Nemzeti Sport, 2017. június (115. évfolyam, 147-175. szám)
2017-06-04 / 150. szám
1201 Labdarúgás VINKOVICS GÁBOR Elfáradtam, fiam, nagyon elfáradtam..." Az idős férfi ült az ágya szélén, és valahová a semmibe nézett. Mintás, nyári ing volt rajta, amely furcsán festett a kórházi szobában. Ám a lába, a trombózistól, ödémától felpuffadt, vérvörös színű lába jelezte a bajt. Ketten voltunk. Én, a váratlanul betoppanó látogató, valamint a férfi, az egykori híres futballista, aki még az Aranycsapatban is játszott. Néztem őt, az élet viharait, az idő múlását az arcán és a testén viselő férfit. Próbáltam elképzelni, ahogy fut, cselez, kapura lő. Próbáltam őt megint fiatalnak és erősnek látni. „Elfáradtam, fiam, nagyon elfáradtam..." Meglepő volt a hír, hogy kórházba került. Néhány napja még nyilatkozott, mi több, mosolygott egy fotón, és a kép azt mutatta, hogy jól van, bírja a strapát, megbirkózik az évek rohanásával. Csalóka volt a kép. Néhány nappal később kórházba vitték, mert rosszul lett, és azóta is a dél-pesti egészségügyi intézet lakója a 88 esztendős Tóth II József, az egykori válogatott labdarúgó. Csepel büszkesége a Jahn Ferencről elnevezett kórházban tölti napjait. A nővérek, Gizi meg a többiek már tudják, hogy az a bácsika, aki olykor furcsákat mond, aki többször is felkerekedik és elindul valahová - talán vissza a fiatalságába, és úgy kell elkapni, visszaterelni az ágyához -, Puskás Öcsiékkel együtt rúgta a labdát. „Józsi bácsi, megismer...?" S a férfi bólogat, halvány mosoly jelenik meg az arcán. Nem kérdez semmit, inkább csak magának, magában mondja: „Sérült vagyok. Látod, fiam, sérült vagyok. Már nem megy a futball, már régóta nem megy. Pedig de szeretném... De szeretnék újra végigsprintelni a csepeli pályán. De nézd meg, már Kleibán Anti sincs itt velem, üres az ágya...” Nézek a férfira, s mondanám neki, hogy Kleibán Antal, az egykori csepeli csapattárs, a kiváló fedezet már 2011- ben elhunyt. De felesleges lenne kiigazítani, visszacsalogatni a valóságba. Mert a férfi a rosszullét óta itt, a kórházban a saját világába zuhant. Saját világot teremtett magának, amelyben a múlt keveredik a jelennel, és amely talán megnyugvást jelent neki a valósággal szemben. Mert a valóságban talán sírna, összeroppanna. A közelmúltban temette el feleségét, élete párját és társát, aki mindig kitartott mellette, s aki talán az egyetlen igazi támaszt jelentette neki. Lélekromboló lehet nyolcvanöt esztendősen egyedül maradni. Szerencsére a fia gondoskodik róla, bejár hozzá. Ha kell, megfogja a kezét, megsimogatja a fejét, s a férfi örül a gyermeknek, hogy aztán újra magába forduljon, és leginkább némán, a gondolataiba mélyedve töltse a napokat. A csend lett a társa. „Józsi bácsi, hoztam egy könyvet. Felolvasom magának belőle ezt a rövidke részt: »Kocsis hosszú labdát ad Tóth II-nek, aki viharos erővel száguld a kapu felé. Tóth II hirtelen, éles szögből, tíz méterről nagy erejű lövést küld kapura, Merrick kiüti a labdát, amelyet a lendületből továbbjutó Tóth II közvetlen közelről a kapu jobb sarkába nyom...« Emlékszik az angolok ellen szerzett góljára? Ez volt az ötödik találat Gil Merrick hálójába. És ama emlékszik, Józsi bácsi, amikor a Csepellel BEK-mérkőzést játszott a török Fenerbahce ellen a Népstadionban, és kikaptak három kettőre? Erre emlékszik, Józsi bácsi...?” A férfi bólogat. Talán valóban emlékszik. Talán valóban emlékképek kavarognak a fejében. Újra látja a csepeli pályát, és újraéli az NSZK elleni első világbajnoki találkozót 1956-ből. Azt a csoportmeccset, amelyet még 8:3-ra nyertek meg a mieink, s amelyen ő is bevette Heinz Kwiatkowski hálóját. Korábban azt nyilatkozta, hogy sokszor álmodik a Svájcban rendezett világbajnokságról, s olyankor mindig azt álmodja, hogy Puskás Öcsi veszi át a kupát, és a mieink nyakába akasztják az aranyérmeket. S amikor felébred, újra és újra átéli a vereség fájdalmát. Soha nem felejtem, amikor