Nemzeti Sport, 2020. augusztus (118. évfolyam, 200-214. szám)

2020-08-02 / 201. szám

nemzetisport 2020. augusztus 2., vasárnap A Keressük 20 év ászait!­ ­ sorozatot indított a Nemzeti Sport, amelyben az elmúlt húsz év kiemelkedő teljesítményt nyújtó lab­darúgóira és szakvezetőire szavazhat a sportszerető olvasó- és szurkolótá­bor. Keressük a kétezres évek legjobb futballcsapatát, amelyet magyar ál­lampolgárságú - idehaza vagy külföl­dön futballozó - játékosok alkotnak, és magyar vezetőedző irányít. A második rész szombaton jelent meg, amelyben bemutatták a jobb ol­dali védő posztjáért versengő öt jelölt - Bodnár László, Fehér Csaba, Kor­sós György, Lovrencsics Gergő, Széle­si Zoltán­­ pályaívét. A szavazás hétfő 18 óráig tart, majd összesítjük a vok­­sokat, keddi számunkban pedig köz­­zétesszük az eredményt, valamint is­mertetjük a középső védő posztjára esélyes jelölteket. Csak emlékeztetőül: sorozatunk augusztus 28-ig tart, posztonként sza­vaztatjuk meg olvasóinkat. A csapa­tot 1—A—2—3—1-es hadrendben állítjuk fel, összeállítására az nso.hu-n, vala­mint a Nemzeti Sport Facebook-olda­­lán lehet szavazni. Egy posztra három napig várjuk a voksokat. A Nemzeti Sport szerkesztősége elkészített egy bővített, összesen 18 nevet tartalmazó listát, amely objek­tív szempontok alapján állt össze. Azok a labdarúgók kerültek fel rá, akik 2001 és 2020 között a Nemze­ti Sport posztonkénti rangsorában az élen végeztek, vagy abban az évben a válogatott alapemberének számítot­tak. Lapunk szakírói közülük válasz­tották ki azokat, akik versenybe száll­hatnak a csapatba kerülésért­­ és az olvasók szavazataiért! Olvasóink segítségével találnánk meg a 2000-es évek legjobbjait, vagyis azokat, akik meghatározó szerepet játszottak, illetve játszanak a XXI. század magyar labdarúgásában. MÉG HÉTFŐ ESTIG LEHET SZAVAZNI A JOBB OLDALI VÉDŐKRE. ANGLIA INTERJÚ NAGY ADÁMMAL Az előrelépés reményében SOMOGYI ZSOLT Jól döntött, amikor országot és klubot váltott? Szerintem igen - értékelte az elmúlt idényt Nagy Ádám, a magyar váloga­tott 25 esztendős középpályása, aki egy évvel ezelőtt Olaszországból, a Bo­lognából az angol második ligába, a Championshipben szereplő Bristol City­­ hez szerződött. - Arról korábban már többször szó esett, hogy Bolognában úgy alakult az életem, hogy gyakor­latilag elkerülhetetlenné vált a klub­csere, de egy ilyen változás sohasem könnyű. Három év és ötvenegy Serie A-bajnoki mérkőzés után az ember egy bajnokságban, egy klubban, egy kö­zösségben elér egy szintre, kiharcolja a helyét, és ha nem te vagy Lionel Messi vagy Cristiano Ronaldo, akkor az egé­szet kezdheti újra, ha csapatot kell cse­rélnie. Arról nem beszélve, hogy ennyi idő alatt kialakul az ember életritmusa, megtanulja, mit várnak el egy külföldi labdarúgótól - azzal pedig aligha mon­dok újdonságot, hogy Anglia és Olasz­ország között meglehetősen nagy a különbség. Ezt a futballra vagy a hétközna­pokra érti? Mind a kettőre, de természetesen azon voltam, hogy futballistaként fej­lődjek. Úgy gondolom, a Bristol City­ben jól indult a történet, azt szokták mondani, hogy egy sérülés sohasem jön jókor, ez az esetemben hatvá­nyozottan igaz. Nagyjából augusztus elejétől novemberig nem léphettem pályára, és jó lecke volt az elsietett visszatérés. De hát a szívemre hall­gattam, válogatott mérkőzésről volt szó, de azt