Nemzeti Társalkodó, 1835. július-december (1-26. szám)

1835-07-14 / 2. szám

szelő tehetségének nyomorult és fogyatkozá­sokkal teljes voltáról nem ítélhet, sőt in­kább ő ezt úgy tekinti, mint az emberi mes­terségnek és tudománynak, a­ természet sa­nyarú mostohaságán nyert nagy és csudálat­­ra méltó győzedelmét.­c — Az intézet felü­gyelője Faulmier úr, a’ próbatétel előtt e­­lőadá rövideden a’ süket némák állapot­át egész Francziaországban általjában véve. E­­zen előadásból a’ tetszik­ ki, hogy az egész országban mintegy hét ezer süket némák ta­láltatnak , ’s hogy e’ nagyszámból csak ke­vesen részesülnek a’ tanítás, oktatás és ne­velés, mint lelki úja születés jótéteményei­ben , és hogy e’ kevesek közzül is de l Epée abbás alapításának áldás teljes jótéteményeit csak azok kostolhatják, kik a’ párizsi intézet­be felvétettetnek. Ezeknek számok pedig meg van határozva és a’ süket némák nagy szá­mához mérve igen kicsin. E’ tekintetben e’ jóltévő intézet valósága, hitének meg nem felel, és bizonyos tekintetben hasonló az in­validusok intézetéhez, mely a’ franczia in­validusoknak egy részét mindenek felett jól és gondosan ápolja ’s azonban a’ nagyobb részt oltalom és segedelem nélkül veszni hagy­ja. De e két intézet közt meg van újból az a’ nagy különbség is, hogy de l’ Epée ab­bás alapítványa tiszta emberi szeretetből származott, midőn az invalidusok kastélyá­nak építése, valamint XlVik Lajosnak min­den egyéb nevezetes építményei, mestermi­­vei és emlékezetes mivészeti csinálmánnyal.

Next