Nemzeti Társalkodó, 1835. július-december (1-26. szám)
1835-10-20 / 16. szám
mind a’ ketten gyermekek voltak esztendeikre nézve, de Byronnak érzelmei korát jóval meghaladták. A’ korán felébredt szenvedelem a’ költő’ kebeliseen hatalmas lángokra lobbana , midőn az oskolai hat héti szünetet anyjával együtt Nottingham városában tölté. Annesley’ lúgosaiban álomként repűltek el e boldog hetek; Byron alig számlála tizenöt éveket; Marie két eszendővel idősebb volt, de Byronnak szive korát megelőzte , s a’legfuróbb szerelemnek hatalmas szenvedelmétől magasra emelkedett. Ilyen szerelem az ép szőlő szemnek elpattanásához hasonlít, a’ szívnek legédesebb legbővebb megáradása; más hajlandóságok’ hullámjai vonúlhatnak el később az ember’kebelén , de az emlékezet mindig visszatér az első lánghoz ; azon andalognak elválni nem tudó gondolati. Byron’ szerelme Chaworth Mariéhoz „élte’ legrománosabb szakának románja’ volt, mint azt maga nevezni szokta; annak látjuk nyomait minden írásaiban; ottan ottan felmerül az, mint valamely beszőtt vagy elrejtett thema , mely egy muzsika darab’ szerkezetében végig fóly, s a’ melódiák’ szakadatlan lánczát egybe köti. Az oskolai szünet’ végével a’ rövid román is véget éré, ’s Byron szerelemmel telve tért vissza tanulásaihoz. De ha tett is valami benyomást kedvese’ szivében , ez annyira mély nem vala, hogy a’ távol lét’ próbáját kiállja. Marie már abban a’korban volt, melyben a’ leányból asszony lehet, ’s a’ gyér