Nemzeti Sport, 2018. február (116. évfolyam, 31-45. szám)

2018-02-14 / 44. szám

THURY Gábor ki­nézett már kocsmai tévén magyar vo­natkozású futballmeccset, az tudja, milyen hangulat uralkodik. A különböző szinten l­iz­­tasult gyülekezetben mindenki szakértő, va­lamennyi delikvens „lát a pályán”, leszámítva persze a mérkőzés játékosait. A számonkérés szakértői elsősorban a mieinket kritizálják, kezdve attól, hogy X miért lőtt kapra, vagy ép­pen miért nem. De a kapusoknak is rendre ér­kezik az asztal mellől jó tanács, leginkább azon megy a vita, ki EBBEN kellett-e futni. . . vagy sem - a A SPORTÁGBAN IS nép rendre SZAKÉRTŐ a gólok után A MAGYAR. Ákos, mint ahogyan az összeállítással kapcsolatban is. Tulajdonkép­pen az lenne a jó, ha az aktuális szakvezető nem a meccs előtt adná meg a csapatot, hanem utána, figyelembe véve a kocsma népének vé­leményét. De hát futballnemzet vagyunk, vagy hát inkább voltunk... Azt azért nem gondoltam, hogy a férfi rövid pályás gyorskorcsolyaváltó is hasonló izgalmat válthat ki. Merő feszültség volt a szerkesz­tőség kedd délután úgy dél körül. Volt, aki az esélyeket latolgatva le nem vette a szemét a képernyőről: kinél vagyunk jobbak a Dél-Ko­­rea, Egyesült Államok, Japán hármasból, hogy a döntőbe jussunk? Többen karba tett kézzel meredtek a készülékekre, fohászkodva, hogy a rövid pályán korántsem elhanyagolható bi­zonytalansági faktor ne a mieinket sújtsa. Hoz­záértően bólogattunk a megjegyzésre, hogy a Liu Shaolin Sándor, Liu Shaoang, Knoch Viktor, Burján Csaba négyesből kinek mennyit kellene hajtania, meg okosan megállapodtunk abban, hogy ha a mieink az élen mennek, nem is na­gyon lehet őket felborítani. Noha pontosan senki sem tudta, hogy a villámgyorsan megtett száztíz méteres körökből mennyi van hátra, a tekintetek arról árulkodtak, ebben a sportágban is szakér­tő a magyar - holott nemhogy nem az egyenes pengéjű gyorskorival a lábán jöttjt­ a Vereckei­­hágón, a többségnek még korcsolya sem volt a lábán. Azért néhányunknak eszünkbe jutottak a hideg telek, amikor elégedetten koszorúztunk a jégen - persze Ádóék ezt kicsivel gyorsabban tették Pjongcsangban. Amikor néhány körrel a vége előtt Dél-Korea mögött biztos másodikok voltunk, néhány „Nyugi!” kiáltás is felhangzott, mint a kocsmában a már megnyert meccsek vége előtt. Liu Shaolin Sándor ökölbe szorított kézzel a második helyen érkezett a célba, mi meg a levegőbe csaptunk. Sima ügy, vontuk le a konklúziót. Megy ez! Megy hát! JÖVŐ CSÜTÖRTÖKÖN LESZ MIÉRT IZGULNI, A MA­GYAR FÉRFI RÖVID PÁLYÁS GYORSKORCSOLYÁ­ZÓK EGYETLEN EURÓPAI VÁLTÓKÉNT OLIMPIAI ÉREMÉRT KÜZDHETNEK. AZ INTERNETES PORTÁ­LUNKRA ÉRKEŐ VÉLEMÉNYEKBŐL IDÉZÜNK. petike002 „Iszonyatosan megérdemelnék az érmet." Szumi24 „ Végre megfelelő taktika! De nem szeretem, amikor valaki hátul kullog, és a végén próbál meg előz­ni úgy, hogy nagy százalékban esélye sincs rá. Ott már kockáztatni kell, és nagy az esélye az összeakadásnak. Viszont ha elöl menyünk, kevés az esélye, hogy a mi hibánkból akadjunk össze." Lester: „Elképesztően higgadtak tudnk maradni végig. Európa legjobb váltója, és bármi lehet a döntő­ben. Ugyanilyen nyugodtan lehet versenyezni, a másik három váltónak van veszítenivalója. Nekünk semmi. Mert mi lesz? Legfeljebb a 4. helyen végez Magyaror­szág a téli olimpián! De azért nagyon drukkolunk egy éremnek!" doki27 „Nagy gratuláció a