Nemzeti Társalkodó, 1832. július-december (1-26. szám)

1832-10-20 / 16. szám

Augustus, Nagy Károly, V. Károly, Washington és Napoleon felett, az emberi­ség sorsáért nevezetesebb változásoknak ke­vés praesidensei lehettek. Hogy mindenik koz­­zülök a’ nagyság mértékét mennyiben ütöt­tek ki , bizonyíthatják azon történetek, me­lyeket, részszerint Ők hoztak elé, részszerint mint eléjötteket használtak. A’ valóban nagy lelkek tulajdona, in­tézeteiket az emberiség’ boldogitására úgy fundálni­ meg, hogy azok velek együtt sírba ne szálljanak. A’ genie, nemcsak a’ jelenva­lót, hanem a’ jövendőt is bé tudja intéze­teibe foglalni, innen van azoknak állandó­ságok. A’ ki csak a’ maga idejének lelkébe foly­ bé, nem több mint közönséges ember; ellenben ki a’ jelenben a’ jövendőt is, mint­ha az már békövetkezett volna, úgy tudja használni, az a’ nagy nevet megérdemli. A’ római hajdan virágzott köztársaság’ alkotmányját, a’ belső villongások, az első­ségre törekedők’ egymás ellen mesterségesen szőtt incselkedései annyira megrongálták volt, hogy már közel állott az öszveomlás­­hoz. Ekkor eléáll az emberi gyengeségeket használni jól tudó Augustus , ’s a’ kétséges ki­menetelű környülményeket, vagy inkább a­­zokkal a’ polgárokat úgy tudja gyeplőzni, hogy általok Császárnak választatja magát. A’ már szinte elmerült köztársaságból, egy ha­talmas , sok ideig virágzó birodalom lesz. Augustus alatt consolidálódott hát a’ római monarchia. Ki tudta vinni a’ nagyra termett

Next