hiszem, egy életre megta­nultam, hogy ha legközelebb hason­ló helyzetbe kerülök - hadd tegyem hozzá gyorsan, soha ne kerüljek ha­sonló helyzetbe -, nem szabad pá­lyára lépni akkor, ha érzem, még nem tökéletes a lábam, még nem múlt el teljesen a sérülés. Végül rendbe jött, újra játszhatott, csak a világ - és azzal együtt a világ futballja - vett váratlan for­dulatot, kanyart márciusban. Ilyesmire senki sem készülhetett fel, és egyelőre kérdés, mikor lesz ennek az egésznek vége. Az biztos, hogy aki addig nem volt tisztában a modern telekommunikációs techni­kákkal, az is megtanulta használni, nekünk is rengeteg edzésünk volt a számítógépen keresztül, és annak is tudtam örülni, hogy három hétre ha­zatérhettem abban az időszakban. Természetesen az előírásokat betart­va, nem sokat mozogtam, de sok­kal közelebb lehettem a szeretteim­hez. Ugyanakkor a kényszerszünet után nagyon élveztem, amikor újra elkezdődtek az edzések, de sajnos, az eredmények nem úgy alakultak, ahogy terveztük. Amikor félbesza­kadt a bajnokság, még a feljutásért vívott rájátszást jelentő pozícióban voltunk, de aztán lejjebb csúsztunk - többek között azért, mert rendkí­vül kiszámíthatatlan a Championship, és ez is válasz a korábbi kérdésére: nem bántam meg, hogy idejöttem. Mire gondol? Futballistaként mi­ben fejlődött ebben az évben? Jelentős kihívásként tekintettem arra, hogy egy nekem ismeretlen fut­­ballkultúrában is helytálljak, amikor egészséges voltam, szinte mindig a pályán lehettem, erre büszke vagyok. Ebből a bajnokságból a legerősebb ligákba visznek el játékosokat, a ki­rakatban vagyunk, ezért derűlátó va­gyok a jövőmet illetően. Ha a követke­ző idényben is jól teljesítek, és főleg, ha nem hátráltatnak sérülések, lesz lehetőségem előrelépni. Fejlődés? Néha, egy-egy meccsen én is belees­tem a klasszikus angol rúgd és fuss futballba, ami nem én vagyok, de úgy éreztem, a játékom direktebbé vált. Labdaszerzés után azonnal az ellenfél kapuja felé vettem az irányt, ezt gya­koroltuk, szerintem én is fejlődtem ebben. Örültem annak, hogy fizikailag is jobb lettem, bár az edzőim mindig azt mondták, nem feltétlenül az erő­sebb éri el hamarabb a labdát, hanem az, aki gyorsabban felismeri, melyik játékhelyzetben hol kell lennie. A folytatás? Jó kérdés... Elvileg még egy hétig itt­hon vagyok. Elvileg? Sajnos igen. Folyamatosan nézem a híreket. A klub illetékeseivel már be­szélgettünk róla, fel kell készülnünk arra is, hogy az angol kormány eset­leg olyan döntést hoz, hogy karan­ténba kell vonulnia mindenkinek, aki külföldről érkezik a szigetországba. Ha ez így lesz, minél előbb el kell in­dulnom, tulajdonképpen minden pil­lanatban indulásra készen kell len­nem. Ugyanilyen bizonytalanság van a válogatott mérkőzései kö­rül, de nekem nagy boldogság volt azt olvasni, hogy - a tervek sze­rint - szeptemberben, októberben és novemberben is találkozunk a kerettagokkal. Alig várom, hogy összejöjjön. A Bristol City 36-szoros válogatott középpályása a mögötte hagyott idényről, az elsietett visszatérésről. A VÁLOGATOTTRA VÁRÓ FELADATOKRÓL és a karanténba vonulásról is nyilatkozott lapunknak. Nagy Ádámot (balra) büszkeséggel tölti el, hogy a Championshipben a kirakatban futballozhat fotó: getty images ■ NAGY Ádám Született: 1995. június 17., Budapest Hj Nemzetisége: magyar Posztja: középpályás ■ Válogatottság/gól: 