Nemzeti Sport, 2016. október (114. évfolyam, 269-298. szám)
2016-10-31 / 298. szám
EE * 2016. október 31., hétfő • A Nemzeti Sport retrómelléklete Népsport Születésnap - Csak szülői nyomásra, baráti rábeszélésre fogott kardot a 110 esztendeje született Kabos Endre @lustaglasszis Háromszoros olimpiai és hatszoros Európabajnokként sem a magabiztosság jellemezte Kabos Endrét. Csak a páston nem volt visszafogott, ha jó napja volt ellenállhatatlanul vívott, miközben vallotta: nem a sportból kell megélnie. „Nem a fénynek, hanem a melegnek embere" - jellemezte kortársa. Szerette a sportot, de sokáig nem akart vívó lenni. Szülői ráhatásra, baráti nyomásra vett kardot a kezébe, hogy aztán, mint annyi más kortárs klasszis, Italo Santelli mester közbejöttével érjen a csúcsra. A neki jutó két olimpián háromszor, Los Angelesben (1932) Gerevich Aladár, Glykais Gyula, Nagy Ernő, Petschauer Attila és Pillér György társaságában egyéni bronzérmesként nyert csapatban, Berlinben pedig Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Kovács Pál, Rajcsányi László és Rajczy Imre társaként, majd egyéniben, úgymond saját jogon is olimpiai bajnok lett. Los Angelesben „kifinomult technikája tizenhat asszóból csupán egyben hagyta cserben”, főszereplője volt tehát a csapataranynak. Ezzel együtt esze ágában sem volt a vívásból megélni: „Soha nem vallottam azt, hogy azért, mert jó sportoló vagyok, ne dolgozzam úgy, mint más kollégáim". Igen ám, de banktisztviselői állása megszűnt, megélhetési gondjai támadtak, így aztán zöldségüzletet nyitott. Átmenetileg persze, mert jött a legendás mecénás, az Egyesült Izzó vezérigazgatója, Aschner Lipót, és segédkezet nyújtott neki. A gyár főtisztviselője és az UTE kardozója lett, semmi sem akadályozta meg abban, hogy felkészüljön a berlini olimpiára. Ahol csapatban „két győzelmet aratott és két vereséget szenvedett fáradtsága miatt", ám az olaszok elleni döntő csatában 3:4 után Pinton ellen „a boszorkányosan ügyes Kabos belső elővágása" jelenti az egyenlítést, hogy aztán 8:4 után 9:6 legyen a vége. És aranyérem. Az egyéni verseny első napján aztán Kabos már „biztató formát mutat, igen jól dolgozik, tempóvágásai és védései jól sikerülnek. Jól tartja a távolságot, biztosan forgatja a kardot, ha így vív tovább, akkor senki sem veheti el tőle a bajnokságot" - állapítja meg Az Estben nem akárki, Petschauer Attila. „Legfeljebb az olasz Pinton" - teszi hozzá. Aztán a másnapi döntőben Kabos éppen Pinton ellen vívhatja a döntő asszót. Hogy így alakult, ahhoz kellett Gerevich is, aki „villámgyors támadásaival 5:1-re veri az olasz bajnokot", Marzit, akitől Kabos az első cserében 5:1-re kapott ki. Marzit a lengyel(!) Sobik is legyőzi, így „a magyar táborban ölelik, csókolják egymást, huj-huj hajráznak, éljeneznek, csorog a könny a szemükből." Tehát Kabos-Pinton. A magyar fiú „bámulatosan dolgozik. Tüneményes dolgokat csinál. Elővág, véd, visszavág, zuhog a hasvágása Pinton plasztronján, percekig csattognak a kardok". 5:3 a vége, majd jön a kötelező az osztrák Losert (5:2) és a belga Neuckert (5:1) ellen és az aranyérem. „Boldog vagyok, hogy ezt megértem. Hidd el, szeretnék sírni, mint egy kis gyerek, de tudom, hogy nem illik" - mondta Kabos Petschauernek, aki megnyugtatta: „Ha jólesik, sírjál. Ezek örömkönnyek. Úgyis sok keserűséged volt, míg idáig eljutottál. " Kabos magától értetődően mondja: „Ezt elsősorban az öreg Santelli Italának köszönhetem, aki szidott, »lustag embernek« nevezett, szaladgált fűhöz-fához, mindenkinek bepanaszolt, hogy lusta vagyok, és minden eszközt megragadott arra, hogy kényszerítsen a vívásra, amikor pedig iskolát adott, szívvel-lélekkel, atyai barátsággal dolgozott velem." A döntő előtt egyébként a szigorú mester „a kedves, öreg maestro már percek óta nem találta a helyét. - Én ez az izgalom nem bírja. Gyors kezdeni. Rettentő izgató vagyok." Kabos kevésbé volt magabiztos, mint a tudása alapján lehetett volna. Bevallotta Petschauernek: „Hiába mondtad nekem tegnap este, hogy én nyerem a versenyt, azt hittem, hogy csak önbizalmat akarsz belém önteni. Megmondom őszintén, én akkor azt hittem, hogy Pinton lesz a kardvilágbajnok. Hála a jó Istennek, rosszul hittem." (Tudni kell, hogy akkoriban az olimpia világbajnokságnak is számított, az első vb-t 1937-ben rendezték Párizsban.) Azért a győzelem javított a lelkiállapotán, mondja is, hogy „még fiatal vagyok, most leszek harmincéves, ott akarok lenni Tokióban is." Aztán közbeszólt a történelem. A háború miatt elmaradtak az 1940-es játékok, Kabos Endre élete pedig tragikus véget ért. 1944. november 