Nemzeti Sport, 2016. október (114. évfolyam, 269-298. szám)

2016-10-31 / 298. szám

OH­ÉV * 2018. október 31., hétfő • A Nemzeti Sport retrómelléklete Népsport 1921 - 95 éve alapították a hölgyek emancipációjáért küzdő Nemzetközi Női Sportszövetséget H­ölgyválasz Miközben 95 évvel ezelőtt a nőket a legtöbb országban még az általános választójog sem illette meg, könnyen elképzelhető, milyen megrökönyödést váltott ki, hogy sportolni szeretnének. Egy francia hölgy, Alice Milliat másként gondolkozott, és 1921 októberében megalapította a Nemzetközi Női Sportszövetséget. Az FSFI (ha már Madame Milliat fran­cia volt, Fédération Sportive Féminine Internationale néven jött létre az új szer­vezet) 1921. október 31-i életre hívását nem kísérte tapsvihar - természetesen a rivális Nemzetközi Olimpiai Bizottság és a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) nemtetszése volt a leghangosabb. 1921 májusában Monte-Carlóban már rendeztek egy szűk körű dzsemborit ki­zárólag női sportolók számára (ezt 1922- ben és 1923-ban megismételték), és azt se feledjük, hogy az olimpiák műsorán egy-egy szám erejéig már megvillan­tották magukat a hölgyek, de a széles közvélemény inkább amolyan cirkuszi betétszámként tekintett a versenyeikre, mint a program valódi részeként. (A nők 1900-ben golfban és teniszben­­ a brit Charlotte Cooper lett a gyengéb­bik nem első olimpiai bajnoka -, 1904- ben íjászatban, 1908-ban íjászatban, mű­korcsolyában)i] és teniszben, 1912-ben pedig már úszásban, 100 gyorson és a 4x100-as gyorsváltóban is részt vehettek a nyári játékokon.) Alice Milliat az alapító ülésen azon­nal lefektette a szervezet céljait, ezek csúcsán az önálló a Női Olimpiai Já­tékok állt­­ volna. A NOB-ot azonban keményebb fából faragták annál, mint­sem tűrte az efféle partizánakciókat, az olimpia szó használatát már akkor is vaskézzel szabályozta. Az FSFI sem kapta meg az engedélyt a használatára, így lett az ugyancsak négyévente, az olimpiák közötti páros esztendőkben megrendezett esemény neve Női Vi­lágjátékok. Ebből végül négyet tartottak meg, 1922-ben Párizs, 1926-ban Göteborg, 1930-ban Prága, 1934-ben pedig London adott otthont az összesen több mint 20 ezer résztvevőt, segítőt és szervezőt meg­mozgató renegát viadalnak. Az 1938-as, eredetileg Bécsnek szánt rendezvényt az olimpiai mozgalom egyre szélesebb körű emancipációja már okafogyottá tet­te, az elmaradt. Az első, párizsi játékokon (szimbo­likus, hogy éppen abban a városban rendezték meg, ahol két évvel később a nyári olimpiát, amelyen a NOB, illetve az IAAF megtagadta a női atléták rész­vételét!) öt ország képviseltette magát: Csehszlovákia, az Egyesült Államok, Franciaország, Nagy-Britannia és Svájc. Összesen 77 sportoló 11 számban harcolt a helyezésekért, a versenyeket húszezer­nél is többen látták, 18 világcsúcs is szü­letett - más kérdés, hogy akkoriban azért lényegesen egyszerűbb volt rekordot dönteni, mint manapság. Milliat asszony rendkívül elégedett lehetett, a NOB-nak és az LAAF-nek főtt a feje, Göteborg pedig 1926-ban már szintet lépett. Svédországban kilenc or­szág 100 sportolója mutatta meg tudá­sát, ott voltak a lettek és a lengyelek, de eljöttek a japánok is, 12 atlétikai szám szerepelt a programban. A megnyitót megtisztelte jelenlétével V. Gusztáv svéd király, és a nyitó beszédet a göte­­borgi kerület kormányzója, a korábbi miniszterelnök, Oscar von Sydow fele­sége, Mary mondta. Eleinte az FSFI akart együttműködni a NOB-bal, később, az első, 1922-es já­tékok sikere után egy évvel már a NOB nyújtotta ki a kezét az FSFI felé, persze a saját égisze alatt elképzelve a folytatást, de a hölgyek (ahogyan az lenni szokott) többet akartak. Az IAAF 1928-ban szi­gorúan ötben (100 m, 800 m, 4x100 m, magas és diszkosz) limitálta az atlétikai programban szereplő versenyek szá­mát - erre a sértődött brit női sportolók testületileg úgy döntöttek, hogy bojkot­­tálják az amszterdami nyári olimpiát. Merthogy időközben az ötkarikás játé­kokon is egyre több és több számot kap­tak a hölgyek, az emancipáció ha lassan, a sportban is győzedelmeskedett. Min­denesetre 1930-ban Prágában nemhogy öt, demonstratíve 12 atlétikai számban hirdettek női „világbajnokot"­­ és be­mutatót rendeztek kosárlabdában, ké­zilabdában vívásban, lövészetben és kajak-kenuban is. Az 1932-es Los Angeles-i olimpia ide­jén (itt hat női atlétikai számot rendeztek, 800 m nem volt, de feltűnt a 80 m gát és a gerely) a Német Atlétikai Szövetség azt javasolta, hogy az IAAF olvassza magába az FSFI-t. Erre Alice Milliat olyan ideges lett, hogy a nyári olimpia teljes női boj­kottját helyezte kilátásba. Hiába, a nagy hal a sportban is megeszi a kis halat, és nem az FIFI volt a nagy. Ettől függetlenül