Nemzeti Sport, 2020. szeptember (118. évfolyam, 230-244. szám)

2020-09-11 / 240. szám

MALONYAI Péter sütörtök délután van, néhány perccel fél öt előtt. Ebben a pillanatban még nem lehetett tudni, hogy lesz-e holnap este meccs az Üllői úton (17.30- kor kiderült: lesz), megmérkőzik-e egymással a bajnokság A. fordulójában a Ferencváros és a Paks (megmérkőzik). Természetesen a koronavírus-járvány árnyékában. A paksiaknál pozitív eseteket regisztráltak, nem tudható, hogy az ismételt vizsgálat mit hoz, az viszont valószínű, hogy az érintett futballisták nem a legjobb állapotban érkeznek az Üllői útra - ha érkezhetnek egyáltalán. A klub még nem élt az egyszeri halasztás jogával, arról sincs hír, hogy végső esetben bevet-e ifjakat a kirekesztettek helyén. A kiírás péntek este 20 órára rendeli pályára a feleket, ebben a pillanatban alig több mint 20 óra van addig. A Ferencváros játszani akar, szerdán jön a Dinamo Zagreb elleni HA A PARIPA Bajnokok LI- ÁLDOZATUL ESIK gála-selejtező, A JÁRVÁNYNAK JÖN nam artana­ A PATTHELYZET. SST? tétmeccs felkészülésül. Ugyanakkor azt nyilván min­denki el akarja kerülni, hogy a játékosok veszélynek legyenek kitéve a meccskontakt miatt. Éppen elegen­dő, hogy Zágrábból ellentmondásos hírek érkeznek arról, mit mutatnak náluk a tesztek. A harmadik szereplő az MLSZ. A szövetség felel azért, hogy időben, rendben túl legyen a mezőny egy-egy fordulón, az ide-oda halasztás csökkenti a bajnokság áttekinthetőségét, ezért is döntött úgy, hogy minden klub csak egyszer kérhet halasztást. Hogy mi lesz, nem tudható, a helyzet mindenesetre túlmutat önmagán - itt tart a sportvilág 2020. szep­tember 10-én. Ideális megoldás nincs. Pontosabban az lenne, ha minden olyan összejövetelt - fogalmazok általáno­san - elkerülnének az emberek, ahol veszélyben az egészségük, rájuk találhat a kór. Ugyanakkor másról sem hallottunk a tavaszi karantén alatt, hogy a sportoló ellensége a bezártságnak, engedelmeskedik a szabályoknak, otthoni zárt kapuk mellett is teszi a dolgát, amennyire lehet, ám ahogy megtehette, megteheti, rohan a pályára. Aztán hol nézők nélkül, hol zsugorított publikum előtt pályára lép, ha nem szembesül azzal, hogy nincs meccs, nincs verseny, a vírus átírta a programot. Meg nem mondom, mi az ideális megoldás. Hiába igaz, hogy az egészség a legfontosabb, hiába tu­dom, hogy a vírus ellen nincs orvosság (egyelőre, legalábbis), a (sport)élet legfeljebb lelassul, meg nem áll. Pénz, paripa, fegyver most is felülír mindent, aztán ha a paripa áldozatul esik a járványnak, jön a patthelyzet. Mint csütörtökön 16 óra 26 perckor a Fradi és a Paks esetében. Cseppben a tenger. TEGNAPI SZÁMUNKBAN INTERJÚT KÖZÖLTÜNK NIKOLCS NEMANJÁVAL, A MOL FEHÉRVÁR VÁLOGATOTT FUTBALLISTÁJÁVAL. AZ INTER­NETES PORTÁLUNKRA ÉRKEZŐ VÉLEMÉNYEK­BŐL IDÉZÜNK. Vasutast „Egy csatár tudjon minden helyzetből gólt rúgni, nem az számít, hogy a pályán hogyan mozog, cselez, kötényezik stb. Lásd Albert, Gerd Müller, Lewandowski. Cserit kell játszatni, mert nincs megilletődve, mert tudja, mit, mikor, ho­gyan kell a pályán csinálni, bátor