Nemzeti Társalkodó, 1833. január-június (8-26. szám)
1833-04-20 / 16. szám
a’ természet at szóló eszközökkel, a’ hangok eléadásában erőltetve nem szereti bánni, mert 6) Annál szebb a’ szó, mentől közelebb járul az eredeti természetes hangokhoz ’s erre nézve, gazdagabb a’ magyar nyelvnél egy nyelvis bajoson van: p. o. menydörgés, bőgés, hörrögés , retsegés , durrogni, csattogni, csikorogni, nyávogni, mávogni, kikirilni, csirikolni, sustorékolni. ’S az ilyen természetes hangokat ’s indulatokat, ilyen természetesen kifejező szók, igen sokkal többek vannak a’ Székelyek , mint a’Magyarok köztt: p. o. sifitelni, süllögni, suppadozni, buzogni, karitzolni, kotkodátsolni, vatskotolni, virnyákolni, virrogni mind ezek a’dolgok természetes hangjához legközelebb járuló szók , a’ melyeknek értelmek nagyobbára szó könyvemben fel vannak jegyeztetve. Csak ugyan a’ természet is bizonyos törvényeket követ, a’ szóknak hangok által való előadásában : a) Az örömet, szerelmet, vígságot, kedvességet, lágy hangokkal szereti kifejezni, ’s erre a’ rövid szótagokat, vagy a’ rövidek közzé elegyített egy hoszszat használ ’s nevezetesen a’ lágyittó ny. lytyat mint szeretet, élelem, szivem, angyalom, barátom, enyelgek, esedezem, nyájaskodom, p. o. Csokonai utolsó szerencsétlenségének bevégező versében :