fiúknak! Egyedül Európá­ból olimpiai döntősök! Bevallom, megkönnyeztem. Fantasztikus taktikával ment a magyar csapat. Hajrá, magyarok!" sektorin „Le a kalappal! Tudok, hogy bírni fogjuk azt a durva tempót, amit diktáltunk, bevállaltuk, és bejött. ’ Red-black fan, Kispest „Szép volt, fiúk, ez profi volt! Jó lenne egyet valahogy megelőzni, és meglenne a hőn áhított érem!" 2010. február 14., szerda nemzetisport armennyire is derűsen lobog az olimpiai láng, Pjongcsangban ménkű hideg van. Különösen a világ sportjában rendet tartani hivatott három legfőbb szerv, a Nemzetközi Olimpiai Bizott­ság (NOB), a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) és Sportdöntőbíróság (CAS), valamint vezetői között vált igen fagyossá a viszony az elmúlt napokban. Természetesen az orosz doppingügy kapcsán szüle­tett döntések miatt. A nyomukban támadt adok-kapok meglehetősen rémes képet fest az elvben feddhetetlen, sportberkekben - elvben - a bizalom szinonimáját je­lentő szervezetekről. És ez egy fagyott vízcseppnyit sem megnyugtató. Nyilván az egész egy globális játszma része, az angol­szász befolyás alatt álló WADA anno a meldonium tiltólis­tára helyezésével már odapörkölt az oroszoknak (a keleti végeken ezt nagyjából úgy szedik, mint mifelénk az aszpi­rint), ezzel szépen alávágtak néhány sztársportolónak (Sa­­rapova, Jefimova). Ezután robbant a moszkvai laborbom­ba, ám itt is igazából csak tanúvallomásokra alapoznak, nem véletlen, hogy a NOB több mint másfél éve birkózik a moszkvai doppingminta-manipulációval. Rio előtt nem is mertek dönteni, rátolták a nemzetközi sportszövetségek­re a felelősséget, mondják ki ők, akarnak-e oroszokat a sportágukban a játékokon vagy sem. Aztán két részletben publikálták a botrány mélységeit feltáró McLaren-jelentést, igaz, akad, aki szerint a készítők szándékainál erősen tet­ten érhető a „ha kalapács van a kezedben, mindent szögnek nézel” alapvetés. Ehhez képest egy teljes évbe telt, amire a NOB megszülte az újabb súlyos határozatot, és kompletten kipakolta a téli olimpiáról az oroszokat. Igaz, pusztán mint nációt és a bűnösként definiált sportolókat, a tisztának vél­­teket beengedték - a megnyitón éppenséggel úgy tetszett, mintha mi sem történt volna, elvégre az ötkarikás zászló alatt éppen annyian vonultak, mint az oroszok. Az egész szcenárió 72 órával a rajt előtt kapott gellert, amikor is a CAS nyilvánosságra hozta a fellebbezések kap­csán született ítéleteit: 28-at rehabilitáltak, visszajárnak nekik a Szocsiban szerzett érmek, 11 esetben pedig az életfogytig szóló eltiltást annullálták. A NOB még csak meg sem próbált jó képet vágni az egészhez, Thomas Bach elnök sajtótájékoztatón kerek pe­rec közölte, hogy levegőt nem kapnak a döbbenettől. Nem sokkal később a WADA-vezérkar nyilatkozatban biztatta a NOB-ot arra, hogy hahó, tessenek fellebbezni a svájci legfelsőbb bírósághoz, mert amit a CAS művel, az túlmegy minden határon. Hogy mi van? Ott kezdődik, hogy Rio előtt a NOB és a WADA vívott kedélyesnek cseppet sem mondható csőr­ét, hiszen az egész orosz ügyet a nyugati média borította ki, a WADA- ban meg csupán néztek, mint hal a szatyorban, hiszen az általuk akkreditált moszkvai laborban ment a nagy­üzemi mintahamisítás, kisablakokon át ki-be adogatott lombikokkal, dokumentációk meghamisításával - min­dig is tudtuk, a nomád keleti végeken a jó öreg manuális ügyvitelben