játékos. Hajrá, Nikó, hajrá, Cseri!" potngamen „Gyurcsóval ketten nagyot alkothat­nának." LoLo! 11 Jön itt mindenki a gólkirályi címekkel, a gólok fele II-esből született, meg üres kapus bepasszból. Miért nem kellett soha semelyik komoly csapatnak?" mattsakk „Korábban azt mondtam, a jelenlegi játékosállománnyal csak a Dárdai-féle bizton­sági játékkal érhetünk el valamit. Amint Storck támadóbb szellemben küldte fel a csapatot, azt megsínylette a védekezésünk. Most úgy tűnik, Rossi megtalálta az egyensúlyt a nézhető és a túl defenzív foci között. ” sedzeppel:n „Hajrá, Nikó, egy támadást vállaló csapatban még sikereket érhetsz el! Nem vélet­len az az öt gólkirályi cím, azokat nem a szél fújta össze, nem tombolán nyerted." n9 „Csak így tovább, Nikó, mindent bele!" ek nemzeti sport ALAPVONAL Szép új világ em sci-fi, nem a képzelet játéka, amiről most írni­­ kell. Pedig ha jobban belegondolunk, még több hónap elteltével is annak tűnik. A valóság rajzolja át, teszi napról napra egyre kitettebbé a sportélet évtize­des, sok esetben évszázados kereteit. Grafikonszerűen, az esetszámokat szigorúan követve érkezik a változás. Azokat a kereteket feszegetjük most, amelyek javarészt már 1932-ben is működtek, amikor Aldous Huxley megírta korszakos tudományos fantasztikus művét, a Szép új világot (Brave New World). A magyar sportban az 1930-as években, tehát lassan egy évszázada értek be a Klebersberg Kunó által az 1920-as években bevezetett, a sportszervezést, az oktatást és a sportirányítást is érintő reformok. A sport és annak követése a mindennapok szerves részévé vált, mindenki számára elérhető és ked­velt tevékenységgé. A sportújságírás egyébként szintén ebben az időszakban kezdett megerősödni, köszönhetően annak, hogy egyre nagyobb sikereket értek el a magyar versenyzők világszerte, kezdve az évtized két olimpiáján nyert 16 aranyéremmel, folytatva a labdarúgó-világbaj­nokságon megszerzett ezüsttel (az 1938-as vb párizsi döntőjében A:2-re kaptunk ki az olaszoktól). Persze azt is megemlíthetjük, hogy a Grand Prix-sorozatban - ha úgy tetszik, a Formula-1 előfutárában - autóversenyt ren­deztek 1936-ban a Népligetben, még ha az végül nem is számított bele az összesítésbe, és azt is, hogy több sport­ág azokban az esztendőkben vált igazi magyar sporttá, említhetem itt a vízilabdát. Mert ugye, az a miénk... Az egyre növekvő esetszámok, a kellemetlen hírek árnyékában itt egymás között talán érdemes megoszta­ni egy elég súlyos gondolatot. Az egymás között azokra vonatkozik, akik sportrajongók. Akik, ha másképp nem követhetik, az autóban hallgatják a Ferencváros labda­rúgócsapata aktuális BL-selejtezőjének közvetítését, vagy az nso.hu-n követik, hogy áll a Győri Audi ETO női kézilabdacsapata a BL vagy a magyar férfi vízilabda-vá­logatott egy világverseny csoportmeccsén - persze autójukkal lehúzódva oldalra, csak úgy! Jelenlegi formájában, az újdonság és egyben a megszokás erejétől is felvértezve meddig lehet miénk a sport? Ennek a kérdésnek a súlyát sokkal könnyebb megérteni akkor, ha megkérdezzük: kinek volt hiá­nyérzete egy-egy hétközi napon a