Nemzeti Sport, 2017. február (115. évfolyam, 31-58. szám)
2017-02-25 / 55. szám
Ezért leégésre ne gondoljunk, kalásvetőnk első olimpiáján ezüstérmes A tanulságok viszont megacélozták, szeptemberében a belgrádi Eb-ncsak a dobogó legmagasabb fokára adott, hanem Európa-rekordot is dő(69.64), s hogy mennyire jó formavolt, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy egy hét múlva itthon tornázta íját csúcsát hetven méter fölé (70.42). A után úgy készült a tokiói olimpiára, ha végig tudja csinálni a felkészit, senki sem veheti el tőle az aranyért. Ám 1963 végén egy komlói verseny hastájéki fájdalmakra panaszkodott, mezvérzés, illetve bélcsavarodás nyjával társa, Eckschmiedt Sándor portkórházba vitte, ahol csak akkor éli észre a bajt, amikor a bélelzáródás lett már hashártyagyulladás is kínozA lényeg, hogy életmentő műtétet kelvégrehajtani rajta, majd még kétszer gonerálták. Az ország sportszerető véleménye lélegzet-visszafojtva várta állapotával kapcsolatos híreket. Fanatikusan felépített fizikuma összeesett, általán az újrakezdés is kétségessé . Az akarat megvolt: a kórházi ágyon a ében teniszlabdát nyomogatva már azt gyűjtötte. Ennek ellenére áprilisban szerint épphogy járni tudott. Aztán :tetlen akaraterővel összeszedte manyilvánvalóan ez az időszak, amelyen a Zsivótzky-portréhoz letöröltetnül tapadtak hozzá az olyan jelzők, it elnyűhetetlen, de legalábbis konok, anyit sem enged a célból. Az olimpia előtt az esélyeket felmérve érezte, ha kell, tud 70 métert dobni, mi baj érheti? „A selejtezőben meg sem közelítettek. Ragyogó idő volt, ahogy az olimpia két hete alatt. Csupán másfél órát esett az eső. Éppen akkor, amikor a kalapácsdöntőt rendezték. Zsupsz, el is mosta az esélyeimet!"- mondta majd’ 40 évvel a tokiói olimpiát követően, 2004-ben a Képes Sportnak adott interjújában Szegő Andrásnak. Ez nem magyarázkodás volt, hanem tény: Zsivótzky technikára épülő stílusának jobban ártott a csúszós dobókor, mint az erőből dobó szovjet újoncnak, Romuald Klimnek. (A szovjet kalapácsvető ezt követően atlétánk nagy ellenfele, mi több, mumusa lett.) Azt gondolná az ember, hogy egy balszerencsés olimpiát követő esztendő az elvesztett aranyérem okozta lelki sebek gyógyítgatásával telhet. De nem Zsivótzkynál, s főleg azért, mert Budapest a Tokiót követő két esztendőben egy-egy világversenynek adott otthont: a Népstadionban 1965-ben az Universiade atlétikai versenyeit, 1966-ban Eb-t rendeztek. Tulajdonképpen mindkettőn kötelező volt a győzelem, a főiskolások seregszemléjén nem is került porszem a gépezetbe, utána pláne nem, mert szeptember elején Debrecenben hatalmas világcsúcsot dobott (73.76). Két centi híján két és fél méterrel szárnyalta túl az amerikai Hal Conolly rekordját! A következő évben pedig az amerikai oroszlán barlangjában, a tengerentúlon háromszor is legyőzte a volt világcsúcstartót, de az itthoni kontinensbajnokságon a szovjet medvével ismét nem bírt, elmaradt Eb záró napjának fénypontja, ráadásul 70 méter alatt maradt. S hogy ne legyen elég: októberben Mexikóvárosban már az olimpia jegyében rendezett versenyen Klim ismét legyőzte. Ráadásul az ötkarikás játékokat megelőző évben - ekkor Harmati Sándor helyett már a habitusához közelebb álló Csermák József irányította az edzéseit - sorra szenvedte el a vereségeket, az Európa-kupa kijevi döntőjében és a mexikói előolimpián megint Klim mögé szorult, úgy, hogy a mumus mindkétszer túldobta a 70 métert, Zsivótzky pedig, ha nem is sokkal, de elmaradt tőle. Mi több, a vesszőfutás tovább tartott, kalapácsvetőnk az ötkarikás A vb-bronzérmes (2005), Eb-ezüstérmes (2006) tízpróbázó, Zsivoczky Attila (39 éves) Zsivótzky Gyuláról: „Nem akart egyikünkből sem sportolót faragni mindenáron. A sportolás