Nemzeti Társalkodó, 1832. július-december (1-26. szám)
1832-10-20 / 16. szám
Augustus, Nagy Károly, V. Károly, Washington és Napoleon felett, az emberiség sorsáért nevezetesebb változásoknak kevés praesidensei lehettek. Hogy mindenik kozzülök a’ nagyság mértékét mennyiben ütöttek ki , bizonyíthatják azon történetek, melyeket, részszerint Ők hoztak elé, részszerint mint eléjötteket használtak. A’ valóban nagy lelkek tulajdona, intézeteiket az emberiség’ boldogitására úgy fundálni meg, hogy azok velek együtt sírba ne szálljanak. A’ genie, nemcsak a’ jelenvalót, hanem a’ jövendőt is bé tudja intézeteibe foglalni, innen van azoknak állandóságok. A’ ki csak a’ maga idejének lelkébe foly bé, nem több mint közönséges ember; ellenben ki a’ jelenben a’ jövendőt is, mintha az már békövetkezett volna, úgy tudja használni, az a’ nagy nevet megérdemli. A’ római hajdan virágzott köztársaság’ alkotmányját, a’ belső villongások, az elsőségre törekedők’ egymás ellen mesterségesen szőtt incselkedései annyira megrongálták volt, hogy már közel állott az öszveomláshoz. Ekkor eléáll az emberi gyengeségeket használni jól tudó Augustus , ’s a’ kétséges kimenetelű környülményeket, vagy inkább azokkal a’ polgárokat úgy tudja gyeplőzni, hogy általok Császárnak választatja magát. A’ már szinte elmerült köztársaságból, egy hatalmas , sok ideig virágzó birodalom lesz. Augustus alatt consolidálódott hát a’ római monarchia. Ki tudta vinni a’ nagyra termett