így szerepelni. Ehhez képest a bajnokság első harmada után jobban állunk, mint tavaly ilyenkor... A realitás nyilván nem az, hogy a Hali az ország második legerősebb csapata, ám valami oka csak van annak, hogy tartjuk a lépést a legjobbakkal, sőt! Vegyük a hétvégén legyőzött Fradit. Aláírom, Gera Zoltán nagyon hiányzott tőlük, a tudása és a tapasztalata rengeteget ér, de a Ferencváros nélküle is Ferencváros. Dicső hagyományokkal és hazai szinten majdhogynem egyedülálló háttérrel rendelkező topcsapat, ha összehasonlítom a két egyesület lehetőségeit, aligha kell ecsetel­nem, hogy a Haladás messze el van maradva a Fraditól. Jóllehet már nem olyan messze, mint korábban, ami annak is betudható, hogy tavaly nyáron a lehető legjobb irányba indult el a klub. S ha ezen az úton megyünk tovább, annak jó vége lehet. Mindenesetre boldog vagyok, hogy ennek a csapatnak a tagja lehetek. A győzni akarása mennyire ragad át a többiekre? Király Gábor mindig ugyanúgy győzni akar, mint én. Ez persze nem meglepő, mert neki is annyit jelent a Hali, mint nekem. Annak ugyan­akkor nagyon örülök, hogy a mai Haladást zömében olyan futballisták alkotják, akiknek szintén van vér a pucájukban. És ami legatóbb mennyi­­re lényeges: ha nem is mindannyian tősgyökeres szombathelyiek, kellő tisztelettel és alázattal viseltetnek a klub iránt. Ha szükségét érzem, igyekszem átragasztani a habi­tusomat másokra, ám a hozzáál­lással tényleg nincs gond nálunk. Amikor a fiatalok azt látják, hogy az öreg meggebed a sikerért, ők is beleadnak apait-anyait. Az sajnos előfordul, hogy ez sem elég a győ­zelemhez, de legalább emelt fővel jöhetünk le a pályáról. A hétvégén Mezőkövesdre mennek. A meccs végén lesz mutatás a vendégöltözőben? Bizonyítottuk már, hogy bárkit bárhol megverhetünk. Mezőkövesdre is úgy indulok el, hogy nyerni akarok, a kezdés előtt eszemben sincs azon rágódni, mi lesz, ha nem sikerül. Szóval ha rajtam múlik, lesz nótázás, és megnyugtató érzés, hogy a csa­pattársaim ugyanígy állnak hozzá. A torkunknak nem árt az éneklés, és ahogy elnéztem múlt szombaton, a láda is bírja még a gyűrődést. Halmosi Péter ilyen, tud küzdi­­k, úgy érzi, akkor visszaszól, veszekszik, ám a lefújós uter mindenkivel szent a béke ! ! AZ IS ÉN VAGYOK, AKI SZENT ŐRÜLTKÉNT KÜZD A HALADÁS GYŐZELMÉÉRT, AZ IS ÉN VAGYOK, AKI CSAPKODJA A FÉMDOBOZT, ÉS AZ IS ÉN VAGYOK, AKIT OTTHON A FELESÉGE ÉS A KÉT GYEREKE KENYÉRRE TUD KENNI.­­ Halmosi Péter Halmosi Pétert már csak három mérkőzés választja el attól, hogy háromszázötven NB I-es fellépéssel büszkélkedhessen - ha semmi sem jön közbe, november 5-én, az MTK elleni hazai (vagyis soproni) meccsen jubilálhat. Hogy aztán meddig juthat, maga az érintett sem tudja. „Csak az biztos, hogy egyelőre képtelen vagyok abbahagyni a játékot - árulta el a harmincnyolcadik életévében járó középpá­lyás. - Az én koromban kevesen futballoznak már ilyen szinten, bár a jó példáért nem kell messzire menni. Király Gábor negyven­évesen is csodákra képes. Engem is motivál, hogy hétről hétre pályára léphetek az élvonalban, meglátjuk, meddig bírom még. De mivel imádom azt, amit csinálok, valami azt súgja, a búcsú odébb van.” r * ■.-» •*­FOTÓ MEDER ISTVÁN 2016. október 19., szerda nemzetisport

Next