Nemzeti Sport, 2020. szeptember (118. évfolyam, 245-259. szám)

2020-09-17 / 246. szám

ntmamű­sport 2020. szeptember 17., csütörtök TÖRÖKORSZÁG INTERJÚ MEGYERI BALÁZZSAL Teával várták SOMOGYI ZSOLT Miért jött el a görög Atromi­­tosztól? Hosszú történet - kezdte az egysze­res válogatott, 30 éves Megyeri Ba­lázs, aki a török Göztepe kapusa lett. - Hol kezdtem? Ahol legutóbb abbahagytuk: a ví­rus okozta kényszerszünet idején lapunkban már őszintén beszélt arról, hogy nem marad a klubnál. Két évet töltöttem ott, eljutottunk a nemzetközi kupába, de igen, ak­kor már egyértelmű volt, hogy távo­zom. A második idény nem volt olyan sikeres, mint az első, sok minden megváltozott a klubon belül. Amikor félbeszakadt a bajnokság a járvány miatt, világossá vált a rájátszás me­zőnye. Az alapszakasz végén az első hat a bajnoki címért, a nemzetközi kupában indulás jogáért csatázott, a többi nyolc klub a kiesés elkerülésé­ért. A hetedik helyen végeztünk, s ez azt jelentette, hogy épp lecsúsztunk a felsőházról, de kiesési gondjaink nem lesznek. Az alsóházi rájátszás így kitűnő esélyt adott a szakmai stábnak ahhoz, hogy tétmeccse­ken kísérletezzen. Például a kapus posztján, így tudtam, hogy amikor újrakezdjük a bajnokságot, nem én védek, hanem az akkor tizennyolc éves Hrisztosz Mandasz. Ez a ténye­ző is szerepet játszott abban, hogy így döntöttem. Csakhogy visszakerült a kapuba, így van. Kollégáról, csapattársról nem mondok semmit, azt hiszem, nem volt eléggé meggyőző a teljesít­ménye, ráadásul kiderült, mégsem teljesen tét nélküli az alsóház. Az Ariszt ugyanis kizárással fenyegette az UEFA - ez végül nem történt meg, de esély volt arra, hogy a hatodik he­lyett a hetedik, az alsóház legjobbja indulhat az Európa-ligában, így több meccsen is szerepet kaptam, és en­nek örültem is, de egyfelől az Arisz megkapta az indulási jogot, más­részt végül a nyolcadik helyen vé­geztünk. A klub küldött egy hosszab­bítási tervezetet, de azt udvariasan visszautasítottam. Mi szólt a török Göztepe mellett? Milyen szempontok alapján dönt ilyen esetben? Voltam már szabadon igazolható já­tékos, de ezúttal éreztem magam a legnyugodtabbnak. Első a család. Két kislány édesapjaként nem mindegy, milyen városban élünk, működik-e angol nyelvű óvoda, élhető-e az adott város. Athén szuper hely, nagyon szeretjük, mondhatom, magasra tet­te a mércét. Földrajzból ötösre érett­ségiztem, így tudtam, Izmir hasonló adottságokkal büszkélkedik, és az első benyomások nagyszerűek: tisz­ta, rendezett, hangulatos város. A másik két szempont... Az egyik az anyagi, ez aligha titok, a másik szakmai kérdés, milyen a klub, mennyi esélyem van védeni, milyen a bajnokság. A török futball infrastruktúra terén a magyarhoz ha­sonlóan sokat fejlődött, gyönyörű stadionok, ragyogó edzőközpontok vannak szinte minden klubnál, ez is vonzóvá tette a Göztepe ajánlatát. Hogyan fogadták? Iörek szokás szerint forró teával. Vannak ismerős arcok: a horvát Zlat­­ko Tripic Fürthben volt klubtársam, a nigériai Ideye Brown volt az Olympi­­akosz játékosa, épp akkor érkezett, 2015-ben, amikor eljöttem Pireusz­ból, elkerültük egymást, de amikor az Arisz támadója volt, ellenfélként találkoztunk. A bosnyák Dzenan Bu­rekovic Újpestről