Nemzeti Társalkodó, 1836. július-december (1-26. szám)

1836-08-02 / 5. szám

bak előleges kiudásában is létettek már combinatiók, mellyekbűl az említett dunai ág elzárásnak ‘minden tekintetbeni haszna és nem kára’ sül ki meggyőzőleg, úgy hogy szinte már már oda kerülend az e’ tárgy körül teendők sorsa “keresni embert, ki a’ megkívánt kikötőt elkészítni képes volna, ’s keresni erszényt, mellybűl a’ szükséges költséget merítni is lehetne.“ Az első nem fog hibázni, mert a’ kivánt munkának megfelelő ügyességgel több technikusunk bír. Már mi a’ költséget illeti, azt csekély belátásom ’s érzésem szerint vagy a’gőzhajó-társaság fogja vinni, vagy a’város, vagy valamelly egyes vállalkozó , például ‘legalázatosb személyem’. Mert hogy az egész elmaradjon, ’s alkalmas helyet másutt kelljen keresni , azt nem hihetem. A’ társaság fog e azonban illyesbe bonyolódni akarni, miután saját szövevényeit is alig győzi elrendezetni, igen kétlem, ’s ekkép a’ városra vagy egyes ■vállalkozóra marad a’ ‘dunai gőzhajózás legérdekesb központjának életbe hozása’. Bár engedné a’város nekem át! Alig szeretném eszközleni valaminek végbevitelét annyira. Rendes hajógyár, kikötő, biztos telelő, olly közel Pesthez! ’s mind az , a mi szoros kapcsolatban van azokkal , mint nemcsak gőzhajók de minden nemű és czélu más hajóknak építése, mozgonygyár, egy kiesen elrendelt félsziget, amellyre kocsin is lehetne menni ’s a’t. ’s ebbül természetesen következő táplálása , derekas fizetése, házi szerencséje, sok száz munkás családnak , ’s egy uj sétahelye Pestnek , melly részben olly mostohául van ellátva, mint alig más hasonló nagyságú város ; szóval egy uj forrása a’ legszebb ’s legelágzóbb iparágnak,’s bő forrása egyszersmind annyi uj ’s különböző kelletnek és örömeknek, ’s