Nemzeti Sport, 2022. október (120. évfolyam, 267-281. szám)

2022-10-03 / 269. szám

IV • 2022. október 3., hétfő * A Nemzeti Sport retrómelléklete Népsport Száz labda és száz könyv­­ sportbeli és szellemi küldeménnyel segítette a Nemzeti Sport szerkesztősége 1940 őszén a Magyarországhoz visszacsatolt Székelyföld diákjait. Az iskolák hálája nem maradt el. Sajátos jótékonysági akciót indí­tott a Nemzeti Sport szerkesztősé­ge a székely diákok megsegítésére, miután 1940. augusztus 30-án a né­met-olasz bíráskodással kihirdetett második bécsi döntés következté­ben Székelyföldet Észak-Erdély és Partium jelentős részével együtt visszacsatolták Magyarországhoz. A több mint két évtizednyi román fennhatóság után a székely vidék gazdag futballhagyományaival együtt is jelentős támogatásra szo­rult, szakmai lemaradása még Er­dély más részeihez képest is érzé­kelhető volt. „Csak az kerüljön az NB I-be, aki megüti a szintet, Székelyföldnek sem lenne hasznára, ha csapata pofozógép lenne" - értékelte háromnegyed év­vel később, 1941 májusában a sport­­napilap az NB I-be jutásért vívott erdélyi osztályozóliga eredményeit, amelyek alapján végül a Nagyváradi AC és a Kolozsvári AC állhatott rajt­hoz az 1941-1942-es idény elején az élvonalban. „A székelyföldi egyesületek szerencsére belátták a nehézségeiket, és ők maguk indítványozták, hogy a Szé­kelyföld külön csoportot alkosson, és csak a győztes kapjon jogot az NB II-be való felemelkedésre" - ezt pedig maga a Magyar Labdarúgók Szövetségének élén álló miniszteri biztos, Gidófalvy Pál mondta ki ugyanezen a tavaszon. A nagy múltú székelyföldi egyesü­letek infrastrukturális és szervezeti gondjai, felzárkózási küzdelmei a széles nyilvánosság előtt is látható szintet jelentették, a háttérben azon­ban a sport társadalmi bázisának fontos rétegét adta a diákság. Nem véletlen, hogy a budapesti sportlap éppen ennek a körnek igyekezett gesztusértékű támaszt nyújtani. „A visszatért országrészek támogatá­sából a Nemzeti Sport is ki akarja venni a részét, szerény képességei szerint. Ezért elhatároztuk, hogy a szorosabban vett Székelyföld testi és szellemi kultúrájának megsegítésére e hét folyamán 100 darab ifjúsági (szépirodalmi) könyvet (a legki­válóbb írók műveiből) és 100 darab első­rendű futball-labdát küldünk. A könyve­ket a szerkesztőség tagjai adják össze a saját könyvtárukból és látják el üdvözlő aláírásukkal. A labdákat a legelső fővá­rosi sportáru-kereskedőktől szerezzük be, átlagosan 20 pengő értékűeket." Ezzel a címlapon megjelent hir­detménnyel tette közzé szándékát a szerkesztőség az 1940. szept­ember 16-i lapszámban. Hogy ki­nek a kezdeményezése volt a szé­kelyföldi diákok segítése az újság munkatársai közül, ma már nem rekonstruálható, mindenesetre a sportlapot akkoriban a korszakos főszerkesztő, Vadas Gyula vezet­te, az impresszumban felelős szer­kesztőként Hoppe László szerepelt, de már a szerkesztőség oszlopos tagjának számított a sportújságírás legendás alakja, Feleki László is. A visszatért erdélyi részek támogatá­sára azokban a hetekben az anya­országi sport berkeiben is számos vállalást tettek, hogy ne menjünk messzire, a Nemzeti Sport másnapi számában lehetett olvasni például a következő hírt a bevezetett „szé­kely fillérekről": „Az egyesületek tegnap este a miniszteri biztos elnök­letével nagyszabású értekezletet tartot­tak. Ezen elhatározták, hogy vasárnap minden magyarországi labdarúgó mér­kőzésen az állóhelyekhez 10, az ülőhe­lyekhez 20 fillért szednek a visszatért erdélyi részek labdarúgásának támo­gatására. Ezenkívül minden egyesület igyekszik természetbeni adománnyal is (mez, cipő stb.) hozzájárulni a székely­földi labdarúgás feltámasztásához." Visszatérve a Nemzeti Sport 100 labda, 100 könyv akciójára, a programadó cikk után a lap kö­vetkező vonatkozó beszámolóját az 1940. szeptember 30-i szám­ban