érkezett, szerintem vele is lesz közös témánk. Igazi világjáró - itthon látjuk rit­kán, ha érti, mire gondolok... A válogatottra. ..h.i­. . Arra. Tizenegyedik idényét kezdi el légiósként, mégsem kerül szó­ba a keretben. Megszokta? Bánt­ja? Elengedte? Mi az első szó, ami az eszébe jut? A tisztelet. Aki szereti a hazáját, an­nak a nemzeti csapat szent, aki ilyen sokat él külföldön, talán még erő­sebben érzi ezt. A 2016-os Euró­­pa-bajnokság előtt Bernd Storck hívott, négy kapussal dolgozna az edzőtáborban, de csak három utazik, a negyedik vagyok, akkor is jövök, ha előreláthatóan nem utazom? Akkor is, ez nekem nem volt kérdés. Min­dig tiszteletben tartottam az edzőim, a szövetségi kapitányok döntését, egyebet nem tehetek, igyekszem mi­nél többet, minél jobban védeni. Sze­retne az ember odatartozni, ezért is dolgozik. De nem szabad túl messzi­re nézni, pénteken a Göztepe a Ma­­latyaspor vendége lesz. Elvileg szer­dán elkészül a játékengedélyem, alig várom, hogy belülről is megismer­jem a török bajnokságot. ELSŐ A CSALÁD, VALLJA AZ EGYSZERES VÁLOGATOTT, aki nem tagadja, azért is fogadta el a Göztepe ajánlatát, mert olyan városban akarta folytatni, ahol minden adva van a háborítatlan élethez. HIRDETÉS -JÁTSSZ A ÖSSZÉRTÉKŰ NYEREMÉNYEKÉRT ÉS VIDD EL AZ ÚJ SEAT LEONT!­TŐI OKTÓBER 11-IG! JÁTSSZ 2020. AUGUSZTUS 31 E ■ MEGYERI Balázs ■ Született: 1990. március 31., Budapest ■ Posztja: kapus ■ Felnőttválogatottság/gól: 1/0 (2016—) Sí Klubjai profi játékosként: Ferencváros (2008-2010), Olympiakosz (gö­■ rög, 2010-2015), Getafe (spanyol, 2015-2016), Greuther Fürth (német, ROJ 2016-2018), Atromitosz (görög, 2018-2020), Göztepe (török, 2020—) Kuj Kiemelkedő sikerei: 5x görög bajnok (2011,2012,2013,201­4, Ká 2015), 3x Görög Kupa-győztes (2012,2013,2015), Ps U20-as vb-bronzérmes (2009), NB II-es bajnok (2009)­­ Egyéni elismerései: Junior Prima-díj (2009), Hidegkúti Nándor-díj (2010) Német mintát követnek Megyeri Balázs klubváltása kap­csán Hrutka Jánost, a kapus ügy­nökét is megkérdeztük, milyen le­hetőségek közül választhatott játékosa. „Három hete vetődött fel annak a lehetősége, hogy Törökországba iga­zoljon át - nyilatkoz­ta lapunknak Hrutka János. - Megyeri Ba­lázsnak több ajánlata volt még Olaszország­ból, Svájcból, Belgiumból, Lengyelországból és otthonról is. Pályafutása során elő­ször fordult meg igazán a fejében, hogy hazatérjen. Úgy vélem, jelen pillanatban Balázs Magyarország két leg­jobb kapusának egyike. Teljesen más nemzetközi szin­ten évek óta bizonyítani és helytállni külföldiként, mint odahaza védeni bármelyik klubban." Adódik a kérdés, mitől volt olyan vonzó a Göztepe. „Olyan úton indult el, mint Németországban a Hoffenheim vagy a Leipzig - folytatta a játékosügynök. - Rövid időn belül nagyot lépett előre, a létesítmények színvonala remek, a stadiont idén adták át. A tavalyi ti­zenegyedik hely után az első nyolc közé kerülés a cél, ám ha minden jól alakul, az Európa-liga-szereplés is sikerülhet.” B. O. L. Labdarúgás I 3 1 Harmadik esély Az európai Szuperkupa történeté­ben német csapat még sohasem győzött le spanyolt. T­öbb mint 22 esztendő telt el azó­ta, hogy német és spanyol együt­tes európai Szuperkupa-mérkőzé­sen legutóbb találkozott egymással. 