Nemzeti Társalkodó, 1832. január-június (1-26. szám)

1832-02-25 / 8. szám

némák többnyire mind egy ügyüek, akár e­­gyes ember , akár egész nemzet legyen is. Egy ember, ki soha sem szólt, soha sem ír, ha mindjárt az égből hozta is, mint Pro­metheus, esze’, szíve lángját, és a’ termé­szet’ egész titkát onnan küldött Mentor An­gyalok súgták is meg neki­­ ránk nézve nem több egy goromba kőnél, egy rothadásra kész plántánál, és a’ lélek nevet csak úgy érdemlik­ meg, mint azt statisticusink szok­ták adni minden emberi képet viselő állat­nak. Hogy pedig mit? és mennyit? kelljen Szóllan­, kineveztünk mi e végre egy — a’ haza — és fejedelem-szeretetből álló per­manens mixta Commissiot, mely a’ kétes kérdéseket meg fogja fejteni. 5. Szabad vitatását is a’ dolgoknak Megengedjük. Erősen fogunk azon örvende­ni , ha a’ szívek és lelkek’ súrlódásából mi­nél több meleg, és világosság, minél keve­sebb fájdalommal fog kifejlődni. — Hogy pe­dig a’ szabad vitatást a’ tudós gorombaság­tól meglehessen különböztetni, kineveztünk vala még régebben, egy más— az igazság szeretet és emberi szeretetből álló ~ Com­missiot, hogy Demarcations lineát vonja- Jsak a’ kettő között. Munkájok ugyan nem felel­ meg egészen várakozásunknak , még is belőlök, az anarchia félelme miatt a’ kö­vetkezendő provisionalis büntető törvénye­ket adjuk­ ki. 2-dik Artic. Midőn a’ vándor hangyád 8 *

Next