Nemzeti Társalkodó, 1835. január-június (1-26. szám)

1835-05-26 / 21. szám

ladunk­ elő. Közönséges nevelői intézeteink a’ hazának csak nem minden m­ivelés alatt lévő tudományos intézeteire oly munkás ke­zeket adnak, melyek intézeteinknek ’s nem­zetünknek valóságos díszire ’s becsületire szol­gálnak , úgy annyira hogy könnyen meg­győződhetünk aról, hogy ha mi is azon kör­­nyülmények közt születünk vala , melyek közt az angol ’s franczia nemzetek, mi se lennénk nálloknál alább valók. De a’ hogy kisérik a’ nap útyját az ár­nyékok , a’ hogy fogják­ el a’ fellegek annak áldott sugárait a’ termékeny földtől ’s hosz­­szas ideig a’ szegény és terméketlen eszten­dők a’ legnagyobb ínségre ’s pusztulásra jut­tatnak : fájdalom­ így történhetik, ha nem ügyelünk a’ mi lelki világosodásunkra szol­gáló napunkat, közönséges nevelői intézete­inket is, ’s itten a’ menyivel nemesebb a’ lélek a’ testnél annál nagyobb a’ vesztés. A’ testi dolgokba a’ szűk termést egy két esz­tendő helyre hozza, kipótolja, de ha a’lel­ki világba van a’ terméketlenség több egy más utána következő generatiok és századok siratják. Közönséges nevelői intézeteinkbe most is sok olyan nemes lelkű és szép ké­­szűletü férjfiaink vannak , kiknek fáradha­tatlan igyekezetek ’s szélesen kiterjedő ös­­méretek után a’ szülők ’s haza csak örömet ’s gyönyörűséget várhatnak’s arathatnak. Ál­dás hazánk ilyen munkás polgáraira , ’s tiszte­let majd midőn nem lesznek többé az ők hamvakra. De valjuk­ meg más felől, hogy

Next