1998 elején a KEK-győztes Barce­lona és a Bajnokok Ligája-címvé­­dő Dortmund mérte össze erejét. Ez volt az utolsó alkalom, amikor a tró­fea sorsa két mérkőzésen dőlt el, és a Barcelona élt is a hazai pálya elő­nyével. Az első találkozón Luis En­rique és Rivaldo góljával 2-0-s győ­zelmet aratott, s mivel a visszavágó 1-1-re végződött, a katalánok tér­hettek haza győztesként. Öt évvel korábban sem sok babér termett a Szuperkupa-részvételt ki­vívó német klubnak spanyol ellen­felével szemben. Akkor a KEK-ben diadalmaskodó Werder Bremen próbált felülkerekedni a BEK-győz­­tes Barcelonán, ám a katalánok a brémai 1-1 -et követően hazai pályán 2-1-re nyer­tek, így 3-2-es összesí­téssel diadalmaskodtak. A katalánok győztes gólját a hírhedt Andoni Goikoetxea szerezte - a baszk játékos törte el Diego Maradona lábát 1983-ban, emiatt aggatták rá a „Bilbao hentese” becenevet. Hasonló brutális szabálytalan­ságra remélhetőleg szeptember 21-én a Puskás Arénában nem ke­rül sor, az viszont biztosan kiderül, a német-spanyol párharc harmadik felvonása miként zárul. Ami min­denképpen a Sevilla ellen készülő Bayern München mellett szól: eb­ben a naptári évben tétmérkőzésen még nem szenvedett vereséget, 26 találkozóból 25-öt megnyert, csak a Leipzig elleni bajnokin végzett dön­tetlenre (0-0). A bajoroknál csupán az okozhat fej­fájást, hogy továbbra sem dőlt el Da­vid Alaba jövője. A klub szeretné meg­hosszabbítani a 28 éves osztrák védő szerződését, aki még nem határozott a folytatásról. Sajtóhírek szerint ennek oka egyrészt a Manchester City érdek­lődése, másrészt a futballista mene­dzsere, Pini Zahavi azon munkálkodik, hogy ügyfele minél jobb feltételekkel írjon alá, ha marad. N. ZS. 1998 márciusában a Barcelona örülhetett, nem a Dortmund fotó: getty images Varga Zoltán 1998 és 2008 között tíz éven át védett az NB I-ben - a BVSC-ben, a Hala­dásban, Zalaegerszegen, Sopronban és Győrben -, majd Ausztriában lett kapusedző, és jelenleg Európa-liga-selejtezőre készül klubjával, a hatezer lakosú stájerországi kisvá­ros, Hartberg csapatával a Vida Kristophert soraiban tudó lengyel Piast Gliwice ellen. A Nemzeti Sport Online-on, külföldi tapasztalatok sorozatunkban beszámol arról, hogyan jutott el a TSV Hartberg az osztrák kukoricatábláktól az európai porondig, de kérdeztük a 2000-es évek magyar futballvalóságáról is. „Amikor a klubnál kezdtem dolgozni, kétezertizenháromban, a másodosztályban szerepeltünk, utána viszont kiestünk a harmadik ligába - emlékezett Varga Zoltán. - Ott már volt olyan meccsünk, amely előtt egy kukoricatábla közepén kellett szerelést húznunk, mert az ellenfélnek nem volt öltözője. Onnan jutottunk vissza.” A hazai viszonyokról így nyilatkozott „Magyarországon arra is volt példa a kétezres évek közepén, hogy még a szurkolók is szóltak az egyik bajnoki előtt, figyeljünk, mert levették a meccset a hor­vát tétlapokról. Ellenfelünk a bennmaradásért küzdött, és a hajrában nulla nullás állásnál tizenegyeshez jutott, amikor odajöttek hozzám, hogy be kellene engedni a labdát. Mire én azt mondtam, »Gyerekek, ott a labda, lőjétek be, ha tudjátok!« - majd kivédtem a büntetőt." A teljes interjú honlapunkon, a nemzetisport.hu-n olvasható.

Next