két évvel később, a negyedik (egyben utolsó) Női Világjá­tékok programjában is 12 atlétikai szám szerepelt, a külsőségek ekkor már szinte teljesen az olimpiákat idézték, és a höl­gyek egyebek mellett labdarúgásban­!) is megmutathatták akkor még csekélyke tudásukat. Ezután viszont az FSFI lassan elveszí­tette a jelentőségét, amit lehetett, megtett a női sportolók jogaiért, a NOB és az IAAF is egyre inkább befogadta a höl­gyeket - az 1920-as, antwerpeni 65-tel szemben 1936-ban Berlinben már 331- en léptek küzdőtérre. Aztán az IAAF az 1938-as atlétikai Európa-bajnokságon a lehető legszélesebbre tárta a kaput a nők előtt. A sorban a második atlétikai Eb-n a férfiszámokat Párizsban, ám az először kiírt nőieket két héttel később, szeptem­ber közepén az Anschluss utáni Bécsben rendezték meg (Csák Ibolya révén ma­gasban magyar arany is született) - pon­tosan ott, ahová az FSFI az 1938-as Női Világjátékokat álmodta. A Nemzetközi Női Sportszövetség - anélkül, hogy pró vagy kontra kommentálta volna az IAAF döntését - ezzel ki is múlt, az ötödik vi­lágjátékokat már nem rendezték meg. A NOB és az IAAF hitelesítette a korábbi női versenyeken elért rekordokat, teljes jogú tagként fogadta be a hölgyeket, ma pedig már ott tart az ötkarikás mozga­lom, hogy nincs olyan sportág, amelyet ne űznének nők a játékokon. ■Ül « * 9 Befutó 1922-ben a párizsi játékokon, ahol 18 világrekord született, de mint a képen is látszik, alapvetően a felszabadultság jellemezte a versenyeket Mussolini gráciai Magyarország nem vett részt a Női Világjátékokon - igaz, 1931-ben Firenzében néhány sportolóval feltűnt a hasonló európai seregszemlén (ennek Olimpiadi della Grazia volt a neve - a NOB összevont szemöldöke ellenére vakmerően szerepelt benne az olimpia szó, és az atlétikai Európa­­bajnokságok amolyan előeseményének számított), és Vértessy Katalin, az 1936-os olimpiai bajnok Csák Ibolya nagy hazai riválisa révén magasug­rásban aranyérmet is nyert. A győztes ugrás 145 cm volt - a női világrekor­dot akkoriban 160,5 cm-rel tartották, a férfiak ekkor már két méter felett jártak. A firenzei seregszemle az olasz vezér, Benito Mussolini teljes támo­gatását élvezte, ugyanis a Duce a fasiszta eszme által preferált erős és termékeny nőt látta a sportolókban, szemben az általa gyűlölt hivalkodó kozmopolitizmussal. Firenzében 11 ország hölgyei vetélkedtek, és az atlé­tikán kívül táncversenyben(!) is gyönyörködhettek a nézők. ■EzftÖrténtí^-11—— 1 —■wn,nnw«­nt Dupla ott, dupla dupla itt 1976. október. Csaknem negy­venezren váltottak belépőt a bécsi Prater Stadionba. Kétszer annyian, ahányan négy hónappal koráb­ban a magyar-osztrák válogatott mérkőzést látták a Népstadionban (2-0). A barátságos mérkőzés őszi „visszavágójának" érdekessége, hogy az osztrák fővárosban leját­szott összecsapáson húzta magára először a címeres mezt Törőcsik András - összesen negyvenöt válogatottságig jutott, és tizenkét gólt szerzett. Az Újpesti Dózsa kiválósága végig játszott, honfitársaink igen korai góljait azonban nem ő, hanem ferencvárosi társa, Nyilasi Tibor szerezte a 3., majd a 7. percben. Elsöprően kez­dett tehát csapatunk, nagyon gyorsan kétgólosra növelte az előnyét. Ám a vezetés tudatában ismét előjött a szokásos rossz beidegződés, nem egyszerűen megnyugodtak, hanem mindjárt el is álmosodtak, sőt lelassultak a labdarúgóink. Mire észbe kaptak, az osztrá­kok máris egyenlítettek - Hans Krankl duplázott-, ráadásul a feljövő osztrákok ellen min­den energiánkat a védekezésre kellett fordítani. Aztán fordult a kocka, ugyanabba a hibába estek a vendéglátók, mint mi, kicsit kiengedtek, és Kereki Zoltán révén rögtön ismét magunkhoz vettük a vezetést. A lábra kapó magyar válogatott kihasználta, hogy a „sógorok" kissé összeza­varodtak, és Kereki megszerezte a második gólját. Ezzel 4-2 lett a végeredmény ide. Megjegy­zendő, hogy a gólokat mindkét oldalon kettesével szerezték a játékosok. A nagyasszony Alice Milliat, a Nemzetközi Női Sportszövetség alapítója 1884-ben született, és ifjúkorában evezés­ben ért el szép sikereket. A Fe­­mina Sport klub tagja volt, majd ott bábáskodott a Francia Női Sportszövetség 1917-es születése­kor, pénztárnoka, később elnöke volt a szervezetnek. Ő gründolta 1920-ban az első francia női labda­rúgócsapatot is, amely Angliában játszotta az első hivatalos tétmér­kőzést. Élete fő műve természe­tesen az FSFI, amelyet egészen az 1938-as megszűnésig vezetett. Alice Milliat 1957-ben hunyt el. Olyan ellenben van, amelyből a férfi­számok hiányoznak. A ritmikus gimnasz­tika és a szinkronúszás (bár hivatalosan a vizes sportok, illetve a torna részeként áll­nak a programban) is ilyen. Ne legyenek illúzióink, ez sem örökké lesz így. L. Pap István

Next