Nemzeti Sport, 2021. május (119. évfolyam, 131-145. szám)

2021-05-28 / 142. szám

BABJÁK Bence EL 15 ÉRKEZTÜNK A DÁRDAI­JELENSÉG KULCSÁHOZ. ég a vírusidőszak előtti boldog békeidők­ben történt: Berlinben éppen véget ért a Hertha tavaszi szezonját megnyitó sajtótájé­koztató, a hivatalos részt követően Dárdai Pál odalépett hozzánk, és közölte, most nyugodtan elvonulhatunk beszélgetni. Az általa meghozott „aranyszabályhoz" mindig tartja magát, ha magyar újságíró veszi a fáradságot arra, hogy a német fővárosban keresse fel, ő cserébe készségesen rászán egy órát az életéből. Ezzel nagyjából el is érkeztünk a Dárdai-jelenség kul­csához. A Nyugat-Európában kiteljesedő hiteles szakvezetőhöz, aki évtizedek távlatából sem felejti el, honnan indult, akinek az idegőrlő idény utáni kikapcsolódást a Balaton hullámainak hangja és a sajtos-tejfölös lángos íze jelenti, és aki szakmai sikerei ellenére két lábbal a földön maradt. Amikor az utolsó fordulót köve­tően szivarral a kezében nyilatkozott, elégedett, nem pedig nagyképű férfi benyomását keltet­te - éppen azért, mert az edzői pályáját kísérő őszinte, szókimondó, egyenes és hiteles megnyilvánulások után fel sem vetődhetett az ellenkezője. A profitorientált nyugat-európai futballban viszont nem az emberi oldal, hanem a szakmai tudás, valamint az eredmények alapján mérik az edzőket, ezért hordoz magában pozitív üze­netet a Hertha döntése és várható bejelentése. A berliniek dúsgazdag befektetője, Lars Wind­horst kőkemény üzletember, aki az egyesület­be fektetett súlyos eurószázmilliókért cserébe élmezőnyt és nemzetközi kupaszereplést akar látni. Ám a felelőtlen szakmai döntések miatt a nagy terv kártyavárként omlott össze, a kiesés elkerüléséhez pedig Dárdai Pálra volt szükség. Most az újratervezés zajlik, a tulajdonos továbbra is elszánt, és a jelek szerint immár a magyar szakember kezébe adja az irányí­tást. Márpedig minden olyan nyugat-európai futballprojekt, amelyben magyar szereplőnek szánnak főszerepet, egyértelmű sikertörténet a hazai labdarúgásban. A szakvezető nem az egyébként megnyerő szövege miatt folytat­hatja a nagy álmokat szövögető első csapat kispadján, hanem azért, mert szakmai tudása és eddigi eredményei nyugat-európai mércével is feljogosítják rá. Az emberi oldal már csak hab a tortán. Harmadszor is Falco TEGNAPI SZÁMUNKBAN TUDÓSÍTOTTUNK A SZOLNOK-FALCO (53-74) FÉRFI KOSÁR­LABDABAJNOKI DÖNTŐ ÖTÖDIK MÉRKŐZÉ­­SÉRŐL. AZ INTERNETES PORTÁLUNKRA ÉRKEZŐ VÉLEMÉNYEKBŐL IDÉZÜNK. Winterfell „Nem vagyok nagy kosárrajongó, de a szerdai meccset megnéztem. Csak az érdekelt, ki a 10-es és a 11-es szombathelyi játékos (Váradi és Benke - a szerk.), akik valamelyik edző (a szolnoki másodedző, Szarvas Gábor - a szerk.) szerint félnek a pályán. Nos a motiváció jól sike­rült, mert ez a két játékos dobta a legtöbb pontot. A jó edzőkre szükség van, bár ő most konkrétan elvezette a saját csapatát, de tud valamit, amit csak kevesen­­ motiválni." kabarjani „A Szolnoknak így is volt két bravúros győzelme a döntőben. Úgy kell felfogni, hogy nyert egy ezüstérmet. ” papír7l „Nem részletezném, de a döntő a negye­dik mérkőzésen ment el." Tacsi?70 „Gratulálok a Falcának, megérde­melten lett bajnok, hogy mi történt a negyedik meccs negyedik negyedében, az már senkit sem érdekel. Nem a legszínvonalasabb döntő volt, de hogy érzelemdús, az tuti. S a legfontosabb: hajrá, Olaj!” Pippagoal „Az 53 pont kritikán aluli teljesítmény, női mezőnyben többet dobnak, körülbelül minden ötödik dobás volt jó." : „A Falca kiemelkedett a mezőnyből." sport Koronával a pokolba­ n egy támadó pályafutása első nyolc élvonalbeli idé­nyében összesen húsz gólig jut, majd a következőben huszonhatot ér el, az már önmagában érdeklődésre tarthat számot. Ha ezzel a mennyiséggel 