jóval nagyobb lehetőségek vannak, mint az Elbától nyugatra a sok idióta mikrocsip, komputer, mágneskártya világában. Szóval 2016 nyarán a NOB odapirított az oroszok kisöprését szorgalmazó WADA- vezéreknek, hogy lesznek szívesek letekerni magukon a hangerőt, mert ha észnél lettek volna, akkor 1. nem fajul eddig az egész; 2. nem néhány nap marad egy olyan irdatlan horderejű döntésre, mint hogy a világ vezető sportnagyhatalmát kivágják-e egy nyári olimpiáról vagy sem. Most meg épp az elvben minden gyanú felett álló CAS a fekete seggű. Mondjuk, nem zörög a haraszt... Az már tavaly elhang­zott mértéktartó körökben (a WADA sportolói bizottsága egyenesen kommünikében követelte), hogy a Sportdöntő­bíróságnál jóval körültekintőbben kellene kiválasztani az eljáró tanácsok tagjait. Nos, most kiderült, nem véletlenül ment a célozgatás. Merthogy az eltiltott orosz téli olimpikonok ügyét ki is EHHEZ KÉPEST EGY TELJES ÉVBE TELT, MIRE A NOB MEGSZÜLTE AZ ÚJABB SÚLYOS HATÁROZATOT, ÉS KOMPLETTEN KIPAKOLTA A TÉLI OLIMPIÁRÓL AZ OROSZOKAT tárgyalta? Michael Geistlinger professzor Ausztriából, a német Dirk-Reiner Gerkensszel párban. Mindketten elis­mert jogászok, neutrálisnak hitt külső szemlélők szerint is briliáns elmék. Továbbá a Nemzetközi Sílövőszövetség egykori főemberei. Miről ismerszik meg ez a szervezet? Hihetetlenül szoros kapcsolatokat ápol az oroszokkal, hi­szen ott a sportág nagy megbecsültségnek örvend, remek eseményeket lehet rendezni, hogy egyéb összefüggések­ről ne is beszéljünk. Ezen túlmenően Geistlinger professzor nem sokkal a McLaren-jelentés napvilágra kerülése után egy jogászújságban, mondjuk úgy, feltörölte a padlót a do­kumentum szerzőivel, mondván, meglehetősen tendenció­­zusak a megállapításaik, jelentős bíróság előtt aligha állna meg az egész tákolmány. Ja, és mellesleg előbányászták a derék professzor egyik korábbi megnyilvánulását, amely szerint nem kell Putyint csesztetni, teljesen jogosan foglal­ták vissza a Krím-félszigetet Ukrajnától. Most pedig ő döntött a NOB által eltiltott oroszok sorsá­ról, akiket a McLaren-jelentés alapján döngöltek a hóba. Egyébként még az sem zárható ki, hogy az ítélet helyt­álló, hiszen a jog asztalánál elvben mindenki egyformán foglalhat helyet, és a koronatanú főlaboránst, Rodcsenkov doktort most vetették először keresztkérdések alá az orosz sportolók (állam...) által fizetett, még a NOB és a WADA jogászainál is rafkósabb angolszáz ügyvédek. Csak hát a látszat. Hogy biztosan semleges volt-e a bíró... Szóval az egész történet úgy, ahogy van, rettenetes. A tiszta sportolók szemszögéből önmagában borzal­mas, hogy az elmúlt évtized három legnagyobb dopping­balhéja, a Bal­o-laborban gyártott, a legmenőbb sprinterek hajtóanyagaként ismertté vált THG lelepleződése, Lance Armstong bukása, illetve a „Nagy Orosz Kokszmizéria” kizárólag külső súgásnak/borításnak köszönhetően indult el. A WADA és a nemzeti ügynökségek képtelenek voltak pozitív mintával elkapni a bűnösöket. Egy öltözőpadlón felejtett injekciós tű, egy mindenben és mindenkiben csa­lódott csapattárs, illetve két borítani kész sportoló és egy betársuló, azóta az amerikai tanúvédelmi program kere­tein belül reszkető laborfőnök - ha ők nincsenek, simán virágzik a THG-biznisz, Armstrongnak szobrot állítanak a Champs d’Elysées-n, Pjongcsangban pedig orosz zászló alatt bevonuló csaló- és