koronavírus-járvány tavaszi időszakában, amikor elmaradtak a nemzetköz kupameccsek, a májusra várt Giro d’Italiát halasztani kellett, elhajtott az üres Puskás Aréna mellett, és amikor a barátokkal megszokott esti foci, teniszezés vagy tollasozás elmaradt? Feltételezem, sokaknak. Egyben kíváncsi is volnék, hogy pontosan mennyit takar ez a sok? Mennyien vannak 2020-ban Magyarországon, akik sportolnak, vagy annyira szeretik a sportot, hogy a hiányát megérzik? Jó lenne ezt pontosan lemérni, mert sok vitát eldönthetne. Vannak persze adatok, mert tudjuk, mennyien néznek egy bajnoki mérkőzést a televízió előtt ülve vagy éppen a lelátón szurkolva. De ez éppen olyan, mint a vírus: a fertőzöttek nyilvános száma messze-messze elmarad a fertőzöttek valós számától. Mert a sport iránt érdeklődők sokkal többen vannak, mint gondoljuk. Ez egy-egy nagy siker nyomában dom­borodik ki, amikor kiderül, hogy többmilliós nézettséget hoz, ha a magyar labdarúgó-válogatott Európa-bajnok­­ságon szerepel, vagy a férfi vízilabdázók világversenyen döntőt játszanak. A nézők között pedig rengeteg a tizenéves, fogékony és nyitott, a sport iránt érdeklődő gyerek, fiatal, közülük sokan megtalálják példaképüket egy-egy eredményes magyar sportolóban. Akire felnéz­nek és húsz-harminc év múlva is emlékezni fognak rá. Meg persze sok minden másra, kezdve az összetartozás érzésével. Nem láthatjuk már, hogyan volt az 1930-as években és azt sem, hogy mi jár a mostani tizenévesek vagy éppen a szomszédasszony fejében. Akár ezt a mondatot olvasva is. Általában mindenki abból indul ki, ami vele történt. Ami baj, de mit lehet tenni... Nem tudjuk, mi volt A TESTNEVE­LÉSI EGYETEMEN DR. LACZA ZSOM­BOR - A KORÁBBI PLAZMATERÁPIÁ­VAL KAPCSOLATOS KUTATÁSAIT KISZÉ­LESÍTVE - KÍVÁN A CSAPATSPORT­ÁGAKON BELÜLI FERTŐZÉSEKRE VO­NATKOZÓ KUTATÁST KEZDEMÉNYEZNI. " fontos annak, akinek Orth György volt a példaképe, mert eltelt csaknem száz esztendő, de az 1980-as, 1990-es évek sztárjainak fotói is megfakulnak már, és üzenetér­tékük megtartásáért rendszeresen ténni kell. Ezért lehet tiszta szívvel örülni Kőbán Rita vagy éppen az általam nagyon szeretett Gábor Tóni bácsi és a többiek érthető okokból megkésett e heti elismerésének. Ettől függetlenül a magyar sport példaképteremtő ereje bizonyosan megmaradt. Hosszú Katinka, Kozák Danuta, Milák Kristóf, Varga Dénes vagy éppen Szoboszlai Domi­nik - és ez a lista szerencsére hosszan folytatható - olyan sportemberek, akik többé vagy kevésbé meghatározzák sok mai gyerek vagy tizenéves attitűdjét és majdani emlé­keit. Éppen ezért egyre aggasztóbb, hogy vajon mi történik akkor, ha a vírus velünk marad, és az élsport a jelenlegi formájában működésképtelenné válik. Ha a világversenyek sorra elmaradnak, és az ürességtől kongó stadionokban játszott meccsek állandósulnak. Nálunk most lehetnek nézők - nem akarom leírni, hogy még -, de máshol hiába játszanak be közönségzajt, más az élmény, mert ettől még hallom a hátvéd kiáltását, amit egy langyosabb edzőmeccsen szokott csak hallani az ember a korlátnak támaszkodva. A példaképek, a félistenek pedig nem