Puskásról, Bozsikról, Cziborról és a többiekről beszélt nekem lelkesen, szeretettel, tisztelettel, már-már rajongással. Valami olyasmit mondott, hogy egyikük sem volt igazi sztár, valamennyien kisvárosi vagányok, kültelki srácok, ugyanakkor csodálatos emberek voltak. Mint mondta, a közös csepeli vagy kispesti vacsorákon a politika még véletlenül sem került szóba. Megpróbálták beszervezni, de aztán érvelnie, sőt tiltakoznia sem kellett, mert az ágya fölött ott lógott a kereszt, s tudták róla, gyermekkorábban ministrált, meg azt is, hogy az apja kántor volt. „Vigyáz magára az Isten, Józsi bácsi" - ezt mondtam neki halkan, és ő mintha biccentett volna. Nyolcvannyolc esztendős, végigfutballozta, végigmelózta az életét, s akárcsak az apja és az anyja, ő is Csepelen dolgozott. A Vas megyei Mersevátról, a nagyszülők házáról csak halvány gyerekkori emlékei maradtak. Csepel volt az igazi otthona, ott lett inas, és onnan is ment nyugdíjba. Rökk Ede fedezte fel egy válogatón, aztán 1959-ben bajnoki címet nyert a Csepellel - pedig micsoda riválisok, ellenfelek futballoztak akkoriban. Hívta őt a Fradi és az MTK is, de nem engedték el a csepeli pártvezetők. Afféle példakép volt ő a szigetvárosban. Az egyszerű, sikeres, sportos melós megtestesítője. „És arra emlékszik Józsi bácsi, amikor Bécsben ministrált az egyik templomban?” Sebes Gusztáv szövetségi kapitány engedte meg neki az egyik túrán. Az elvtársak persze megtudták, ám a kapitány kiállt mellette, s nem hagyta, hogy emiatt rászálljanak. Tóth II Józsefből úgy lett klasszis futballista, hogy rendszeresen dolgozott a csepeli gyárban. A kedvezménye csupán annyi volt, hogy a meló mellett és után elmehetett tréningre, s mehetett meccsre. Kétszáz forintot kaptak a győzelmekért, de olykor ennél jóval nagyobb summa ütötte a markát. A válogatott csatáraként az is előfordult, hogy kétezer forinttal lett gazdagabb egy címeres mezben játszott találkozó után. Sztár lehetett volna, de sohasem vált azzá. A szomszédai azt sem tudták, hogy valaha futballozott. Csepeli melósként vonult nyugdíjba, és abból a szerény jövedelemből élt az aszszonnyal. Aztán egyszer valaki kitalálta, hogy nevezzék el róla a Béke téri sporttelepet, a Csepeli futballpályát, ahol az egész életét töltötte. De ő azt felelte, márpedig róla ne nevezzenek el semmit, ha eddig nem volt fontos a klub és a magyar futball számára, akkor most már hagyják békén ezzel. A világbajnoki ezüstérem kárpótolhatta volna. Az ereklye a legrosszabb, legkilátástalanabb napjaiban adhatott volna neki valamiféle vigaszt, afféle bizonyítékként, hogy mit ért el, hogy milyen tehetséggel áldotta meg a sors, hogy hol és kikkel futballozhatott. A világ talán legtöbb fájdalmat jelentő ereklyéje volt ez, az elveszített világbajnoki döntő szimbóluma. De már az sincs meg. Ellopták tőle. Többször is nyilatkozta, hogy egy újságíró csente el az érmet valamelyik forgatás során - soha nem került elő, soha nem kapta vissza. „Elfáradtam, fiam, nagyon elfáradtam..." A fülledt meleg csak úgy áramlott be az ablakon. A piciny kórházi szoba hangulata akkor és ott egyre nyomasztóbbnak tűnt. Felkavaró volt így látni a férfit: kiszolgáltatva, legyengülve, betegen, csendesen. Pihenjen, Józsi bácsi! Az angyalok úgyis lesik minden tétova mozdulatát. „Elfáradtam, fiam " Kórházban kezelik az egyre rosszabb állapotban lévő Tóth II Józsefet, aki AZ ARANYCSAPAT CSATÁRAKÉNT gólt lőtt az angolok ás a németek hálójába is. TÉMÁJA a civil Tóth II József a magyar labdarúgás gazdag történetének legfényesebb éveiben lehetett részese az Aranycsapat szárnyalásának FOTÓ: SZABÓ MIKLÓS 2017. június 4., vasárnap romnetisport TÓTH II József Született: 1929. május 16., Mersevál Posztja: támadó Klubmérkőzés/gól: 296/78 (1968-1961) Válogatott mérkőzés/gól: 12/5 (1953-1957) Klubjai játékosként: Csepel SC (1968-1961) Klubjai edzőként: Kaposvári Rákóczi (1966-1967), Pápai Textiles (1967-1970) Sikerei: vb-ezüstérmes (1956), magyar bajnok (1959) Díjai, elismerései: A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1955), Csepel díszpolgára (2011), Budapest díszpolgára (2016), a Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2015) A tizenkétszeres válogatott Tóth II József 1953 és 1957 között húzhatta magára a címeres mezt, a mérlege kilenc győzelem, két döntetlen és egy vereség. Öt gólt szerzett. Tagja volt az 1956-ben vb-ezüst-, érmes csapatnak, a nyugatnémetek elleni csoportmérkőzésen (8:3) gólt szerzett, a brazilok elleni negyeddöntőn (6:2) a sérült Puskás Ferenc helyén szerepelt. Az NSZK elleni vesztes döntőn (2:3) mér nem kapott lehetőséget. Sebes Gusztáv kapitánysága alatt tízszer, Bukovi Mártonnál kétszer játszott. TIZENKÉT FELLÉPÉS nemzeti sport HOLNAP + 4 oldal • Úgy tartja a búvárszakma, hogy aki magyar tóban merül, az bárhol a világon megállja a helyét • Nemcsak dühből lehet falra mászni, hanem szórakozásból is, és gyerekek is kipróbálhatják • A nők sokkal motiváltabbak, a férfiak viszont hisztisek, ha a remek alak érdekében el kellene hagyniuk a megszokott ízeket tt lapban megjelenő iületések tartalmáért a kiadó nem vállal felelősséget. Az elhelyezett politikai hirdetések nem tükrözik a szerkesztőség vagy a kiadó véleményét. A hrdetés közzétételekor teljes mértékben figyelembe vesszük a gazdasági reklámtevékenységre szóló 1997. évi LVIII. törvény rendelkezéseit, valamint az önszabályozó reklámpiacon kiakutt gyakorlatot.( 2 mediaworks Content first mit) Szerkesztőség: (1) 660-2600 Főszerkesztő: Szöllősi György Főszerkesztő-helyettes: Deák Zsigmond Vezető szerkesztők: L. Pap István, Szűcs Miklós, S. Tóth János, Somlóvári Dávid (online) Vezető olvasószerkesztő Skrapits László Rovatvezetők: Vincze András (labdarúgás), Tóth Anita (csapat- és egyéni sportágak), Szabó Miklós (fotó), Budai Miklós (Sportfogadás), Kun Zoltán (Sportkrém), dr. Malonyai Péter (Népsport), Németh Andrea (Hosszabbítás), Szűcs András (Itt van Amerika!), Tősér Norbert (Hajrá, foci!) Főmunkatársak: Bálint Mátyás, Csillag Péter, Pietsch Tibor, Sinkovics Gábor, Thury Gábor Művészeti vezető: Varga Zoltán Mai számunkat szerkesztette: L. Pap István Kiadó: Mediaworks Hungary Zrt. (1) 660-2500 kiadó@nemzetisport.hu Felelős kiadó: Liszkay Gábor elnök-vezérigazgató Sportüzletág-igazgató: Ballai Attila Stratégiai kapcsolatok menedzsere: Buzgó József Értékesítési és marketingigazgató: Túri Árpád Terjesztési igazgató: Bulyáki Iván Gyártási igazgató: Végh Petra Kiadó és szerkesztőség: 1036 Budapest, Bécsi út 122-126. Levélcím: 1591 Budapest, Pf. 330. Apróhirdetés: 660-2563. Hirdetési ügyekben 660-2529; e-mail: hirdetes@mediaworks.hu. Árusításban terjeszti a Lapker Rt. és alternatív terjesztők. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Igazgatóság, Postacím: 1900 Budapest. Előfizethető az ország bármely postáján, a hírlapot kézbesítőknél. Megrendelhető: +36-1-767-8262; e-mail: hirlapelofizetes@posta.hu Reklamációk fogadása: 06-60-200-568; fax: 06-66-527-213; e-mailelofizetes@mediaworks.hu HU ISSN 0866-2517 Nyomás: Mediaworks Hungary Zrt. Felelős vezető: Bertalan Lászó nyomdaigazgató www.mediaworks.hu E-mail: nyomda@mediaworks.hu A Nemzeti Sport példányszámát a Matesz hitelesíti Hirdetés (hirdetes@nemzetisport.hu): (1) 660-2561 Apróhirdetés: (1) 660-2563 Előfizetés: 06-60/200-568 (helyi tarifával hívható) Tilos a Nemzeti Sport bármely fotóját, írott anyagát részben vagy egészében illetve átdolgozva átvenni vagy újraközölni a Kiadó írásos engedélye nélkül! E-mail szerkesztoseg@nemzetisport.hu Internet: www.nemzetisport.hu NEMZETI SPORT ELŐFIZETÉSI DÍJAK 6 napos 7 napos Egyhavi díj : 4950 Ft 5590 Ft Negyedéves díj 14 370 Ft 16 350 Ft Féléves díj 27 480 Ft 31740 Ft Éves díj 52 560 Ft 61080 Ft 1 napra előfizetőinknek a vasárnapi lapszámot hétfőn terjesztik Az előfizetés kék száma: 06-60/200-560 Fax:06-1/460-2490 E-mail: elofizetesmediaworks.hu