4-én az aláaknázott Margit híd váratlan felrobbanásakor vesztette életét. A körülményekről sokáig élt a tévhit, ott volt azon a teherautón, amely munkaszolgálatosokat vitt át Pestről Budára, ám aztán Kő András koronatanúra lett. A vívószövetség egykori főtitkára, Zöld Ferenc mesélte el neki 2004-ben, hogy ő beszélt utoljára Kabossal: „A Margit híd pesti megállójában találkoztam vele. Hívott, hogy menjek át vele Budára, ott bujkált a feleségével. Nemet mondtam. Elköszönt, felszállt a villamosra, a villamos pedig a Dunában kötött ki... Egy nappal a születésnapja előtt. Ha vele megyek, én sem maradtam volna életben." A róla szóló, Szarka Klára szerkesztette könyv megdöbbentő ténye, hogy „ha még egy partit játszik a sportklubban, akkor elkerüli a robbantást a Margit hídon." Kő András érdekes előzménynyel is szolgál, a Reggeli újság 1936. október 19-én arról írt, hogy „Kabos Endre világbajnokot vasárnap elütötte egy autóbusz a Berlini téren." Az olimpiai bajnok elmondta, hogy „a kettes jelzésű busz hirtelen fékezett, a kocsi megcsúszott és fellökött. Nekiestem egy fának, de nem történt különösebb bajom. (...) Erős fizikumom és szerencsém játszott közre ennél a balesetnél is. És bár híres vagyok állóképességemről, olyan biztosan mégsem állok, hogy egy autóbusz ki ne billentene a stabilitásomból. " Később derült ki, hogy Kabos bordatörést szenvedett, ám végül is valóban szerencsésen megúszta az esetet. Nagy bajnok volt. A jeles szakíró, Syposs Zoltán szerint „vívását csodálatos tempóérzékre épített, elegáns egyszerűség jellemezte. Óriási akaraterővel tudott összpontosítani, kivárni a legkedvezőbb alkalmat. (...) Kitűnő reflexekkel rendelkező észvívó volt, kombinatív, ötletes, inkább óvatos, mint vakmerő." Emellett „szerény, csendes kedves modorú ember volt, intellektuális jelenség. Bár mondjuk - talán jobban ismerték - szerette a tréfát, a harsogóbb jókedvet is. Meséit, apró megfigyeléseit gyakran és vidáman adta elő - én úgy emlékszem rá, mint akinek finom, fátyolon átcsillanó humorán is átérzett néha valami el nem mondott fájdalom, csendes melankólia. Néha oly különösnek tűnt előttem dobogón látni őt, villanólámpák, reflektorok fényében, riporterek kereszttüzében. Olyannak ismertem, aki nem a fénynek, hanem a melegnek embere, szívesebben »befelé néző«, mintsem fotólencsékbe." Volt mire szerénynek lennie. Maronyai Péter I * Kabos Endre rászolgált, hogy az ünnepiő tömeg a vállára emelje a berlini diadal után jönnek haza a bajnokok (1936), Kabos Csák Ibolya (balra) és Elek Ilona között 1936. október 31. A reformáció ünnepén, a Megyeri úti pályán 2000 főnyi közönség előtt mérkőzött az Újpest a III. kerülettel. Az Újpest csatársorának legutóbbi játéka (a Szombathely ellen: 7:1) után a szakemberek nagy gólarányú győzelmet vártak, de nem ez történt. A mérkőzés legnagyobb részében tehetetlenül vergődő újpesti csatársor alig tudott megbirkózni a lelkesen játszó óbudai védelemmel. Többször sújtották a XI. kerületi csapatot a bíró téves ítéletei. Az első félidő első perceiben már az óbudai csapat vezetett. A hetedik percben Lencsés hat méterről bevágja az első gólt. A gól után is a n.kér támadott, majd a játék 20. percében Újpest kerül fölénybe, de kiegyenlíteni nem tudott. A második félidő már újpesti támadásokkal kezdődött, a kiegyenlítő gólt az 53. percben Zsengellér közvetlen közelről rúgta az óbudaiak kapujába. Kerület-támadások során a 65. percben Kármánt az ötösvonalon buktatták, de a játékvezető sípja néma maradt. A 72. percben az újpesti csatársor egész jobbszárnya lesállásból indult, a beadásból Kállai közvetlen közelből lőtte a vezető gólt. A játékvezető ragaszkodott téves ítéletéhez. Az állandó újpesti fölény csak a 87. percben hozott eredményt, amikor Vincze belőtte az újpestiek harmadik gólját (3:1). Az Újpest végül harmadik lett a szezon végén (1. Hungária, 2. Ferencváros), ez a két pont (is) kellett a dobogóhoz, hiányában a Phőbusé lett volna a bronzérem. Bánkuti bírónak ez volt az első meccse az élvonalban. Hosszú pályafutás az övé, utoljára 1959. március elsején fújt az NB I-ben (Győri Vasas ETO-Csepel 0:0). M. P. a Bánkuti bíró eldöntötte Névjegy Kabos Endre Született: 1906. november 5., Nagyvárad Elhunyt: 1944. november 4. Klubjai: VÁC (1926-1930), Tisza VC (1930-1934), UTE (1934-1944) Kiemelkedő sikerei: olimpiai bajnok (1932: csapat, 1936: egyéni és csapat), olimpiai 3. (1932: egyéni), 6x Európabajnok (1931,1935: csapat, 1933,1934: egyéni és csapat), 4x magyar bajnok (1930: kardcsapat, 1937, 1938, 1939: párbajtőrcsapat) Elismerése: Toldi-aranyérem (1936)