Nemzeti Sport, 2017. január (115. évfolyam, 1-30. szám)
2017-01-16 / 15. szám
IV * 2017. január 16., hétfő * A Nemzeti Sport retrómelléklete Népsport 1857 — Szemelvények az első magyar sportújságból Nógatás a báró úrnál Százhatvan évvel ezelőtt, 1857. január 15-én jelent meg az első magyar sportújság „Lapok a lovászat és vadászat köréből" címmel. A kezdetben kéthetente kiadott lapról és alapítófőszerkesztőjéről, Bérczy Károlyról a szombati Hosszabbítás mellékletünkben olvashattak. Ezúttal az első évfolyam cikkeiből közlünk szemelvényeket. A hazai sportról (Levő a szerkesztőben) B. EÖTVÖS JÓZSEFTŐL. Tisztelt szerkesztő ur! — E napokban vettem hozzám intézett becses sorait, mellyekkel tudtomra adván, hogy „Lapok a lovászat és vadászat köréből“ czímű folyóirata jövő év elejével megindul, egyszersmind e lap munkatársául szólit fel. Miután azon tapasztalások, mellyeket a vadászat terén szereztem, fájdalom, csak emlékeim közé tartoznak, becses felhívásának követésére nem érzek magamban képességet , de nem mulaszthatom el ezen alkalmat, hogy örömömet, mellyel e vállalat megindulását fogadom, ne fejezzem ki. Hogy a lóverseny, kopaszat, agarászat, szóval mindenki a hazai lótenyésztést emeli, nemzetgazdászati tekintetben nagy fontossággal bír, ezt napjainkban talán még azok sem fognák tagadni, kik — midőn gr. Széchenyi István ezen állításával első lépett fel, azt gunynyal fogadták. Ma kevesen lesznek, kik annak tudatában, hogy a magyar lóra termett, a kérdést, milly ló az, mellyre adandó alkalommal felülhet, közönyösnek tekintsék s igy kevesen fogják olly lap létezését fölöslegesnek tartani, melly kizárólag ezen tárgyakkal foglalkozik. le iW* m ■' » -■** Báró Eötvös József nem ragadt le annál, hogy a magyar lóra termett Hazai vadászatok és sport Magyarországon Szerző: gróf Andrássy Manó I. évfolyam, 17. szám „Leggyakoribb, legsikeresebb neme a farkasvadászatnak a lesbeli vadászat. A tapasztalt vadász nem esik kétségbe, ha az első kirándulás sikertelen, szenvedélye újabb mérkőzésre készüt, a farkasnak tulajdonságait fölhasználja cselvetésre, hatalmas étvágyára és szaglására számítva. A vadász úgy intézkedik, hogy jókora darab konczot nagy térségen úsztasson meg, így a vér szagot vervén, a farkast nyomon vezeti a vadász leshelyéig, hol a farkast éjjel, holdvilágnál a szörnyű csöndben lőkörbe kapja, s elkövetett csinyjaiért kiszolgáltatja neki az igazságot." Medvevadászat a görgényi havasokban Ibrányi Zsigmond I. évfolyam, 20. szám Két medve esett már e hajtásban, midőn egy roppant nagy öreg állat csörtetett a hely felé, mellyen Matskási Ferencz, gróf Teleki Sámuel és báró Kemény Kálmán urak egymástól ése A hazai sportról Szerző: báró Eötvös József I. évfolyam, 1. szám „Tisztelt szerkesztő úr! E napokban vettem hozzám intézett becses sorait, mellyekkel tudtomra adván, hogy »Lapok a lovászat és agarászat köréből« czimű folyóirata jövő év elejével megindul, egyszersmind e lap munkatársául szólít fel. Miután azon tapasztalások, melylyeket a vadászat terén szereztem, fájdalom, csak emlékeim közé tartoznak, becses felhívásának követésére nem érzek magamban képességet, de nem mulaszthatom el ezen alkalmat, hogy örömömet, mellyel e vállalat megindulását fogadom, ne fejezzem ki (...) A »Vadászlapok«-nak egyik - s szerintem fő feladatuk az, hogy hazánkban a nemes »sport«-tal foglalkozóknak közlönyül szolgáljanak s midőn azt, mi az ország különböző vidékein mezőn és erdőben történt, hitelesen előadják, egyszersmind az érdeket neveljék, melly e nemes időtöltéshez nálunk, mint minden tetterővel biró nemzetnél mindig mutatkozott. Miután pedig, angol szótárt véve azt találjuk, hogy sport tulajdonkép csak időtöltést, mulatságot jelent, sokan nagy komolysággal talán azt fogják kérdezni: váljon olly tárgy, melly csak mulatságnak, csak időtöltésnek tekinthető, méltó e arra, hogy vele komolyan foglalkozzunk? (...) Én legalább azt hiszem, hogy ha egy nemzet életéből annak nemzeti mulatságain kívül egyebet sem ismernénk, jellemének megitélhetésére ez maga elég leendene. Nép, melly férfias időtöltésekben gyönyörködött, gyáva és elpuhult nem lehetett soha." Agarászat Szerző: báró Podmaniczky