Nemzeti Társalkodó, 1835. január-június (1-26. szám)
1835-05-26 / 21. szám
ladunk elő. Közönséges nevelői intézeteink a’ hazának csak nem minden mivelés alatt lévő tudományos intézeteire oly munkás kezeket adnak, melyek intézeteinknek ’s nemzetünknek valóságos díszire ’s becsületire szolgálnak , úgy annyira hogy könnyen meggyőződhetünk aról, hogy ha mi is azon környülmények közt születünk vala , melyek közt az angol ’s franczia nemzetek, mi se lennénk nálloknál alább valók. De a’ hogy kisérik a’ nap útyját az árnyékok , a’ hogy fogják el a’ fellegek annak áldott sugárait a’ termékeny földtől ’s hoszszas ideig a’ szegény és terméketlen esztendők a’ legnagyobb ínségre ’s pusztulásra juttatnak : fájdalom így történhetik, ha nem ügyelünk a’ mi lelki világosodásunkra szolgáló napunkat, közönséges nevelői intézeteinket is, ’s itten a’ menyivel nemesebb a’ lélek a’ testnél annál nagyobb a’ vesztés. A’ testi dolgokba a’ szűk termést egy két esztendő helyre hozza, kipótolja, de ha a’lelki világba van a’ terméketlenség több egy más utána következő generatiok és századok siratják. Közönséges nevelői intézeteinkbe most is sok olyan nemes lelkű és szép készűletü férjfiaink vannak , kiknek fáradhatatlan igyekezetek ’s szélesen kiterjedő ösméretek után a’ szülők ’s haza csak örömet ’s gyönyörűséget várhatnak’s arathatnak. Áldás hazánk ilyen munkás polgáraira , ’s tisztelet majd midőn nem lesznek többé az ők hamvakra. De valjuk meg más felől, hogy