fontos volt, de elsősorban úgy mint az egészséges életmód része. Ránk bízta, hogy milyen sportot űzünk, apu számára a leglényegesebb szempont az volt, hogy tiszta szívvel, teljes erőbedobással csináljuk, amit csinálunk. Ha a csellózást választom, nem akadályozott volna játékok évében helybe ment a pofonért, ugyanis a leningrádi Znamenszkij-emlékversenyen ismét csak Klim mögé szorult, ráadásul kettőjük közé a hazai pályán a szovjet Kondrasov is beékelődött. És a baj nem járt egyedül, Klim győztes dobásával (73.18) alig maradt el Zsivótzky világcsúcsától... Legalább kalapácsnyi súlyú kő esett le a sportrajongók szívéről, amikor Gyula augusztus 30-án a magyar bajnokságot hatalmas, 73.36 méteres dobással nyerte meg. Ez nagyobb volt Klim leningrádi eredményénél, s alig 40 centivel volt rövidebb Zsivótzky világcsúcsánál! S hogy nem kicsúszott dobásról volt szó, azt a MAFC alig több mint egy hónappal az olimpia előtt rendezett, szeptember 14-i versenye igazolta: a magyar bajnok kezéből 73.76 méterre repült a szer. Világcsúcs! A lehető legjobbkor... „Számítottam a világcsúcsra, mert a múlt csütörtökön az edzésen Tatán már 70.25-öt dobtam. A hét elején azonban a nyél feltörte az ujjamat, s ez három napig nagyon zavart. Úgy érzem, még fokozni tudok, és a szeptember 28-i búcsúversenyen szebetne, azt mondta volna, csináld, de maximális odaadással. Persze látszott rajta, örül, hogy az atlétika mellett döntöttem. Fiatalon kijárt a versenyeimre, szurkolt, de nem szólt bele szakmailag. Amikor a tehetség jeleit mutattam, akkor is inkább tanácsokkal látott el. Amíg nem volt edző, csupán segített a dobószámokban. Aztán 2003-tól haláláig Vona Attilával közösen irányították a szakmai felkészítésemet. A családi asztal mellett nem csak a sportretném megjavítani ezt a mai rekordot is." Ezt nyilatkozta a Népsportnak, s ha a csúcsjavítás nem is sikerült, a 73,12 méteres dobás megnyugtató volt. Az már kevésbé, hogy az olimpia helyszínén egy edzésszerű versenyen szerproblémák miatt kikapott Klimtől. Az olimpiai finálé sem indult könnyen - noha az előző napi selejtezőben jól ment -, a negyedik sorozatban, miután Klim átvette a vezetést, a hálóba vágta a kalapácsot. Ötödikre Zsivótzky nagyot dobott, de elromlott az elektromos rendszer, csak nem írták ki az eredményt. Atlétánk idegesen járkált ide-oda, hogy megtudja, mekkorát dobott, az itthoni tévékészülékek előtt is örökkévalóságnak tűnt az eltelt idő, mígnem Zsivótzky ökölbe szorított keze és mosolya jelezte: „Megvan!" Igen, a 73,36 méteres dobással megvolt az aranyérem. A győzelem másnapján találó címmel jelent meg a Népsport: „Az »örök második« végre a dobogó legfelső fokára lépett." A tizedik Zsivótzky—Klim párharcot a magyar kalapácsvető nyerte meg! A mexikóvárosi sikert követően Eb-ken és olimpián már nem alkotott maradandót, Münchenben az ötödik helyen végzett. Karrierje után vállalkozóként tevékenykedett, de a sporttól sohasem szakadt el, rövid ideig az Újpesti TE elnökhelyetteseként dolgozott, élete utolsó éveiben a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségének tagja és a Magyar Atlétikai Szövetség alelnöke volt. Egykori versenytársaival még együtt ünnepelte 70. születésnapját, de nem sokkal később kórházba került, és a gyilkos kórt már nem sikerült legyőznie, került szóba. Persze, sportcsalád lévén, életünk szerves része volt, de nem úgy, hogy másról ne tudtunk volna beszélni. Fizikai értelemben idővel a hiánya elmúlik, de egész életünket elkíséri a szellemisége. Tehát nemcsak a sportban, hanem az élet minden területén. Naponta eszembe jut. Időben eltávolodva a halálától, már magam is felnőttként, azt mondanám, mindkettőnkből próbált embert faragni, hogy nemes értelemben legyünk emberek." — I1 és 111mi !