lehetett olvasni. Itt a magyar sporttársadalom első Erdélyt se­gítő megmozdulásaként hivat­kozik saját jótékonysági tervére, amelynek részletes kidolgozása után az alábbi lebonyolítási for­gatókönyvet rögzítette. „Cikkünk megjelenése napján elsősorban is a kultuszmin­isztérium­tól beszerzett címre írtunk levelet és afelől kértünk megnyugtatást, hogy az iskola tényleg működik-e és hogy a csomag a címére feladható-e. Ezekre a leveleinkre még csak öt középiskola válaszolt. Ezzel szemben sikerült öt további középisko­la címét megtudnunk, ezekkel azonnal levéli érintkezésbe igyekszünk lépni. Jelentkezett ezenkívül a tordai mene­külteknek egy Kolozsvárt tartózkodó csoportja (a levelükön 45 aláírás van), akik szintén kértek labdát." Magyarázatképpen: Tordán 1910-ben a 13 455 lakosból 9674 magyar volt, ám miután a második bécsi döntéssel kijelölt határvona­lak Romániához tagolták, a magyar lakosság jelentős része áttelepült a magyar fennhatóság alá vont, harminc kilométerre fekvő Kolozs­várra. A budapesti szerkesztőség a fent vázolt adminisztrációs, szer­vezési nehézségek miatt csak némi késéssel tudta elküldeni ajándék­­csomagjait, amelyek címzettjei az október 28-i számban közölt lista szerint a következő iskolák voltak: a Csíkszeredai Római Katolikus Főgimnázium, a Marosvásárhelyi Római Katolikus Főgimnázium, a Sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium Gimnázi­uma, a Székelykeresztúri Unitárius Főgimnázium, a Kézdivásárhelyi Római Katolikus Főgimnázium, a Marosvásárhelyi Római Katolikus Tanítóképző, a Gyergyószentmik­­lósi Állami Gimnázium, a Maros­vásárhelyi Református Kollégium, a Székelyudvarhelyi Római Ka­tolikus Főgimnázium, a Kézdivá­sárhelyi Római Katolikus Föld­­mívesiskola, a Székelykeresztúri Unitárius Gazdasági Iskola, a Szé­kelykeresztúri Állami Tanítóképző. Nem is maradt el a hála, a Nem­zeti Sport több cikkében utalt a szerkesztőség címére érkezett szé­kelyföldi köszönő levelekre, és né­melyekből idézett is. A Csíkszere­dai Római Katolikus Főgimnázium nevében Nagy Rezső testnevelő ta­nár küldött levelet, amelyben tudat­ta, „...az anyaországi sportot - be kell vallanunk - kicsiny korunk óta éppen a Nemzeti Sport hasábjain keresztül kí­sértünk a legnagyobb figyelemmel". A Marosvásárhelyi Római Katolikus Főgimnázium igazgatója, Angi Dé­nes arról számolt be, hogy a sport­lap küldeménye volt „az első magyar nemzeti ajándék", köszönő sorai így zárulnak: „Fiaink örömét és köszö­netét alig tolmácsolhatom. A jó Isten adja további áldását lapjukra és min­den nemes szívű intézőjére. Mi remél­jük, hogy a nemes szívből jött ajándék nemcsak boldog örömnek, hanem sok, nagyon szép és áldásos elhatározásnak is lesz a megteremtője." A Sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium igazgató­ja, Demeter Béla levelét teljes terje­delmében közölte a Nemzeti Sport november 3-i száma, az írásból itt mi is bővebben idézünk. „Tekintetes Szerkesztőség! A Nem­zeti Sport mindig közel állott a sep­siszentgyörgyi Refi Székely­ Mikó­­kollégium főgimnáziuma ifjúságának szívéhez, hiszen az elnyomatás hu­szonkét szomorú éve alatt a Nemzeti A Kolozsvár lett NB I-es A Magyar Labdarúgók Szövetségé­nek 1940 őszén a változó viszonyok miatt kihívást jelentett a visszatért területek csapatainak magyar futball­­rendszerbe tagozása. A szövetség a székelyföldi mezőnyt két részre bont­va északi és déli alcsoportot szerve­zett, előbbiben a Marosvásárhelyi SE, a Marosvásárhelyi PMTE, a Székely­keresztúri AC, a Székelyudvarhelyi Hargita és a Szászrégeni Turul vett részt, utóbbiban a Sepsiszentgyörgyi Textil, a Sepsiszentgyörgyi Corvin, a Gyergyószentmiklósi SE, a Kézdivá­sárhelyi SE és a Csíkszeredai TE. Az egyik csoportban a Marosvásárhelyi SE, a másikban a Sepsiszentgyörgyi Textil lett az első, az NB I-be jutásért zajló osztályozó során 1941 tavaszán a