sífutógépek parádéznak a meg­nyitón, aztán meg a versenyeken. Bonuszként itt van ez a kissé kínos CAS-incidens - bár órákkal a rajt előtt egy másik tanács végül arról döntött, hogy a felmentetteket azért nem engedik indulni... a NOB pjongcsangi közgyűlésén pedig mindezek lenyomata­ként olyan verbális csörték zajlottak igen tekintélyes tagok között, amihez fogható pengeváltásokra még az ötkarikás mozgalmat évtizedek óta követő értők sem emlékeznek. Persze moralizálhatunk még órákon át, ám ha realisták akarunk lenni, igazán feltehető a kérdés: tényleg azt hisz­­szük, hogy majd éppen a sportmozgalom csúcsain találunk minden gyanú felett álló embereket? A NOB etikai bizottsá­gát vezető Ban Ki Mun egykori ENSZ-főtitkár által vezetett vizsgálat részletei még nem is ismertek, holott van szennyes a kosárban bőven: a 2016-os és 2020-as olimpiai pályáza­tokhoz köthető megvesztegetések, plusz Lamine Diack volt IAAF-elnök és NOB-tag személyes érintettsége dopping­ügyek eltussolásában. Ez is... Primo Nebiolo sem volt anno egy matyó hímzés a Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség, az IAAF élén, de amit Diack engedett meg magának (és a dollármilliókat lenyúló fiacskájának) a világ egyik legfonto­sabb sporttestületének vezetőjeként, az a minősített hányin­ger kategóriája. És mehetnénk tovább, hogy kik vigyorogtak és vigyorognak még ma is NOB-tagként, majdhogynem föl­dig illett hajolni előttük, ha megjelentek, olykor úgy festett, hozzájuk képest XIV. Lajos egy szerény műkedvelő volt a maga kedves kis versailles-i kertes vityillójában. Mégis, amíg nem löttyen ki a bili, mindenki úgy tesz, mintha minden a legnagyobb rendben lenne ezekkel. Mo­soly, kézfogás, dicsérő szavak, plecsnik a mellre, arany­láncok a nyakba. Magam azt sem zárnám ki, hogy egy közepesen isteni színjáték zajlik az orrunk előtt: az oroszokkal senki sem mer igazán összefeszülni, hiszen náluk nem nézik a köl­téseket, bármikor oda lehet vinni nagyobb versenyeket, amelyeket működő nyugati demokráciák egyre kevésbé vállalnak (Kína is szent tehén emiatt, teszem hozzá). Ezért diszkréten megbeszélték Putyinnal, hogy ha már ennyire túlzásba estek doppingfronton, akkor ennek valamiféle nyoma lesz, de teljesen nem fogják kirúgni őket, a CAS-ban meg lesz emberük, aki tisztára sikál annyi dobogóst, hogy megint az oroszok vezessék a szocsi éremtáblát. Annyit kérünk, Vlagyimir, fogadjátok el, hogy most nincs orosz zászló, és hogy a felmentetteket már nem engedjük indulni. Rendben? Na hálásó, mondták a vonal túlsó végén, és mindenki megnyugodott. Már néhány angolszászt kivéve, akik­nek más volt a neveltetésük, ők egy kicsit óbégattak különféle mikrofo­nokba, de ennyi zajt ki lehet bírni, ez úgymond a csomag része. Különben is, zajlanak a játékok, lobog az ötkarikás lobogó és az olimpiai láng, nincs is ennél szebb, magasztosabb, feleme­­lőbb. Ugye? És Rettenetes történet CSURKA Gergely NAGYOT ! ROPPANTAK... ! Akár Liu Shaolin Sándor is fotózhatta volna... A férfi rövid pályás gyorskorcsolyázók 1000 méteres előfutamában a magyar versenyző összeakadt az orosz Pavel Szitnyikoval, aki nagyot koppant (jobbra), de a baleset miatt a lett Roberto Pukitis (balra) és az amerikai J. R. Celski is megismerkedett a védőparavánnal. Szitnyikovot kizárták, újraindították a versenyt, Liu ért célba elsőként, és bejutott a negyeddöntőbe. REUTERS X zapy

Next