Nemzeti Társalkodó, 1835. július-december (1-26. szám)
1835-07-14 / 2. szám
szelő tehetségének nyomorult és fogyatkozásokkal teljes voltáról nem ítélhet, sőt inkább ő ezt úgy tekinti, mint az emberi mesterségnek és tudománynak, a természet sanyarú mostohaságán nyert nagy és csudálatra méltó győzedelmét.c — Az intézet felügyelője Faulmier úr, a’ próbatétel előtt előadá rövideden a’ süket némák állapotát egész Francziaországban általjában véve. Ezen előadásból a’ tetszik ki, hogy az egész országban mintegy hét ezer süket némák találtatnak , ’s hogy e’ nagyszámból csak kevesen részesülnek a’ tanítás, oktatás és nevelés, mint lelki úja születés jótéteményeiben , és hogy e’ kevesek közzül is de l Epée abbás alapításának áldás teljes jótéteményeit csak azok kostolhatják, kik a’ párizsi intézetbe felvétettetnek. Ezeknek számok pedig meg van határozva és a’ süket némák nagy számához mérve igen kicsin. E’ tekintetben e’ jóltévő intézet valósága, hitének meg nem felel, és bizonyos tekintetben hasonló az invalidusok intézetéhez, mely a’ franczia invalidusoknak egy részét mindenek felett jól és gondosan ápolja ’s azonban a’ nagyobb részt oltalom és segedelem nélkül veszni hagyja. De e két intézet közt meg van újból az a’ nagy különbség is, hogy de l’ Epée abbás alapítványa tiszta emberi szeretetből származott, midőn az invalidusok kastélyának építése, valamint XlVik Lajosnak minden egyéb nevezetes építményei, mestermivei és emlékezetes mivészeti csinálmánnyal.