marosvásárhelyieket a Kolozsvári AC, a sepsiszentgyörgyieket a Nagy­bányai SE múlta felül, majd kettejük meccsét a KAC nyerte meg. Sporton keresztül kapcsolódott be a magyar sportéletbe s ezen keresztül lel­kesedett a magyar sport képviselőinek világraszóló sikerei felett. [...] Ezt a szeretetteljes, szinte jóbaráti viszonyt nagy mértékben elősegítették a szer­kesztőség jóvoltából felszabadulásunk alkalmával intézetünknek juttatott ajándékok: három darab futball-labda s tíz darab értékes és a Szerkesztőség tagjainak aláírásával ékesített könyv. Amidőn tanári karunk és egész ifjú­ságunk hálás köszönetét tolmácsolom a tanúsított testvéri meleg szeretetért, egyben azt is kérem, hogy ezt a most megnyilvánult jóakaratot intézetünk­kel szemben tartsák meg a jövőben is." Hogy a Nemzeti Sport önkéntes segítsége - az önmagában is mél­tánylandó, üzenetértékű szándék mellett - valódi szükséget elégí­tett-e ki az érintett iskolákban, ne­héz megítélni. A léptékekről azon­ban sokat elmond, hogy miközben a szerkesztőség saját forrásaiból száz labdát vásárolt a székelyföldi fiataloknak, az Ellenzék kolozsvári napilap híre szerint Bartha Károly honvédelmi miniszter egyedül száz labdát és tizenegy komplett felszerelést adományozott az erdé­lyi ifjúsági csapatoknak. Csillag Péter A Nemzeti Sport futballcsapata, az álló sorban a kapus mellett jobbra Feleki László, mellette Mattanovich Béla - nagy elődök Hétfő 1940 •Mplem­W 16 XXXII. évfoly­mn !»L — Ara: 12 fillér RomániAbao . . 6 M Jo*oa*n­ottban J'/t ti*. N é«*tornájában is PL A Ferencváros simán, az Újpest nehezen győzött, a WMFC pontot vesztett A Kispest első sikere: öt góllal verte a SalBTC-t A Tokod megverte a Szegedet, a Szolnok az Elektromost, a DiMÁVAG 0:3-ról egyenlített Szombathelyen A Nemzeti Sport szerkesztésije 100 könyvet is 100 futbal labdit küld a Székely­föld diákjainak Nemzeti Sport la W ■ >■ kurtui aeKk­**rr • hét tofyimAu H mrg­ ’ rtJéeAfl twépi­rod­almi) kör darab eletrendű (utball-labdit k01-assJKSrv sSrjc *port*rúk*re.kedélCtA1 «e. rendik be. AzUjoMfi 20 pengi­ér­­ttMcsent. • Szerénv .«Lndékunket a Mi tő­­ ivé min küz­vetlenül fogjuk elküldeni egyik megfeleli <Vík-Az újság címlapján, a fej mellett adta hírül, hogy segít a visszatérő országrésznek Háromszoros „Zdrávó!” 1940. október. A Magyarország- Jugoszlávia (0:0) futballmérkőzést követő esti társasvacsorán csak a szi­gorú értelemben vett „család" vett részt. A magyar és jugoszláv veze­tőkön kívül Rasics Szvetozár jugosz­láv követ volt az egyetlen vendég az estebéden. Két szónoklat hangzott el mindössze. Gidófalvy Pál dr. mi­niszteri biztos egészen rövid, baráti megszólítást intézett a két csapathoz, majd kiosztotta az ajándékokat. Érdekes és figyelemreméltó volt Andrejevics Mihály dr., a jugoszláv fő­szövetség elnökének tűzzel, érzéssel és meggyőződéssel elmondott beszéde. Ebben a többek között ezeket mon­dotta: „Mi, jugoszlávok úgy jövünk még mindig Budapestre, a szépséges magyar fővárosba, hogy ismét és ismét tanuljunk a magyar labdarúgástól. A magyar küzdőképesség, a magyar vi­tézi harckészség, a labdarúgás magas színvonala számunkra még mindig elérendő foka ennek a szép sportnak. Olyan játékosokon keresztül ismertük meg és tanultuk tisztelni a magyar labdarúgást, mint Turay, Toldi, Sza­bó, Korányi, Lázár és Sárosi. Ezeket az egyedeit a nemzetközi labdarúgó­klasszisnak irigykedve és tisztelettel emlegetjük ma is a mi országunkban. Annak örvendünk legjobban, hogy a mi, talán szerényebb csapata ismét bebizonyította, hogy érdemes ellenfél a legnagyobbak számára is. A küzdeni tudás olyan példáját mutatta be a csa­pat, amely felér sok-sok ügyes labda­­rúgótrükkel." Végül Andrejevics dr. a magyar­­jugoszláv igaz barátságra ürítette poharát és a jugoszláv válogatott há­romszoros „Zdrávó!" kiáltással bú­csúzott el a magyar bajtársaktól. 4

Next