Frigyes I. évfolyam, 1. szám „Alig találunk várkastélyra, alig találunk falusi lakra, vagy elszigetelt pusztai tanyára, mellynek pazarul épült aklaiban, vagy szerény szalmafedeles tornácza alatt, néhány agár ne nyújtóznék. Ha földes ur lakába lépünk, nemde első, mit nehány felénk rohanó komondor után megpillantunk: a konyhából fájdalmas sikoltások között kiszökő agár falka. Sántikálva s leverten, kétségbeesetten vonitva, - a szakácsné, szolgáló vagy gazdasszony kissé neveletlen durva intései következtében, - menhelyet keresnek az istálló előtt elvonuló tágas eresz alatt fölhalmozott alomszalma lágy fekhelyén." Vadász-naptár - január I. évfolyam, 1. szám „A vaddisznó e hónapban kezd megbugni s igy - hacsak nem kiirtása a czél - a vadászatnak reá lassanként meg kell szűnnie. Ha nagy a hó, különösen ha oivatag napra fagy következvén, jéghártyás lett a hó: a vaddisznót zavarni sem szabad, sőt inkább fekvése közelébe alkalmas élelmet kell szórni, nehogy a fákban tegyen kárt, mi sokkal jelentékenyebb lehet, mint az élelmezésére fordított költség." Szerény nézetek a vadászatról és a lovakról Szerző: Cseley János I. évfolyam, 5. szám „E lapok megindulása előtt sok ember csóválta fejét mondván: »Oly nehéz időkben bizonykosabbal is lehetne az időt tölteni, mint lovakról és kutyákról olvasni, vagy épen lapokat inni.« Ezen jó urak képzelem mennyire elbámultak, midőn a bevezető czikk homlokán b. Eötvös József nevét - s a czikk gyönyörű tartalmában a sport hasznos oldalait, sőt szükségét olly meggyőzőleg kifejtve látták." . Meztelen ló (Egös nudus) Szerző: Prély István I. évfolyam, 6. szám „Pesten jelenleg egy szőrtelen ló látható, melly a lóismerő és természetvizsgáló figyelmét nagy mértékben képes magára vonni. »Fauszt« bécsi képes folyóiratban a következőket ír róla az értekező: Kevés szakértőnek volt alkalma meztelen lovat láthatni, nem csak mert ritka tünemény, de főleg azért, mert mint ritkaság is csak esetleg kerül hozzánk. Szorgos nyomozások után kitűnik, hogy leginkább a czigányoknál található, kik »kőlónak« szokták nevezni. E jeles példányt is czigánytól vette egy katonatiszt a Szilezia1. sz. Első évfolyam 1831. kély távolságra állottak. A medve M. úrral egyenesen szemközti irányban lővén, tőle vette az első golyót, melyly szügyébe hatva, testén átfúródott. Boszus mozdulattal hátsó lábaira állott ekkor a sebzett s támadottból támadóvá válván, dühes rohant a vastag derekú fa felé, mellynek tövében ellensége állott. A kettős fegyver második csőve is dördül, de a rohanót a második golyó sem képes fenntartani. Egy harmadik golyó báró kemény fegyveréből a medve hátsó lábai egyikébe hat épen akkor, midőn ez már csak néhány lépésnyire volt Matskási úrtól - kihez sántítva bár, de növekedő dühvel közeledett. A védtelen megtámadott a a faderéktól nem távozhatott a nyílt térre, hol a sántítás daczára utolérhette volna, s így nem maradt egyéb választás, mint a fát venni közbül s kerülgetni, míg a közel állóktól várható segély megérkezik. A kerülgetés meg is kezdődött, s egy részről a menekülőnek elég lélekéberségével, más részről a bömbölő és omló vérű vad boszu lihegésével s az üldözött utáni kapkodással folyt, midőn a sűrű lövések által figyelmessé lett gróf Teleki Sámuel, távolabbi álláspontjáról előresietve, állához emelt fegyverrel lesi a lövésre alkalmas perczet, de erre nem tehet szert, az üldöző és üldözöttnek közelsége és a fa körüli forgás gyorsasága miatt. M. úr a fenyegető vész hevélyében csak a hetedik fordulásnál pillantja meg a menteni akaró, de lőni nem merő gróf válságos helyzetét, s rögtön elhatározza, hogy minden áron szabad tért nyit neki. Úgyis jön s a nyolczadik fordulónál hirtelen félre szökik úgy, hogy a medve pillanatra elveszti szeme elől már már körmeibe kerítni remélt zsákmányát s midőn széttekint, nagy bámulatára látja, hogy ez már nagyobb távolságra ismét szemközt áll vele s fegyvert szegez neki. E félreismert puskás azonban gr. Teleki S. volt, ki a feléje tartó talpasra sütve kettős csővét, ezt ismét négy lábra teríti, ugyanazon pillanatban más két kettős cső tartalma fúrja át bőrét, de a hihetetlen szívós életerejű vad még akkor sem