26 éves korában történetesen még holland gólkirály is lesz, különösen. És ha mindeközben csapata kiesik az élvonalból, akkor egyenesen szenzációt kelt. Márpedig Jorgosz Jakumakisszal ez történt: az Eredivisie góllövőlistáján hét találattal utasította maga mögé a második helyezett Donyell Malent, közben viszont együttese, a Venlo kizúgott a másodosztályba. Belegondolni sem érdemes, mi lett volna a Venlóval, ha a görög legény nem termel ilyen szorgalmasan, és nem hozza össze a gárda A3 góljának 65 százalékát... Mondjuk leírni is félelmetes, hogy - nyugalom, kizárólag a titulusa miatt - többek között Marco van Bastennel, Ronaldóval, Ruud van Nistelrooyjal és Luis Suárezzel lehet mostantól egy lapon emlegetni Jakumakiszt, az pedig még félelmetesebb, hogy elsőként ő veheti át a Willy van der Kuijlen-trófeát. A holland élvonal történetének legered­ményesebb játékosa­­ 311 gólt szerzett, ebből 308-at a PSV-ben, hármat az MW Maastrichtban), a háromszoros gólkirály „Mister PSV" áprilisban hunyt el, még életében szobrot emeltek neki a Philips Stadion mellett, és bármilyen szürreális, de most egy semmiből jött (és könnyen lehet, oda is tartó) görög viszi tovább az örökét. Eleve karrierje első há­rom bajnoki idényében le kellett játszania 22 meccset, mire a Plataniaszban megszerezte az első gólját, majd az ottani első (és mostanáig egyetlen) tíz gól feletti idénye belépőt jelentett neki az AEK Athénhoz, ám a fővárosban az Olympiakosz elleni városi derbin a 93. percben szerzett győztes gólon kívül semmit sem tudott felmutatni. Ahogyan később az OFI Krétában és a Górnik Zabrzéban sem. Ezért is volt meglepő, midőn tavaly tavasszal egy isme­retlen számról felhívták Stan Valckxt, a Venlo technikai igaz­gatóját, hogy van Lengyelországban egy csatár, akit érdemes lenne szemrevételeznie. „Minden hívást felveszek - mondta utóbb Valckx. - Ha csak a statisztikát néztem volna, talán sohasem igazol hozzánk. A miénk azért olyan csapat, amely gyakrabban fordul meg a saját térfelén, mint az ellenfélén. Mélységben játszó csatárra volt szükségünk, aki meg tudja tartani a labdát és keményen dolgozik." Az egykori holland válogatott védő elutazott Lengyelországba, félig-meddig potyára, hiszen a koronavírus miatt nem engedték be a stadionba, így aztán csak egy sportbár tévéjén tudta szem­ügyre venni kiszemeltjét. A látottak nem vették el a kedvét, a vételár sem (200 ezer euró), így a másnapi találkozójuk után gyakorlatilag nyélbe is ütötték az üzletet. „Szerény a büdzsénk, nyitott szemmel kell járnunk, illetve olykor bizony kockáztatnunk is kell. Úgy voltam vele, minden gólja ajándék lesz" - ismerte el Valckx. Ökölvívásban az ilyen típusú bunyósokat szokták felhozó embernek odadobni a nagy sztár elé, persze ott is bukkanhatunk egy-egy tündérmese nyomaira, elég csak James J. Braddockra utalni, aki dokkmunkásból lett profi nehézsúlyú világbajnok. Valami hasonló történt szerintem Jakumakisszal is, aki ügyesen kihasználta a holland labdarúgásban rejlő lehetőséget. Korábban ezt többek között Jorgosz Szamarasz, Vincent Janssen és Afonso Alves (emlékszik még valaki a Heerenveen színeiben a Heraclesnek lőtt hét góljára?) is megcselekedte, most pedig jött a görög­ ,4 KIESŐKÉNT GÓLKIRÁLYI CÍMET SZERZŐ FUTBALLIS­TÁK KÖZÜL HOSSZÚ TÁVON MICK CHAN­NON TUDOTT A LEG­NAGYOBB PROFITRA SZERT TENNI- CSAK NEM A LABDARÚGÁS­­ NAK KÖSZÖNHETŐEN. A SOUTHAMPTON TÖRTÉNETÉNEK HARMADIK LEGEREDMÉNYESEBB JÁTÉKOSA KÉSŐBB A LÓVERSENYPÁLYÁN ÁLLT TRÉNERNEK. „Sokan elcsodálkoznak azon, miért mindig nálunk történik ez meg. Nos, azért, mert mindenki holland módon kíván futballozni. Még a kiscsapatok is, amelyek szeretnének látványosan játszani. Mindenki ugyanazt akarja, függetlenül attól, hogy megvannak-e hozzá a képességei vagy sem - mutatott rá a jelenség okára Arnold Bruggink, a PSV és a holland válogatott korábbi játékosa, az ESPN elemzője. - A holland fiatal liga, amely ráadásul évről évre fiatalodik. Nem szokatlan, hogy a középhátvédek tizenkilenc-húsz évesek, a huszonhat éves játékos meg már veterán. A fiatalok pedig hibáznak. Ha megnézzük a spanyol vagy a német bajnokság alsó régióiban szereplő csapatokat, harminc meccsen úgy ötven gólt kapnak. Nálunk gyakran hatvanat-hetvenet.” Jakumakisz két mesternégyessel és egy mesterhár­massal jelezte, élt a tálcán kínált alkalmakkal: ő lett a Venlo történetének első élvonalbeli gólkirálya, akinek példaképe, az 1998-as holland gólkirály Nikosz Mahlasz videoüzenetben gratulált. „Megható volt, persze, ugyanakkor a bajnokságot annyira nem élveztem, mint szerettem volna. Személy szerint nagyon jó idényem volt, de az első számú célom az volt, hogy a csapattal az élvonalban maradjak. Csak kicsit lehetek boldog" - mondta Jakumakisz, akit a korona mellett a napokban születendő gyermeke is kárpótol a megpróbál­tatásaiért. Viszont nem ülhet a babérjain, hiszen hiába viszi el majd’ ötmillió fontért a Norwich City vagy a Southampton, a semmiből jött vagy kieső csapat tagjaként szerzett gólkirályi cím a múltban nem sok sikert hozott a futballpályán. A már említett Vincent Janssen esete mutatja, nem kell feltétlenül messzemenő következtetést levonni az Eredivisiében szerzett gólok számából. Ő 2016-ban 27 találattal lett hol­land gólkirály, azóta a Tottenham, Fenerbahce, Monteney hármasban összesen rúgott tizennyolcat... De citálhatom Igor Protti példáját is, aki az 1995-1996-os olasz bajnokságban Beppe Signorival holtversenyben 24 gól­lal lett mesterlövész, viszont a Bari alámerült a másodosztály poklába. Neki viszont a titulus belépőt jelentett a Lazióhoz, majd a Napolihoz, illetve egy kisebb Canossa-járáshoz. Merthogy két idény alatt összesen 11 bajnoki gólra volt jó. Aztán amikor visszatért a képességeinek megfelelő szintre, a Livornóba, ismét a régi arcát mutatta: 1999 és 2005 között 108 gólra futotta az erejéből, továbbá Dario Hübner után ő lett a második, aki a Serie A-ban, B-ben és C-ben is a legeredmé­nyesebb futballista lett egy-egy idényben. Spanyolországban Quininek „sikerült" gólkirályként (1975-1976,18 gól) kiesnie a Gijónnal, becsületére legyen mondva, ő maradt, és azonnal visszarúgta-fejelte a csapatot a Primera Divisiónba. Ugyanakkor a kiesőként gólkirályi címet szerző futballis­ták közül hosszú távon Mick Channon tudott a legnagyobb profitra szert tenni - csak nem a labdarúgásnak köszönhe­tően. A Southampton történetének harmadik legeredménye­sebb játékosa az 1973-1974-es évadban 21 góllal lett az angol élvonal legjobbja, viszont a Soton „csont nélkül" hullott vissza a második ligába. Channon később több mint tucatnyi együttesben megfordult, különösebb siker nélkül, amit aztán bőven bepótolt 1987-től. A lóversenypályán. Merthogy trénernek állt, és még az elmúlt öt évben is 2,6 millió fontot nyertek a lovai. Karrierje során akadt olyan esztendő (a 2002-es), amikor 122 győzelmet ünne­pelhetett, a csúcsot pedig Youmzain nevű négylábúja jelentette. A 33 ezer fontért vette, aztán összesen csaknem négymillió fontot fialt neki! Szóval Jorgosz Jakumakisz előtt többféle karrierút áll. A Venlóban szerzett gólki­rályi címe ugródeszkát is jelenthet, ugyanakkor meg­nyithatja a süllyesztőbe vezető utat. Ha még egy év múlva is tudjuk, kicsoda, akkor nem állt be a „percemberek” sorába. Ellenkező esetben ő is az egyidényes futballisták meglehetősen hosszú sorát gyarapítja. MONCZ Attila Marco Rossi kapitány az ausztriai Saalfeldenben, a festői Alpok lábánál talán éppen azért fohászkodik, hogy kísérje szerencse az Eb-re készülő magyar labdarúgó-válogatottat.

Next