Nemzeti Társalkodó, 1833. július-december (1-26. szám)
1833-10-19 / 16. szám
ф 242 .§lai, Kalmár, Lengyel, Földvári elméleteik, ’s Guzmics, Tóth, Szalay és Salamon egyházi folyóirataik jelennek meg. ’S e’legutóbbi az, melyre kívánom én itt, az olvasó közönséget figyeltetni. Vethetné talán valaki, ki valamely könyvet közönséggel ismertetni kíván, magának kell elébb az előtt ismértnek lennie, hogy a’ többség, mint biztos tekintetű műlátónak vezér ítéletén, bátran indúlhasson el; ’s a’ világot először látó esméretlen munka , esméretes pátronusa védszárnyai alatt jelenhetvén meg, annak már csak Kolompos nevéért ’s nagy tekintetéért is, kegygyel fogadtassék. Mint teve, például, Kazinczy, a’ magyar íróság nagy mestere, ki sok, javallásáért esdeklő írókra figyelmezteté pubíiumunkat. Vethetnék , mondom, ezt némelyek, kik e’ sorokat végig futván, alattok semmi nevet meg nem pillantanak. ..Éppen nem szükség“ felelem azoknak én; ezzel tartván: nem ki? de mit ? Minél fogva, ha szinte egyébaránt esmért ember, vagy írogáló volna is, ekkor el kellene nevét rejtenie, nehogy tekintetes akctoritása a’ kicsiny hitüeknek imponálván , a’ gyengébbek vagy elfogultak volumát magával ragadja. A’ szabad szózatoshatást, a’vagy csak az írói respublicában , mindenkinek engedjük meg. Én különben sem kriticát, csak könyv-ismertetést írok; ’s minden bírálgatást inkább csakis személyes tetszésnek, és így, egyes votumnak tartván , ’s magam saját véleményét senkire nem tukmálván, ki-