36/1 Klubjai: Ferencváros (2015-2016), Bologna (olasz, 2016-2019), Bristol City (angol, 2019-) Kiemelkedő eredményei: magyar bajnok (2016), 2x Magyar K3 Kupa-győztes (2015,2016), magyar Ligakupa-győztes (2015), plaf­ox magyar Szuperkupa-győztes (2015,2016) ■ H IZLAND LEGIÓSSORS Skandináv nyelvlecke Bár Zachán Péter angolul is társaloghatna csapattársaival, a július elején a Fjölnir Reykja­­víkhoz szerződő belső védő iz­landi nyelven próbálja irányíta­ni a védelmet. I­zlandon július végén is­­csupán 10-15 fokra emelkedik a nappali középhőmérséklet, a sűrű felhőzet ellenére az égbolt csak fél órával éjfél előtt kezd sötétedni, s hajna­li négykor ismét kivilágosodik - mindezt Zachán Péter testközel­ből tapasztalhatta meg az elmúlt hetekben. A Paksi FC-től július ele­jén távozó 22 esztendős belső védőt ugyanis október 31-ig, vagyis az iz­landi élvonalbeli bajnokság végéig szerződtette a Fjölnir Reykjavik. „A koronavírus-járvány alatt, amikor az MLSZ felfüggesztette a bajnokságokat, beszélgettem a menedzseremmel, hogy sze­retnék magasabb szin­ten futballozni - kezdte Zachán Péter, aki az el­múlt három és fél évben 22 élvonalbeli bajnokin kapott lehetőséget, mert jobbára a Paksi FC II és a VLS Veszprém NB III- as csapatában, illetve az NB lI-es Dorogi FC-ben futballozott kölcsönben. - A tavasszal a Szek­­szárdhoz kerültem, de a járvány előtt csupán két NB lII-as bajnokit játszottunk. Úgy érez­tem, Magyarországon nincs előrelépési lehe­tőségem, közben pedig kiderült, a Fjölnir bel­ső védőt keres, és egy ideje figyelik is a teljesítményemet, csak sajnos profi osztályban nem nagyon sze­repeltem. Aztán június végén fel­gyorsultak az események, mert hétfőn még otthon, Hatvanban edzettem, szerdán a repülőn ül­tem, szombaton pedig a Fylkir el­len már játszottam is. ” A magyar légiós az első gyakor­lást követően megkérte Asmundur Arnarsson vezetőedzőt, írja le kiej­tés szerint a legfontosabb izlandi szavakat, amelyeket a futballpá­­lyán egy belső hátvéd a leggyak­rabban használhat a védekezés irányításához. Bár a csapattársa­ival angolul beszélget, a keretnek rajta kívül csupán egy dán légiós tagja van, ezért próbál izlandi nyel­ven megszólalni a pályán. A Fjölnir Reykjavik kilenc fordulót követően az utolsó, 12. helyen szerénykedik az izlandi élvonalban, s egyelőre csupán három döntetlennel szer­zett pontokat. „Az idény május­ban kezdődött, s ok­tóber végéig lejátsz­­szuk a huszonkét fordulót. Kicsit sűrű a program, mert négy-öt naponta baj­nokik vannak, de nekem az a legfon­tosabb, hogy ismét állandó játéklehető­séget kapok egy él­vonalbeli bajnokság­ban. Később eldől, jól döntöttem-e, de amióta kiutaztam, mind a hat bajnokin pályára léptem.’’ Az elsőn, a Fylkir ellen (1-2) a sok uta­zás miatt csupán har­minc percet kapott, a többi ötön azonban egyaránt a kezdő­csapat tagjaként vé­gig a pályán volt. A kék-sárgák legköze­lebb augusztus 5-én szerdán a nyolcadik helyezett Akranes el­len próbálják meg­szerezni idénybeli első győzelmüket. T. N. FOTÓ: DÖMÖTÖR CSABA éves, 10 hónapos és 24 napos volt, amikor bemutatkozott az élvonalban 14 gólt kapott legutóbbi hat bajnokiján a Fjölmr Reykjavik NAGY ÁDÁM A 2019-2020-AS IDÉNYBEN A VÍRUSSZÜNET ELŐTT VÉGIG A PÁLYÁN 13 LECSERÉLTÉK 5 BECSERÉLTÉK 4 A VÍRUSSZÜNET UTÁN VÉGIG A PÁLYÁN 3 LECSERÉLTÉK BECSERÉLTÉK 3 18 mail­ Labdarúgás 131

Next