edző­meccsen születnek, illetve ott, de ez senkit sem érdekel. A vírus miatt maradva a biológiai megközelítésnél: a tréning a bebábozódás, de az imágó kikelése a fontos, az pedig így egyre nehezebben képzelhető el. Az elmaradó események, a megszokottól eltérő tálalás, a „más ez az élmény érzése” magával hozhatja az érdeklődés csökkenését, a szponzorok és a támoga­tások elmaradását. Azonban mindennél károsabb, hogy a sport elsődleges, azaz megelőző szerepe gyengülhet, pedig a társadalmi hasznosság szempontjából ez az él­sport egyik legfontosabb és kézzelfogható eredménye. Ezért lehet bízni abban, hogy a sportra költött forintok hosszú távon megtérülnek, ám most a rendszer alapjai kerülnek, kerülhetnek veszélybe. Mert ha más az él­mény, akkor a sportszeretők keresnek másik időtöltést - márpedig a sorozatok, a filmek és a közösségi média ellenáll a vírussal szemben. Ez pedig egy generáció, adott esetben több generáció hozzáállását változtathat­ja meg. Nem a futás, az úszás és a futball lesz az egyik lehetséges időtöltésük, arról nem is beszélve, hogy ren­geteg ember sokéves munkája kárba vész. Ez nagy baj. Jelenleg csupán - maradva Huxley művénél - disztópia, de azt már elértük, hogy egy-egy sporthírt olvasva utó­pia arra gondolni, hogy mindez másképp lesz. Megoldásra márpedig szükség van! Mindennap. A „nem szükséges megoldás, mert hamarosan lesz vakcina” kijelentéssel érdemes óvatosan bánni. Inkább azt érdemes pedzegetni, addig mit lehet tenni, mert az is előfordulhat, hogy még jó ideig nem lesz oltóanyag. Éppen ezért lehet, hogy elsősorban a sportban és a sportért dolgozóknak egy adott ponton önmérsékletet kell tanúsítaniuk a továbbélés érdekében. Márpedig a sportközeg jellemzője a fegyelmezettség, most ezt kell maximálisan kihasználni. A birkózástól kezdve mindenhol. Az MLSZ szigorúnak tetsző intézkedései is ezt vannak hivatva segíteni, mert muszáj megoldást találni a vírus kordában tartására a sportágon, a sporton belül is, hiszen ez közös és alapvető érdek. Erre tesz most kísérletet a Testnevelési Egyetemen dr. Lacza Zsombor, aki - a korábbi plazmaterápiával kapcsolatos kutatásait kiszélesítve - sokkal mélyebb anonim adatokkal dolgozva kíván a csapatsportágakon belüli fertőzésekre vonatkozó kutatást kezdeményez­ni. Szükség van rá, mert minden tudás segíthet a megoldásban. Emellett kellenek az innovációk, az ötletek és a közös gondolkodás, mert így egymás közt jelentsük ki, mi ezt a spor­tot, ezt a világot szeretjük, így állunk most, 2020 szep­temberében. Ez a mi „Szép új világunk”, ahol egyértelműen az életek megvédése az elsőrendű és leg­fontosabb feladat, de reméljük, az életvitelünk és an­nak része, a sport és a sporttradíció is megvédhető. MEZEI Dániel Egy távolugrónak nemcsak a teljesítményére kell figyelnie, hanem arra is, hogy a homok ne menjen a szemébe. A lendületes földet érés rendre a frizurát is összekócolja, nem véletlen, hogy Cseljabinszkban, az orosz atlétikai bajnokságon Julija Szohackaja lófarokba kötve a haját vett részt, amelyet néhány mozdulattal szalonképes állapotba lehet hozni. GETTY Images

Next