Nemzeti Társalkodó, 1836. január-június (1-26. szám)
1836-01-26 / 4. szám
t 5t idézni azon nyugalmas egyhangúságból, melyet a’ közönséges szem oly változatlannak lát. Rendszerént sokkal fogékonyabbak leszünk a’mindennapi bényomások iránt; — mint a’ kinek szemeit valamely tündéri varázslat illeté , egy új világ nyilik fel előttünk a’szokottabb dolgok’felszínén. Mindennap új tárgyakat fedezünk fel, ’s előhaladtunkon örömet érezünk! Emlékezem egy eleven és nyugtalan képzelődésű barátomra , ki olyan betegségben szenvedvén , mely a legnagyobb lelki nyugalmat kívánta, minthogy irni ’s olvasni meg nem engedtetek ’s beszélgetni igen ritkán ,az elfoglaltatásnak kimeríthetetlen forrását leltem fel egy kandallónak régi márvány párkányzatában, melyen a’ rendetlenül ágazó erek különös és csonka hasonlatosságait mutaták embereknek állatoknak fáknak ’sb. Azt állitá, hogy idővel minden reggel egy egy új tárgyra ébredett fel, ’s képzelődése legotlan új felfedezéseinek birodalmába szállott által. Ezen példája a’ lélek’ azon különös hatalmának, mi szerént a’ legszűkebb körben is, melybe szorutathatik, érdeket képes teremteni magának , nevetséges lehet, de nincs nagyítva. Ki nem nézte körűlünk félig húnyt szemekkel órákig a’ fáradhatatlan tűznek égő parágrázsait. — Sőt ki nem számlálta beteg ágya’ leplének virágait, érdeket lelvén e’ foglalatosságban! A’ léleknek nincsen szülő földje, ’s érdekei nincsenek egy helyre szorítva, hajlandóságai mindenüvé kötik magokat,’s ottan élnek tenyésznek és teremtenek , akármely ég hajlat alá vesse őket a’ történet, bár mi távol megszokott honjoktól. Isten az emberi szivet lágyon , de vissza pattanó erővel alkotá , bámulandó tehetséggel bír, a’ mérget is eledelévé változtatni. Legyen eltiltva tőlünk a’ szabad ég’ levegője, léptünk bénn.