—— ELKÍSÉRI A SZELLEMISÉGE ZSIVÓTZKY GYULA Született: 1937. február 25., Budapest Elhunyt 2007. szeptember 29., Budapest Klubjai: Kiskunfélegyházi Vasas (1952-1955), TF Haladás (1955-1956), TFSE (1957-1958), V. Dózsa (1958-1973) Kiemelkedő eredményei: olimpiai bajnok (1968, Mexikóváros), olimpiai ezüstérmes (1960, Róma; 1964, Tokió) Európa-bajnok (1962, Belgrád), Eb-2. (1966, Budapest), Eb-3. (1958, Stockholm), universiade-győztes (1959, Torino; 1961, Szófia; 1965, Budapest) világcsúcstartó (73.74 m, 1965: 73.76, 1968), Európa-csúcstartó (68.22, 1960: 69.53, 1960: 69.64, 1962; 70.42, 1962), az első 70 méteren felüli magyar kalapácsvető Díjai, elismerései: 1988-tól a MOB, 1989-től a MOB sportolói bizottságának tagja, a Sportsegély alapítvány kuratóriumának tagja. 1990-ben az UTE elnökségi tagja, 1991 és 1993 között az Újpesti TE elnökhelyettese. 1994-től a Magyar Atlétikai Szövetség elnökségi tagja, 1999-től alelnöke. 1995- től a Magyar Atlétikáért Alapítvány kuratóriumi elnöke. A Mező Ferenc Közalapítvány kuratóriumi tagja, 2004-től elnöke. 2005-től a MOB elnökségi tagja, a MOB hagyományőrző bizottságának vezetője. A Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje (1997) kitüntetettje, az évszázad magyar atlétája (1999), a Nemzet Sportolója (2004). Nyolcvanéves lenne. Zsivótzky Gyula négy olimpián állt dobókörbe (Róma, Tokió, Mexikóváros, München). Kétszer, 1945-ben és 1968-ban dobott világcsúcsot HOSSZABBÍTÁS ZSIVÓTZKY, ZSIVOCZKY, ZSIVOCZKY A kalapácsvető családneve eredetileg Zsivoczky volt, ám az olimpiai bajnok édesapja, Zsivoczky-Pandel Ferenc az Osztrák-Magyar Monarchia tengerészeként végzett Pulában, és ott - nyilván tévedésből - Zsivótzky szerepelt az iratokon. A Pandel, mint nevelőszülő neve, anyai ágról került a családnévbe. Noha Gyula hivatalos irataiban , és ez szerepelt, sportolóként tz-vel írták a nevét - más kérdés, hogy Kiskunfélegyházán majdnem az eredeti nevet használták a helyi újságban (Zsivoczky), attól eltekintve, hogy nem Gyulának, hanem Sándornak titulálták... A lényeg, hogy a hiteles iratokban szereplő változat a helyes, kisebbik fia, Attila így használja (Zsivoczky). A Zsivoczky néven ismertté váló báty is az eredeti nevet használja, ám Gyula a Zsivoczky mellévisszavette a nagyapa családnevéből a nevelőszülőkre utaló Pandel nevet is. Egyszerű ez... nemzeti szívvellélekkel A kétszeres magyar bajnok, Magyar Kupa-győztes, ifi Eb-győztes labdarúgó, a Bene Ferenc Labdarúgó Akadémia szakmai igazgatója, Zsivoczky Gyula (50 éves) így emlékezett édesapjára: „Azt mondta, bármit csinálhatunk, csak szívvel-lélekkel, odaadással tegyük. Egyáltalán nem morgott, hogy nem az atlétikát választottam. Pedig volt hozzá affinitásom, de a szenvedélyem a futballhoz vitt. Kijárt a meccsekre, de meg kellett küzdenem azzal, hogy ő az apám. És nemcsak azzal, hogy olimpiai bajnok volt, hanem maximalista tok is. A halála óta eltelt már angyL nyi idő, hogy kikristályoso- «kat adott bennem: ^■É***w hiányzott be 19*9 tőlem az extra plusz, ami jg benne megvolt, * és amivel elérte a céljait. Bajnoki aranyat, Magyar Kupát nyertem, de nem lettem Európa-klasszis futballista. Pedig reggelente jött velem, a Hajógyári-szigeten sötét volt, én futottam, ő a kocsi reflektorával világított. Vagy a Népstadionban a lépcsőzések, amelyek a láberőt fejlesztették. Együtt örültünk olyan apróságnak is, ha gyorsabban ment a szökdelés. Szigorú volt, ritkán dicsért. Nekem is olyan az arcberendezésem, hogy kérdezik, haragszom? Dehogy haragszom, csak így nézek ki. Éppen úgy, mint apu. Maximalista volt, de nemcsak törekedett rá, tudta a hozzá vezető utat is, és másoktól is megkövetelte. Fiatalon néha nyomasztott a személye - bár most is nyomasztana!”