adja be a kulcsot s legfölebb a támadással felhagyva, kilencz golyósebbel akar a sűrűbe menekülni. Ekkor azonban már a többi vadász is a csatatérre érkezett, s a makacs vén állat a mindössze kapott lövéseknek csak tizenhatodikára hörgött utolsót." Hágó csődörök I. évfolyam, 1. szám „Kis-Kartalon, Aszód mezővárosához fél órányira, következő angol telivér mén fog hágni: Hymen, ap. Camel, neveltetett Angolhonban, 15 fó markos, fekete. Ivadékai eddig mint kitűnő vadászlovak ismeretesek. Hágatási díj: 6 d. arany és két pengő forint cselédség számára; kanczák és cselédek illő ellátásban részesülnek. A hágatni szándékozók szíveskedjenek február 10-ig írásban jelenteni szándékukat B. Podmaniczky Frigyesnek, Aszódra." Összeállította: Csillag Péter Csütörtök január 13. LAPOK A LOVÁSZAT ÉS VADÁSZAT KÖRÉBŐL. gallicziai határon." . Hajts rá helyett hajrá! Korának több írótársával ellentétben Bérczy Károly (1821-1867) nem a francia, hanem az angol irodalom, kultúra követőjének számított. Talán ennek is betudható, hogy az 1857-ben kiadott első magyar sportlap alapítója számos angol kifejezést honosított meg a magyar sportnyelvben (például handicapper, yachting, outdoor sports, trainer). Ugyanakkor az 1860-ban megjelent Magyar-német és német-magyar vadász-műszótár szerkesztőjeként célul tűzte ki „az idegen műnyelvekből való fordítás kerülését és inkább az őseredeti magyar kifejezések gondos kutatását". Bánhidi Zoltán az 1971-ben megjelent A magyar sportnyelv története és jelene című könyvében Bérczy Károly érdemének tartja - egyéb vadászati és lovászati szavak mellett - a cselvetés, a vaktában, a röptében, a futtában, a kapásra lő, a lefülel, a les, a hajrá, a futam, az iram, a mezőny, a bírópáholy, az óvás, a tét és a holtverseny kifejezések sportnyelvi használatát. Aranyat érő csapatszellem 1937. január. Január 21-én, szombaton lesz 80 esztendeje, hogy Miskolcon világra jött Ágoston Judit, olimpiai bajnok tőrvívó, kiváló edző. Édesapja példáját követve kezdett el vívni, 1951-ben került a Budapesti Lokomotív néven jegyzett híres vasutas szakosztályhoz. Főiskolai tanulmányai idején a TFSE színeiben lépett pástra. Igazi csapatember volt, Bay Béla tanítványaként Tokióban (1964) részese lehetett a magyar női tőrcsapat olimpiai győzelmének. A Vaseda-csarnokban igazi dráma volt a magyar-szovjet döntő, egyik csapat sem tudott elhúzni. A négyfős, körmeccses küzdelemben 5:5-ig mindig a mieinknél volt a minimális előny, ám a szovjetek örökösen egyenlítettek. Ágoston Judit a fináléig valamennyi mérkőzésen vívott, s a döntőben igen kellett az a győzelme, amelyet 3:3-nál aratott Ljudmila Sisova felett. Három világbajnokságon képviselte sikerrel hazánkat: Torinóban (1961) és Bécsben (1971) a második, Havannában (1969) a harmadik helyezett együttesben vívott. Versenyzői pályafutása idején szerzett testnevelő tanári, majd szakedzői diplomát. 1973-ban visszavonult. A Központi Sportiskola, aztán a BVSC szakosztályában nevelte a fiatalokat, a MÁV-tól vonult nyugdíjba. Az olimpiai bajnok kardvívó, Mendelényi Tamás feleségét életének 77. évében, váratlanul érte a halál gödi otthonában. Olimpiai győztes társaival - Sákovicsné Dömölky Lídia, Juhász Katalin, Marosi Paula, Ságiné Rejtő Ildikó - három nappal később, 2013. május 15-én örökítették volna meg kézlenyomatukat, valamint aláírásukat a Sportcsillagok Falán. V. 6. Az agarászat külön nemeiről Szerző: báró Podmanicky Frigyes I. évfolyam, 1. szám „Ha kiindul a béres szántani, utána ballag az agár. Szegény állat éhes s alig várja hogy vadra akadjon. Az illy nemű ebek nem csak megfogják néha néha a drága prédát, de ha csak idő engedtetik s alkalom nyilik, rögtön meg is tépik, sőt fel is falják a megfogott vadat. Szántás közben felugrik a nyúl. A béres elkiáltja magát: »Hajrá te, Lepke!«" * „A gyalogagarászok leghíresebb kutyái, az értelmes vadász meggyőződése szerint mindig szerfölött rosszak, mert mind félre jár s okoskodó oly mértékben, miszerint látván hogy nem képes elérni a nyulat, inkább szépen lecsücsül s nézi mint tart a törökbuzának friss lábú ellene. Az illyen fajtájú s járású kutyákat »Ingyellér« névvel tisztelik meg a vadász urak."